Author Archives: eFi

About eFi

szánSájn, tibiCsoki, wörldPísz!

3D nyomtatás: naEzMi #34?

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint?

A méretek mm-ben vannak megadva, mint mindig.

A feladat ezúttal ultragonosz – szerintem nincs még egy hozzám hasonló bolond, aki ezen agyalt volna. Mivel az előző pár naEzMit szinte azonnal kitaláltátok, ezért most a méreteken kívül semmi más támpontot nem adok.

Jöhetnek az elvadult ötletek (ezúttal csak azokra a kommentekre válaszolok, amelyek a jó irányba tapogatódznak).

François Villon: Haláltánc-ballada

Nyelvtan órára jött be helyettesíteni Szabó Kálmán. A fonémákat tanultuk, én azonban ezt a verset olvastam a pad alatt. Kálmán persze meglátta, odasettenkedett, elvette a könyvet, visszament az asztalához, feladta a fonémás részt a könyvből “önálló feldolgozásra”, majd recsegtetve hintáztatni kezdte a széket és úgy olvasgatta a Villon könyvet.

Az óra végén visszaadta a könyvem és beírt egy ötöst irodalomból.

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
“Mit sírsz” – rivallt reá – “bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!”… S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint egy porszemet.
– Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
“Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?”
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
“Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar.”
– Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rõt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta õt:
…”Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot.”
“Jövök már!” – szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
– Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:
“Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbõl senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény…”
S az ablakon röhögve lépett 
be az utolsó vőlegény:
“Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetõkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midõn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: “Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincsed elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem.”
– Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: “ne még, ne még”,
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
“engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát” –
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
– Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
“Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig.”
“Nem fejted” – szólt a hang – “nem fejted”
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
“Aludni mégy most, mint a többiek.”
– A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengõkkel jött dögvész,
s a reimsi szentegyház elõtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
“Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk nagyúr! Csengõm csörög –
légy pápa vagy próféta, rózsás 
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn – én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!”
– Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
“Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, trágyának szórd szét
testemet kinn a réteken!”
Õ rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvetõ keze a búzát,
vagy pipacsot az õszi szél.
– A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Faék kalács

Anettnek és Ákosnak, sok szeretettel:

BOM

  • 250 ml + 3 ek tej
  • 10 g száraz élesztő
  • 100 g cukor
  • 550 g liszt
  • 1 csipet só
  • 1 marék mazsola, ha szereted benne
  • pohár forróvíz a mazsolát leforrázni
  • 1 db tojás
  • 2 db tojássárgája
  • 70 g olvasztott vaj
  • 2 ek kakaópor, ha a felét kakaósnak akarod

HOWTO

Mérd ki a cukrot és 2 evőkanálnyit tegyél át belőle egy bögrébe, öntsd fel a 250 ml tejjel és melegítsd meg kézmelegre, majd tedd bele az élesztőt és tedd félre meleg helyre, amíg felhabzik.

A vajat olvaszd meg – ne legyen forró, épp csak langyos.

A lisztet, a maradék cukrot és a sót öntsd össze, keverd át egy habverővel, majd mehet hozzá az egy egész tojás + egy sárgája és a felfuttatott élesztő és a leforrázott mazsola, ha akarsz belerakni. Dolgozd össze az egészet, amíg összeáll aztán mehet bele a vaj is és még legalább 10 percig dagaszd alaposan.

Ha a fele hurkát kakaósnak akarod, akkor annak most jött el az ideje. Vedd ki a tészta felét – kb. 560 gramm lesz -, a másik feléhez add hozzá a kakaóport és nagyon óvatosan gyurmázd bele a tésztába. Dagasztógéppel csak akkor folytasd, ha már kézzel beledolgoztad a kakaót, különben takaríthatsz. Alternatív megoldásként jobb rögtön két adag kalácsot csinálni és akkor az egyik tésztájába rögtön mehet a liszt mellé a kakaó → még kisebb lesz a kupi.

A tésztát takard le légmentesen és tedd be a 30 fokos sütőbe egy órára.

Miután a tészta a duplájára kelt, öntsd ki a pultra és válaszd ketté (ha az egyik fél kakaós, akkor ezt már korábban megtetted). A két darabból csinálj két kb 80 centis hurkát úgy, hogy megemeled és hagyod hurkává lógni a tésztát. Ez azért kell, hogy szép hosszúkás gluténcsíkok készüljenek a hurkákba és jó foszlós legyen a kalács.

Ha megvan a két hurka, jöhet a faék egyszerű négyes fonás. Ehhez az egyik hurkát 90 fokban rakd a másikra úgy, hogy azok középen találkozzanak. Az alsó hurka két végét egymással szemben áthajtod a felső hurkán, majd ugyanígy a másik hurka két végét, egymással szemben. Nem kell túl szorosan fonni, különben a kelés során nem lesz elég hely a kalácsnak tágulni, így pedig sülés során kiszakadhat. Ezt az egymáson áthajtást addig csináld, amíg el nem fogy a két hurka. A fonott kalács megy egy sütőpapírra egy tepsibe, takard le és hagy még 30 percet kelni, de most már csak szobahőmérsékleten.

Melegítsd elő a sütőt alsó-felső sütésen 170 ℃-ra. Amíg melegszik, addig egy tojás sárgáját a 3 evőkanál tejjel keverj össze és ezzel kend le a kalácsot.

30-35 perc alatt sül meg. Én a 30. percben megszurkálom egy hústűvel, hogy biztos nem ragad már sehol a bele, aztán hagyok neki még 5 percet.

3D nyomtatás: naEzMi #33?

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint?

A fentiek csak a prototípus iterációi – ha minden igaz, a végleges ez lesz:

Kezdésnek annyit segítek, hogy:

  • NEM, ez nem egy hal akart lenni
  • egy cimborámnak terveztem a melóba

A méretek most is mm-ben vannak megadva, jöhetnek a commentek!

3D nyomtatás: heat-set insert installáló állvány

Mindig utáltam, ha a merőlegesre tervezett furatok nem lesznek merőlegesek. A hőre lágyuló műanyagba ágyazható anyákkal (=ez lenne a heat-set insert, sajnos nem tudom a magyar megfelelőjét) pedig ez különösen kemény dió, főleg, ha akkorák, mint ezek itt:

Referenciaként odaraktam egy M3x6-os csavart

El tudod képzelni, hogy a lapát kezemmel ezeket függőlegesben tartva mennyire egyszerű művelet egy pákával a helyükre ügyeskedni ezeket? Na ebből lett a mai modell.

Már rég láttam az Adafruit csini DIY állványát, amit épp erre a feladatra terveztek:

Tetszett is a dolog, különösen, hogy a Fusion 360-ban tervezett modell letölthető tőlük forrásban. Ők gyári gumiborítású csapágyakkal és 2020-as aluprofillal terveztek, nekem viszont se gumis csapágy, se hasonló méretű csapágy, se 2020-as profil nem volt itthon. Azért nagyon nem volt veszve a dolog: találtam görkoris csapágyakat és 3030-as profilt, úgyhogy terveztem görgőket a csapágyak köré és átszereltem az egész CAD modellt 3030 profil kompatibilisre.

PETG burkolat a görkori csapágyakon

Miután összeraktam az egészet, jött a csalódás. Nem tetszett, hogy a kocsi lötyög és a felső komponensek is gyengének / rosszul szereltnek tűntek:

A felső kábelvezetőt már én álmodtam oda, mert rettenetesen zavart a páka lifegő drótja

Innen már nem sok kellett, hogy elkapjon a gépszíj és újratervezzek pár komponenst. A görgős kocsiból az aluprofilban futó szán lett, a fixen összecsavarozott szerszámtartót pedig lecseréltem egy egyben nyomtatható, egy retesznek használt csavarral oldhatóan záródó bilincsre, ami a saját Hakko FX-8801 pákámmal kompatibilis:

Az új kocsi – a szürke tartókarban meghagytam az eredeti M3-as heat-set inserteket. A kocsi és a bilincs 2-2 db M3x8-as csavarral rögzithető a karra. Az Adafruit design kocsit mozgató karját kidobtam, totál feleslegesnek bizonyult.

A kocsit és az ellensúlyt vezető spulni rögzítését is kidobtam és helyette ilyen 5 komponensű, egymásba tolható modul lett belőle:

Ide nem kell anya, a szürke box a helyén tartja a tengelyként használt csavart

Az ellensúly és a talp maradt olyan, mint az eredeti designban, csak terveztem még pluszban egy apró határoló elemet, amit egy T anyával és egy M4x10-es csavarral lehet rögzíteni a profilon. Ez meggátolja, hogy a páka elérje a talpat:

Az a bal oldali kis fekete bigyó a limiter

Az ellensúlyba egy M8x80-as csavarra felfűzve egy marék M8-as anyát raktam, talpnak pedig egy régóta kallódó kis IKEA LACK polcot használtam.

Ilyen lett a végeredmény:

A modellt szokás szerint szedheted a prusaprinters.org-ról.

Már megint kenyér

Közel két éve írtam először arról itt, hogy hogy tanultam meg kenyeret sütni. Azóta is jól megy a dolog, a család elégedett az eredménnyel, de egy dolgot csak nem tudtam meggyógyítani sosem: a kész kenyér közepébe sülő néhány böszme nagy buborékot:

Akármilyen aktív a kovász, bármeddig tart az autolízis, bármennyit dagasztom, akárhányat hajtogatok, bármeddig kel a bannetonban, semmi nem múlasztotta el a középső lyukakat.

Tegnap azonban kipróbáltam valami újat és ez lett belőle:

Persze még most sem hiszem, hogy ez nem csak valami véletlen. Ma délelőtt három kenyeret sütöttem – a fenti bélzet a legnyurgább példányé:

Ez azért (b)log, hogy naplózzuk a tapasztalatokat, szóval elmondom, mit csináltam másként és mit tapasztaltam.

Az eddig megszokott módszerrel ellentétben a következőket csináltam:

  • kezdéskor a hűtőből kivett 100 g kovászt nem etettem meg, hanem rögtön összekevertem a tésztába menő összes vízzel, ami jelen esetben 420 + 50 ml volt (a +50 ml az a víz, ami a kovász etetésével került volna bele a tésztába)
  • a vizes elegybe belement az összes 13% fehérjetartalmú liszt, ami 600 + 50 g volt (a +50 g az a liszt, ami a kovász etetésével került volna bele a tésztába)
  • az így összekevert cuccot hagytam jó 3 órát erjedni +20 ℃-on, azaz az eddigi 1 órás autolízis ment 3 órát kovászostól
  • 3 óra állás után a keverékbe ment a 20 g só, 10 perc dagasztás, majd 30 percenként hajtogatás 7-8 alkalommal
  • az utolsó hajtás után nem formáztam újra, csak betettem a bannetonba, lefedtem egy zuhanysapkával és éjszakára ment ki a +5 ℃-os kamrába kelni
  • délelőtt megsütöttem a buta házi sütőben egy 10 mm vastag kazánlemezen: amikor a sütő elérte a 230 ℃-ot, tettem be egy tepsi forró vizet és még hagytam 30 percet így üresen járni, hogy a vaslap biztosan átvegye a hőt, majd csak ezután ment be a tészta és 230 ℃-on 20 percig, majd 200 ℃-on 25 percig sült (a 2. körben a felső fűtőszál felett egy tepsi árnyékolta a meleget)

A kilós kenyér tésztája már az ötödik hajtásnál érezhetően sokkal habosabb volt és nagyon könnyen lehetett vele dolgozni. Böszme nagy lett, mire bekerült a bannetonba:

Közvetlenül a sütés előtt így nézett ki:

A kenyér héja valamivel vékonyabb, nagyon ropogós lett, a bélzet kicsit egyenletesebb, de ugyanaz a kovászosan ragadós, puha kenyérbél.

Egyelőre marad ez a módszer.

3D nyomtatás: modular REVOLving cable mount

Pénteken miután letettem a munkát gyártottam egy ilyet:

Már >3 éve kitaláltam a dolgot, de akkor még nem volt annyi eszem, hogy moduláris legyen az egész. Most viszont megmutattam Andrisnak, akinek azonnal elkezdett kattogni az agya és így lett az egészből ilyen LEGO szerű kábeltartó sín.

Fusion 360 deisgn az egész, 2-3 restart kellett neki, mire a Fusion hajlandó volt azt csinálni, amit kértem tőle, de a végére összeállt szépen a minden részletében paraméteres modell. Mutatom a méreteket, hátha te is gerjedsz az ilyesmire:

Ez a keresztmetszet adta a sín és a bele való lock összes dimenzióját
Ez a dovetail meg az opcionális kalapsín mount méretezése
Ez meg a rugós kalapsines rögzítőelem
A sínt megfúrtam belül, hogy egy 4 mm-es süllyesztett csavarral is lehessen rögzíteni, ha nem ragasztanád vagy nem kalapsínen lenne
Ilyen szexi egyben az egész

Összerakni meg használni így kell:

A modelleket szokás szerint szedheted innen.

Mentem volna el inkább kapálni?

Beköltöztünk egy házba, ahol a földszinten levő négyféle lámpát négyféle RF remote irányít, a sötét mosogató feletti ledcsíkot pedig nem kapcsolja mozgásérzékelő, amitől én agyf@szt kapok. Szerencsére mindig van nálam ilyen szet, úgyhogy nekiálltam hackelni.

Feltettem egy Philips Hue ledcsíkot meg egy ahhoz tartozó mozgásérzékelőt. Ez eddig sima liba – pár klikkel rá lehet venni a Hue appban a hubot, hogy ha setét van és mozgás akkor kapcsolja bé a ledeket. Na de van egy böszme nagy konyhasziget is, ami ugyanolyan sötét és felette 6 darab másféle led lakik – az is mind kéne, pont akkor, amikor a Hue ledcsík bekapcsol.

Felmásztam a ledekhez, kibányásztam egyet és kiderült, hogy ez valami custom vadállat, brutális alubordába hegesztve, úgyhogy esélytelen, hogy én ebbe egy smart bulbot rakjak.
Arról nem beszélve, hogy 6 smartbulb már nem ugorja meg a budget küszöböt, amit erre szánnék. Elkezdtem hát kutatni.

Először onnan indultam, hogy majd faragok én kis hülye egy Arduino eszközt, ami lesniffeli az RF remote 433 MHzes szekvenciáját – már ha szerencsém van ugye és ezek a hulladékok tényleg 433 MHz-en beszélnek. Elkezdtem utánaolvasni ennek, majd rövid úton akkor párolgott el az RF sniffer építés iránti vágyam, mikor kiderült, hogy 1 mm-rel elmért antenna már totál használhatatlan lesz. Aki látta már a lapát kezeimet, az tudja, miért nem tetszett meg a saját antenna tekerésének ötlete. Szóval inkább valami célszerszám kéne erre, nem igaz, hogy nincs.

Találtam egy Sonoff RF bridge nevű jószágot, 25 EUR. arra találták ki, hogy a Sonoff RF-es cuccait tudja vezérelni – pont jó lesz, mivel azok is 433 MHz-en mennek. Persze ahogy Móriczka elképzeli – hiába ugyanaz a 433 MHz, a gyári fimrware bizony megfilterezi a packeteket és így egyik RF adó jelét sem látja, ami a házhoz tartozik.

Még egy kis research, majd kiderül, hogy van hackolt firmware.

Felteszem.

Nem mén.

Naná, hogy nem mén, mert ehhez a trükkhöz két firmware-t kell cserélni – a másik az RF csipé, amihez viszont 2 db GPIO vezetéket fel kéne kaparni a nyákon. Ha már lúd legyen kövér, felkaparom. Hihetetlen, de felmén az RF firmware is.

Itt jött vagy 6 óra anyázás, hogy mégsem jó az egész és továbbra sem látja a bridge az RF remote-jaimat. Aztán elmentem aludni, másnap reggel hideg fejjel újra az egész és voila: ott volt a sniffelt raw data!

Kis üröm az örömben, hogy az elmeroggyant remote ugyanazzal a szekvenciával kapcsolja ki és be is a lámpát, de sebaj, már tudom a konyhasziget feletti fényt kapcsolgatni a Macről.
Ööö mondjuk igaz, hogy kell hozzá egy brózer, aztán egy login, aztán egy konzol, aztán két sor data, de mén.

Innentől már csak egy ugrás volt a homeassistant nevű feneketlen kút.

A homeassistant egy open source homeaut server, messze többet tud, mint bármi más, amit eddig láttam, viszont kb. mintha kernelt fordítanál úgy, hogy nincsenek tömör egyszerű HOWTO-k meg példák. Persze bennem is van hiba, mert nem akartam 900 oldal manualt elolvasni, tuti ott van leírva, amit az előző 2-3 napban szedtem össze.

Szóval homeassistant installál egy RPi-re. Felismeri a Philips HUE cuccokat, megtalálja a Tasmota firmware-rel hackelt RF bridge-t is.

Innentől már csak 2-3 műszak volt rájönni, hogy az RF bridge-et úgy tudom rávenni a szekvencia kiküldésére, hogy installálok egy MQTT brókert, csinálok benne usert, ezeket beállítom az RF bridge-ben, majd topicot konfigurálok és összerakok indentálás érzékeny yaml-ban egy MQTT publish csomagot, RFRaw payloaddal. Amint ez megvolt, a Homeassistant tudta kapcsolgatni a konyhasziget lámpáját.

A mai este még azért kellett ahhoz, hogy csináljak egy automationt a homeassistantban, ami azt figyeli, hogy átkapcsolódik-e a Philips HUE ledcsík állapota és ha igen, akkor ő küldje ki rögtön az mqtt.publish service-ban a mnd/SonoffRFBridge/rfraw topicba a AA B0 1B 03 08 0190 0294 3BCE 28180918180909091818180909091818181818 55 payloadot.

Ez úgy 10 perce sikerült, úgyhogy most elmegyek aludni.

Kisebb megszakításokkal úgy egy hétig baszakodtam vele, de cserébe holnap amikor lejövök reggelit csinálni, azonnal bekapcsol mindkét sötét helyen a lámpa, amint odamegyek a kávéfőzőhöz.

Zelite 7″ santoku séfkés

Harmadik hete egy átmeneti apartmanban élünk Rotterdamban. A lakás egyszerűen, mégis meglepően jól felszerelt, azonban a konyhában csak eszement tompa, hulladék hengerelt kések vannak és persze fenőkő sehol. Három hétig bírtam ezt, aztán miután belegondoltam, hogy még 3 hétig itt lakunk a cuccaink nélkül, nekiálltam séfkést vadászni.

Régóta ki szerettem volna már próbálni egy Santoku típusú séfkést. A Santoku a japánok találmánya. Általában rövidebb, mint a nyugati pengék és az alakja is eltérő. Némi review vadászat után eljutottam a Zelite 178 mm (=7″) hosszú, kicsit “megnyugatiasított” késéig, ami tegnap meg is jött.

Az én példányom még nem ez a szexi edzésmintás darab – a pengéje simára van csiszolva. Csak egy napja játszom vele – ennyi tapasztalatból azt tudom mondani, hogy inkább tetszik, mint sem.

Pro:

  • csini csomagolásban jön, egy rögzíthető bőrtokkal (imádom, amikor a csomagolás olyan minőségű, hogy a dobozt újra tudom használni valami más tárolására)
  • kicsit tartottam attól, hogy rövid lesz a penge, de meglepően jó a méret, sőt, talán még kényelmesebb, mint a picit hosszabbak
  • a bolster (=a penge töve és a markolat közti “bütyök”) szépen van kerekítve, nagyon kényelmes a fogása
  • a bolster nem ér le a penge tövéig, így egész biztosan kényelmesebben lehet majd élezni
  • a nyél anyaga is kellemes, nem csúszik nedves kézben sem
  • a markolat végét záró acél elég masszív darab
  • a Santokuktól eltérően ennek ívelt a pengéje, de ez is inkább előny, mint hátrány – nagyon kényelmes vele darabolni

Con:

  • valamiért vékonyabbnak gondoltam a pengét (eddig kb. négyféle különböző pengevastagságú séfkést használtam, ez a 2. legvékonyabb lehet)
  • a penge oldalába mart mélyedések (=hollows) eddig nem adták azt az érzést, hogy a szeletelt nyersanyag kevésbé könnyen tapadna a pengéhez – bár simán lehet, hogy ehhez még csak bőven kevés a tapasztalatom

Summa summarum, eddig barátok vagyunk a Zelite meg én.

3D nyomtatás: naEzMi #32?

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

A méretek mm-ben vannak megadva. A rejtvény talán most sem egyszerű – egyelőre nem segítek, lássuk mire juttok ennyiből: