Category Archives: 3d print

3D nyomtatás: mini igásló Josef Prusától

TL;DR: vegyél!

Most hétvégén megy a marylandi Bel Airben, Baltimore és Philadelphia között a 2019-es East Coast RepRap Festival, ahol Prusáék elképesztő printerrel jelentkeztek. A kis dög a Prusa MINI nevet kapta:

Ha a videójuk után még meg kell, hogy győzzelek, akkor itt az én szakzsargon konverterem a specifikációhoz:

  • nyomtatási térfogat = 180 * 180 * 180 mm: az esetek 99%-ában elég. Ha 180 mm-nél hosszabb és olyan széles modelleket nyomtatnál sűrűn, ami átlóban sem fér el a 180*180-as tárgyasztalon, akkor lesz egyedül kevés.
  • Hotend / fűtött tárgyasztal max hőmérséklet = 280 ℃ / 100 ℃: Az ABS-nek ~250 ℃ hotend már elég (sőt, a 280 ℃-os hotend a nylonnal és a polikarbonáttal is elbír, ha arra gerjednél), chamberben a 100 ℃-os heated bed id teljesen korrektül üzemel.
  • bowden drive: talán az egyetlen dolog, ami nem tetszik, mert ettől kicsit macerásabb lesz a retractiont jóra belőni. Az is igaz, hogy a kilógó karos XZ megoldás miatt muszáj volt a tömeget elvenniük a kocsiról.
  • build plate: ettől nincs jobb jelenleg. A PEI brutál jól tart, a levehető rugóacél lapról pedig tökéletesen lejönnek a nyomtatott ojjektumok
  • auto mesh bed leveling: kötelező.
  • opcionális filament runout sensor: ez szerintem szintén musthave. El tudod kezdeni úgy is a printjobot, hogy nem méricskéled, elég lesz-e a nyersanyag. Ha a spool kifogy, akkor megáll a printer, te filamentet cserélsz és megy tovább minden.
  • Ethernet és opcionális WiFi connectivity: erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy képes-e kiváltani egy OctoPrintet. Ha igen, az hatalmas piros pont nekik. BTW a Prusa MINIből eltűnik az SD card slot, helyette egy standard USB-be dugható pendrive-ról is tudsz majd printelni.
  • tápegység: 160 Wattos külső (!), minőségi táp, ami azt jelenti, hogy a chamberbe zárásra legérzékenyebb komponenst egyszerűen lepakolhatod a zárt kamra mellé és nem kell izmozni a drótok elvezetésével. A specifikációból jelenleg nem derül ki, hogy 12 vagy 24 V-os a táp, de a gyors felfűtéshez valószínűleg 24 V-osat választottak.
  • teljesen új ARM board és új 65k color, 320x240px LCD-s új UI: nagyon csini és valószínűleg bőven elég gyors és kényelmes is lett. Ráadásul Prusáék nem ülnek a seggükön, hanem folyamatosan jönnek a firware update-ek.
  • TMC2209 Trinamic stepper driverek: ezeknek köszönhetően lesz halk a printer és nincs szükség endstop szenzorokra sem. A stepper driverek “megmondják” a boardnak, ha nagyobb ellenállásba ütközik a léptetőmotor és így érzékelik a mozgáspálya végét (ez az egész stepper motor load measurement sztori baromi érdekes, de ez a post most nem erről szól, ezért most csak ideteszem a magyarázó videó linkjét) .
  • 3 komponenses kit: a komplett nyomtató 3, gyárilag előre szerelt elemből csavarozható össze
  • MK2/2.5/3-nál bevezetett komplett öndiagnosztika, beépített online firmware updater: ezaz, come to mama!

A Prusa MINI a nagytesóhoz képest a direct drive-ot, a multimaterial printinget nem kapja meg és a gyártó nem szállítja ki összeszerelve – nagy eséllyel azért, mert a 3 komponens összecsavarozása messze nem rocket science. Ha printert keresel, ne kérdezz semmi más egzotikumról, hanem menjél és vegyed ezt, mert ár / teljesítmény + minőség viszonyban megint sikerült olyat alkotniuk, amit jelenleg senki más nem tud a piacon.

3D nyomtatás: overengineering

2017 februárjában járunk, amikor eFi jót röhög – vagy az is lehet, hogy grumpy módon inkább morog – embereken, akik túlterveznek egy-egy terméket. Ki is találja, hogy megméri, hogy áll ez a szemlélet a 3D printet használók körében, úgyhogy gyorsan megtervezi és publikálja ezt:

HDD cable mount

A kis műanyag bizbasz első ránézésre akár csudajó dolognak is tűnhet: arra való, hogy a mobil hard drive mellé cipelendő kábelünket mindig a drive-on tarthassuk. Semmi más nem kell hozzá, mint a műanyag mount és egy befőttesgumi.

Na várjál: ha a befőttesgumit eleve rácuppantod a diszkre, akkor miért nem tuszkolod be alá a kábelt, minek még az a műanyag izé is?

Ugye?

Hiszed vagy nem, a bő 2 év alatt eddig 230 embernek kellett ez a cucc, akiből ráadásul 67-en úgy gondolták, hogy ez tök jó ötlet:

Ijesztő statisztika

Az ember ilyenkor jót röhög, miközben azt hiszi, hogy ez őt soha nem éri majd utol.

Épp lassan csomagoljuk össze a cuccainkat, és nekem – mint minden rendes geeknek – tonnaszám van mindenféle kábelem, amik különböző kendácsolt módon vannak összefogva felketert állapotukban. Mivel a nyomtató csomagolódik el utoljára, adta is magát a feladat, így nekiálltam valami univerzális vezetékkötegelőn agyalni, amiből ez sült ki:

El nem tudom mondani, milyen jó érzés agyalás közben ezt a sárga gyűrűt tekergetni rajta!

Ez két külön darabból nyomtatható szerkezet, két egymásba forduló gyűrű. A vágás pont úgy áll, hogy a két gyűrű egyetlen ponton, mindenféle feszítés nélkül tud szépen egymásba illeszkedni, és pár mm-nyi fordítás után már csúsznak is egymáson. Természetesen a design most is paraméteres: állítgathatod a belső átmérőt és a piros gyűrű aljának – tetejének, illetve a sárga gyűrűnek a vastagságát, a többit meg kimatekozza a Fusion 360.

A print után csak annyi dolgod van, hogy belehajtogatod a drótot, majd a külső sárga gyűrűt elfordítod és kész is vagy:

Kicsit böszme, de azért szerettük

Annyira örültem a megoldásnak, hogy ki is tettem rögtön Twitterre, hátha majd másnak is hasznos lesz. Nem kellett sok idő az első véleményig, ami @csy kollégától érkezett:

Megjött a gumikacsa

És tényleg: egy komplett bolygó hálás 1941 óta a svájci George de Mestralnak, aki kutyasétáltatás után a blöki bundájából bojtorjánt szedegetve kitalálta a tépőzárat. Ez szinte bárhol van a boltban, sőt, pár gyártó pakol is a vezetékeire, plusz azt hagyhatod hosszabbra és akkor bármekkora lehet a kábelköteg. Na de hogy rögzíted utólag a kábelre?

A kérdésre nem jött válasz, de ugye ez minket nem ijeszt el egy kis további overengineeringtől, úgyhogy feltaláltam az extrudált C betűt:

A C betű belsejébe megy a drót, a drót köré a tépőzár, a tépőzár köré meg a C betű belseje. Használaton kívül a tépőzárat fel lehet tekerni a C betű köré és nem fog lifegni / nem lesz útban, ráadásul az aprócska C betű nem lesz nagyobb átmérőjű, mint egy USB-A csatlakozó vagy egy zajszűrő mag az adatkábelen:

Nítli orgönájzd

Ha pedig a vezetéket kell egyben tartani csak letekered a C betűről és áttekered a vezetékkötegen:

Velcro with C lock in use

Persze bemetszhettem volna hosszában a tépőzár végét, átbújtatva a másik véget rajta és csak simán ráhurkolva a vezetékkötegre:

Naturista tépőzár

De akkor mi a francból lett volna ez az overengineering post?-)

Na jó, azért feltöltöttem 2 darab másfél megás C betűt is a youmagine.com-ra a paraméteres designnal együtt – vigyed, ha kell!-)

3D nyomtatás: filcet a frigóra!

A 29-es naEzMit látva Era csak ennyit mondott:

Hol van róla a tolltartó?

Well, itt:

Egyszerűen ronda és nem biztos, hogy praktikus lett volna a kétféle designt összeházasítani, ezért inkább csináltam egy új mágneses filctoll tartót. És ha már nulláról készült, szép paraméteres lett. Így néz ki a talpán a matek:

Ezek meg a hozzávaló paraméterek:

A kis dobozkát a 29-es naEzMihez hasonlóan itt is mágnesek tartják a hűtőn. Most is alulról van a dobozon számukra a lyuk, viszont ezúttal terveztem hozzá egy apró V alakú sínbe csúsztatható záró lemezkét, hogy az tartsa helyén őket.

Ha szükséged van rá, az STL file-t (ami 3 db 10x10x4 mm-es mágneshez lett legenerálva) és a paraméteres Fusion 360 CAD file-t szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.

Update #20190607

Ger a kommentekben elkezdte a mérnöki agyával piszkálni a témát és felvetette, hogy ha már egy műanyag bigyót készítek a filcek tárolására, akkor az a bigyó miért nem funkcionál egyszerre tolltartóként a filcek kupakjait helyettesítve. Szó szót követett, majd az imént emailben elmagyarázta mire is gondol pontosan:


Egy kis Móricka-ábrát vázoltam fel az ötletről, ezt mellékelem. Nem részletes, hanem értelmező ábra.
A kék színű a filctoll. A zöld színű rész a filctoll tartó funkciót ellátó rész. A vékony kék kerettel rajzolt rész pedig az ajakos tömítés utódja. Kicsit továbbgondolva az ötletet, arra jutottam, hogy az ajakos tömítés helyett egyszerűen egy vékony gumilapot rak be az ember, amire tesz egy kis átmérőjű lyukat, ami a legvastagabb filcbetét átmérőjénél kicsit nagyobb). Ekkor ez, mint valami membrán, a toll bedugásakor a toll vége köré idomul, szigetel. A kis átmérőjű tollak esetén azok mélyebbre nyomódnak. Nyilván valamekkora erővel kell majd belenyomni, mert a membrán akkor deformálódik. Ezt az erőt aztán fenn is kell tartani, erre való a zöld elem rugalmas kiképzése. A zöld nyelvek körbeölelik a toll vastagabb felső részét. A nyelv az elvékonyodó nyakánál rugalmas, így befeszíti a tollat és megfelelő alak esetén a súrlódás a helyén is tartja. Hogy mozogjon, 8 külön nyelvecske van és nem az alapforma van a tengely körül körbeforgatva (remélem, érthető).

Nekem otthon a fehér táblámhoz olyan filcek vannak, amiken van mágnes, de asszem ehhez a kályhához már csak büszkeségből se menjünk vissza! 🙂

Szerintem a membrán részét ne nyomtatással csináld, hanem vágd ki valami sima gumilapból, egyszerűbb. A 3D része a zöld nyelvecske, illetve az alkatrészek rögzítése…

Ehhez egy vékony gumilapból kell majd kivágni a membránt, illetve a zöld füles támasztó részt lehet majd printelni valami lágyabb TPU-ból – amennyiben a Prusa MK2.5 extrudere is így gondolja 🙂

A printer hamarosan lapraszerelt állapotúvá válik és becsomagolódik, mert nemsokára költözünk, de amint újra hadrendbe áll, neki fogok állni ennek és meglátjuk itt a blogon, hogy mire jutottam. Stay tuned!

3D nyomtatás: naEzMi #29?

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

A méretek mm-ben vannak, a modell a valós életben használt módon látszik éppen (persze akkor a sketch nem lesz rajta, csak a sárga bigyót vuduzom ki a printerrel ;))

Jó kis cucc lett, épp a harmadikat nyomtatom belőle magamnak. Rajta, eresszétek szabadon az agyatokat!

3D nyomtatás: csak óvatosan a pengével!

A 28-as naEzMi feladványa volt ez az ultraszexi nyél, amivel a kenyértésztát vagdosod be sütés előtt:

Vannak a piacon mindenféle fancy nyelek, de egyik sem tudott mindent, amit akartam:

  • a pengét 2 ponton rögzítse stabilan, ne tudjon mocorogni nekem
  • a pengén használaton kívül legyen egy védőtok, hogy egyrészt ne vágjam meg vele magam, másrészt pengéstől tárolhassam az evőeszközök mellett a fiókban
  • a védőtoknak legyen valami minimális lock mechanizmusa, hogy ne tudjon túlságosan könnyen lecsúszni a pengéről
  • a védőtok használatkor ne kallódjon, hanem rá lehessen applikálni valahogy a nyélre
  • a nyél legyen valamennyire ergonómikus

Két db M5x10 mm-es csavar és 2 db M5-ös anya kell az összeszereléséhez, meg persze egy borotvapenge. A modellt szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.

Update #20190415:

Drága pappito beta tesztelt és ennek eredményeként a következő tuningot implementáltuk:

  • a nyél egyik oldala kapott két bütyköt, ami azt hivatott megakadályozni, hogy amikor reflexből a hüvelykujjaddal tolnád le a pengevédő tokot, a gonosz kis borotva megvágja az ujjad
  • a pengevédő tok bemeneti nyílása kapott egy 72°-os, 2*1.6 mm letörést, így már kevésbé kell célozni a Gillette-tel, amikor rá akarod nyomni a tokot
  • kicsit megloftoltam a tokot, hogy szexibb legyen

Voila:

27 kenyér

Valamikor a nyár végén elkapott a gépszíj és a fejembe vettem, hogy megtanulok kovászos kenyeret sütni. Egy kenyeres blogon azt olvastam, hogy cirka 100 kenyér elkészítése után leszek majd elégedett a kenyeremmel. Nos, én lehet, hogy kicsit optimistább – vagy csak szerencsésebb – fickó vagyok, de nálam ez a 27. kenyér után teljesült. Erről szeretnék most mesélni.

A kovászos kenyérhez 3 alapanyag kell: liszt, víz és só. A kovászt is magadnak kell előállítani, mert az nincs a boltban – hacsak nem vagy olyan szerencsés, hogy valakitől tudsz tarhálni egy keveset.

Nálam a normális kovász volt leginkább a szűk keresztmetszet: Sydneyben élünk, a tengertől 300 méterre egy 8. emeleti lakásban, amit éjjel-nappal átjár a sós levegő. A kovász receptekben mindenki azt írja, hogy kb. egy hét alatt éri el a kovászod azt a szintet, amivel már dolgozni lehet. Nálam ez bő két hétig tartott – de mostanra már szerencsére azt is tudom, hogy lehet kideríteni, hogy a kovászod megfelelő a feladatra, vagy még érnie kell.

HISTORY

Az első kenyerek kifejezetten bodag jellegűre sikerültek – próbaltam szeretni, Era kevésbé :):

Voltak a szétterülős, “Nagy Alföld” típusú kenyerek:

A túl laposaknál gondoltam sütök belőlük zsemleszerű izét egy muffin formában:

Dög nehéz zsemlék

Aztán következett az a sorozat, ami hűen reprodukálta, hogy is néz ki a sütéshez használt edény belseje:

Végül odaértünk, ahova szerettem volna:

TIMING

Mivel a kenyér készítése hosszadalmas folyamat, szerintem a legfontosabb dolog, hogy találd ki előre az időzítést. Számoljuk össze az egyes lépések időigényét:

  • autolízis: 60 perc
  • dagasztás: 10 perc
  • hajtogatás: mininum 6*30 perc
  • kelesztés: 180 perc szobahőmérsékleten vagy 720 perc hűtőben
  • sütő előmelegítés: 30-40 perc
  • sütés: ~45 perc

Ebből az látszik, hogy a “süssünk kenyeret” gondolat megszületésétől számított pillanattól kezdve legalább 9 óra kell, mire elkészül a kenyered. Nekem az a taktika vált be, hogy délután megcsinálom a tésztát, estére elkészülök vele, éjszakára megy a hűtőbe kelni és másnap nagyjából bármikor megsüthetem.

HOWTO

Először kovászra kell szert tenned. Ha van valaki, akitől kunyizni tudsz egy keveset, az a gyors módszer, de tegyük fel, hogy nincs ilyen és amúgy is nulláról csinálnád a dolgot.

  • Keress egy ~1 liter térfogatú hosszúkás edényt, aminek lazán zárható fedele van (csatos vagy sima befőttes üveg, vagy akár egy hosszúkás műanyag doboz fedővel) – ebben fog lakni a kovászod
  • mérd le az edény tömegét és írd rá, hogy később meg tudd mondani, épp mennyi kovász lakik benne
  • 50 g lisztet 50 ml vízzel keverj benne össze, az edényt fedd le és hagyd állni egy napig nyugodt helyen, szobahőmérsékleten (mezei finomliszt teljesen jó lesz, de bármikor tehetsz bele egy kanál teljes kiőrlésű lisztet turbónak, ha nem indulna be a cucc)
  • másnap adj hozzá 50 g lisztet és 50 ml vizet, keverd el és még egy nap pihi – így már 4*50=200 g anyagod van
  • harmadnap 100 g liszt és 100 ml víz kell bene (mindig ugyanannyi, mint amennyi az edényben épp van), így most már 400 g a kovászod
  • negyedik napon az etetést kezd azzal, hogy 200 g kovászt kidobsz – egy kiló kenyérhez 200 g kovászra lesz szükségünk és a kovásznak mindig ugyanannyit kell enni adni, mint a saját tömege, így mostantól előbb kidobunk 200 grammot és 100-100 grammal etetünk naponta
  • az ötödik naptól kezdve ugyanaz a menet, mint a negyedik napon: 200 g kidob, 100-100 grammal megetet

Na de mikor van kész a kovász? Akkor, ha elég bubi van benne ahhoz, hogy jó hólyagosra fújja majd a tésztát. Ezt úgy tudod leellenőrizni, hogy egy kanállal beleteszel egy pohár vízbe – ha a kovász fent marad a víz tetején, akkor már elég combos ahhoz, hogy a kenyértésztában is működjön.

Ő itt Béla, eFi kovásza. 2019 február 22-én született.

Az egészséges kovász buborékos, etetés után kicsit megduzzad, aztán összeesik, az illata pedig savanykás, enyhén ecetes, az állaga krémpuding-szerűen sűrű, a tetején nincs kivált folyadék.

Azt javaslom, hogy a kovász piszkálását építsd be a reggeli rutinodba. A kenyértésztába pakolandó kovász akkor ideális, ha épp ezerrel dolgozik, ezért én azt csinálom, hogy a kidobandó kovász felét, 100 grammot ugyanúgy megetetem 50-50 gramm liszt/vízzel, mint az “anyakovászt”, és ezt a délután már ezerrel dolgozó maradék kovászt használom fel a kenyér tésztájába.

A kovász etetését egyféleképpen ritkíthatod: ha szobahőmérséklet helyett a hűtőben tartod az anyagot. Ez esetben elég heti egyszer megetetni (az enyém kapott egy 8 napos hűtőben tartós tesztet és simán bírta).

Kész a kovászunk, jöhet a kenyér. A pékek a tésztarecepteket hidratáltsági %-ban adják meg – a mi kenyértésztánk 70%-os hidratáltságú lesz, ami azt jelenti, hogy 1000 g liszthez 700 ml vizet adnánk, ha ennyi tészta kellene. A 70%-os hidratáltság az én kísérletezésem eredménye: ezt találtam lazának, de még megfelelően kezelhetőnek ahhoz, hogy ne egy folyamatos harcnak érezzem vele a munkát és az eredmény is tetsszen.

BOM

Anyagok

  • 420 ml kézmeleg víz
  • 400 g finomliszt
  • 200 g teljes kiőrlésű liszt (csinálhatod az egészet egyfajta lisztből is, nekem ez tetszett a legjobban)
  • 20 g só
  • 200 g kovász

Eszközök

  • edény, amiben dagasztasz
  • zárható fedelű edény, amiben a tészta pihen, amíg hajtogatod (lehet ugyanaz, mint a dagasztó edényed)
  • edény, amiben megkel a tészta – jó egy sima jénai/Pyrex edény, de beszerezhetsz egy fancy bannetont is
  • konyharuha, a kelesztőedényt kibélelni
  • borotvapenge, amivel gyorsan és precízen be tudod vagdosni a tésztát
  • egy darab sütőpapír, amire kiborítod a megkelt tésztát, mielőtt az öntöttvas edénybe megy
  • fedeles öntöttvas edény, amiben kisütöd a tésztát (én ezt használom)
  • hőálló kesztyű, ami kibírja a 250 ℃-t
  • opcionális: rács(ok), a forró edénynek és a kenyérnek

Dagasztunk

Első lépésben a vizet a liszttel összekevered kézzel úgy, hogy ne maradjon liszt szárazon. Ezt a kutyulékot légmentesen lefeded és félreteszed állni egy órát. Ezt hívják autolízisnek – az enzimek nekiállnak a melónak.

Az egy óra pihenés után mehet a kovász a tésztába. Ha elkeverted, öntsd utána a sót is és dagassz tovább, legalább 10 percig. Dagaszthatsz kézzel vagy dagasztógéppel is, a lényeg, hogy addig masszírozd a tésztát, amíg a tésztát kézzel óvatosan széthúzva egy átlátszó membránt tudsz produkálni. Ha ez a membrán nem szakad el hirtelen, akkor már elég glutén formálódott az anyagban, jöhet a hajtogatós fázis.

Ez még túl egyben van (=sokkal kevésbé hidratált és nem volt elég turbo a kovász sem)

Hajtogatunk

A tésztát legalább hatszor át kell hajtogatnod ahhoz, hogy kellően levegős belsejű és megfelelő tartású legyen. Mielőtt nekikezdesz, vizezd be a kezed és öblítsd ki vízzel azt edényt is amibe a tésztát teszed, úgy kevésbé fog ragadni. Lisztezni eszedbe ne jusson, mert a 70%-os hidratáltságú tésztánk lazán bekajálna még egy csomó lisztet és már nem is lenne meg a 70%!

Ha kerek edényben van a tészta, akkor nyúlj a tészta széle alá, húzd kicsit kifelé és hajtsd át a tészta másik oldalára, majd fordíts 45 fokot az edényen és ismételd, amíg körbe nem értél.

Ha egy szögletes dobozban pihenteted a tésztád (én ezt csinálom, egy ~50x25x10 cm-es fedeles műanyag doboz tökéletes a feladathoz), akkor úgy hajtogass, mint amikor a DL-es borítékba 3-szor behajtod az A4-es papírt: a két szélét hajtsd át a 2/3-ára, majd fordíts 90 fokot és a másik két szélével is ismételd meg ugyanezt, végül az egész gombócot fordítsd fejjel lefelé és hagyd így pihenni 25-30 percig:

Pihi

A hajtogatást legalább 6-szor el kell végezni, 25-30 percenként. Az egész művelet nem tart egy percnél tovább. Az össz macera annyi benne, hogy ott kell lenned fél óránként egy-egy percet.

A tésztahajtogatás egyébként elég addiktív tud lenni, főleg, amikor megfelelő állagú az anyag:

Széle kihúz, majd visszahajt a 2/3-ára, ahogy az A4-es papírt hajtanád háromba
Mondom én, hogy addiktív!

Kelesztünk

Ha a hajtogatást eluntad (és mininum 6-szor megcsináltad már), akkor mehet a tészta kelni. A kelesztés szobahőmérsékleten 3 óra, hűtőben egy fél nap. Én délután csinálom a tésztát és éjszakára megy a frigóba.

A tésztát a kelesztéshez tedd egy kilisztezett tésztakelesztő edénybe, vagy akár egy konyharuhával kibélelt jénaiba, amiben a ruhát belisztezted:

Pyrexben ugyanolyan jól kel a tészta

Sütünk

Megkelt a tésztánk, már csak ki kell sütni! Mindenekelőtt az öntöttvas edényt fedelestől tedd be a sütőbe, a sütőt állítsd 250 ℃-ra és várj legalább fél órát, hogy a mini kemencénk átmelegedjen.

Miután az öntöttvas edényed már elég forró a sütéshez, vedd ki a sütőből, tépj le egy darab sütőpapírt, majd a tésztát fejjel lefelé borítsd rá:

A csicsás köröket egy fancy banneton csinálta bele

Egy pengével gyors határozott mozdulatokkal vagdosd be a tésztát. Ez nem csak azért kell, hogy csicsázd a kenyeret, hanem így engedsz szabályozott utat a sütés közben táguló tésztának:

Ezt gyorsan kell csinálni, mert a tészta nagyon lágy és nekiáll majd lassan de biztosan kiterülni

Nem is lennék eFi, ha a pengéhez nem csináltam volna egy kényelmes 3D print nyelet:

Tészta az öntöttvas edénybe, fedél az edény tetejére és mehet vissza a 250 ℃-os sütőbe 20 percre. 20 perc után vedd le a fedelet és a hőfokot vedd vissza 190 ℃-ra – kb. ilyen lesz a félkész kenyered:

Még félkész, de mindjárt esszük!

További ~25 perc türelmetlen várakozás jön, ám ekkor már elkezdi betölteni az illat a konyhát, amitől fülig ér majd a szád, majd finally:

FckYeah!

A kész kenyeret vedd ki az öntöttvas edényből, hogy ne süljön tovább és tedd szellős helyre (talán a legjobb egy rács, amin alulról is kap levegőt), hogy minél előbb kihűljön.

Tudom, hogy azonnal ennéd az illatos ropogós kenyeret, de csak óvatosan, mert a meleg tészta hasfájást okoz!

Már csak fel kell vágunk, hogy lássuk, mennyire rontottuk el:

3D nyomtatás: naEzMi #28?

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

A csavarok M5x10 mm-esek. A cucc a következő poszthoz készült eszköz. Annyira eltaláltam, már az anyukámnak is gyártottam egyet belőle – na erre varrjatok gombot!-)

]]>

3D nyomtatás: naEzMi #27?

Tegnap kiment ez már Twitterre, de úgy tűnik hibáztam, mert az igazán hardcore naEzMi játékosok inkább ide járnak a hülyeségeimért a blogra 🙂 A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

Kezdetnek egyetlen méretet adok csak meg: a menet M105x3.

Egy példányt már kipróbáltam belőle és nagyon tetszik, most csinálom a másodikat. A 9. iterációnál jár a modell és eddig két apróság változott csak a fenti rajzhoz képest. Még 1-2 verzió biztos belemegy a piros bigyó miatt mielőtt STL release lesz belőle.

Hajrá!

]]>