A dolog úgy kezdődött, hogy felszereltem egy Raspberry Pi-t a Prusa MINI 30×30-as alumínium profilból készült Z oszlopára. Ha nem tudod, mi az a 30 mm-es aluprofil, mutatom:
Forrás: haluminium.com
A RPi-t és a Prusa MINIt egy mikro-USB kábel köti össze, ami persze nem pont akkora, mint amekkorára szükség van, így csak útban van belőle a maradék. Persze foghattam volna egy gyorskötözőt és a feltekert vezetéket 3 másodperc alatt összekötegelhettem volna vele – de akkor miből lett volna ez a post?-)
A probléma ezt a megoldást szülte:
Ezek persze csak különböző stációk, míg az 52 variáns után végre megérkeztünk a bal egyen látható Nirvánába
Eddig tart felszerelniA Prusa MINIn igaziból itt van a szerkezet egy korai iterációjaHa csavarral rögzítenéd, akkor így szereled össze
Ezt a racsnit már elég rég csináltam, most csak hozzájött az ötlet, hogy mi lenne, ha ráapplikálnék a talpára egy olyan T anyát, ami egyúttal befogja a profil hornyába. Ebből az ötletből aztán három verzió is kerekedett:
Era kedvence a jobb oldali “dagadt csirke” kiadás. Hiszed vagy sem, a spéci alaknak is van értelme!
Az alsó T anya nélküli verzió azoknak készült, akik mégis inkább fém T anyával rögzítenék a racsnit. Mivel a 30 mm-es aluprofilba való anyák M4-es furattal készülnek, így ebben a változatban M4-es csavarhoz való lyuk van.
A kis nyomi racsnikat látva joggal merülhet fel, hogy mi a rákért kellett ebből ötvenkettőt iterálni. Első ránézésre talán nem látszik rajtuk, de az alábbi dolgokra kellett odafigyelni:
A racsni egyik oldala ne lógjon túl a 30 mm-es aluprofil szélén, mert ha arra már felszereltek mondjuk egy akril lapot, akkor nem tudod beforgatni a horonyba a kis dögöt
A T anya a horonyban csak egy irányban forduljon el, a másik irányba ne tudjon körbe-körbe forogni. Ez ad némi stabilitást extra csavar használata nélkül is a horonyba fordított racsninak.
Gondolni kell azokra is, akik mégis fixen szeretnék egy pozícióban rögzíteni a horonyban a racsnit, ezért bele kellett tervezni egy üreget, ami egy M3-as csavart befogad és egy másik üreget is, ami egy M3-as anyának ad helyet. Persze az nem elég, hogy a csavar befér a racsniba és az anya a racsnival együtt a horonyba, hanem arra is oda kell figyelni, hogy az imbuszkulcsnak / csavarhúzónak se legyen útban semmi, amikor a user a csavart molesztálja. Kis extra adalék: a 30×30-as aluprofilba való fém T anyákban ugyan M4-es menet van, ám az M4-es anya nem férne be a horonyba, ezért terveztem bele M3-as csavart és anyát.
Ha a racsni talpába bekerül az azt rögzíteni képes csavar és anya, akkor pár fogat ki kell hagyni, viszont előfordulhat olyan eset, amikor a lehető legszorosabban kell rögzíteni a racsniba pakolt vezetékeket. Erre való a csavartól jobbra levő 3 extra fog.
Ezen felül került bele még menet közben pár apróság:
Az anya foglalatának alján van egy 2 mm-es lyuk arra az esetre, ha valamikor kiszednéd az anyát és nem szeretsz ilyen alkalmakkor káromkodva rombolni Nem baj, ha az M3x15-ös csavar feje nincs útban a drótoknak, ezért be kellett süllyeszteni amennyire csak lehetettA fogak az eredeti racsni egyoldalra záró megoldása helyett szimmetrikus 60°-osak lettek és picit rövidebbek is, hogy könnyebben lehessen kezelni a racsnitA “dagadt csirke” verzió “hasas” karjának alja teljesen zárt állapotban semmi mozgásteret nem hagy a vezetékeknek.
Ha szükséged van a cuccra, az egészet szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
Az Auckland – Jakarta tengely sok szeretettel ajánlja fel népgazdasági hasznosításra az alábbi szettet:
Ez kérem szépen egy sütidominó gyár, amit hardcore iskolás csajszik és egy szuperapuka teszteltek Új Zéland északi részén:
Aucklandban épp nőnek ki a földből a sütidominók
A mézeskalács dominók ultracukker Frédi-Bénisre sülnek. Hát mi ez, ha nem tökéletes ajándék egy kisgyereknek Karácsonyra?!
A modelleket szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról… azonban most Pappito jóvoltából a mézeskalács recept is jön mellé:
Mézeskalács – pappito
500 g liszt
150 g porcukor
250 g méz
50 g vaj
1 teáskanál fahéj
1 teáskanál szegfűszeg
2 teáskanál szódabikarbóna
1 tojás
Lisztet, porcukrot, fűszereket és szódabikarbónát keverjük össze. A mézbe kockázzuk bele a vajat és a mikróban melegítsük fel, majd keverjük el az olvadt vajat a mézben. Ezt a híg keveréket öntsük a száraz cuccokra, üssük rá a tojást és gyúrjuk össze. Nem kell túl keményre gyúrni, ha nagyon összeáll, akkor kis langyos vízzel lazítható. Ha egyben van minden, akkor 3 réteg folpackba tekerjük be és hagyjuk állni egy napot de minimum 12 órát (hosszabb pihentetés: szebb süti).
Másnap nyújtsuk ki kb. fél-egy cm vastagra (előtte lisztezzük be az asztalt, mert ragadni fog a tészta), vágjuk ki a formákat és 150 ℃-ra előmelegített sütőben süssük meg ~15 percig.
Sütés után a kész figurákat hagyjuk a tepsiben pihenni pár percig. Díszítéshez várjunk legalább 1-2 napot a figurákkal.
Máz
1 tojásfehérje
150-200 g porcukor
8 csepp ecet
Verjük fel félig a tojásfehérjét a pár csepp ecettel, majd lassan, kiskanalanként adagoljuk hozzá a porcukrot addig, amíg habzsák kompatibilis konzisztenciájú masszát nem kapunk (a massza akkor jó állagú, ha lassan válik el a kanálról). Töltsük meg a habzsákot és firkáljuk össze a nyomi sütijeinket.
Amikor megyünk a víz alá, viszünk magunkkal szép színes bólyát. A búvárbólya egyrészt arra jó, hogy a felszínen jelezze a hajósoknak, hogy alul búvároznak emberek, másrészt meg a felszínen segít láthatóvá tenni a búvárt (=50 centis hullámban már akkor sem látszol, ha az uszonyoddal integetsz!).
Szóval a bólya jó dolog és életet menthet, úgyhogy sose merülj nélküle. Ott a jacket zsebe, tessék beletenni és máris mindig nálad van.
Ha a bólyát a felszín alól engedjük fel (=alatta merülünk, vagy a merülés végén csináljuk a biztonsági megállót), akkor az úgy történik, hogy a bólya talpára kötünk egy madzagot, megtöltjük levegővel, a bólya felrohan, mi meg sétáltatjuk a pórázzal. A madzagot spulnin jó tárolni – ilyet csináltam most magamnak. Olyat szerettem volna, ami:
könnyű, de kellően erős
legalább 15 méter, vastagabb erős madzag ráfér
a közepébe belefér a brutális méretű kesztyűs hüvelykujjam is
mégis elég kompakt ahhoz, hogy a hüvelyk és mutatóujjal át lehessen fogni, amikor kitekerem
Ilyen két darabos, könnyen nyomtatható lett. Szárazon nagyon tetszik – majd nyilatkozom, ha kipróbáltam a víz alatt is. A modellt szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
A bumeráng alakú búvározós kamera mounthoz akartam feltölteni egy GoPro gyorscseretalp foglalattal ellátott verziót a youmagine.com-ra, amikor meglepve vettem észre, hogy az ott ketyegő download counter több, mint 100000 letöltést mutat már:
Mi mást jelenthet ez, mint hogy igazi STL influenszer lettem!-)
Ebből az alkalomból végignéztem az oda feltöltött modelleket és összeszedtem ebbe a bejegyzésbe azokat, amik kiállták az idő próbáját és valóban hasznosnak bizonyultak hosszútávon is. A szöveg kicsit Hunglish lesz, mert néha nehezen találtam a megfelelő magyar kifejezést. Voila:
A mai napig valahányszor LED csíkot kell felrakni, ebből a modellből nyomtatunk egy marékkal. Ragasztható, vagy 1 db süllyesztett fejű csavarral felfúrható bárhova pillanatok alatt.
Ez a két babapiskóta alakú műanyagdarab, két M5-ös csavar, két önzáró M5-ös anya, pár 5 mm-es belső átmérőjű O gyűrű és a kulcsaid, plusz 15 perc arra, hogy összeszereld az egészet. Innentől kezdve a kulcsok nem szurkálják a zsebed és nem csörögnek többet.
A feltöltött akksikat ebbe dobálva alul mindig a legrégebben töltöttet fogod tudni kiszedni. Ebből készült vagy 3 iteráció már, az aktuális egy darabban nyomtatható, support nélkül, megáll a talpán vagy falra akasztható / ragasztható. Van belőle AA, AAA és 18650-es verzió is.
A gadgetpolc oldalán lakott Sydneyben, a mindenféle töltőkábeleket tartotta a helyén. Egy darabban nyomtatható az egész, csavarozható vagy akár ragasztható is. Az ozziknál két darab 3M Command Tape tépőzár foga oda a polchoz – nagyon szerettem.
Búvársípnak készült, 2 szólamú, jó idegesítő hangú. Minden táskámban szinte mindig van belőle 1-2 darab. Gyerekeknek szoktam ész nélkül osztogatni, mint valami vén pedo – apu/anyu kevésbé örül neki általában, de a kicsik nagyon 🙂
Az Arca Swiss egy fotós gyorscseretalp, az összes fotós kütyüm Arca Swiss kompatibilis. Ennek a kis bigyónak a közepébe kell betekerni egy ilyen állványcsavart és már fel is tudod szerelni a mini, Arca Swiss kompatibilis talpat a bármi aljára.
Stabilan tartja a nedves fenőkövet a mosogató felett, amíg azon dolgozol. 4 db M6-os csavar, 4 darab M6-os alátét, 4 szárnyas anya és némi 22 mm-es PVC cső kell csak hozzá. Imádom.
Adná magát, hogy ez elsősorban villanyász szekrényekhez készült – ahova a DIN railt tervezték. Én Baján használom villamos szekrényben is, ám ha a kalapsínt az asztalod aljára rögzíted, akkor ezek a kis bigyók oldható kábelkötegelőként tudnak funkcionálni.
Épp most készül belőle a 8. iteráció, miután a sós víz a 7. verzióból kizabálta az állványcsavart. Az új változat az 1/4″-os UNC menet mellett kapott egy GoPro gyorscseretalp foglalatot.
30×15 mm-es ovális szekrénysínhez optimalizált horog, a sín levétele nélkül egy mozdulattal felpakolható. Kompatibilis az IKEA STUGVIK sorozatban létezett tapadókorongos sínnel. Én a gardróbszekrényekben és a konyhában használom őket.
Az 5.11 Rush hátizsákokhoz készült, de nagy eséllyel minden MOLLE szabványú, kompressziós szíjjal szerelt hátizsákhoz jó. Arra való, hogy a használaton kívül levő szíjak ne lógjanak szana-széjjel és ne akadályozzák a hátizsák ki/becipzározását.
Egyszer már jártam úgy, hogy egy GoPro gyorscseretalp meglazult és kijött a foglalatból. Ez a változat kapott egy reteszt, így eggyel kisebb az esélye, hogy a baj megtörténjen. A retesz és a talp egy modell, egyben nyomtatható.
A kovászos kenyér bemetszéséhez használom. A penge ebben lakik, biztonságosabb és könnyebb vele a munka. 2 darab M5-ös csavar és anya kell az összerakásához.
Sokan nem tudják, hogy a festők által használt maszkolószalag az egyik leghasznosabb konyhai cucc. A szalagok egyrészt léteznek egy csomóféle színben, másrészt alkoholos filccel írható a felületük, végül pedig a fagyasztóba pakolt élelmiszerek dobozára / tasakjára ragasztva nem válnak el a -18 ℃-ban sem. 24 mm-es szalagokhoz csináltam, hármat is használok belőlük jelenleg.
Portafilter tölcsér
A Baratza Sette 270 kávédarálóhoz méretezve készült. Csökkenti az őrlemény szóródását.
A Baratza Sette 270 egy csodás kávédaráló, ám a tetejére valami miatt csak vödör méretű kávébab adagolót terveztek. Én minden alkalommal kimérem a 20 gramm kávébabot, így nem akarom a daráló tetején tárolni azt, ezért terveztem hozzá egy mini adagolótölcsért és ahhoz való zárókupakot is. Kb. fél éve használom, tökéletesen bevált.
Ezekből van mindenféle méret. Eredetileg 25 mm-es átmérőre terveztem őket, hogy a gyengeáramú drótoknak legyen valami gyorsan oldható / zárható kötegelője, de azóta az élet igazolta, hogy pont ugyanolyan jók ezek akár egy slaghoz is.
Óriástölcsér
Egy ausztrál malom által forgalmazott liszt dobozához van méretezve – amióta ez megvan, azóta nem öntöm mellé a semmit sem 🙂
Wago picoMAX tool
A Wago picoMAX csatlakozósorozata 2 és 4 eres lengő változatainak szerelését könnyíti meg azáltal, hogy a csatikat nem kell kézben fogva bedrótozni, hanem ebbe a kis talpba illesztve stabilan állhatnak az asztalon szerelés közben.
Mikor elköltöztünk Ausztráliából, elajándékoztam a próbadarabokat, Chris nagyon örült neki. Februárban egy újságíró megtalálta, kitette a fabbaloo.com-ra és ettől kicsit meglódult a download counter.
A hátizsákjaim vállszíján van egy-egy gyorscseretalp csatlakozó, amibe kamerát lehet túrázás közben akasztani. A Spider Holster cucca Arca Swiss kompatibilis, így a 750D Nikont éppúgy bele tudom suvasztani, mint egy kis akciókamerát.
Ebből szinte mindenhol van a lakásban: a nappalitól a konyhán át a dolgozó és a hálószobáig vagy 6-7 darab van belőlük szanaszét. A 10.5″-os iPadig megtart minden mobileszközt. Az első iteráció még 60-60°-osra készült, de az aktuális verziók már 45-60°-os szögűek, mert a 45° sokszor jobban kézreáll a konyhában. Rengeteget ajándékoztam már el belőle, mindenki nagyon szereti.
Most hétvégén megy a marylandi Bel Airben, Baltimore és Philadelphia között a 2019-es East Coast RepRap Festival, ahol Prusáék elképesztő printerrel jelentkeztek. A kis dög a Prusa MINI nevet kapta:
Ha a videójuk után még meg kell, hogy győzzelek, akkor itt az én szakzsargon konverterem a specifikációhoz:
nyomtatási térfogat = 180 * 180 * 180 mm: az esetek 99%-ában elég. Ha 180 mm-nél hosszabb és olyan széles modelleket nyomtatnál sűrűn, ami átlóban sem fér el a 180*180-as tárgyasztalon, akkor lesz egyedül kevés.
Hotend / fűtött tárgyasztal max hőmérséklet = 280 ℃ / 100 ℃: Az ABS-nek ~250 ℃ hotend már elég (sőt, a 280 ℃-os hotend a nylonnal és a polikarbonáttal is elbír, ha arra gerjednél), chamberben a 100 ℃-os heated bed id teljesen korrektül üzemel.
bowden drive: talán az egyetlen dolog, ami nem tetszik, mert ettől kicsit macerásabb lesz a retractiont jóra belőni. Az is igaz, hogy a kilógó karos XZ megoldás miatt muszáj volt a tömeget elvenniük a kocsiról.
build plate: ettől nincs jobb jelenleg. A PEI brutál jól tart, a levehető rugóacél lapról pedig tökéletesen lejönnek a nyomtatott ojjektumok
auto mesh bed leveling: kötelező.
opcionális filament runout sensor: ez szerintem szintén musthave. El tudod kezdeni úgy is a printjobot, hogy nem méricskéled, elég lesz-e a nyersanyag. Ha a spool kifogy, akkor megáll a printer, te filamentet cserélsz és megy tovább minden.
Ethernet és opcionális WiFi connectivity: erre nagyon kíváncsi vagyok, hogy képes-e kiváltani egy OctoPrintet. Ha igen, az hatalmas piros pont nekik. BTW a Prusa MINIből eltűnik az SD card slot, helyette egy standard USB-be dugható pendrive-ról is tudsz majd printelni.
tápegység: 160 Wattos külső (!), minőségi táp, ami azt jelenti, hogy a chamberbe zárásra legérzékenyebb komponenst egyszerűen lepakolhatod a zárt kamra mellé és nem kell izmozni a drótok elvezetésével. A specifikációból jelenleg nem derül ki, hogy 12 vagy 24 V-os a táp, de a gyors felfűtéshez valószínűleg 24 V-osat választottak.
teljesen új ARM board és új 65k color, 320x240px LCD-s új UI: nagyon csini és valószínűleg bőven elég gyors és kényelmes is lett. Ráadásul Prusáék nem ülnek a seggükön, hanem folyamatosan jönnek a firware update-ek.
TMC2209 Trinamic stepper driverek: ezeknek köszönhetően lesz halk a printer és nincs szükség endstop szenzorokra sem. A stepper driverek “megmondják” a boardnak, ha nagyobb ellenállásba ütközik a léptetőmotor és így érzékelik a mozgáspálya végét (ez az egész stepper motor load measurement sztori baromi érdekes, de ez a post most nem erről szól, ezért most csak ideteszem a magyarázó videó linkjét) .
3 komponenses kit: a komplett nyomtató 3, gyárilag előre szerelt elemből csavarozható össze
MK2/2.5/3-nál bevezetett komplett öndiagnosztika, beépített online firmware updater: ezaz, come to mama!
A Prusa MINI a nagytesóhoz képest a direct drive-ot, a multimaterial printinget nem kapja meg és a gyártó nem szállítja ki összeszerelve – nagy eséllyel azért, mert a 3 komponens összecsavarozása messze nem rocket science. Ha printert keresel, ne kérdezz semmi más egzotikumról, hanem menjél és vegyed ezt, mert ár / teljesítmény + minőség viszonyban megint sikerült olyat alkotniuk, amit jelenleg senki más nem tud a piacon.
2017 februárjában járunk, amikor eFi jót röhög – vagy az is lehet, hogy grumpy módon inkább morog – embereken, akik túlterveznek egy-egy terméket. Ki is találja, hogy megméri, hogy áll ez a szemlélet a 3D printet használók körében, úgyhogy gyorsan megtervezi és publikálja ezt:
HDD cable mount
A kis műanyag bizbasz első ránézésre akár csudajó dolognak is tűnhet: arra való, hogy a mobil hard drive mellé cipelendő kábelünket mindig a drive-on tarthassuk. Semmi más nem kell hozzá, mint a műanyag mount és egy befőttesgumi.
Na várjál: ha a befőttesgumit eleve rácuppantod a diszkre, akkor miért nem tuszkolod be alá a kábelt, minek még az a műanyag izé is?
Ugye?
Hiszed vagy nem, a bő 2 év alatt eddig 230 embernek kellett ez a cucc, akiből ráadásul 67-en úgy gondolták, hogy ez tök jó ötlet:
Ijesztő statisztika
Az ember ilyenkor jót röhög, miközben azt hiszi, hogy ez őt soha nem éri majd utol.
Épp lassan csomagoljuk össze a cuccainkat, és nekem – mint minden rendes geeknek – tonnaszám van mindenféle kábelem, amik különböző kendácsolt módon vannak összefogva felketert állapotukban. Mivel a nyomtató csomagolódik el utoljára, adta is magát a feladat, így nekiálltam valami univerzális vezetékkötegelőn agyalni, amiből ez sült ki:
El nem tudom mondani, milyen jó érzés agyalás közben ezt a sárga gyűrűt tekergetni rajta!
Ez két külön darabból nyomtatható szerkezet, két egymásba forduló gyűrű. A vágás pont úgy áll, hogy a két gyűrű egyetlen ponton, mindenféle feszítés nélkül tud szépen egymásba illeszkedni, és pár mm-nyi fordítás után már csúsznak is egymáson. Természetesen a design most is paraméteres: állítgathatod a belső átmérőt és a piros gyűrű aljának – tetejének, illetve a sárga gyűrűnek a vastagságát, a többit meg kimatekozza a Fusion 360.
A print után csak annyi dolgod van, hogy belehajtogatod a drótot, majd a külső sárga gyűrűt elfordítod és kész is vagy:
Kicsit böszme, de azért szerettük
Annyira örültem a megoldásnak, hogy ki is tettem rögtön Twitterre, hátha majd másnak is hasznos lesz. Nem kellett sok idő az első véleményig, ami @csy kollégától érkezett:
Megjött a gumikacsa
És tényleg: egy komplett bolygó hálás 1941 óta a svájci George de Mestralnak, aki kutyasétáltatás után a blöki bundájából bojtorjánt szedegetve kitalálta a tépőzárat. Ez szinte bárhol van a boltban, sőt, pár gyártó pakol is a vezetékeire, plusz azt hagyhatod hosszabbra és akkor bármekkora lehet a kábelköteg. Na de hogy rögzíted utólag a kábelre?
A kérdésre nem jött válasz, de ugye ez minket nem ijeszt el egy kis további overengineeringtől, úgyhogy feltaláltam az extrudált C betűt:
A C betű belsejébe megy a drót, a drót köré a tépőzár, a tépőzár köré meg a C betű belseje. Használaton kívül a tépőzárat fel lehet tekerni a C betű köré és nem fog lifegni / nem lesz útban, ráadásul az aprócska C betű nem lesz nagyobb átmérőjű, mint egy USB-A csatlakozó vagy egy zajszűrő mag az adatkábelen:
Nítli orgönájzd
Ha pedig a vezetéket kell egyben tartani csak letekered a C betűről és áttekered a vezetékkötegen:
Velcro with C lock in use
Persze bemetszhettem volna hosszában a tépőzár végét, átbújtatva a másik véget rajta és csak simán ráhurkolva a vezetékkötegre:
Naturista tépőzár
De akkor mi a francból lett volna ez az overengineering post?-)
Na jó, azért feltöltöttem 2 darab másfél megás C betűt is a youmagine.com-ra a paraméteres designnal együtt – vigyed, ha kell!-)
Egyszerűen ronda és nem biztos, hogy praktikus lett volna a kétféle designt összeházasítani, ezért inkább csináltam egy új mágneses filctoll tartót. És ha már nulláról készült, szép paraméteres lett. Így néz ki a talpán a matek:
Ezek meg a hozzávaló paraméterek:
A kis dobozkát a 29-es naEzMihez hasonlóan itt is mágnesek tartják a hűtőn. Most is alulról van a dobozon számukra a lyuk, viszont ezúttal terveztem hozzá egy apró V alakú sínbe csúsztatható záró lemezkét, hogy az tartsa helyén őket.
Ha szükséged van rá, az STL file-t (ami 3 db 10x10x4 mm-es mágneshez lett legenerálva) és a paraméteres Fusion 360 CAD file-t szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
Update #20190607
Ger a kommentekben elkezdte a mérnöki agyával piszkálni a témát és felvetette, hogy ha már egy műanyag bigyót készítek a filcek tárolására, akkor az a bigyó miért nem funkcionál egyszerre tolltartóként a filcek kupakjait helyettesítve. Szó szót követett, majd az imént emailben elmagyarázta mire is gondol pontosan:
Egy kis Móricka-ábrát vázoltam fel az ötletről, ezt mellékelem. Nem részletes, hanem értelmező ábra. A kék színű a filctoll. A zöld színű rész a filctoll tartó funkciót ellátó rész. A vékony kék kerettel rajzolt rész pedig az ajakos tömítés utódja. Kicsit továbbgondolva az ötletet, arra jutottam, hogy az ajakos tömítés helyett egyszerűen egy vékony gumilapot rak be az ember, amire tesz egy kis átmérőjű lyukat, ami a legvastagabb filcbetét átmérőjénél kicsit nagyobb). Ekkor ez, mint valami membrán, a toll bedugásakor a toll vége köré idomul, szigetel. A kis átmérőjű tollak esetén azok mélyebbre nyomódnak. Nyilván valamekkora erővel kell majd belenyomni, mert a membrán akkor deformálódik. Ezt az erőt aztán fenn is kell tartani, erre való a zöld elem rugalmas kiképzése. A zöld nyelvek körbeölelik a toll vastagabb felső részét. A nyelv az elvékonyodó nyakánál rugalmas, így befeszíti a tollat és megfelelő alak esetén a súrlódás a helyén is tartja. Hogy mozogjon, 8 külön nyelvecske van és nem az alapforma van a tengely körül körbeforgatva (remélem, érthető).
Nekem otthon a fehér táblámhoz olyan filcek vannak, amiken van mágnes, de asszem ehhez a kályhához már csak büszkeségből se menjünk vissza! 🙂
Szerintem a membrán részét ne nyomtatással csináld, hanem vágd ki valami sima gumilapból, egyszerűbb. A 3D része a zöld nyelvecske, illetve az alkatrészek rögzítése…
Ehhez egy vékony gumilapból kell majd kivágni a membránt, illetve a zöld füles támasztó részt lehet majd printelni valami lágyabb TPU-ból – amennyiben a Prusa MK2.5 extrudere is így gondolja 🙂
A printer hamarosan lapraszerelt állapotúvá válik és becsomagolódik, mert nemsokára költözünk, de amint újra hadrendbe áll, neki fogok állni ennek és meglátjuk itt a blogon, hogy mire jutottam. Stay tuned!
A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:
A méretek mm-ben vannak, a modell a valós életben használt módon látszik éppen (persze akkor a sketch nem lesz rajta, csak a sárga bigyót vuduzom ki a printerrel ;))
Jó kis cucc lett, épp a harmadikat nyomtatom belőle magamnak. Rajta, eresszétek szabadon az agyatokat!
A 28-as naEzMi feladványa volt ez az ultraszexi nyél, amivel a kenyértésztát vagdosod be sütés előtt:
Vannak a piacon mindenféle fancy nyelek, de egyik sem tudott mindent, amit akartam:
a pengét 2 ponton rögzítse stabilan, ne tudjon mocorogni nekem
a pengén használaton kívül legyen egy védőtok, hogy egyrészt ne vágjam meg vele magam, másrészt pengéstől tárolhassam az evőeszközök mellett a fiókban
a védőtoknak legyen valami minimális lock mechanizmusa, hogy ne tudjon túlságosan könnyen lecsúszni a pengéről
a védőtok használatkor ne kallódjon, hanem rá lehessen applikálni valahogy a nyélre
a nyél legyen valamennyire ergonómikus
Két db M5x10 mm-es csavar és 2 db M5-ös anya kell az összeszereléséhez, meg persze egy borotvapenge. A modellt szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
Update #20190415:
Drága pappito beta tesztelt és ennek eredményeként a következő tuningot implementáltuk:
a nyél egyik oldala kapott két bütyköt, ami azt hivatott megakadályozni, hogy amikor reflexből a hüvelykujjaddal tolnád le a pengevédő tokot, a gonosz kis borotva megvágja az ujjad
a pengevédő tok bemeneti nyílása kapott egy 72°-os, 2*1.6 mm letörést, így már kevésbé kell célozni a Gillette-tel, amikor rá akarod nyomni a tokot
