Preface: ez egy sok angollal kevert morgós #3dprint szakzsargonos poszt csak hozzám hasonló bolondoknak. Az egész csak egy ízelítő akar lenni egy coreXY kit összeszerelésének közepéből, ha végeztem, majd lesz részletes dokumentáló poszt is az egészről. Szóval ha úgy érzed, se füle se farka a szövegnek, az jelen esetben szándékos volt.

Tegnap este fél 11 körül nagy büszkén befűztem az XY gantry szíjait, majd elégedetten elmentem aludni, hogy ma már csak derékszögbe igazítom az egészet, rögzítem a szíjakat azt jónapot.

Ehhez képest a reggel úgy indult, hogy valahogy túl szűknek tűnt az XY gantry alja. Megmértem a 2020-as profilok hosszát, stimmelnek. Megnéztem az AB modulokat és az XY jointokat – mind a kettőben ütközésig van tolva az aluprofil – mi lehet a baj? Tologatom a kocsit, össze-vissza mászkálnak a befűzött szíjak. Nem lesz így jó, kifűzöm mindkét szíjat.

Fél óra doksi olvasás, de nem találom a problémát. Printer CAD modell körbenéz: megvan! Az AB modulokat úgy tervezték, hogy azokban nem szabad ütközésig tolni az aluprofilt. Hogy meddig szabad, azt majd megmondja az X kocsi.

Kilazítom a csavarokat, hátrahúzom az X kocsit ütközésig – a gantry talpa kicsit szétcsúszik, de persze nem egyformán arányosan. Ráadásul az egész böhöm nagy mechanikát baromi esetlenül lehet csak adjusztálni, mert minden akad mindenben, úgyhogy erre kell valami ideiglenes megoldás.

Beszélek Andrissal, ő meséli, hogy Zen3D.hu Zoli a printer gumi lábait használta támasztéknak a gantry tetején és fejjel lefelé szerelte. Zseniális!

Leszerelem a printerről a lábakat, easy-peasy, csak 4 darab M5x10 SHCS csavart kell gyorsan kitekerni. Teszek a csavarokra M5-ös T-nutot, felfordítom a gantryt, felcsavarozom a lábakat, visszatenném a talpára – túl alacsony. A cable management mount 47 mm-re kiáll. Sebaj, majd megemelem a talpakat!

Ebből aztán az alábbi küzdelem kerekedett ki:

• leszedtem a 4 lábat
• feltettem a gantryra
• kiderült, hogy alacsony
• leszedtem a lábakat
• terveztem neki 40 mm-es magasító bakot
• nem találtam M5x50-es csavart, ami rögzíthette volna a bakot
• terveztem 50 mm-es bakot, ami jó lesz a láb nélkül
• rájöttem, hogy azt 5 óra printelni → inkább más kell
• rájöttem, hogy a cable management mount miatt kell ilyen magas → leszereltem a mountot
• kitaláltam, hogy lábnak jobb lesz egy M5x100 + T-nut combo
• ha már 100 mm magas, el fog férni a cable management mount is → visszaszereltem
• kipróbáltam → nem fér el a cable management mount, akad a lábakban → leszereltem a lábakat
• nekiálltam visszaszerelni a lábakat a helyükre → kiderült, hogy az M5x10 BHCS csavarok nem érik el az M5-ös anyákat – WTF?
• leszedtem a 4 lábat rögzítő mountot (=12 db M3x20 SHCS csavar)
• kipecáltam a 4 M5-ös anyát
• visszacsavartam a lábakat
• visszaszereltem a 4 lábrögzítő mountot (=12 db M3x20 SHCS csavar)

Szóval most tartok ott, ahol tegnap este 10 körül, azzal a különbséggel, hogy

• a gantry lábakon áll fejjel lefelé és végre könnyebben lehet majd derékszöget állítani rajta
• nincs felszerelve a cable management mount

Folytatjuk, stay tuned!

Pénteken miután letettem a munkát gyártottam egy ilyet:

• 

• 

• 

• 

Már >3 éve kitaláltam a dolgot, de akkor még nem volt annyi eszem, hogy moduláris legyen az egész. Most viszont megmutattam Andrisnak, akinek azonnal elkezdett kattogni az agya és így lett az egészből ilyen LEGO szerű kábeltartó sín.

Fusion 360 deisgn az egész, 2-3 restart kellett neki, mire a Fusion hajlandó volt azt csinálni, amit kértem tőle, de a végére összeállt szépen a minden részletében paraméteres modell. Mutatom a méreteket, hátha te is gerjedsz az ilyesmire:

Összerakni meg használni így kell:

A modelleket szokás szerint szedheted innen.

A 3D print közösségben rengeteg az önzetlen ember, a rohadék járvány pedig ezt csak még jobban kidomborítja. A védőfelszerelések hiánya egy csomó designerbe beletette a boogie-t és sorra jönnek elő a szükséghelyzetben a hiányzó eszközöket pótolni képes megoldások.

Prusa protective face shield

Prusáék a szemet és az arcot védő PET pajzsot terveztek:

Az alsó és felső Prusa-narancs csík a nyomtatott elem, az átlátszó rész egy 0.5-1.0 mm vastagságú műanyag film. Ők a 0.5 mm vastag Covestro Vivak PETG lemezt használták, amit lézervágóval vágnak ki, de a merevítő kerethez passzoló lyukakat eleve úgy tervezték, hogy azok a mezei irodai lyukasztóval is előállíthatóak legyenek. Sőt, átlátszó lapnak egy kiterített 2 literes PET palack is megteszi!

Józsiék designja az RC3 kiadásnál jár – van belőle archoz közelibb és attól távolabb álló változat is. Josef 1000+ printerből álló gyára folyamatosan készíti a kereteket – már 12000 leadott példánynál járnak és még 90000 darabra kaptak igényt.

Az arcmaszk design komplett dedikált weboldalt kapott, összeszerelési és sterilizálási útmutatóval. A gyártás mellé komplett sterilizáló kamrát terveztek és gyártottak:

Erre aztán rámozdult a közösség és Máltától az USÁ-ig mindenhol orrba-szájba gyártják az arcmaszkokat:

Formlabs

Az SLA printereiről híres magyar Formlabs amerikai oldala is gyorsan beszállt a csatába, mintavevő pálcikákat, lélegeztető gépek T elosztóit, arcmaszkokat és lélegeztető maszkokat próbálnak meg a több, mint 1500 önkéntesből összeverbuvált printfarmmal gyártatni.

OpenLung BVM Ventillator

Gui Calavanti osztotta meg március 11-én a Facebookon az általuk tervezett, 3D nyomtatható, nyílt forrású lélegeztetőgép prototípusát, melyet az Ír Egészségügyi Hatósággal vizsgáltatnak be.

Montana mask

Dr. Dusty Richardson, Dr. Spencer Zaugg és Colton Zaugg álltak elő a 3D nyomtatható, cserélhető filterbetétes maszk ötletével. A maszkba való betét kompatibilis a standard N95 szűrőbetéttel, illetve egy hagyományos sebészmaszkot 6 darabba vágva ugyanúgy készíthető hozzá filter. A maszk nem helyettesíti a standard N95-ös eszközöket, de szükségmegoldásként a semminél sokkal jobb.

A dokik maszkjából azóta több iteráció is készült.

Kéz nélküli ajtónyitók

Az ajtónyitást karral lehetővé tevő segédeszközökből is csilliót iterált már a közösség – csak a Thingiverse-en több, mint 20 féle design van fent.

ISINNOVA emergency mask

Az olcsó egész arcos búvármaszkhoz tervezett az olasz ISINNOVA egy adaptert, ami C-PAP (Continuous Positive Airway Pressure) lélegeztető eszközökkel kompatibilis maszkokká alakítja azokat:

Az ISINNOVA designereinek köszönhető az a lélegeztetőgéphez való Venturi szelep replikája, amely úgy készült, hogy az eredeti gyártó nem tudott eleget szállítani, mire a tervezőik csináltak egy klónt, hogy a kórházaik minél előbb kaphassanak belőle:

HP

A Hewlett Packard is beszállt a saját 3D printer flottájával a küzdelembe: kéz nélküli ajtónyitókat, maszkokat és egyéb, 3D nyomtatható kiegészítők gyárásának álltak neki.

3D Systems

Az SLS printereket gyártó vállalat lélegeztető gépek venturi szelepeit gyártja.

És ez csak az, ami szembejött a napokban. Egész biztosan van még egy csomó hasonló kezdeményezés. Így talán már nem is látszik annyira játekszernek az egész 3D nyomtatás.

A dolog úgy kezdődött, hogy felszereltem egy Raspberry Pi-t a Prusa MINI 30×30-as alumínium profilból készült Z oszlopára. Ha nem tudod, mi az a 30 mm-es aluprofil, mutatom:

• 

• 

A RPi-t és a Prusa MINIt egy mikro-USB kábel köti össze, ami persze nem pont akkora, mint amekkorára szükség van, így csak útban van belőle a maradék. Persze foghattam volna egy gyorskötözőt és a feltekert vezetéket 3 másodperc alatt összekötegelhettem volna vele – de akkor miből lett volna ez a post?-)

A probléma ezt a megoldást szülte:

Ezt a racsnit már elég rég csináltam, most csak hozzájött az ötlet, hogy mi lenne, ha ráapplikálnék a talpára egy olyan T anyát, ami egyúttal befogja a profil hornyába. Ebből az ötletből aztán három verzió is kerekedett:

Az alsó T anya nélküli verzió azoknak készült, akik mégis inkább fém T anyával rögzítenék a racsnit. Mivel a 30 mm-es aluprofilba való anyák M4-es furattal készülnek, így ebben a változatban M4-es csavarhoz való lyuk van.

A kis nyomi racsnikat látva joggal merülhet fel, hogy mi a rákért kellett ebből ötvenkettőt iterálni. Első ránézésre talán nem látszik rajtuk, de az alábbi dolgokra kellett odafigyelni:

1. A racsni egyik oldala ne lógjon túl a 30 mm-es aluprofil szélén, mert ha arra már felszereltek mondjuk egy akril lapot, akkor nem tudod beforgatni a horonyba a kis dögöt
2. A T anya a horonyban csak egy irányban forduljon el, a másik irányba ne tudjon körbe-körbe forogni. Ez ad némi stabilitást extra csavar használata nélkül is a horonyba fordított racsninak.
3. Gondolni kell azokra is, akik mégis fixen szeretnék egy pozícióban rögzíteni a horonyban a racsnit, ezért bele kellett tervezni egy üreget, ami egy M3-as csavart befogad és egy másik üreget is, ami egy M3-as anyának ad helyet. Persze az nem elég, hogy a csavar befér a racsniba és az anya a racsnival együtt a horonyba, hanem arra is oda kell figyelni, hogy az imbuszkulcsnak / csavarhúzónak se legyen útban semmi, amikor a user a csavart molesztálja. Kis extra adalék: a 30×30-as aluprofilba való fém T anyákban ugyan M4-es menet van, ám az M4-es anya nem férne be a horonyba, ezért terveztem bele M3-as csavart és anyát.
4. Ha a racsni talpába bekerül az azt rögzíteni képes csavar és anya, akkor pár fogat ki kell hagyni, viszont előfordulhat olyan eset, amikor a lehető legszorosabban kell rögzíteni a racsniba pakolt vezetékeket. Erre való a csavartól jobbra levő 3 extra fog.

Ezen felül került bele még menet közben pár apróság:

Ha szükséged van a cuccra, az egészet szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.