a modell külső felületének vastagsága
a tömör test belső kitöltöttségének mértéke és amennyiben nem teljesen tömör, akkor a kitöltés mintázata
a hotendből kilépő műanyagszál anyagvastagsága
a függőleges rétegek vastagsága
a nyersanyagfajtától függő hűlés során fellépő zsugorodás mértéke
Magyarul mondva egyáltalán nem mindegy, hogy egy vastagfalú vázát, egy minél könnyebb, zárt testet, vagy esetleg egy teljesen tömör alkatrészt akarsz készíteni ugyanabból a modellből.
Ezeket a paramétereket te konfigurálod a slicer algoritmus számára. Nem kell megijedni, a slicerek okosak, nem kell neked mindig mindent tuningolni, hacsak nem gerjedsz az ilyesmire :).
Általában 3 paramétert kell kézzel konfigurálnod, a többit a slicer kitalálja neked: anyagfajta, rétegvastagság, infill (=belső kitöltöttség %-ban). Vannak azonban helyzetek, amikor ezeken finomítanál, illetve vannak hozzám hasonló soha nem elégedett bolondok, akik folyton tuningolnának a “soha nem elég jó” outputon – na nekik a Nirvánát jelenti egy végtelenségig konfigurálható slicer alkalmazás.
A slicerek többsége összecsomagoltan érkezik a printert kontrolláló interfésszel (egy dolog a GCODE előállítása, meg egy teljesen másik dolog a GCODE kiküldése a printer buszára). Sok ingyenes slicer létezik:
Pronterface/Printrun,
Skeinforge,
Slic3r, az alapfunkcióit tekintve ingyenes
KISSlicer, az Ultimakerekhez csomagolt ingyenes
Cura, vagy épp a fizetős
Simplify3D.
Én most csak eggyel fogok bővebben foglalkozni, aki még tegnap éjjel bekapcsolta bennem a posztíró gépet – ez pedig a
Simplify3D.
A Simplify3D nem olcsó: 140 USD egy darab licenc, mégis átszoktam rá az ingyenes alternatívákról, mivel annyi hasznos plusz szolgáltatást nyújt, hogy csak pislogsz!
Kedvcsinálónak beszéljünk át pár tulajdonságot, amiben a Simplify3D kiemelkedik a slicer mezőnyből:
A modelledet régiókra bonthatod és régiónként teljesen eltérő slicer konfigurációkat definiálhatsz. Így lehet pl. elérni, hogy egy modell talpa sűrűbb infillel készüljön.
Te állíthatod be a support kitöltöttségét, szabályozhatod, hogy a támaszték milyen távolságra készüljön a modelltől, definiálhatod, hogy +/- mekkora függőleges szögváltozás váltson ki support generálást. Ha több nyomtatófejed van, külön definiálhatod, hogy melyik fej készítse a supportot (a vízoldható polivinil-acetát (=PVA) azonnal értelmet nyer). Ha pedig mindez nem elég, kézzel szerkesztheted a slicer által generált támasztékot, eltüntetve az apró túllógások alá feleslegesen generált alátámasztásokat, amiket a printered még lekezel.
A szoknya (=skirt) arra való, hogy a modell nyomtatásának indulásakor a nyomtatófej biztosan teljesen fel legyen töltve olvadt nyersanyaggal – ezért a modell rajzolása előtt “körberajzoljuk” azt.
A skirt tesója a karima (=brim), ami ugyanilyen körvonal, csak épp hozzáér a modellünkhöz. Ez akkor hasznos, amikor a testünknek apró részeinek kell a tárgyasztalhoz tapadni – a karima ezt a tapadást segít fokozni.
Végül a tutaj (=raft) a tárgyunk alá készülő, a tárgy alapjánál nagyobb talapzat. Ennek az az értelme, hogy egy elválasztó réteget képezve csökkentse az alsó rétegek hűlése során fellépő zsugorodás (=warping) mértékét. Természetesen a raftnak is megvan a maga tapadást segítő szerepe.
Mindhárom segédelemnek választhatunk itt is dedikált extrudert és számos offset definiálásával tudjuk egészen finomra hangolni a méretüket, kitöltöttségüket, illetve céltárgyhoz kapcsolódásukat.
Ha minden jól megy, nemsokára automatikus tárgyasztal kalibrálást kap a tetszhalott printerem, de ettől még nagyon fontos a Simplify3D jól átgondolt szintező algoritmusa: egyrészt képes arra, hogy az aktuális printelendő modell adatai alapján szintezzen, másrészt akár te is definiálhatsz neki tetszőleges számú szintezőpontot, amit ő sorra végigméret veled.
Ettől pedig semmi nem fontosabb: az első rétegnek tökéletesnek kell lennie.
A tegnap megjelent
2.2-es update a fentiekhez további elképesztően hasznos új paramétereket tett hozzá – ebből mutatok most hármat:
Falvastagítás
Ha csak ez az egy feature létezne a standard slicer funkciók mellett, már ezért megvettem volna az alkalmazást!
A vékony falú modellek általános problémája, hogy a slicerek csak pár párhuzamos vonallal rajzoltatják meg azokat. Ha a printer nem hajszálpontos, van egy minimális légáram print közben, a nyersanyagáram nem tökéletesen egyenletes vagy épp elfelejtettél print előtt fekete kakast áldozni teliholdkor, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy az egymás mellé rajzolt csíkok nem tapadnak össze, hanem a print végén gusztustalanul szétválva röhögnek ki, emlékeztetve arra, hogy megint kidobtál egy csomó nyersanyagot a szemétbe.
Ha idáig eljutottál az olvasásban, akkor igazán megérdemelsz minderről egy fotót, amely a
TepiDuzzog stáb jelenleg még csak elfuserált állapotában létező kameraállványáról készült:
Erősebb infill
Gyatra anyagáramnál igazán hasznos tulajdonság a szimpla 1 vonalnyi vastagságnál vastagabbra rajzolt belső kitöltőminta.
A gyatra anyagáram simán jöhet abból, hogy:
- koszos a hotend belül (mert mondjuk port hordott bele a műanyagszál, vagy mert túlhevítettél benne valamilyen nyersanyagot)
- nem elég meleg a fej az adott nyersanyaghoz (mert mondjuk noname kínai szart vettél fele pénzért, ami egyenletlen minőségű)
- nem egyelenes a nyersanyag átmérője (mert mondjuk noname kínai szart vettél fele pénzért, aminek az átmérője 0.05 mm-nél többet ingadozik)
- a nyersanyag a tárolás során vizet szívott magába a levegőből (ezért kell vákumzártan csomagolt nyersanyagot venni, vagy egy jól záródó dobozban tartani a nyersanyagot egy vödör noname rizs társaságában, ami elvon minden párát a tárolótér levegőjéből)
- túl gyorsan nyomtatsz és a hotend/extruder nem képes a nyomtatás tempójában megfelelő mennyiségű olvadt nyersanyagot biztosítani
- nem áldoztál fekete kakast előző teliholdkor
Ilyen, amikor rendben van az infill:
És ilyen, amikor nincs rendben:
BTW az már régóta megy a Simplify3D-nek, hogy akár minden n. réteget tömörre nyomtasson, ezáltal is fokozva a belső struktúra merevségét.
Persze azért hacsak nem az van, hogy gyorsabban akarsz nyomtatni, akkor a fenti problémákat nem árt kiküszöbölni.
Változó sűrűségű támaszték
A support ot a slicerek általában konstans sűrűségűre generálják, ám annak igazán a talpán és a támasztott rész közelében a tetején kellene megfelelően sűrűnek lennie, a közbenső rész maradhatna ritkásabb, anyagot spórolva ezzel az endusernek. A Simplify3D-nél kódoló srácok pont ezt valósították meg most. Az alábbi ablakon látszik, amiről beszélek: ahogy közeledik a barnás színű support a támasztandó zöld területhez, úgy változik a struktúrája és válik egyre sűrűbbé:
Nota bene a modell végén az a kékülés azt jelzi, hogy a slicer ott csökkenti a nyomtatási sebességet, mivel apró részletről van szó és finomra kell csinálni azt a darabot is
Mindezt nem én definiálom, ők találják ki – ez aztán az attention to details!
Sok más apró finomítás érkezett még, a rengeteg új printer támogatásától kezdve a változtatható anyagáram mértékegységen keresztül a preview tárgyasztalra rajzolt grid vonalsűrűségének definiálásáig. A szoftver köré aktív közösség épült, a fejlesztő srácok nagyon figyelnek a felhasználók igényeire, a support pedig egyszerűen elképesztő – bármikor írok nekik, perceken belül jön a válasz. Így kell ezt csinálni!]]>
És ilyen, amikor nincs rendben:
BTW az már régóta megy a Simplify3D-nek, hogy akár minden n. réteget tömörre nyomtasson, ezáltal is fokozva a belső struktúra merevségét.
Persze azért hacsak nem az van, hogy gyorsabban akarsz nyomtatni, akkor a fenti problémákat nem árt kiküszöbölni.
Nota bene a modell végén az a kékülés azt jelzi, hogy a slicer ott csökkenti a nyomtatási sebességet, mivel apró részletről van szó és finomra kell csinálni azt a darabot is 
Annyit segítek, hogy ha tudnám, az egészet egyetlen darabból nyomtatnám, de a modell jelen formájában ezt FFF printerrel elég macera megtenni, ezért _két_ darabból lesz majd egyszer összerakva.]]> 
Becsülettel végigolvastam mindent én hülye, azt gondolva, hogy majd csak előbújik az importtermék ÁFA alszámla száma valahol, de hiába.
Hogy kijöjjön a fejemből a gőz, elmentem befejezni a bablevest, aztán az illattól eltelve visszaültem a gép elé és 2 perc múlva előkerült 
Összevágsz apróra pár gerezd fokhagymát, egy fej vöröshagymát, egy csípős paprikát, felszeletelsz ~20 centi pizza mozzarellát. Széles serpenyőben olívaolajra fokhagyma, paprika, vöröshagyma, majd ha hagyma barnul, akkor egy adag darált hús. Kevergeted, mikor a hús megpörkölődött körben, akkor só, bors, pesto, majd rá egy adag darabos paradicsomkonzerv. Egyet rottyan és mehet a tésztára:
