A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:
A méretek mm-ben vannak megadva. Nem egyszerű, de egyelőre nem segítek, lássuk mire juttok ennyiből!-)
A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:



A méretek mm-ben vannak megadva. Nem egyszerű, de egyelőre nem segítek, lássuk mire juttok ennyiből!-)
A 3D print közösségben rengeteg az önzetlen ember, a rohadék járvány pedig ezt csak még jobban kidomborítja. A védőfelszerelések hiánya egy csomó designerbe beletette a boogie-t és sorra jönnek elő a szükséghelyzetben a hiányzó eszközöket pótolni képes megoldások.
Prusáék a szemet és az arcot védő PET pajzsot terveztek:

Az alsó és felső Prusa-narancs csík a nyomtatott elem, az átlátszó rész egy 0.5-1.0 mm vastagságú műanyag film. Ők a 0.5 mm vastag Covestro Vivak PETG lemezt használták, amit lézervágóval vágnak ki, de a merevítő kerethez passzoló lyukakat eleve úgy tervezték, hogy azok a mezei irodai lyukasztóval is előállíthatóak legyenek. Sőt, átlátszó lapnak egy kiterített 2 literes PET palack is megteszi!
Józsiék designja az RC3 kiadásnál jár – van belőle archoz közelibb és attól távolabb álló változat is. Josef 1000+ printerből álló gyára folyamatosan készíti a kereteket – már 12000 leadott példánynál járnak és még 90000 darabra kaptak igényt.
Az arcmaszk design komplett dedikált weboldalt kapott, összeszerelési és sterilizálási útmutatóval. A gyártás mellé komplett sterilizáló kamrát terveztek és gyártottak:

Erre aztán rámozdult a közösség és Máltától az USÁ-ig mindenhol orrba-szájba gyártják az arcmaszkokat:

Az SLA printereiről híres magyar Formlabs amerikai oldala is gyorsan beszállt a csatába, mintavevő pálcikákat, lélegeztető gépek T elosztóit, arcmaszkokat és lélegeztető maszkokat próbálnak meg a több, mint 1500 önkéntesből összeverbuvált printfarmmal gyártatni.
Gui Calavanti osztotta meg március 11-én a Facebookon az általuk tervezett, 3D nyomtatható, nyílt forrású lélegeztetőgép prototípusát, melyet az Ír Egészségügyi Hatósággal vizsgáltatnak be.
Dr. Dusty Richardson, Dr. Spencer Zaugg és Colton Zaugg álltak elő a 3D nyomtatható, cserélhető filterbetétes maszk ötletével. A maszkba való betét kompatibilis a standard N95 szűrőbetéttel, illetve egy hagyományos sebészmaszkot 6 darabba vágva ugyanúgy készíthető hozzá filter. A maszk nem helyettesíti a standard N95-ös eszközöket, de szükségmegoldásként a semminél sokkal jobb.
A dokik maszkjából azóta több iteráció is készült.

Az ajtónyitást karral lehetővé tevő segédeszközökből is csilliót iterált már a közösség – csak a Thingiverse-en több, mint 20 féle design van fent.
Az olcsó egész arcos búvármaszkhoz tervezett az olasz ISINNOVA egy adaptert, ami C-PAP (Continuous Positive Airway Pressure) lélegeztető eszközökkel kompatibilis maszkokká alakítja azokat:
Az ISINNOVA designereinek köszönhető az a lélegeztetőgéphez való Venturi szelep replikája, amely úgy készült, hogy az eredeti gyártó nem tudott eleget szállítani, mire a tervezőik csináltak egy klónt, hogy a kórházaik minél előbb kaphassanak belőle:

A Hewlett Packard is beszállt a saját 3D printer flottájával a küzdelembe: kéz nélküli ajtónyitókat, maszkokat és egyéb, 3D nyomtatható kiegészítők gyárásának álltak neki.

Az SLS printereket gyártó vállalat lélegeztető gépek venturi szelepeit gyártja.
És ez csak az, ami szembejött a napokban. Egész biztosan van még egy csomó hasonló kezdeményezés. Így talán már nem is látszik annyira játekszernek az egész 3D nyomtatás.
A dolog úgy kezdődött, hogy felszereltem egy Raspberry Pi-t a Prusa MINI 30×30-as alumínium profilból készült Z oszlopára. Ha nem tudod, mi az a 30 mm-es aluprofil, mutatom:


A RPi-t és a Prusa MINIt egy mikro-USB kábel köti össze, ami persze nem pont akkora, mint amekkorára szükség van, így csak útban van belőle a maradék. Persze foghattam volna egy gyorskötözőt és a feltekert vezetéket 3 másodperc alatt összekötegelhettem volna vele – de akkor miből lett volna ez a post?-)
A probléma ezt a megoldást szülte:



Ezt a racsnit már elég rég csináltam, most csak hozzájött az ötlet, hogy mi lenne, ha ráapplikálnék a talpára egy olyan T anyát, ami egyúttal befogja a profil hornyába. Ebből az ötletből aztán három verzió is kerekedett:

Az alsó T anya nélküli verzió azoknak készült, akik mégis inkább fém T anyával rögzítenék a racsnit. Mivel a 30 mm-es aluprofilba való anyák M4-es furattal készülnek, így ebben a változatban M4-es csavarhoz való lyuk van.
A kis nyomi racsnikat látva joggal merülhet fel, hogy mi a rákért kellett ebből ötvenkettőt iterálni. Első ránézésre talán nem látszik rajtuk, de az alábbi dolgokra kellett odafigyelni:

Ezen felül került bele még menet közben pár apróság:




Ha szükséged van a cuccra, az egészet szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

A méretek mm-ben vannak ezúttal is:

Az Auckland – Jakarta tengely sok szeretettel ajánlja fel népgazdasági hasznosításra az alábbi szettet:

Ez kérem szépen egy sütidominó gyár, amit hardcore iskolás csajszik és egy szuperapuka teszteltek Új Zéland északi részén:

A mézeskalács dominók ultracukker Frédi-Bénisre sülnek. Hát mi ez, ha nem tökéletes ajándék egy kisgyereknek Karácsonyra?!
A modelleket szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról… azonban most Pappito jóvoltából a mézeskalács recept is jön mellé:
Lisztet, porcukrot, fűszereket és szódabikarbónát keverjük össze. A mézbe kockázzuk bele a vajat és a mikróban melegítsük fel, majd keverjük el az olvadt vajat a mézben. Ezt a híg keveréket öntsük a száraz cuccokra, üssük rá a tojást és gyúrjuk össze. Nem kell túl keményre gyúrni, ha nagyon összeáll, akkor kis langyos vízzel lazítható.
Ha egyben van minden, akkor 3 réteg folpackba tekerjük be és hagyjuk állni egy napot de minimum 12 órát (hosszabb pihentetés: szebb süti).
Másnap nyújtsuk ki kb. fél-egy cm vastagra (előtte lisztezzük be az asztalt, mert ragadni fog a tészta), vágjuk ki a formákat és 150 ℃-ra előmelegített sütőben süssük meg ~15 percig.
Sütés után a kész figurákat hagyjuk a tepsiben pihenni pár percig. Díszítéshez várjunk legalább 1-2 napot a figurákkal.
Verjük fel félig a tojásfehérjét a pár csepp ecettel, majd lassan, kiskanalanként adagoljuk hozzá a porcukrot addig, amíg habzsák kompatibilis konzisztenciájú masszát nem kapunk (a massza akkor jó állagú, ha lassan válik el a kanálról). Töltsük meg a habzsákot és firkáljuk össze a nyomi sütijeinket.
Amikor megyünk a víz alá, viszünk magunkkal szép színes bólyát. A búvárbólya egyrészt arra jó, hogy a felszínen jelezze a hajósoknak, hogy alul búvároznak emberek, másrészt meg a felszínen segít láthatóvá tenni a búvárt (=50 centis hullámban már akkor sem látszol, ha az uszonyoddal integetsz!).
Szóval a bólya jó dolog és életet menthet, úgyhogy sose merülj nélküle. Ott a jacket zsebe, tessék beletenni és máris mindig nálad van.
Ha a bólyát a felszín alól engedjük fel (=alatta merülünk, vagy a merülés végén csináljuk a biztonsági megállót), akkor az úgy történik, hogy a bólya talpára kötünk egy madzagot, megtöltjük levegővel, a bólya felrohan, mi meg sétáltatjuk a pórázzal. A madzagot spulnin jó tárolni – ilyet csináltam most magamnak. Olyat szerettem volna, ami:




Ilyen két darabos, könnyen nyomtatható lett. Szárazon nagyon tetszik – majd nyilatkozom, ha kipróbáltam a víz alatt is. A modellt szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
A bumeráng alakú búvározós kamera mounthoz akartam feltölteni egy GoPro gyorscseretalp foglalattal ellátott verziót a youmagine.com-ra, amikor meglepve vettem észre, hogy az ott ketyegő download counter több, mint 100000 letöltést mutat már:

Ebből az alkalomból végignéztem az oda feltöltött modelleket és összeszedtem ebbe a bejegyzésbe azokat, amik kiállták az idő próbáját és valóban hasznosnak bizonyultak hosszútávon is. A szöveg kicsit Hunglish lesz, mert néha nehezen találtam a megfelelő magyar kifejezést. Voila:

A mai napig valahányszor LED csíkot kell felrakni, ebből a modellből nyomtatunk egy marékkal. Ragasztható, vagy 1 db süllyesztett fejű csavarral felfúrható bárhova pillanatok alatt.


Ez a két babapiskóta alakú műanyagdarab, két M5-ös csavar, két önzáró M5-ös anya, pár 5 mm-es belső átmérőjű O gyűrű és a kulcsaid, plusz 15 perc arra, hogy összeszereld az egészet. Innentől kezdve a kulcsok nem szurkálják a zsebed és nem csörögnek többet.

A feltöltött akksikat ebbe dobálva alul mindig a legrégebben töltöttet fogod tudni kiszedni. Ebből készült vagy 3 iteráció már, az aktuális egy darabban nyomtatható, support nélkül, megáll a talpán vagy falra akasztható / ragasztható. Van belőle AA, AAA és 18650-es verzió is.

A gadgetpolc oldalán lakott Sydneyben, a mindenféle töltőkábeleket tartotta a helyén. Egy darabban nyomtatható az egész, csavarozható vagy akár ragasztható is. Az ozziknál két darab 3M Command Tape tépőzár foga oda a polchoz – nagyon szerettem.

Nem nehéz kitalálni, mire használom. Azóta készült belőle egy olyan változat, aminek a jobb szélén van egy sor foglalat USB kulcsok számára.

Búvársípnak készült, 2 szólamú, jó idegesítő hangú. Minden táskámban szinte mindig van belőle 1-2 darab. Gyerekeknek szoktam ész nélkül osztogatni, mint valami vén pedo – apu/anyu kevésbé örül neki általában, de a kicsik nagyon 🙂

Az Arca Swiss egy fotós gyorscseretalp, az összes fotós kütyüm Arca Swiss kompatibilis. Ennek a kis bigyónak a közepébe kell betekerni egy ilyen állványcsavart és már fel is tudod szerelni a mini, Arca Swiss kompatibilis talpat a bármi aljára.


Rengeteg bitet tartok ezekben. 3 darab ilyen áll egymás mellett a fiókban.

Benyomod egy szellőzőrostélyba, a másik oldalába meg a töltőkábelt és többet nem áll szanaszéjjel.

Stabilan tartja a nedves fenőkövet a mosogató felett, amíg azon dolgozol. 4 db M6-os csavar, 4 darab M6-os alátét, 4 szárnyas anya és némi 22 mm-es PVC cső kell csak hozzá. Imádom.



Adná magát, hogy ez elsősorban villanyász szekrényekhez készült – ahova a DIN railt tervezték. Én Baján használom villamos szekrényben is, ám ha a kalapsínt az asztalod aljára rögzíted, akkor ezek a kis bigyók oldható kábelkötegelőként tudnak funkcionálni.



Épp most készül belőle a 8. iteráció, miután a sós víz a 7. verzióból kizabálta az állványcsavart. Az új változat az 1/4″-os UNC menet mellett kapott egy GoPro gyorscseretalp foglalatot.

30×15 mm-es ovális szekrénysínhez optimalizált horog, a sín levétele nélkül egy mozdulattal felpakolható. Kompatibilis az IKEA STUGVIK sorozatban létezett tapadókorongos sínnel. Én a gardróbszekrényekben és a konyhában használom őket.


Az 5.11 Rush hátizsákokhoz készült, de nagy eséllyel minden MOLLE szabványú, kompressziós szíjjal szerelt hátizsákhoz jó. Arra való, hogy a használaton kívül levő szíjak ne lógjanak szana-széjjel és ne akadályozzák a hátizsák ki/becipzározását.


A porszívóval együtt hurcolhatod a gyakran használt tartozékokat. Én két ilyet használok.


Egyszer már jártam úgy, hogy egy GoPro gyorscseretalp meglazult és kijött a foglalatból. Ez a változat kapott egy reteszt, így eggyel kisebb az esélye, hogy a baj megtörténjen. A retesz és a talp egy modell, egyben nyomtatható.


A kovászos kenyér bemetszéséhez használom. A penge ebben lakik, biztonságosabb és könnyebb vele a munka. 2 darab M5-ös csavar és anya kell az összerakásához.

Sokan nem tudják, hogy a festők által használt maszkolószalag az egyik leghasznosabb konyhai cucc. A szalagok egyrészt léteznek egy csomóféle színben, másrészt alkoholos filccel írható a felületük, végül pedig a fagyasztóba pakolt élelmiszerek dobozára / tasakjára ragasztva nem válnak el a -18 ℃-ban sem. 24 mm-es szalagokhoz csináltam, hármat is használok belőlük jelenleg.


A Baratza Sette 270 kávédarálóhoz méretezve készült. Csökkenti az őrlemény szóródását.




A Baratza Sette 270 egy csodás kávédaráló, ám a tetejére valami miatt csak vödör méretű kávébab adagolót terveztek. Én minden alkalommal kimérem a 20 gramm kávébabot, így nem akarom a daráló tetején tárolni azt, ezért terveztem hozzá egy mini adagolótölcsért és ahhoz való zárókupakot is. Kb. fél éve használom, tökéletesen bevált.



Ezekből van mindenféle méret. Eredetileg 25 mm-es átmérőre terveztem őket, hogy a gyengeáramú drótoknak legyen valami gyorsan oldható / zárható kötegelője, de azóta az élet igazolta, hogy pont ugyanolyan jók ezek akár egy slaghoz is.

Egy ausztrál malom által forgalmazott liszt dobozához van méretezve – amióta ez megvan, azóta nem öntöm mellé a semmit sem 🙂

A Wago picoMAX csatlakozósorozata 2 és 4 eres lengő változatainak szerelését könnyíti meg azáltal, hogy a csatikat nem kell kézben fogva bedrótozni, hanem ebbe a kis talpba illesztve stabilan állhatnak az asztalon szerelés közben.

Mikor elköltöztünk Ausztráliából, elajándékoztam a próbadarabokat, Chris nagyon örült neki. Februárban egy újságíró megtalálta, kitette a fabbaloo.com-ra és ettől kicsit meglódult a download counter.



A hátizsákjaim vállszíján van egy-egy gyorscseretalp csatlakozó, amibe kamerát lehet túrázás közben akasztani. A Spider Holster cucca Arca Swiss kompatibilis, így a 750D Nikont éppúgy bele tudom suvasztani, mint egy kis akciókamerát.









Ebből szinte mindenhol van a lakásban: a nappalitól a konyhán át a dolgozó és a hálószobáig vagy 6-7 darab van belőlük szanaszét. A 10.5″-os iPadig megtart minden mobileszközt. Az első iteráció még 60-60°-osra készült, de az aktuális verziók már 45-60°-os szögűek, mert a 45° sokszor jobban kézreáll a konyhában. Rengeteget ajándékoztam már el belőle, mindenki nagyon szereti.






Állványcsavaros – Arca Swiss talpas süt-főz-mosogat típusú foglalat a gimbalos DJI kamera rádiós adapteréhez.




13×18 cm-es IKEA képkeretből és egy Qi töltőből rejtett drót nélküli töltőállomást csinálhatsz vele.
TL;DR: vegyél!
Most hétvégén megy a marylandi Bel Airben, Baltimore és Philadelphia között a 2019-es East Coast RepRap Festival, ahol Prusáék elképesztő printerrel jelentkeztek. A kis dög a Prusa MINI nevet kapta:
Ha a videójuk után még meg kell, hogy győzzelek, akkor itt az én szakzsargon konverterem a specifikációhoz:
A Prusa MINI a nagytesóhoz képest a direct drive-ot, a multimaterial printinget nem kapja meg és a gyártó nem szállítja ki összeszerelve – nagy eséllyel azért, mert a 3 komponens összecsavarozása messze nem rocket science. Ha printert keresel, ne kérdezz semmi más egzotikumról, hanem menjél és vegyed ezt, mert ár / teljesítmény + minőség viszonyban megint sikerült olyat alkotniuk, amit jelenleg senki más nem tud a piacon.
2017 februárjában járunk, amikor eFi jót röhög – vagy az is lehet, hogy grumpy módon inkább morog – embereken, akik túlterveznek egy-egy terméket. Ki is találja, hogy megméri, hogy áll ez a szemlélet a 3D printet használók körében, úgyhogy gyorsan megtervezi és publikálja ezt:

A kis műanyag bizbasz első ránézésre akár csudajó dolognak is tűnhet: arra való, hogy a mobil hard drive mellé cipelendő kábelünket mindig a drive-on tarthassuk. Semmi más nem kell hozzá, mint a műanyag mount és egy befőttesgumi.
Na várjál: ha a befőttesgumit eleve rácuppantod a diszkre, akkor miért nem tuszkolod be alá a kábelt, minek még az a műanyag izé is?
Ugye?
Hiszed vagy nem, a bő 2 év alatt eddig 230 embernek kellett ez a cucc, akiből ráadásul 67-en úgy gondolták, hogy ez tök jó ötlet:

Az ember ilyenkor jót röhög, miközben azt hiszi, hogy ez őt soha nem éri majd utol.
Épp lassan csomagoljuk össze a cuccainkat, és nekem – mint minden rendes geeknek – tonnaszám van mindenféle kábelem, amik különböző kendácsolt módon vannak összefogva felketert állapotukban. Mivel a nyomtató csomagolódik el utoljára, adta is magát a feladat, így nekiálltam valami univerzális vezetékkötegelőn agyalni, amiből ez sült ki:

Ez két külön darabból nyomtatható szerkezet, két egymásba forduló gyűrű. A vágás pont úgy áll, hogy a két gyűrű egyetlen ponton, mindenféle feszítés nélkül tud szépen egymásba illeszkedni, és pár mm-nyi fordítás után már csúsznak is egymáson. Természetesen a design most is paraméteres: állítgathatod a belső átmérőt és a piros gyűrű aljának – tetejének, illetve a sárga gyűrűnek a vastagságát, a többit meg kimatekozza a Fusion 360.
A print után csak annyi dolgod van, hogy belehajtogatod a drótot, majd a külső sárga gyűrűt elfordítod és kész is vagy:

Annyira örültem a megoldásnak, hogy ki is tettem rögtön Twitterre, hátha majd másnak is hasznos lesz. Nem kellett sok idő az első véleményig, ami @csy kollégától érkezett:

És tényleg: egy komplett bolygó hálás 1941 óta a svájci George de Mestralnak, aki kutyasétáltatás után a blöki bundájából bojtorjánt szedegetve kitalálta a tépőzárat. Ez szinte bárhol van a boltban, sőt, pár gyártó pakol is a vezetékeire, plusz azt hagyhatod hosszabbra és akkor bármekkora lehet a kábelköteg. Na de hogy rögzíted utólag a kábelre?

A kérdésre nem jött válasz, de ugye ez minket nem ijeszt el egy kis további overengineeringtől, úgyhogy feltaláltam az extrudált C betűt:

A C betű belsejébe megy a drót, a drót köré a tépőzár, a tépőzár köré meg a C betű belseje. Használaton kívül a tépőzárat fel lehet tekerni a C betű köré és nem fog lifegni / nem lesz útban, ráadásul az aprócska C betű nem lesz nagyobb átmérőjű, mint egy USB-A csatlakozó vagy egy zajszűrő mag az adatkábelen:

Ha pedig a vezetéket kell egyben tartani csak letekered a C betűről és áttekered a vezetékkötegen:

Persze bemetszhettem volna hosszában a tépőzár végét, átbújtatva a másik véget rajta és csak simán ráhurkolva a vezetékkötegre:

De akkor mi a francból lett volna ez az overengineering post?-)
Na jó, azért feltöltöttem 2 darab másfél megás C betűt is a youmagine.com-ra a paraméteres designnal együtt – vigyed, ha kell!-)
A 29-es naEzMit látva Era csak ennyit mondott:
Hol van róla a tolltartó?
Well, itt:

Egyszerűen ronda és nem biztos, hogy praktikus lett volna a kétféle designt összeházasítani, ezért inkább csináltam egy új mágneses filctoll tartót. És ha már nulláról készült, szép paraméteres lett. Így néz ki a talpán a matek:

Ezek meg a hozzávaló paraméterek:

A kis dobozkát a 29-es naEzMihez hasonlóan itt is mágnesek tartják a hűtőn. Most is alulról van a dobozon számukra a lyuk, viszont ezúttal terveztem hozzá egy apró V alakú sínbe csúsztatható záró lemezkét, hogy az tartsa helyén őket.
Ha szükséged van rá, az STL file-t (ami 3 db 10x10x4 mm-es mágneshez lett legenerálva) és a paraméteres Fusion 360 CAD file-t szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
Ger a kommentekben elkezdte a mérnöki agyával piszkálni a témát és felvetette, hogy ha már egy műanyag bigyót készítek a filcek tárolására, akkor az a bigyó miért nem funkcionál egyszerre tolltartóként a filcek kupakjait helyettesítve. Szó szót követett, majd az imént emailben elmagyarázta mire is gondol pontosan:

Egy kis Móricka-ábrát vázoltam fel az ötletről, ezt mellékelem. Nem részletes, hanem értelmező ábra.
A kék színű a filctoll. A zöld színű rész a filctoll tartó funkciót ellátó rész. A vékony kék kerettel rajzolt rész pedig az ajakos tömítés utódja. Kicsit továbbgondolva az ötletet, arra jutottam, hogy az ajakos tömítés helyett egyszerűen egy vékony gumilapot rak be az ember, amire tesz egy kis átmérőjű lyukat, ami a legvastagabb filcbetét átmérőjénél kicsit nagyobb). Ekkor ez, mint valami membrán, a toll bedugásakor a toll vége köré idomul, szigetel. A kis átmérőjű tollak esetén azok mélyebbre nyomódnak. Nyilván valamekkora erővel kell majd belenyomni, mert a membrán akkor deformálódik. Ezt az erőt aztán fenn is kell tartani, erre való a zöld elem rugalmas kiképzése. A zöld nyelvek körbeölelik a toll vastagabb felső részét. A nyelv az elvékonyodó nyakánál rugalmas, így befeszíti a tollat és megfelelő alak esetén a súrlódás a helyén is tartja. Hogy mozogjon, 8 külön nyelvecske van és nem az alapforma van a tengely körül körbeforgatva (remélem, érthető).Nekem otthon a fehér táblámhoz olyan filcek vannak, amiken van mágnes, de asszem ehhez a kályhához már csak büszkeségből se menjünk vissza! 🙂
Szerintem a membrán részét ne nyomtatással csináld, hanem vágd ki valami sima gumilapból, egyszerűbb. A 3D része a zöld nyelvecske, illetve az alkatrészek rögzítése…
Ehhez egy vékony gumilapból kell majd kivágni a membránt, illetve a zöld füles támasztó részt lehet majd printelni valami lágyabb TPU-ból – amennyiben a Prusa MK2.5 extrudere is így gondolja 🙂
A printer hamarosan lapraszerelt állapotúvá válik és becsomagolódik, mert nemsokára költözünk, de amint újra hadrendbe áll, neki fogok állni ennek és meglátjuk itt a blogon, hogy mire jutottam. Stay tuned!