A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

A méretek mm-ben vannak ezúttal is:

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:
A méretek mm-ben vannak ezúttal is:
Az Auckland – Jakarta tengely sok szeretettel ajánlja fel népgazdasági hasznosításra az alábbi szettet:
Ez kérem szépen egy sütidominó gyár, amit hardcore iskolás csajszik és egy szuperapuka teszteltek Új Zéland északi részén:
A mézeskalács dominók ultracukker Frédi-Bénisre sülnek. Hát mi ez, ha nem tökéletes ajándék egy kisgyereknek Karácsonyra?!
A modelleket szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról… azonban most Pappito jóvoltából a mézeskalács recept is jön mellé:
Lisztet, porcukrot, fűszereket és szódabikarbónát keverjük össze. A mézbe kockázzuk bele a vajat és a mikróban melegítsük fel, majd keverjük el az olvadt vajat a mézben. Ezt a híg keveréket öntsük a száraz cuccokra, üssük rá a tojást és gyúrjuk össze. Nem kell túl keményre gyúrni, ha nagyon összeáll, akkor kis langyos vízzel lazítható.
Ha egyben van minden, akkor 3 réteg folpackba tekerjük be és hagyjuk állni egy napot de minimum 12 órát (hosszabb pihentetés: szebb süti).
Másnap nyújtsuk ki kb. fél-egy cm vastagra (előtte lisztezzük be az asztalt, mert ragadni fog a tészta), vágjuk ki a formákat és 150 ℃-ra előmelegített sütőben süssük meg ~15 percig.
Sütés után a kész figurákat hagyjuk a tepsiben pihenni pár percig. Díszítéshez várjunk legalább 1-2 napot a figurákkal.
Verjük fel félig a tojásfehérjét a pár csepp ecettel, majd lassan, kiskanalanként adagoljuk hozzá a porcukrot addig, amíg habzsák kompatibilis konzisztenciájú masszát nem kapunk (a massza akkor jó állagú, ha lassan válik el a kanálról). Töltsük meg a habzsákot és firkáljuk össze a nyomi sütijeinket.
Amikor megyünk a víz alá, viszünk magunkkal szép színes bólyát. A búvárbólya egyrészt arra jó, hogy a felszínen jelezze a hajósoknak, hogy alul búvároznak emberek, másrészt meg a felszínen segít láthatóvá tenni a búvárt (=50 centis hullámban már akkor sem látszol, ha az uszonyoddal integetsz!).
Szóval a bólya jó dolog és életet menthet, úgyhogy sose merülj nélküle. Ott a jacket zsebe, tessék beletenni és máris mindig nálad van.
Ha a bólyát a felszín alól engedjük fel (=alatta merülünk, vagy a merülés végén csináljuk a biztonsági megállót), akkor az úgy történik, hogy a bólya talpára kötünk egy madzagot, megtöltjük levegővel, a bólya felrohan, mi meg sétáltatjuk a pórázzal. A madzagot spulnin jó tárolni – ilyet csináltam most magamnak. Olyat szerettem volna, ami:
Ilyen két darabos, könnyen nyomtatható lett. Szárazon nagyon tetszik – majd nyilatkozom, ha kipróbáltam a víz alatt is. A modellt szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
A bumeráng alakú búvározós kamera mounthoz akartam feltölteni egy GoPro gyorscseretalp foglalattal ellátott verziót a youmagine.com-ra, amikor meglepve vettem észre, hogy az ott ketyegő download counter több, mint 100000 letöltést mutat már:
Ebből az alkalomból végignéztem az oda feltöltött modelleket és összeszedtem ebbe a bejegyzésbe azokat, amik kiállták az idő próbáját és valóban hasznosnak bizonyultak hosszútávon is. A szöveg kicsit Hunglish lesz, mert néha nehezen találtam a megfelelő magyar kifejezést. Voila:
A mai napig valahányszor LED csíkot kell felrakni, ebből a modellből nyomtatunk egy marékkal. Ragasztható, vagy 1 db süllyesztett fejű csavarral felfúrható bárhova pillanatok alatt.
Ez a két babapiskóta alakú műanyagdarab, két M5-ös csavar, két önzáró M5-ös anya, pár 5 mm-es belső átmérőjű O gyűrű és a kulcsaid, plusz 15 perc arra, hogy összeszereld az egészet. Innentől kezdve a kulcsok nem szurkálják a zsebed és nem csörögnek többet.
A feltöltött akksikat ebbe dobálva alul mindig a legrégebben töltöttet fogod tudni kiszedni. Ebből készült vagy 3 iteráció már, az aktuális egy darabban nyomtatható, support nélkül, megáll a talpán vagy falra akasztható / ragasztható. Van belőle AA, AAA és 18650-es verzió is.
A gadgetpolc oldalán lakott Sydneyben, a mindenféle töltőkábeleket tartotta a helyén. Egy darabban nyomtatható az egész, csavarozható vagy akár ragasztható is. Az ozziknál két darab 3M Command Tape tépőzár foga oda a polchoz – nagyon szerettem.
Nem nehéz kitalálni, mire használom. Azóta készült belőle egy olyan változat, aminek a jobb szélén van egy sor foglalat USB kulcsok számára.
Búvársípnak készült, 2 szólamú, jó idegesítő hangú. Minden táskámban szinte mindig van belőle 1-2 darab. Gyerekeknek szoktam ész nélkül osztogatni, mint valami vén pedo – apu/anyu kevésbé örül neki általában, de a kicsik nagyon 🙂
Az Arca Swiss egy fotós gyorscseretalp, az összes fotós kütyüm Arca Swiss kompatibilis. Ennek a kis bigyónak a közepébe kell betekerni egy ilyen állványcsavart és már fel is tudod szerelni a mini, Arca Swiss kompatibilis talpat a bármi aljára.
Rengeteg bitet tartok ezekben. 3 darab ilyen áll egymás mellett a fiókban.
Benyomod egy szellőzőrostélyba, a másik oldalába meg a töltőkábelt és többet nem áll szanaszéjjel.
Stabilan tartja a nedves fenőkövet a mosogató felett, amíg azon dolgozol. 4 db M6-os csavar, 4 darab M6-os alátét, 4 szárnyas anya és némi 22 mm-es PVC cső kell csak hozzá. Imádom.
Adná magát, hogy ez elsősorban villanyász szekrényekhez készült – ahova a DIN railt tervezték. Én Baján használom villamos szekrényben is, ám ha a kalapsínt az asztalod aljára rögzíted, akkor ezek a kis bigyók oldható kábelkötegelőként tudnak funkcionálni.
Épp most készül belőle a 8. iteráció, miután a sós víz a 7. verzióból kizabálta az állványcsavart. Az új változat az 1/4″-os UNC menet mellett kapott egy GoPro gyorscseretalp foglalatot.
30×15 mm-es ovális szekrénysínhez optimalizált horog, a sín levétele nélkül egy mozdulattal felpakolható. Kompatibilis az IKEA STUGVIK sorozatban létezett tapadókorongos sínnel. Én a gardróbszekrényekben és a konyhában használom őket.
Az 5.11 Rush hátizsákokhoz készült, de nagy eséllyel minden MOLLE szabványú, kompressziós szíjjal szerelt hátizsákhoz jó. Arra való, hogy a használaton kívül levő szíjak ne lógjanak szana-széjjel és ne akadályozzák a hátizsák ki/becipzározását.
A porszívóval együtt hurcolhatod a gyakran használt tartozékokat. Én két ilyet használok.
Egyszer már jártam úgy, hogy egy GoPro gyorscseretalp meglazult és kijött a foglalatból. Ez a változat kapott egy reteszt, így eggyel kisebb az esélye, hogy a baj megtörténjen. A retesz és a talp egy modell, egyben nyomtatható.
A kovászos kenyér bemetszéséhez használom. A penge ebben lakik, biztonságosabb és könnyebb vele a munka. 2 darab M5-ös csavar és anya kell az összerakásához.
Sokan nem tudják, hogy a festők által használt maszkolószalag az egyik leghasznosabb konyhai cucc. A szalagok egyrészt léteznek egy csomóféle színben, másrészt alkoholos filccel írható a felületük, végül pedig a fagyasztóba pakolt élelmiszerek dobozára / tasakjára ragasztva nem válnak el a -18 ℃-ban sem. 24 mm-es szalagokhoz csináltam, hármat is használok belőlük jelenleg.
A Baratza Sette 270 kávédarálóhoz méretezve készült. Csökkenti az őrlemény szóródását.
A Baratza Sette 270 egy csodás kávédaráló, ám a tetejére valami miatt csak vödör méretű kávébab adagolót terveztek. Én minden alkalommal kimérem a 20 gramm kávébabot, így nem akarom a daráló tetején tárolni azt, ezért terveztem hozzá egy mini adagolótölcsért és ahhoz való zárókupakot is. Kb. fél éve használom, tökéletesen bevált.
Ezekből van mindenféle méret. Eredetileg 25 mm-es átmérőre terveztem őket, hogy a gyengeáramú drótoknak legyen valami gyorsan oldható / zárható kötegelője, de azóta az élet igazolta, hogy pont ugyanolyan jók ezek akár egy slaghoz is.
Egy ausztrál malom által forgalmazott liszt dobozához van méretezve – amióta ez megvan, azóta nem öntöm mellé a semmit sem 🙂
A Wago picoMAX csatlakozósorozata 2 és 4 eres lengő változatainak szerelését könnyíti meg azáltal, hogy a csatikat nem kell kézben fogva bedrótozni, hanem ebbe a kis talpba illesztve stabilan állhatnak az asztalon szerelés közben.
Mikor elköltöztünk Ausztráliából, elajándékoztam a próbadarabokat, Chris nagyon örült neki. Februárban egy újságíró megtalálta, kitette a fabbaloo.com-ra és ettől kicsit meglódult a download counter.
A hátizsákjaim vállszíján van egy-egy gyorscseretalp csatlakozó, amibe kamerát lehet túrázás közben akasztani. A Spider Holster cucca Arca Swiss kompatibilis, így a 750D Nikont éppúgy bele tudom suvasztani, mint egy kis akciókamerát.
Ebből szinte mindenhol van a lakásban: a nappalitól a konyhán át a dolgozó és a hálószobáig vagy 6-7 darab van belőlük szanaszét. A 10.5″-os iPadig megtart minden mobileszközt. Az első iteráció még 60-60°-osra készült, de az aktuális verziók már 45-60°-os szögűek, mert a 45° sokszor jobban kézreáll a konyhában. Rengeteget ajándékoztam már el belőle, mindenki nagyon szereti.
Állványcsavaros – Arca Swiss talpas süt-főz-mosogat típusú foglalat a gimbalos DJI kamera rádiós adapteréhez.
13×18 cm-es IKEA képkeretből és egy Qi töltőből rejtett drót nélküli töltőállomást csinálhatsz vele.
TL;DR: vegyél!
Most hétvégén megy a marylandi Bel Airben, Baltimore és Philadelphia között a 2019-es East Coast RepRap Festival, ahol Prusáék elképesztő printerrel jelentkeztek. A kis dög a Prusa MINI nevet kapta:
Ha a videójuk után még meg kell, hogy győzzelek, akkor itt az én szakzsargon konverterem a specifikációhoz:
A Prusa MINI a nagytesóhoz képest a direct drive-ot, a multimaterial printinget nem kapja meg és a gyártó nem szállítja ki összeszerelve – nagy eséllyel azért, mert a 3 komponens összecsavarozása messze nem rocket science. Ha printert keresel, ne kérdezz semmi más egzotikumról, hanem menjél és vegyed ezt, mert ár / teljesítmény + minőség viszonyban megint sikerült olyat alkotniuk, amit jelenleg senki más nem tud a piacon.
2017 februárjában járunk, amikor eFi jót röhög – vagy az is lehet, hogy grumpy módon inkább morog – embereken, akik túlterveznek egy-egy terméket. Ki is találja, hogy megméri, hogy áll ez a szemlélet a 3D printet használók körében, úgyhogy gyorsan megtervezi és publikálja ezt:
A kis műanyag bizbasz első ránézésre akár csudajó dolognak is tűnhet: arra való, hogy a mobil hard drive mellé cipelendő kábelünket mindig a drive-on tarthassuk. Semmi más nem kell hozzá, mint a műanyag mount és egy befőttesgumi.
Na várjál: ha a befőttesgumit eleve rácuppantod a diszkre, akkor miért nem tuszkolod be alá a kábelt, minek még az a műanyag izé is?
Ugye?
Hiszed vagy nem, a bő 2 év alatt eddig 230 embernek kellett ez a cucc, akiből ráadásul 67-en úgy gondolták, hogy ez tök jó ötlet:
Az ember ilyenkor jót röhög, miközben azt hiszi, hogy ez őt soha nem éri majd utol.
Épp lassan csomagoljuk össze a cuccainkat, és nekem – mint minden rendes geeknek – tonnaszám van mindenféle kábelem, amik különböző kendácsolt módon vannak összefogva felketert állapotukban. Mivel a nyomtató csomagolódik el utoljára, adta is magát a feladat, így nekiálltam valami univerzális vezetékkötegelőn agyalni, amiből ez sült ki:
Ez két külön darabból nyomtatható szerkezet, két egymásba forduló gyűrű. A vágás pont úgy áll, hogy a két gyűrű egyetlen ponton, mindenféle feszítés nélkül tud szépen egymásba illeszkedni, és pár mm-nyi fordítás után már csúsznak is egymáson. Természetesen a design most is paraméteres: állítgathatod a belső átmérőt és a piros gyűrű aljának – tetejének, illetve a sárga gyűrűnek a vastagságát, a többit meg kimatekozza a Fusion 360.
A print után csak annyi dolgod van, hogy belehajtogatod a drótot, majd a külső sárga gyűrűt elfordítod és kész is vagy:
Annyira örültem a megoldásnak, hogy ki is tettem rögtön Twitterre, hátha majd másnak is hasznos lesz. Nem kellett sok idő az első véleményig, ami @csy kollégától érkezett:
És tényleg: egy komplett bolygó hálás 1941 óta a svájci George de Mestralnak, aki kutyasétáltatás után a blöki bundájából bojtorjánt szedegetve kitalálta a tépőzárat. Ez szinte bárhol van a boltban, sőt, pár gyártó pakol is a vezetékeire, plusz azt hagyhatod hosszabbra és akkor bármekkora lehet a kábelköteg. Na de hogy rögzíted utólag a kábelre?
A kérdésre nem jött válasz, de ugye ez minket nem ijeszt el egy kis további overengineeringtől, úgyhogy feltaláltam az extrudált C betűt:
A C betű belsejébe megy a drót, a drót köré a tépőzár, a tépőzár köré meg a C betű belseje. Használaton kívül a tépőzárat fel lehet tekerni a C betű köré és nem fog lifegni / nem lesz útban, ráadásul az aprócska C betű nem lesz nagyobb átmérőjű, mint egy USB-A csatlakozó vagy egy zajszűrő mag az adatkábelen:
Ha pedig a vezetéket kell egyben tartani csak letekered a C betűről és áttekered a vezetékkötegen:
Persze bemetszhettem volna hosszában a tépőzár végét, átbújtatva a másik véget rajta és csak simán ráhurkolva a vezetékkötegre:
De akkor mi a francból lett volna ez az overengineering post?-)
Na jó, azért feltöltöttem 2 darab másfél megás C betűt is a youmagine.com-ra a paraméteres designnal együtt – vigyed, ha kell!-)
A 29-es naEzMit látva Era csak ennyit mondott:
Hol van róla a tolltartó?
Well, itt:
Egyszerűen ronda és nem biztos, hogy praktikus lett volna a kétféle designt összeházasítani, ezért inkább csináltam egy új mágneses filctoll tartót. És ha már nulláról készült, szép paraméteres lett. Így néz ki a talpán a matek:
Ezek meg a hozzávaló paraméterek:
A kis dobozkát a 29-es naEzMihez hasonlóan itt is mágnesek tartják a hűtőn. Most is alulról van a dobozon számukra a lyuk, viszont ezúttal terveztem hozzá egy apró V alakú sínbe csúsztatható záró lemezkét, hogy az tartsa helyén őket.
Ha szükséged van rá, az STL file-t (ami 3 db 10x10x4 mm-es mágneshez lett legenerálva) és a paraméteres Fusion 360 CAD file-t szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
Ger a kommentekben elkezdte a mérnöki agyával piszkálni a témát és felvetette, hogy ha már egy műanyag bigyót készítek a filcek tárolására, akkor az a bigyó miért nem funkcionál egyszerre tolltartóként a filcek kupakjait helyettesítve. Szó szót követett, majd az imént emailben elmagyarázta mire is gondol pontosan:
Egy kis Móricka-ábrát vázoltam fel az ötletről, ezt mellékelem. Nem részletes, hanem értelmező ábra.
A kék színű a filctoll. A zöld színű rész a filctoll tartó funkciót ellátó rész. A vékony kék kerettel rajzolt rész pedig az ajakos tömítés utódja. Kicsit továbbgondolva az ötletet, arra jutottam, hogy az ajakos tömítés helyett egyszerűen egy vékony gumilapot rak be az ember, amire tesz egy kis átmérőjű lyukat, ami a legvastagabb filcbetét átmérőjénél kicsit nagyobb). Ekkor ez, mint valami membrán, a toll bedugásakor a toll vége köré idomul, szigetel. A kis átmérőjű tollak esetén azok mélyebbre nyomódnak. Nyilván valamekkora erővel kell majd belenyomni, mert a membrán akkor deformálódik. Ezt az erőt aztán fenn is kell tartani, erre való a zöld elem rugalmas kiképzése. A zöld nyelvek körbeölelik a toll vastagabb felső részét. A nyelv az elvékonyodó nyakánál rugalmas, így befeszíti a tollat és megfelelő alak esetén a súrlódás a helyén is tartja. Hogy mozogjon, 8 külön nyelvecske van és nem az alapforma van a tengely körül körbeforgatva (remélem, érthető).Nekem otthon a fehér táblámhoz olyan filcek vannak, amiken van mágnes, de asszem ehhez a kályhához már csak büszkeségből se menjünk vissza! 🙂
Szerintem a membrán részét ne nyomtatással csináld, hanem vágd ki valami sima gumilapból, egyszerűbb. A 3D része a zöld nyelvecske, illetve az alkatrészek rögzítése…
Ehhez egy vékony gumilapból kell majd kivágni a membránt, illetve a zöld füles támasztó részt lehet majd printelni valami lágyabb TPU-ból – amennyiben a Prusa MK2.5 extrudere is így gondolja 🙂
A printer hamarosan lapraszerelt állapotúvá válik és becsomagolódik, mert nemsokára költözünk, de amint újra hadrendbe áll, neki fogok állni ennek és meglátjuk itt a blogon, hogy mire jutottam. Stay tuned!
A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:
A méretek mm-ben vannak, a modell a valós életben használt módon látszik éppen (persze akkor a sketch nem lesz rajta, csak a sárga bigyót vuduzom ki a printerrel ;))
Jó kis cucc lett, épp a harmadikat nyomtatom belőle magamnak. Rajta, eresszétek szabadon az agyatokat!
A 28-as naEzMi feladványa volt ez az ultraszexi nyél, amivel a kenyértésztát vagdosod be sütés előtt:
Vannak a piacon mindenféle fancy nyelek, de egyik sem tudott mindent, amit akartam:
Két db M5x10 mm-es csavar és 2 db M5-ös anya kell az összeszereléséhez, meg persze egy borotvapenge. A modellt szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.
Update #20190415:
Drága pappito beta tesztelt és ennek eredményeként a következő tuningot implementáltuk:
Voila:
Valamikor a nyár végén elkapott a gépszíj és a fejembe vettem, hogy megtanulok kovászos kenyeret sütni. Egy kenyeres blogon azt olvastam, hogy cirka 100 kenyér elkészítése után leszek majd elégedett a kenyeremmel. Nos, én lehet, hogy kicsit optimistább – vagy csak szerencsésebb – fickó vagyok, de nálam ez a 27. kenyér után teljesült. Erről szeretnék most mesélni.
A kovászos kenyérhez 3 alapanyag kell: liszt, víz és só. A kovászt is magadnak kell előállítani, mert az nincs a boltban – hacsak nem vagy olyan szerencsés, hogy valakitől tudsz tarhálni egy keveset.
Nálam a normális kovász volt leginkább a szűk keresztmetszet: Sydneyben élünk, a tengertől 300 méterre egy 8. emeleti lakásban, amit éjjel-nappal átjár a sós levegő. A kovász receptekben mindenki azt írja, hogy kb. egy hét alatt éri el a kovászod azt a szintet, amivel már dolgozni lehet. Nálam ez bő két hétig tartott – de mostanra már szerencsére azt is tudom, hogy lehet kideríteni, hogy a kovászod megfelelő a feladatra, vagy még érnie kell.
Az első kenyerek kifejezetten bodag jellegűre sikerültek – próbaltam szeretni, Era kevésbé :):
Voltak a szétterülős, “Nagy Alföld” típusú kenyerek:
A túl laposaknál gondoltam sütök belőlük zsemleszerű izét egy muffin formában:
Aztán következett az a sorozat, ami hűen reprodukálta, hogy is néz ki a sütéshez használt edény belseje:
Végül odaértünk, ahova szerettem volna:
Mivel a kenyér készítése hosszadalmas folyamat, szerintem a legfontosabb dolog, hogy találd ki előre az időzítést. Számoljuk össze az egyes lépések időigényét:
Ebből az látszik, hogy a “süssünk kenyeret” gondolat megszületésétől számított pillanattól kezdve legalább 9 óra kell, mire elkészül a kenyered. Nekem az a taktika vált be, hogy délután megcsinálom a tésztát, estére elkészülök vele, éjszakára megy a hűtőbe kelni és másnap nagyjából bármikor megsüthetem.
Először kovászra kell szert tenned. Ha van valaki, akitől kunyizni tudsz egy keveset, az a gyors módszer, de tegyük fel, hogy nincs ilyen és amúgy is nulláról csinálnád a dolgot.
Na de mikor van kész a kovász? Akkor, ha elég bubi van benne ahhoz, hogy jó hólyagosra fújja majd a tésztát. Ezt úgy tudod leellenőrizni, hogy egy kanállal beleteszel egy pohár vízbe – ha a kovász fent marad a víz tetején, akkor már elég combos ahhoz, hogy a kenyértésztában is működjön.
Az egészséges kovász buborékos, etetés után kicsit megduzzad, aztán összeesik, az illata pedig savanykás, enyhén ecetes, az állaga krémpuding-szerűen sűrű, a tetején nincs kivált folyadék.
Azt javaslom, hogy a kovász piszkálását építsd be a reggeli rutinodba. A kenyértésztába pakolandó kovász akkor ideális, ha épp ezerrel dolgozik, ezért én azt csinálom, hogy a kidobandó kovász felét, 100 grammot ugyanúgy megetetem 50-50 gramm liszt/vízzel, mint az “anyakovászt”, és ezt a délután már ezerrel dolgozó maradék kovászt használom fel a kenyér tésztájába.
A kovász etetését egyféleképpen ritkíthatod: ha szobahőmérséklet helyett a hűtőben tartod az anyagot. Ez esetben elég heti egyszer megetetni (az enyém kapott egy 8 napos hűtőben tartós tesztet és simán bírta).
Kész a kovászunk, jöhet a kenyér. A pékek a tésztarecepteket hidratáltsági %-ban adják meg – a mi kenyértésztánk 70%-os hidratáltságú lesz, ami azt jelenti, hogy 1000 g liszthez 700 ml vizet adnánk, ha ennyi tészta kellene. A 70%-os hidratáltság az én kísérletezésem eredménye: ezt találtam lazának, de még megfelelően kezelhetőnek ahhoz, hogy ne egy folyamatos harcnak érezzem vele a munkát és az eredmény is tetsszen.
Anyagok
Eszközök
Első lépésben a vizet a liszttel összekevered kézzel úgy, hogy ne maradjon liszt szárazon. Ezt a kutyulékot légmentesen lefeded és félreteszed állni egy órát. Ezt hívják autolízisnek – az enzimek nekiállnak a melónak.
Az egy óra pihenés után mehet a kovász a tésztába. Ha elkeverted, öntsd utána a sót is és dagassz tovább, legalább 10 percig. Dagaszthatsz kézzel vagy dagasztógéppel is, a lényeg, hogy addig masszírozd a tésztát, amíg a tésztát kézzel óvatosan széthúzva egy átlátszó membránt tudsz produkálni. Ha ez a membrán nem szakad el hirtelen, akkor már elég glutén formálódott az anyagban, jöhet a hajtogatós fázis.
A tésztát legalább hatszor át kell hajtogatnod ahhoz, hogy kellően levegős belsejű és megfelelő tartású legyen. Mielőtt nekikezdesz, vizezd be a kezed és öblítsd ki vízzel azt edényt is amibe a tésztát teszed, úgy kevésbé fog ragadni. Lisztezni eszedbe ne jusson, mert a 70%-os hidratáltságú tésztánk lazán bekajálna még egy csomó lisztet és már nem is lenne meg a 70%!
Ha kerek edényben van a tészta, akkor nyúlj a tészta széle alá, húzd kicsit kifelé és hajtsd át a tészta másik oldalára, majd fordíts 45 fokot az edényen és ismételd, amíg körbe nem értél.
Ha egy szögletes dobozban pihenteted a tésztád (én ezt csinálom, egy ~50x25x10 cm-es fedeles műanyag doboz tökéletes a feladathoz), akkor úgy hajtogass, mint amikor a DL-es borítékba 3-szor behajtod az A4-es papírt: a két szélét hajtsd át a 2/3-ára, majd fordíts 90 fokot és a másik két szélével is ismételd meg ugyanezt, végül az egész gombócot fordítsd fejjel lefelé és hagyd így pihenni 25-30 percig:
A hajtogatást legalább 6-szor el kell végezni, 25-30 percenként. Az egész művelet nem tart egy percnél tovább. Az össz macera annyi benne, hogy ott kell lenned fél óránként egy-egy percet.
A tésztahajtogatás egyébként elég addiktív tud lenni, főleg, amikor megfelelő állagú az anyag:
Ha a hajtogatást eluntad (és mininum 6-szor megcsináltad már), akkor mehet a tészta kelni. A kelesztés szobahőmérsékleten 3 óra, hűtőben egy fél nap. Én délután csinálom a tésztát és éjszakára megy a frigóba.
A tésztát a kelesztéshez tedd egy kilisztezett tésztakelesztő edénybe, vagy akár egy konyharuhával kibélelt jénaiba, amiben a ruhát belisztezted:
Megkelt a tésztánk, már csak ki kell sütni! Mindenekelőtt az öntöttvas edényt fedelestől tedd be a sütőbe, a sütőt állítsd 250 ℃-ra és várj legalább fél órát, hogy a mini kemencénk átmelegedjen.
Miután az öntöttvas edényed már elég forró a sütéshez, vedd ki a sütőből, tépj le egy darab sütőpapírt, majd a tésztát fejjel lefelé borítsd rá:
Egy pengével gyors határozott mozdulatokkal vagdosd be a tésztát. Ez nem csak azért kell, hogy csicsázd a kenyeret, hanem így engedsz szabályozott utat a sütés közben táguló tésztának:
Nem is lennék eFi, ha a pengéhez nem csináltam volna egy kényelmes 3D print nyelet:
Tészta az öntöttvas edénybe, fedél az edény tetejére és mehet vissza a 250 ℃-os sütőbe 20 percre. 20 perc után vedd le a fedelet és a hőfokot vedd vissza 190 ℃-ra – kb. ilyen lesz a félkész kenyered:
További ~25 perc türelmetlen várakozás jön, ám ekkor már elkezdi betölteni az illat a konyhát, amitől fülig ér majd a szád, majd finally:
A kész kenyeret vedd ki az öntöttvas edényből, hogy ne süljön tovább és tedd szellős helyre (talán a legjobb egy rács, amin alulról is kap levegőt), hogy minél előbb kihűljön.
Tudom, hogy azonnal ennéd az illatos ropogós kenyeret, de csak óvatosan, mert a meleg tészta hasfájást okoz!
Már csak fel kell vágunk, hogy lássuk, mennyire rontottuk el: