Author Archives: eFi

About eFi

szánSájn, tibiCsoki, wörldPísz!

Our bond story from Sydney, Australia

We lived in 802/340 Bay Street, Brighton-Le-Sands, 2216 NSW between 01/12/2016 – 28/06/2019. We were new to Australia and renting for the first time. When we signed the rental contract, we paid $5200 bond to the real estate agency. We fully trusted the agency and never expected that we will end up in a situation like this. Now that we have left the property and Australia, we are asked to pay $5,819 ($619 over the bond amount). We think some of the claims outlined below are unfair and we feel we have been tricked.

This is what happened before we left:

Inspection day

We have arranged an appointment on 28/06 with the real estate agent to return the keys and do the final inspection. We have allocated an entire day for this. The agent came, picked up the keys and said he did not have time for the inspection on the day. As we were leaving the country on 29/6/2019, we didn’t have many options but to accept this.

Rental fee

We agreed that the last bit of rental fee will be paid from the bond.

Cleaning the property

We have agreed in writing that the agent would organize a cleaning company to do the bond/vacate cleaning (including special steam carpet cleaning).

Kitchen benchtop

During the agent’s inspection, a ~500 mm long, thin crack was discovered on the Caesarstone kitchen benchtop. There were chips on the benchtop edges when we moved in but the crack was not there or it was not visible.
A stone benchtop shouldn’t develop a crack from normal use. We did not drop any heavy items on it, and we even protected it from heat.

Blinds

The agent claimed that the window blinds in the two smaller bedrooms were damaged.


The following items are claimed by the landlord:

Rent owing: $301.40

OK

Steam carpet cleaning: $250

OK

General bond cleaning: $940

The invoice the real estate agent sent was dated 21st of April, 2016. This is a mistake very hard to make.
We have asked quotes on hipages.com.au for special bond cleaning. We have described the property and attached a floorplan to make the quotes as precise as they can be. We got two quotes: $435 and $480.

Carpet replacement: $1,733

After the general and special steam cleaning, the landlord claims the stains (pictures from the agent: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7) are not removable, hence they have to change the entire living room carpet. The landlord wants to claim 2/3 of the cost which is $1,733.
There were minor stain drops when we moved in. We did not spill anything anywhere but we do not have proof.

Caesarstone kitchen benchtop crack repair: $1,600

As a stone benchtop shouldn’t develop a crack from normal use, this is structural damage and the tenant cannot be hold responsible for it. For reference, a basic ~300 x 140 cm Caesarstone benchtop slab costs around $1,500.

Blinds repair: $994

The quote contains $99 for the service call and $895 for 3 new tracks and 5 new slats. The entire blind is roughly 2*3 m long.


From the above mentioned facts we think it is extremely clear, that part of the claim is justifiable and we agree with those ones. However, we believe the much bigger portion of the claim is unprovable.

So long AussieLand – empirikum

A közel 3 év ausztráliai élet alatt sok dolog gyűlt össze, amit kedveltünk / nem kedveltünk / furának találtunk abban a csodálatos országban. Ezeket próbáltuk meg pár fotóval illusztrálva összeszedni – ezek jó része nagy eséllyel nem szerepel az utikalauzokban, de hátha hasznos lesz neked, ha idekészülsz.

Biztosan akad majd olyasmi, amit kifelejtettem és az idő múlásával ugrik be, ezért majd vissza-visszajárok ehhez a bejegyzéshez és kiegészítem, hadd legyen belőle minél teljesebb összefoglaló.

A természet

Botany bay naplkelte – ezekkel a színekkel nem lehet betelni!

Ausztráliában a legtöbb madár nagy és bazi hangos. A fecske / veréb / seregény rajokhoz szokott európainak elég nagy döbbenet, amikor többszáz papagáj / kakadu / lorry húz el szabályosan üvöltve a fejed felett 🙂 Nagyon hamar hozzá lehet szokni és 2 hét Ausztrália elvonás után biztosan állítom, hogy hihetetlenül tud hiányozni.

Ők lorryk, nagyon kíváncsi, nagyon hangos papagájok. Simán bejönnek a teraszodra kajáért.

Ez itt Cape Solander, a szürke kanyargós izé pedig a partmenti túraút (=coastal walk) időjárásálló műanyagból öntött padozata. Az utakat folyamatosan fejlesztik, illetve karbantartják – sok helyre a nehéz megközelíthetőség miatt helikopterrel viszik az út építéséhez szükséges nyersanyagot.

Karcsi papa mondta nekem tavaly decemberben a Daintree esőerdőbe épített egyik ilyen úton, hogy ő ilyen minőségű burkolatot nem tudna mutatni otthon, Baján 🙂

Cape Solander coastal walk. Ala, mennyit gondoltam itt rád, mikor elképzeltem odalent a polipfészkeket!

Az ausztrálok ésszel nyúlnak bármihez, amit nekik a természet adott. Ha pl. útban van egy fa a túraút építésekor, akkor azt nem állnak neki izomból kivágni, mint valami primitív bunkó, hanem megkerülik, hogy a túrázónak az út megépülése után is legyen mit néznie:

Csak ésszel avatkoznak be a természetbe.

A koalákra is hasonlóan figyelnek. A macik élőhelyének közelében vezető utakon “Koala crossing” táblák figyelmeztetnek a kisállatok jelenlétére, illetve számos helyen, ahol nagyobb élőhelyet voltak kénytelenek úttal átvágni, “macijárdát” építenek ki, hogy a koalák a két erdődarab között azon tudjanak közlekedni:

Az út feletti átfeszített kötéllétra a macijárda
Mondok magának egy érdekes adatot

Veszélyt jelentő állatok élőhelyein kint vannak a figyelmeztető táblák: kígyókra / cassowaryra / medúzákra / tüskésrájákra / cápákra / krokodilokra / bármire, amitől neked bajod eshet.

Safety first – “mi bajod lehet itt” tábla a strand bejáratánál
Ez pl. azt mondja, hogy édes és sósvízi krokodil is előfordulhat, inkább ne pancsikolj itt, ha kiteszik a terület lezárva táblákat. Az édesvízi krokodil csak komolyabb sérülést okoz, de a sósvízi meg tud enni, úgyhogy érthető az elővigyázatosság..
Ez meg megnyugtat, hogy a helyi erők monitorozzák a vizet és mehetsz nyugodtan úszni, nem fog megenni semmi.
A homokban vízimadarak költenek, most is ott lehetnek a tojásaik, ezért légyszi a víz közelében sétálj. Itt ezzel senkinek semmi problémája nincs.
Jelly alert
A fenti 2. képen látható, egyébként csodaszép portugál gálya (ozzi nevén bluebottle) retteneteset csíp, az égő érzés egy hétig, a heg kb. két hétig megmarad. Ha sikerül kapnod egy ilyet, akkor a strand homokjával rángasd le magadról, majd amilyen gyorsan lehet, menj forró víz közelébe és locsold a csípés helyét olyan meleg vízzel, amilyet a bőröd el tud viselni. A portugál gálya csípésére az ecet nem használ, de a forró víz koagulálja a méregben levő ártó fehérjét.
Bait bag bin, azaz halcsali tárolására használt zacskók számára kirakott dedikált kuka. Ugyanígy van a szakadt pecaszereléknek is.
Ez egy waterway garbage trap, azaz a csatornára installált felszínen úszó szemetet begyűjtő csapda. Ugyanúgy ürítik hetente, mint a kukákat.

Sajna a fenti jó példáktól függetlenül környezetszennyezés itt is akad bőven. Vannak helyek, ahol ez olyan mértéket ölt, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi a vízből kifogott bármit:

Ipari szennyezés miatt ehetetlen az élővízből pecáltahó / gyűjthető bármi. Erre hívja fel ez a tábla a figyelmet – 14 nyelven.
Ez meg a víz szennyezettségét mérő szenzorra figyelmeztető tábla, ami arra kér, hogy itt ne menj a vízbe és ne is engedj bele semmit, hogy ne befolyásold a mérést.
Talajszennyezés Manlyben – eső után egy napig ne menj be a vízbe

Ha már környezet, itt egy szelektív hulladékos érdekesség:

A cimke nem újrahasznosítható, viszont a palack és a kupak igen. A csomagolás arra kér, hogy a perforáció mentén tépd le a cimkét és csak a palackot meg a kupakot dobd a sárga recycling kukába.

Közlekedés

Sydneyben hihetetlen jó a tömegközlekedés: a hatalmas várost sűrűn behálózza a busz / vonat / komphálózat, amit folyamatosan fejlesztenek. Az összes tömegközlekedési eszköz ugyanazzal az OPAL CARD nevű NFC kártyával működik, illetve már a contactless bankkártyával is tudsz fizetni a tap on / tap off rendszerű terminálok jó részén.

Opal kártyát kapsz bármelyik újságosnál (Newsagency) vagy a vasúti megállókban, feltölteni minden vasúti megállóban ott a terminál, de ugyanígy megteheted az ingyenes mobil alkalmazásukon keresztül bankkártyával. Létezik single trip ticket is mindenhol, de az Opal kártyával utazás mindig olcsóbb.

Az Opal carddal utazás másik nagy előnye, hogy napi ~14 AUD-nál többet nem enged költeni, azaz ha egy nap ennyit elutaztál, a többi utad aznap ingyenes. Ha ugyanazon az útvonalon jársz vele hétköznaponként (=tömegközlekedve jársz dolgozni), akkor 4 oda-vissza út után a hét összes többi utazása ingyen van. A vasárnapi tömegközlekedés használatát pedig úgy próbálják bátorítani, hogy aznap az első utad kerül 2.60 AUD-ba, az összes többi utazás ingyenes.

A T4-es vonat irányba fordítható ülése. Az összes tömegközlekedési eszköz mindig mindenhol tiszta és klimatizált.
USB töltő az utasülésbe építe az Sydney északi strandjait összekötő B-line double decker buszon
A Sydney Harbourban járó kompok fedélzetén a nyílt fedélzeten bicajok tárolására szolgáló kampók vannak kiképezve
Coffs Harbour nyugdíjas otthonainál kísérleteznek ezekkel a sofőr nélküli automata buszokkal
Tesla chargerek egy motel 10 férőhelyes parkolójában

Te és a hatóság

Ha csak egy mondatot mondhatnék erről, akkor az annyi lenne, hogy minden egyszerű, online és működik.

New South Walesben a “kormányablak” neve NSW Service. Nekik van webes online elérésük és ugyanerre a célra fejlesztett, tiszta, áttekinthető mobilalkalmazásuk is. Nem ilyen, mint ez itt:

NAV – WTF?

Az online felületre az ügyfélkapuhoz hasonlóan opcionális a regisztráció, viszont ha megteszed, akkor ő kérésre minden lehetséges egyébb online szervezettel összeköt, legyen az autópálya-kezelő, rendőrség, vízirendészet, kommunális és energiaszolgáltatók, et cetera. Ha bármilyen adatod változik, innentől elég az NSW Service felületén módosítanod és a változásról minden összekapcsolt automatikusan értesül.

De elmesélek egy offline példát is. 2019 június 27-e van, a cuccainkat tartalmazó containert épp leplombálták a Botany bay kikötőjében, én meg megyek eladni az autónkat. A kereskedő hívja fel a figyelmemet arra, hogy az eladáshoz kellene a “rego”, ami nagyjából a magyar forgalminak felel meg, annyi különbséggel, hogy ezt neked nem kell a kocsiban tartanod, mert ha a rendőrnek szüksége van rá, akkor úgyis ott van neki minden adat online, azonnal. A “rego” egy A5-ös papír, egész biztosan valamelyik dossziéban várja a container mélyén, hogy meginduljon Jakartába.

Meg is fagyott bennem a levegő egy pillanatra, amíg a kereskedő nevetve nem közölte, hogy menjek be 12 dollárral egy NSW Service pontba, azt kapok egy másikat – nem holnap, nem a jövő héten, nem bármikor máskor, hanem abban a pillanatban prompt, ahogy a kezükbe adom a 12 dollárt.

Bementem a hivatalba, ott egy néni az utamat állva megkérdezte, mit akarok. Elmondtam, erre egy falhoz irányított, ahol vagy 20 féle nyomtatvány volt fali tartókba stócolva – nekem a 4-esből kellett egyet kitöltenem (a nyomtatványok alatt asztalok, 10 szék és 1000 toll) majd visszavinnem hozzá.

Amint ez megtörtént, kaptam egy sorszámot (azért nem előbb, hogy a nyomtatvány kitöltésének ideje alatt ne tartsam fel a sort), amin rajta volt az a 4 dolog, amire a sikeres ügyintézéshez szükségem lesz, valamint egy WiFi password az ingyen netjükhöz, amíg várakozom.

Azt hitted viccelek, mi?

A hivatalban volt legalább 150 ember és vagy 30 ügyintéző pult – mind nyitva, hiszen hivatali idő van. Kb. 2 percet ültem, mire megjelent a sorszámom a queue tetején. Az ügyintézőnek a elmondtam a sztorimat, aki látva, hogy augusztusban úgyis meg kellene újítanom a rego-t megpróbált lebeszélni arról, hogy ezt most tegyem meg, hiszen így spórolhatna nekem egy kis pénzt. Miután megtudta, hogy eladjuk az autót, mert elköltözünk Ausztráliából, még megkérdezte, hogy hogy tetszett az itteni élet, sok sikert kívánt Indonéziához és még gyors ránézett arra, hogy az ausztrál jogosítványommal mit vezethetek Jakartában. Végül visszaadta a ticketet és azt mondta, hogy ha van 4 másodpercem kifele menet, akkor scanneljem be az alján található vonalkódot a kijáratoknál levő valamelyik feedback automatán és nyomjam, amit gondolok. Nyomtam is neki egy brutális 5-öst.

Hát ilyen.

Mindenféle vegyes, mielőtt éhezni kezdenél

Mindjárt a kajára térünk, előtte azonban akarok mutatni még pár random dolgot.

Ingyen használható elektromos BBQ station egy strandon. 20 percig megy, utána magától kikapcsol. Senki nem graffitizi össze, nem teszi tönkre, nem viszi haza, sőt: nem hagyja ott használhatatlanul mocskosan. Mindezt azért, mert szeretnek a szabadban sütni és holnap is szeretnék használni.
Brisbane-ben ugyanilyen rendszerben van faszenes grill, ami alatt ott van a bekészített száraz fa, amit szintén nem éget el ok nélkül senki sem.
A sülő BBQ illatát egyébként az egész országban érzed majd. Mindenki mindenhol süt: minden parkban, minden erkélyen, mindenhol, ahol csak lehet. Az összes élelmiszerbolt fel van készülve arra, hogy kültéri sütéshez előkészítve árulja a mindent, amit csak lehet, hiszen az ausztrál az ott szeret sütni.
Az autószerviz ragasztotta be a két sárga nyilat a kocsiba, mielőtt a szervizes beszállt és átállította volna az ülésemet, hogy átadáskor az ülés ugyanabban a pozícióban várjon, ahogy én leadáskor hagytam.
Nem baj a migráncs

Végre kaja!

Igaz, hogy az ozziknál nem olyan a tejföl, mint otthon, meg rendes túró sincs (persze semeddig nem tart csinálni), a paprikájuk bajai szemmel WTF, a kefír se savanykás, az ausztrál sajt is minden csak nem jó – na de a többi!

Ha szereted a tejet, a kék Farmhouse Gold-ot ki ne hagyd! Van 750 ml-es kiszerelésben is, ha a másfél liter sok lenne.
A mangó mindent visz. Ha egyszer egy vetélkedőben mangófajtát kellene mondani, nem csak azt tudnám mondani azonnal, hogy best of the best = Honey Gold, hanem hogy Kensington Pride, R2E2, Palmer, Keitt, Pearl, kb. ebben a sorrendben 🙂
Ha december vége / január környékén jársz arra, a Honey Goldot ki ne hagyd!
Ezek a mag nélküli szőlőszemek olyan hosszúak, mint a kisujjam.
BBQ nation – a sülő hús illata átjárja az egész országot
Bárányhús, a szerintem legjobban grillezhető cut, a forequarter chops. Olívaolajjal megkenve, só-bors-rozmaring, 2*3 perc és ehetünk.
Az ausztrál hónapok az északi féltekéhez 6-tal vannak offsetelve, azaz a lenti tavasz az szeptemberrel indul. Innentől eszement módon vegyed a bárányt, amikor csak a “spring lamb” táblát látod a boltokban, mert ez valami olyan minőségű hús, ami máshol csak a tenyésztőnek jut.
Marhában sincs nagy hiba, sőt! Ez itt egy legelőn hízlalt állat bő 5 kilós szegye. Otthon kanosszát kell járni egy ilyen darabért.
Nem vagyok egy nagy bélszín rajongó – szerintem a jó steakban bőven van kötőszövet, ami elég szaftot ad. Az én kedvenc darabom a chuck, ami a marha ausztrál bontásában a szegy feletti húsrész. Ilyen combos szeleteket kapsz belőle akár a Colesban, akár a Woolworthsben is.
Ha már kötőszövet, akkor wagyu – ezek itt MB9+ darabok, az élmény szavakkal leírhatatlan.
Ha addikt vagy és Sydneyben jársz, akkor irány az Alexandriában levő Meat Emporium, vásárolj be ezekből, keress mellé egy combos Shirazt és adj neki!
Ezekbe a nagyszemű, általam csak “ebédhal”-nak hívott jószágokba nem kell más, mint só, bors, fokhagyma, egy darab vaj, egy csokor petrezselyem, aztán 150 ℃, 40 perc és már jöhet is le róla a bőre, hogy még melegében megegyük.
Amilyen ijesztően néz ki, olyan finom. Moreton Bay bug, vagy Flathead lobster a tisztességes neve, jóval olcsóbb a homárnál és pont ugyanolyan isteni. Megfőzöd, valami brutális szerszámmal hosszábban félbevágod, sós- fokhagymás- petrezselymes olívaolajat locsolsz rá, citrommal megspricceled és megeszed.
Homár (lobster) helyett az ozziknál crayfisht (langusztát) kell keresni – neki kisebb az ollója, de pont ugyanolyan isteni. Ha köret is kell mellé és nem ennéd chipsszel, akkor vegyél hozzá a helyi Colesban egy doboz coleslaw-t (~=káposztasaláta). A Coles-os coleslaw tökéletes és nagyon jó árú cucc *.sült mellé, bátran ajánlom.
Ipari méretű crayfish
Combosabb rákok a halpiacon
Ausztrália nagyon büszke arra, hogy fenntartható forrásból származó tengeri mindent enged csak forgalmazni. Ez a tonhalsteak is ilyen cucc.
Végül számunkra minden seafood királya, az osztriga. Ez itt egy tucat Sydney Rock oyster, az abszolút kedvencünk. Végigkóstoltuk a keleti part osztrigáit, ettünk Melbourne-ben és Adelaideben, a Kangaroo Islandon és Tasmániában, de a Sydney Rock oystert nem veri le senki.
Bárhol is eszed, ha azt kérdezik, hogy “Pacific or Sydney Rock”, a helyes válasz a Sydney Rock, ha pedig véletlenül felmerül az a kérdés, hogy “natural or…”, akkor azonnal félbevágod a mondatot és rávágod, hogy natural. Minden, ami nem natural, arra mindenféle fűszert pakolnak (az ázsiaiak meg gázfáklyával sajtot olvasztanak), ami teljesen eltünteti az osztriga semmihez nem fogható ízét. Te csak locsold meg bőven citrommal és le vele!
Sokszor kérdezték már vendégek, hogy szabad-e ráharapni / megrágni – a válasz az, hogy persze, miért ne szabadna!

Csak a natural – a többiben mind elnyomja valami a lényeget!

Mindenféle egyéb szimpatikus dolog

No dress code

Ausztráliában nem számít, hogy vagy öltözve. A póló – rövidnadrág combo teljesen oké a legtöbb helyen (jó, az Operába ne így menj), senki nem fog rajtad megbotránkozni. Egy csomószor látsz majd olyat, hogy emberek mezítláb mászkálnak szokatlan helyeken (pl. a benzinkúton), sőt az is teljesen standard, hogy neoprén cuccban, szörfdeszkával vagy anélkül caplatnak a mindenhol.

Adó

Ha Ausztráliában dolgozol és a bevételed után adót fizetsz, az adóhivatal minden adóév végén küld egy összesítőt, amiben megmutatják részletesen, hogy mire költi az állam azt a pénzt, amit tőled beszedett. Nagyon szerettem volna egy ilyet idepakolni, de nem találtam meg a fotót.

Az általános forgalmi adó 10% – élelmiszerboltban azonban csak azután az élelmiszer után fizetsz ÁFÁ-t, ami nem tesz jót az egészségednek, mert mondjuk cukros. Tehát a csoki meg az üdítő az ÁFAköteles, de a homár vagy a marhahús az nem az.

Készpénzmentes élet

Szinte kivétel nélkül mindenhol tudsz contactless kártyával fizetni (VISA és MasterCard is) és minden contactless terminál elfogadja az Apple Payt és a Google Payt is. BTW Apple Pay: a 4 nagy bank (ANZ, NAB, Commonwealth, WestPac) két éve nekiállt kartellezni az Apple ellen, mert ők saját mobil fizetést akartak. Ebből mára az lett, hogy a WestPac kivételével mindegyiknél lett Apple Pay. A WestPachoz ne menj, nekünk volt náluk számlánk és utáltuk.

Az ausztráloknál nem kell borravalót adnod. Néhány vendéglátóhely beépít ugyan szervizdíjat a számlába és néhány helyen kint van egy tip jar, de soha senki nem várja el tőled, hogy jattot adj.

Ivóvíz

Ausztráliában meleg van – hó télen csak kevés területen esik, Sydneyben a leghidegebb éjszaka se lesz +6-7 ℃-nál kevesebb. Szinte az összes parkban találsz ivóvizes kutat, amik ráadásul úgy vannak kialakítva, hogy az alsó részükön tölthetsz friss vizet a kutyádnak is egy rozsdamentes tálba.

Az ausztrálok törvényben írják elő, hogy minden vendéglátóhelynek ingyen kell biztosítania a csapvizet. Ha tehát fogyasztasz, a kancsó hideg csapvizet ingyen kapod korlátlanul – de ha csak szomjas vagy, vásárlás nélkül kérhetsz vizet bárhol, senki nem fog ezért orrolni rád és azonnal adnak inni.

Nyilvános WC

A nyilvános WC-k általában tiszták, WC papír is van mindben. Parkokban, strandokon és vasúti megállókban szinte mindenhol van.

WC HOWTO

Parkok

Sydneyben hihetetlenül sok a zöldterület, de a többi ausztrál városra is ez a jellemző. A parkok tele vannak kiépített utakkal, karbantartott padokkal. A parkokat rendszeresen gondozzák és takarítják, szemét nincs, fűre lépni pedig SZABAD. Valahogy egész Ausztráliában nem divat ez a vandálkodás dolog – a legdurvább, amivel valaha találkoztunk, az néhány összetaggelt fal volt.

Bicajos dolgok

Sydneyben több száz km-t tudsz bicajjal tekerni kerékpárutakon. A zöldterületek mindegyikén van ilyen út és általában a vízparti részeken is. A kerékpárutak mentén ugyanúgy vannak padok és ivóvíz is. Néhol ezek az utak “shared pathway” módban működnek, azaz a gyalogosokkal közösek – itt mindig a gyalogosnak van elsőbbsége.

Az ausztráliában élő szarka (=magpie) költési időszakban nagyon erős territoriális magatartást vesz fel. Ennek főleg a bicajosokra nézve az az eredménye, hogy a madár ész nélkül megtámadja az arra kerekező embert. A támadás rendszerint hátulról jön és a fejedre üt a büdös dög egy jó nagyot. A probléma annyira valós, hogy van hozzá a támadásokat nyilvántartó website (én is regisztráltam 3 ilyen támadást :))

Támadó szarkákra figyelmeztető tábla Brighton Le Sandsben

Autópálya használat

A Sydneyt körbevevő autópályák egy része díjköteles és nem is túl olcsó. Fizetőkapu nincs, minden cashless módon történik. Az ellenőrzőpontok rögzítik a rendszámot és 3 napod van a használatért fizetni, ha ezt utólag teszed. Fizetni egy pass megvásárlásával, vagy elektronikus tag használatával lehet. Ez utóbbi egy szélvédőre ragasztandó azonosító, amihez tartozik egy elektronikus account, ahova pénzt kell feltöltened és erről az accountról vonják automatikusan a használat díját a szolgáltatók.

A pálya használata ugyan drága, ám negyedévente az e-tag szolgáltatód megküld neked egy statementet, ami tartalmazza az elmúlt negyedév autópálya használatát. Ha ezekben volt nem üzleti célú pályahasználat (amit sehogy senki nem ellenőriz), akkor ezek után az utak után a 10%-os ÁFA kivételével a megfizetett díjat visszaigényelheted, amit az útdíjat szedő szolgáltató visszautal a számládra. Nekünk ez negyedévente ~>400 dollárt jelentett.

Egy szolgáltató sem akar lenyúlni

Ha lemondasz egy prepaid alapon működő szolgáltatást, akkor teljesen természetes, hogy a szolgáltató a náluk maradt pénzedet azonnal vissza akarja utalni.

Ha napijegyet vásárolsz olyan helyen, ahol egyébként éves bérletet is árulnak (múzeum, nemzeti park belépő, illetve bármi hasonló, ahova potenciálisan többször vissza akarhatsz menni még), akkor ott magától értetődő, hogy a már megvett aznapi jegyed árát leszámítják az aznap kiváltott éves bérletből és így nem fizettetik meg veled kétszer ugyanazt a díjat egy napra. Ráadásul az éves bérletek árazása teljesen korrekt – nekünk pl. folyamatos éves autós behajtási engedélyünk volt az összes NSW-ben levő nemzeti parkba, ami kb. 60 dolláros költség volt, míg mondjuk az egyszeri Royal National Park napi behajtási engedély 12 dollárba kerül.

A sport szeretete

Imádnak mozogni. Túrázó, futó, bicajozó emberek amerre csak lépsz, a strandokon röplabdáznak és nagy eséllyel szörfösből sincs ennél több sehol máshol. És persze állandóan kint vagy bent vannak a vízen/vízben (=hajóznak, pecáznak, szörfölnek, merülnek).

Tisztaság

Általánosságban elmondható, hogy az egész ország tiszta. Annak ellenére, hogy az ausztrál egyébként rohadtul sokat szemetel, különösen a strandon. A strandokat felügyelő önkormányzatok a homokot gereblyéző traktorokkal pucoltatják minden reggel a beacheket és a strand melletti gyalogutakat is reggelente takarítja tucatnyi melós. Summa summarum, nagyon figyelnek erre.

Ahol szénnel BBQ-zhatsz, ott az izzó szénnek dedikált szemetesek vannak installálva (hogy a szénnel ne gyújtsd fel a többi szemetet) és egyre több helyen van olyan szemetes, amibe szeméttömörítőt építenek, aminek az energiát a kuka tetején levő napelem adja (és azt se szereli le senki).

A közhasználatú dolgok működnek

A BBQ standoknál már meséltem, hogy egyik sincs tönkretéve, de ez ugyanígy igaz minden másra is: a WC-k, a strandöltözők, vagy akár a part mellé telepített édesvízű zuhanyok (igen, szinte minden strandnál van tusoló, hogy ne homokosan ülj be a kocsiba) is mind működnek. Ha mégsem, ott van felettük / mellettük a tábla telefonszámmal, amin bejelentheted a hibát. Én Brighton Le Sandsben csináltam ilyet, 2 nap múlva ott voltak a melósok, felvésték a parti zuhany talapzatát, kicserélték a repedt csövet és a 4. napon már újra használható volt a tusoló.

Humor

Az ausztrál sokszor viccel, nem nagyon látsz savanyú fapofákat köztük. Az eladók kedvesek és segítőkészek, viszont sajna a műszaki cikkeket áruló személyzet itt is ugyanolyan dumb, mint szinte mindenhol a világon.

Baromi vicces az is, hogy mennyire Imádnak rövidíteni és ez odáig fokozódik, hogy a média is a szavak rövidített változatait használja. Persze érteni elsőre necces és fura az egész, de nagyon rá lehet kattanni! Mutatom:

Bizalom

Egy ausztrálnak totál természetes, hogy bármilyen vásárláshoz egy totál ismeretlennek bediktálja az összes adatát a bankkártyájáról. Amikor te ezen vásárlóként megrökönyödsz és elkezded magyarázni, hogy mi a bajod a módszerrel, nem is értik, hogy miről beszélsz.

Udvariasság és minden, ami autó

Azonnal jön belőlük a sorry – és erre nem nehéz rászokni. Sokkal kellemesebb, mint egy “akkor is nekem van igazam izomból” attitűd. Egy sorry semmibe nem került, mind a két fél azonnal érti, konfliktusnak megszületni sem volt lehetősége.

Ausztráliában nincs olyan, hogy leszorítanak kocsival – ha indexelsz, be fognak engedni bármilyen helyzetben, bárhol. Ugyanakkor a zebránál szinte egy autós sem áll meg, így egy nyugat-európait, aki hozzászokott ahhoz, hogy őt kvázi védi a zebra, simán elgombázhatnak.

És ha már az autózásnál tartunk: az ausztrál rettenetes béna sofőr. A gigantikus országban nagyon kevés kivétellel 110 km/h az autópályán a max. és a létező összes eszközzel mérnek (jelölt és jelöletlen, mozgó és álló autókból, helikopterről és átlagsebesség-számoló pályaszakaszokkal). Lehet, hogy ennek köszönhető, lehet, hogy nem, de tény, hogy kriminálisan szarul vezetnek.

Ha a sofőrnek kanyarodásnál zöld lesz a lámpa és egyben az ő útjára merőleges gyalogátkelő is zöldet kap, akkor képes megvárni, míg minden gyalogos átér, addig egy centit nem mozdul meg. Ha ez azzal jár, hogy elbukja a zöldet, akkor is.

Rendszeresen előfordult, hogy az autópálya felhajtó végén állóra fékezték az autóikat, mert bizonytalanok voltak abban, hogy vajon be tudnak-e sorolni.

Elképesztő méretű követési távolságot hagynak rengetegen. Rendszeresen láttunk lámpánál álló kocsisorban olyan sült hülyét, aki elé még másfél autó befért volna, annyi helyet hagyott ki az előtte álló után.

Ha már traffipax, egy pozitív dolgot mindenképp meg kell említeni: az iskolák közelében suli kezdetekor és a végén időszakos 40 km/h sebességkorlátozás van érvényben. Ezt villogó 40-es táblákkal jelölik, a legtöbbjükbe traffipax van integrálva, hogy a parasztja biztos lassítson a gyerekek közelében.

Sajnos náluk is divat a “minél hangosabb autóm / motorom van, annál nagyobbnak néz ki a pöcsöm”. A 110-es speed limit mellé ott dübörögnek a 8-12 hengeres vadállatok, ipari mennyiségű kormot termelve, miközben 40-50-60 km/h-val száguldanak a strandra vezető Bay steeten. Persze ezt állítólag büntetik, de a figyelmeztetés senkit nem rettentett el, amíg mi ott éltünk:

Ez a kutyát nem érdekli

A bal oldali közlekedés mellett két dolog mindenképp furcsa lesz kezdetben: az egyik, hogy az ausztrálok a japánokhoz hasonlóan nem csak, hogy átpakolják a kormányoszlopot a jobb oldalra, hanem meg is tükrözik azt, azaz az index és az ablaktörlő karja helyet cserélnek. A bérelt autós helloTurisztot azonnal kiszúrod a kanyarodás közben törölt ablakról.

A másik fura / elsőre ijesztő dolog a hatalmas méretű országba épített szűk sávok. Hely lenne bőven, mégis – főleg New South Walesben – úgy érzed, hogy éppencsak elférsz a sávokban. Ezt az érzetet tovább erősítik a brutális méretű kamionok – különösen a több kocsiból álló truck trainek -, amik érzésre ezerrel rongyolnak el melletted. Azért ez pár hét alatt simán megszokható, nem kell megijedni.

Árszínvonal

Ausztrália elég drága ország, ezen belül Sydney mocskos drága. A lakásárak az egekben – teljesen hétköznapi dolog az 1 millió dollárnál többe kerülő 2-3 szobás lakás.

Az élelmiszerárak is eléggé sokkolóak, különösen Kelet-Európából érkezve. Már nem is emlékszem, mennyi idő telt el, mire először rá tudtam venni magam, hogy vegyek az 1800 HUF/kg-os krumpliból vagy a 3000 HUF/kg-os nem túl ízes paradicsomból.

Egyetlen termék van, aminél örülsz az ausztrál árnak, az pedig az üzemanyag: 280 HUF/literért tankoltunk utoljára gázolajat, de 320 HUF/liternél sosem volt drágább.

Negatívumok

Nem túl sok dolgot tudok összeszedni, ami nem annyira volt szívderítő, de úgy teljes a kép, ha ezekből is megpróbálom egy kupacba gyűjteni mindet:

  • Ausztrália felett ott a vándorló ózonlyuk, ami azt jelenti, hogy kb. októbertől áprilisig 15 perc alatt leégsz. Ebben az országban a legmagasabb a bőrrákos megbetegedések aránya, így ezzel nem szabad viccelni és minimum 50-es faktorú naptejjel kell nonstop zsírosra kenni magad, amikor csak kimész a szabad ég alá:
Vödrös naptejet bármelyik boltban kapsz
  • Már egy ideje építik a nagy sávszélességű internet hálózatukat (amit ők NBN – National Broadband Network – néven emlegetnek), de a mi albérletünkhöz ez egészen 2019 márciusáig nem volt képes elérni. Az ausztrál net borzasztóan szar, ha nincs NBN a lakóhelyeden, akkor a mobilneten túli egyetlen opció a 6/1 megabites ADSL szolgáltatás, amit kizárólag egy cég – a FoxTel – kínál adatkorlát nélkül, minden más szolgáltató “vicces” 50 GB csomagban adja el neked ezt a hulladék havinetet. Ja, FPS-t online játszani ne is akarj, semmi értelme.
  • Amit az ausztrál veled kötetlenül megdumál (=smalltalkol), annak semmi tétje. Hiába ígéri meg a csitcset közben, hogy mindenképp csináljuk ezt vagy azt, ahogy a beszélgetésnek vége, ő abban a pillanatban feledkezik meg az egészről. Ezt én baromi nehezen viselem és sajna többször sikerült átélnünk.
  • Mivel nincs igazi tél, ezért az ingatlanjaik szigetelés nélkül épülnek. Ez télen tud 10 ℃-ot jelenteni a nappalidban, ami baromira nem vicces.
  • Az általunk látott épületekben a kivitelezés minősége bőven hagyott maga után kívánnivalót: a csempéket pár csík szilikonnal ragasztják fel, az összes kapcsoló és konnektor csálé, az illesztések nem pontosak, és így tovább.
  • Az ausztrálok egyik legirritálóbb szokása a bevásárlókocsi széthordás. Jobb esetben hazatolja a vásárolt árut a tahó és csak az van, hogy hetekig / hónapokig / forever ott áll a háza előtt a bevásárlókocsi. Rosszabb esetben belöki egy esővízgyűjtő csatorna medrébe, ahol aztán szemétfogóvá válik. A két nagy supermarket láncnak komplett autós flottája van arra, hogy ezeket az elhurcolt bevásárlókocsikat összehorja. Azt hiszed viccelek, mi?:
  • Ausztráliában rengeteg az elütött állat (=roadkill). A legtöbbet talán Kangaroo Islandon és Tasmániában láttunk (egy nap Tasmániában nekiálltunk egy idő után számolni út közben, aztán mikor 100 fölé ért a számláló, abbahagytuk), de ez mindenhol általános. Leggyakrabban kengurukat ütnek el – ők alkonyat után kezdenek el mászkálni. A Kangaroo Islanden elég büdös volt a hihetetlen sok roadkilltől – ott pl. nem szívesen bicajoztunk volna emiatt.

Nagyjából ennyi lett volna. Már csak egy videónyi emlék jön ide, aztán folytatjuk Indonéziából – stay tuned!

So long AussieLand – szubjektív ajánló

Két év és kilenc hónap után elhagytuk Ausztráliát és továbbáltunk Jakartába. Az előző, Lengyelországban eltöltött időszakban elkövettük azt a hibát, hol túl sokat mentünk haza és túl kevés időt töltöttünk az ország felfedezésével. Ausztráliában a 16000 km távolság és a kezdetben nulla darab ismerős kellően ösztökélt minket arra, hogy ezen változtassunk és próbáljunk meg annyit látni az új vidékből, amennyit csak lehet. Azt gondoljuk, ez meglehetősen jól sikerült – jártunk az összes ausztrál államban és megpróbáltunk minél többet felfedezni belőlük. Még bőven lett volna mit, de most úgy alakult, hogy az élet elsodort minket kicsit északabbra.

Ez a poszt egy szubjektív, kevés szöveges, rengeteg képes ajánló akar lenni két nem ausztráltól. Mivel mi Brighton Le Sandsben, Sydney egyik déli kerületében éltünk, így a város körüli területből értelemszerűen több kincset fogok megmutatni. Lépkedünk sorban, államonként az óramutató járásával ellenkező irányban haladva.

North Territory

Darwin

A Territory Wildlife Parkban tanultuk meg, hogy a kenguruk imádják a répát és bármikor bárhol tudod őket etetni vele.
Ez a park csodálatos, egy napot simán el lehet tölteni benne.

Útban a Territory Wildlife park felé óriás termeszvárak vannak mindenfele – ez volt vagy 6 méter magas.
A helyiek esténként a Cullen beachen nézték a naplementét. A beach elején levő kajáldában ettük a legjobb fish’n’chipset egész Ausztráliában.

Uluru

Az Uluru egy böszme nagy, magas vastartalmú szikla Ausztrália közepén. Az őslakosoknak szakrális helye, ezért a közvetlen közelében egy csomó ponton tilos a sziklát fényképezni – mondjuk erre egész addig nem jössz rá, amíg oda nem mész egy talicska pénzért.

A kő annyira sok vasat tartalmaz, hogy a vörösesbarna színét a vas és a ráeső víz által képzett rozsda adja.

Lehet, hogy azt gondolod, láttál már nagy sziklát és mi lehet ebben az extra, de amikor odaérsz, a földbe gyökerezik a lábad: egyszerűen kapitális méretű és mivel körülötte nincs nagyon semmi se, lenyűgöző az egész, úgy ahogy van. Amikor mi először megláttuk, csak keringtünk a kocsival a sziklát amúgy jól elkerülő úton és videochaten hívogattunk boldog-boldogtalant, hogy megmutassuk nekik, mekkora is ez az izé. Persze se fotó, se videó nem adja vissza eléggé, ott kell lenni a közelében, a semmi közepén:

A sziklának van napkeltés és napnyugtás lookoutja, a színe fokozatosan változik, így egy hajnalt és egy estét el lehet tölteni azzal, hogy nézed a nagy mozdulatlan követ, vagy esetleg timelapse-olsz.

Mi körbejártuk a sziklát gyalog – te ne csináld ezt, helyette inkább bérelj egy Segwayt vagy egy bicajt és úgy tudd le a kört. Körbemenni mindenképp érdemes, mert ilyeneket láthatsz a sok fényképezni tilos tábla mellett:

Nekem ez olyan, mintha egy előember fejéről csináltak volna egy MR-t és a középső szelet alapján véstek volna egyet a kőbe
Ilyen csupa érdekes lyuk az egész. A tetején több helyen megáll a víz, de fel nem szabad rá mászni már idén január óta. Mondjuk ezzel semmi baj nincs, de hogy fényképezni ne lehessen az egyetlen követ amiért odamész, attól letettem a hajam.

Az Uluru környékén egy darab resortban van egy pár szálloda, aztán jó sokáig semmi. Illetve hazudok, mert ott van a Kata Tjuta National Park, abban meg a Valley of the Winds, ami egy baromi szeles, de csodaszép walk és ha már ott vagy, nem szabad kihagyni!

Az Ulurutól úgy 300 km-re van a Kings Canyon, mellette meg egy szálloda, ahol lakhatsz. A Kings Canyon rim walk érdekes, de az isten szerelmére nehogy ott lakj a szállodában, mert megöl az unalom! A rim walkot délelőtt 11-ig szabad megcsinálni, onnantól ugyanis olyan meleg lesz, hogy azt nehezen bírja az ember hőguta nélkül és senki nem ajánlja, hogy kint mászkálj. Ilyeneket láthatsz, ha nekimész a kalandnak:

Kings Canyon rim walk

Az Ulururól azt gondoljuk, hogy bár páratlan természeti csoda, mégis csak akkor menj oda, ha már semmi más néznivaló nem jut eszedbe Ausztráliában. A repülőjáratok és a szállodák is meglehetősen drágák, és 2-3 napnál tovább egyszerűen nincs mit csinálni ott – na jó, még ott van a Field of Light nevű installáció, ami kb. az egyetlen program azután, hogy lement a nap.

Western Australia

Broome

Broome-ban két nagyon kedves ott élő barátunk, Melinda és Laci láttak vendégül. A kisváros amennyire remote lokáció, annyira kihagyhatatlan – olyan színeket és naplementét talán sehol máshol nem láttunk még.

Pasztel-vörös-zöld-kék – van minden, mint a moziban! Broome-ban az apály-dagály szintkülönbség a második legnagyobb a világon – 10-12 méter között váltakozik.
Nehézbúvár poplippal, pindanból
Cable beach, Indiai óceánnal, jobbról az égő bushból jövő füsttel, tevekaravánnal és 4WD-kkel.
Tudtad, hogy a legnagyobb teveexportőr nem a Közel-Keleti térség valamelyik országa, hanem Ausztrália? Az Ulurutól nem messze (persze Ausztrál léptékkel nem messze, ~ 300 km-re), Kings Canyonnál mi is találkoztunk vadon szaladgáló tevékkel.
Horizontal falls.
Broome-tól északra, a Kimberley National Parkban van ez a rész, embertől elég jól elszigetelt területen – csak hajóval vagy hidroplánnal tudsz odamenni. A Horizontal Falls elnevezést két, a vízből kiálló bazaltszikla közti ~25 méter széles rés kapta, ahol a 40 méter mély víz a 10-12 méteres apály-dagály különbséget ~6 óránként ellentétes irányban igyekszik leküzdeni. A víz nem tud olyan gyorsan átfolyni, ahogy az apály/dagály diktálja, ezért ezen a darabon vízesés lesz belőle.

Dajkacápa a Horizontal Fallsnál. Emberre teljesen ártalmatlan, gyönyörű élőlény.

Perth

Ugrunk párezer km-t délre és már huss, Perth környékén járunk.

Pinnacle desert– mészkősziklák. Gyalogolhatsz benne, de van pár km hosszú autóút is a mészkősziklák között. Drónozni tilos, csakúgy, mint bármelyik ausztrál nemzeti parkban 2018 januárja óta.
Bon Scott, az AC/DC énekesének szobra Fremantle kerületben.
Utca méretű geometric art Fremantle-ben, az óratoronytól az első nyugat ausztráliai börtönig. Csak egyetlen helyről állnak össze a körök pontosan (és az sem az volt, ahonnan én fotóztam :))
Lassan elbújik a nap az Indiai óceán mögé Ausztrália nyugati szélén.
Perth, Rottnest Island. Az apró sziget a quokkáról, erről a hollandok által patkánynak gondolt kis erszényesről kapta a nevét. Szinte csak ezen a szigeten élnek, halál cukik és mindenhol jelen vannak.
Az alig 20 km² területű Rottnest Island tele van ilyen csodaszép strandokkal. A sziget dimbes-dombos – mi azt javasoljuk, hogy bérelj még a szárazföldön egy elektromos bicajt és járd be azzal az egészet. Ausztráliában mindenhol fontos, de itt különösen, hogy vigyél magaddal bőven ivóvizet, mert a szigeten alig találsz majd helyet, ahol venni tudsz.
A szigeten van egy csomó sekély sós tó, amik ahogy száradnak ki, úgy váltják a színüket.
Penguin Island. A sziget természetvédelmi terület, de van rajta egy kényelmes sétaút. Hatalmas madárkolóniák között lehet mászkálni – a csőrük alatti bőrt lebegtető, párzani készülő pelikánok különösen érdekesek.

South Australia

Adelaide

Adelaide nem volt a kedvenc városunk, de a környékét annál inkább szerettük.

Glenelg beach. Ilyet bárhol csinálhatsz – és csinálj is! Ausztráliában nagyjából úgy tudsz bort venni hiba nélkül, hogy kinézel egyet, aminek tetszik a cimkéje. Nagyon kevésszer futottunk bele olyanba, amit nem szerettünk – azok is inkább lefojtott, maradék cukros vörösek voltak, nem ránk targetálva.
Henley beach, Stunned Mullet. Ha Adelaide-ben jársz és szereted a tengeri kaját, akkor ők kihagyhatatlanok. Nagyon büszkék rá, hogy náluk nem hallasz csinilngelő mikrót – minden frissen készül, aznapi fogásból.
Ha Adelaide, akkor Barossa Valley – az ország egyik legismertebb borrégiója. Ha egy borászatot kellene ajánlanunk onnan, akkor az a Two Hands winery lenne, amelyre nyuzi Tibi barátunk hívta fel a figyelmünket. Vigyél magaddal sok pénzt 🙂
Na de a képen inkább egy gát van, mintsem borászat – mi az annyira érdekes ebben a nagy dög betonban? Ez a fal a Whispering Wall, a Barossa vízgyűjtő terület gátja. A gát arról híres, hogy a két végébe állva úgy tudtok egymással beszélgetni, mintha egymás mellett állnátok – a ~ 140 méter hosszú fal viszi a hangod a másik végébe. Must try.

Kangaroo Island

A szigetre csak komp visz át és a jegyet jó előre le kell foglalni, mert a járatok gyorsan megtelnek! Véleményünk szerint a szigetre elég másfél-két nap. Menj át este, vagy a legkorábbi reggeli komppal, majd hajnalban irány a sziget nyugati oldalán az Admirals Arch:

Admirals Arch ~ 2 km séta, gyönyörű sziklák és háborgó víz

Aztán nyomás a Remarkable Rocks-hoz:

Remarkable Rocks

Ha ezt kinézted, akkor go to Seal bay:

Fóka Seal bay-nél
Bálnacsontváz a Seal bay-nél. Ha szereted az óceánparti sétákat, itt van pár órányi út nyugat felé, érdemes megpróbálni.

Aztán gyerünk fel északra kb. a sziget közepén keresztben valamelyik highway-nek kinevezett földúton, ahol macit lehet spottolni a vadonban:

Az itt töltött 33 hónap alatt összesen kétszer láttunk vadon koalát – ez volt az egyik, a másik Melbourne-től keletre, egy erdőben kanyargós úton, Lorne közelében.

Ha szereted a maciszpottingot, akkor érdemes bemenni a Hanson Bay wildlife sanctuaryba, ahol csillió eukaliptuszon él viszonylag sok maci:

A macispotting nem könnyű, de annál nagyobb buli!

Végül délután 5-re érj fel Kingscote-ba a napi pelican feedingre:

Tudtad, hogy ezek a dög nagy cukker madarak kb. 7 kilósak mindössze? És azt, hogy ha megázik a szárnyuk, akkor meg kell várniuk, amíg megszárad, csak utána tudnak repülni? Na ilyeneket majd mesél a pelican feeder bácsi.

Végül ha ott ragadnál a szigeten, vagy mégis több naposra terveznél, kinézted a mindent és nagyon semmit nem tudsz csinálni, akkor ott van a Fidesz hullámsírja:

Great Ocean Road – Twelve Apostles

A Great Ocean Road egy 243 km-es útszakasz az Adelaide – Melbourne közötti úton. Az I. világháborúból hazatért katonák építették a háborúban meghalt társaik emlékére. Mivel az ozzik a bal oldalon vezetnek, szerintünk Melbourne → Adelaide irányban érdemes végigmenni rajta, hogy a parti oldalon vezess.

Az út egyik legfőbb helloTuriszt látványossága a 12 apostolnak nevezett, tengerből kiálló mészkőszikla-csoport:

A 12 apostol 7 (korábban 8) sziklája. Gyönyörű ez is, de menj tovább Adelaide felé és minden leágazónál menj le a parton ámuldozni, tele lesz az út hasonló csodákkal, amik kevésbé felkapottak, de legalább ilyen lenyűgözőek.
Nem csak a 12 apostol az egyetlen kincs az úton

Victoria

Melbourne

Melbourne pezsgő, hangos, európai hangulatú város. A folyópart csupa élet, a parkok csodaszépek, a piac fantasztikus, szóval rengeteg néznivaló van benne, én azonban most csak három dolgot mutatok:

Graffitikkel teli utca
Naplemente Melbourne-ben
A kis kék pingvinek jönnek haza a napi kajagyűjtésből. A vörös fénnyel ott dolgozó aktivisták világítja meg őket – ez nem zavarja a kis állatokat, ellentétben a paraszt turista vakujával

Lakes Entrance

Sydney-ből Melbourne felé autózva találtunk egy csodaszép nyugis kis halászfalut óriási stranddal – ez volt Lakes Entrance. A tengeri kaja friss, a tenger csodaszép – mi kell még?

Naplemente a kihalt beach-en Lakes Entrance-nál
Paradise beach Lakes Entrance után

New South Wales

NSW mindig nagy szerelmünk lesz, benne Sydney-vel, amiről azt gondoljuk, hogy az a világ legszebb városa. Elindulok dél felől és mutatok pár szépet / érdekeset:

One tree point, Bingie-től picit délre
Pebbly beach
Seven mile beach, Gerroa alatt
Gerroa, Black head
Kiama, Little blowhole. Minden helloTuriszt oldal a nagy blowhole-t hirdeti, a sokkal látványosabb, picit délebbre levő kicsiről szinte senki nem beszél, pedig ez a verifasza!
Szeles időben menj, amikor van rendesen hullámzás és csak óvatosan közelítsd a szifont mert meg tud lepni 🙂
A kis blowhole-tól indulva északi irányban van egy szép coastal walk, azt is érdemes lenyomni.
Shellharbour, a Windang Island alatti beach. Nagy szerelmünk, szuper bodyboarding hely, bár elsőnek inkább a ~3 km-rel északabbra levő, Balatonhoz hasonlóan sekély Port Kembla beachet javasolnánk.
Shellharbour, Windang Island. Dagálykor is simán körbe tudod sétálni, ~1.5 km a kör és nagyon megéri, gyönyörű szikla az óceáni oldalán hatalmas hullámokkal.
A mögötte látható Lake Illawarra breakwater bejáratához a követ ebből a szigetből bányászták – az akkos lefektetett sínek egy része és a csillék kerekei még most is ott vannak a sziget szikláiba erodálva.
Így néz ki a Windang Island külső platója és a sziget dombja szemből.

A Windang Islandtól északra indul a Port Kembla beach – sekély vizű, kényelmes bodyboardos hely, az északi végén rockpoollal. A Port Kembla beach északi bejáratához vezető út a Coomaditchy Lagoon nevű kistó mellett vezet el. A tavon van két apró sziget, amit imádnak a pelikánok, sokszor tucatszámra hesszolnak ott a vízen.

Five Islands, Port Kembla

A Five Islands nevű szigetcsoport legkülső szigetén fókák tanyáznak. A téli időszakban az Abyss Dive Center rendszeresen tervez ide fókás merüléseket. A kíváncsi fókák olyanok, mint valami víz alatti kiskutya – ha búvár vagy, pont ebben az időszakban jársz itt és időd engedi, ki ne hagyd, hatalmas élmény:

Seal dive at Five Islands
Bulli rockpool

Austinmer

A déli túrák során Austinmer nagy kedvencünk volt. Hazafelé mindig itt álltunk meg a tengerparton fish and chipset ebédelni, azonban sajna pár hónappal ezelőtt egy tulajdonosváltásnak köszönhetően nagyott romlott a seafood minősége, így már nem ajánljuk jó szívvel a korábban fantasztikus barramundit és flatheadet:

Fish and chips Ausinmerben

A beach továbbra is csudajó, így azért megállni még mindig érdemes:

Rockpool Austinmernél
Austinmer – hullámtörő sziklák az északi oldalon

Symbio lookout

Sydneyből délnek indulva akár a Symbio, akár a Bulli lookoutnál állsz meg, ez a látvány fogad:

Symbio lookout

A kilátón egy hegy tetejéről nézel az óceán felé, miközben egy csodálatos eukaliptusz erdő tetején állsz egy hatalmas szikla peremén:

Piros pólós maci pózol a Symbio lookout szélén

Symbio wildlife park

Az M1-es autópálya és a partmenti scenic highway között van a Symbio wildlife park – a vadaspark, amit a legjobban szerettünk. Ebben a parkban a teljesen szelíd kenguruk hatalmas területen hesszolhatnak, te pedig szabadon mászkálhatsz közöttük és etetheted őket a bejáratnál vásárolható száraz fűvel (de ha ránk hallgatsz, lesz a zsebedben stikában csíkokra vágott sárgarépa ;)).

Kengurugyerek (=joey) a Symbio wildlife parkban. Ha ultracukker kis kengurukat akarsz látni, akkor október-november környékén menj.
Pénzért cirókálható koala a Symbio wildlife parkban. Folyton macit mondok, mert úgy néznek ki (és nekünk mindig macik maradnak), de igaziból ugyanolyan erszényesek, mint a kenguruk.

Ha a Scenic Highwayen mész vissza észak felé, akkor át fogsz autózni az autós reklámok egyik kedvenc lokációján, a Sea Cliff Bridge-en:

Sea Cliff Bridge

A Scenic Highwayról a Bald Hillnél lehet visszakanyarodni az M1-es pályára, hogy előbb érj fel Sydneybe, de ha ránk hallgatsz, akkor maradsz a part menti úton és végigmész a Royal National Parkon.

Bald Hill. Sárkányrepülők kedvenc termikelős helye, hihetetlen selejt, szemetet áruló büfével. A panoráma csodás, gyönyörködni megéri megállni pár percre.

Royal National Park

A Royal National Park nagy szerelmünk, rengeteget túráztunk itt. A teljes coastal walk útvonal közel 40 km hosszú, 2 napos túrának javasolja a nationalparks.nsw.gov.au. A mi kedvencünk a Wattamolla – Garie beach track, főleg ebben az irányban (ugyanis a Garie beachról északra indulva egy 300 méter magasra vezető lépcsővel kezdődik az út). Mutatom, miért érdemes kipróbálni:

Ilyen sziklákról nézheted májustól novemberig a vonuló bálnákat
Ilyen karamelles a táj, ahol csupasz
Bár cserébe ilyeneket kell másznod

Figure Eight pool

Ez a rész csak apályban látogatható, a partmenti sziklákról nem látható hosszú lapos hullámok könnyen elvihetik az eszetlen helloTurisztot a nagy kékbe, úgyhogy érdemes előre tervezni, hogy mikor mehetsz ide:

Figure Eight pool – nagyon turisztos, brüggölős hely. Fürdőruhát vigyél!

Garie beach

Az állandó nagy hullámok miatt a szörfösök nagy kedvence, csodaszép hely.

Az ott lent a Garie beach, jobbra tőle a domb mögött a Little Garie, balra meg megy tovább a Garie – Wattamolla coastal walk track
Háttérben a Little Garie beach – azt a nagy kilógó sziklát átmássza a hitavalos coastal walk track, de apálykor simán körbegyalogolhatod a sziklás parti részen.
Az a dög nagy kő van vagy 300 méter magas, a coastal track azzal kezdi, hogy a partról felmászik a legtetejére – cserébe onnan a látvány lenyűgöző.

Wattamolla

Wattamolla beach jó időben nagyon gyorsan tele lesz, a Sydneysiderek elárasztják, amint kisüt a nap. A Royal National Parkból befolyó édesvíz és az óceán csinál egy nagy kevert vizű öblöt, védett partszakasszal:

Wattamolla beach, vihar előtt

Wedding cake rock

A wedding cake rock egy eléggé instabil fehér szikla a parton, a turisztok általában a Bundeena-i ponttól támadják be, ahonnan csak egy ~3 km-es sétára van. A szikla körül kerítés és csillió figyelmeztető tábla mondja, hogy légyszi ne mássz rá, mert kurva sokba kerül a mentésed veszélyes, de persze ez a legtöbb eszetlent nem hatja meg:

Wedding cake rock gyagyásokkal
Weeding cake rock gyagyások nélkül

Ezeket a Bélákat a Royal National Park központjában fotóztuk, de a keleti parton bárhol találkozhatsz velük. A becsületes nevük sulphur-crested cockatoo és a világ legmókásabb madarai:

Kíváncsi kakaduk
Ez meg éhes 🙂

Helensburgh glowworm tunnel

Szintén a Royal National Park területén van Helensburgh, benne egy használaton kívüli vasúti alagúttal, aminek a tetején glowworm-ök laknak. Sajna a glowworm nagyon kevés fényt bocsájt ki, plusz ebben az alagútban elég kevés is van belőle, így csak a bejáratot tudom megmutatni:

Ha még sosem láttál glowwormöket, akkor érdekes lehet, de egyébként kihagyható

Sydney

Sydney óriási, 5 milliós metropolisz, a két legtávolabbi végpontja egymástól 164 km-re van. Itt kötött ki 1788-ban James Cook, innen indult a ma ismert angolszász Ausztrália története. A város csupa öböl, csupa zöld, csupa park – nagyon szerethető, nagyon élhető és nagyon a szívünkhöz nőtt. Mutatom:

Kurnell. Itt kötött ki Cook kapitány, az egyik hajójának fedélzetén egy Sharpe nevű matrózzal, akinek a nevét minden egyes futás után elolvastam a Brighton Le Sandsben álló emléktáblán. Soha nem felejtelek el, Sharpe!
Ez itt Cape Solander, a háttérben a Botany Bay-jel, tőle délebbre pedig Cronullával
Cape Solander szikláin pózol a 83 éves Karcsi papa és Soma
Cronulla beach, sok rip currenttel és fürdőgatyába 1 másodperc alatt 10 kiló homokot pakoló hullámmal. A régi Sony kamerám is itt görög valahol 🙂
Cronulla beach északi része, ahova behajthatnak a 4WD tulajok csapatni.
Cronulla, Sydney rock oysters. Sokféle osztrigát kóstoltunk, nekünk ez a non-plus-ultra.
Botany bay. Balra Ramsgate és Brighton Le Sands, a háttérben a CBD, jobbra a reptér.
Botany bay kevert vízű, két édesvízű folyó is belefolyik ezért szeretik a bikacápák. Ennek megfelelően a strandon cápahálóval lekerített szakaszok nyugtatják meg az aggódókat, amit nagyjából a kisgyerekes családok kivételével senki más nem használt.
Cápaháló Botany bay-ben
Cápahálót karbantartó búvár szemezik a melóval vihar előtt
Csendes őszi öböl.
Bare Island. Botany bay északi bejáratánal fekszik, valamikor ágyúkkal védte az öblöt. Ez a sziget volt a főgonosz HQ a Mission Impossible II-ben. A part körül nagyon gazdag a víz alatti élővilág – láttam itt wobbegong sharkot, giant australian cuttlefisht, óriási blue groupert, seadragont, polipot és még egy csomó másféle élőlényt.
Bare Island sziklái – a felszínen is megéri körbesétálni
Shiprock reserve. A legszebb merülőhely, amit Sydneyben láttam. Az áramlás az apállyal/dagállyal fordul, ha ügyes vagy, egy centit nem kell úsznod. Az élővilág fantasztikus.
Maroubra. A Botany bay északi bejáratától kicsit északabbra van ez a kerület – a Maroubra beachtól délre sétálva nézegetheted ezeket a parti sziklákat.
Ez is Maroubra, az előbbi sziklák pereme.
Bondi beach, Sydney leghíresebb strandja.
Bondi beach rockpool
Bondi és Coogee beachek között van egy 7 strandot érintő coastal walk – ez a kép ezen az úton készült.
Sculptures by the sea. Minden télen megrendezik ezt a kiállítást – fiatal művészek szobrait installálják a Bondi – Coogee coastal walk mentén. Ha júliusban jársz Sydneyben, ki ne hagyd!
Ez pedig a Dudley page reserve. Ha Bondi beachtől északra megindulsz Watsons Bay irányába, akkor ez egyszercsak ott lesz a Military road bal oldalán. Az egész zöldterület egy pár méter magas talapzaton van, így fel kell másznod rá, hogy észrevedd, micsoda panoráma bújt el mögé!
Lakóházak a Bondi beach – Watsons bay útvonalon
Bondi beach – Watsons bay coastal walk. A kerítés a meredek sziklaperem előtt van, nehogy leess.
Ez a látvány fogad, ha felgyalogolsz Watsons baynél a sziklák tetejére. A sziklák bal szélén a Bondi beach – Watsons bay walk, a háttérben a Sydney Harbour és a CBD.
A Watsons bay egyik sziklája. Az előző képen ennek a tetejéről nézek ebbe az irányba.
Watsons bay. Vagy idesétálsz Bondi beachtől, vagy végigbicajozol a CBD-ből a parton, vagy esetleg felülsz a Circular Quay – Watsons Bay kompra és úgy jössz ki ide – mindegyik egyformán jó ötlet.
Kíváncsi pelikán a Watsons bay-ben.
Woolloomooloo, nekünk csak “Katihotel” az egyik utolsó Ausztráliában töltött reggelünkön. Jobb oldalt az ausztrál haditengerészet bázisa.
BTW Woolloomooloo helyesen írása nem azért megy ilyen jól, mert aboriginál vér csörgedezik bennem, hanem mert Kati megtanította egy graffitire mutatva egyszer: 🐑🚽🐮🚽

Royal Botanic Garden

Woolloomoolootól a következő látnivaló a pár perces sétányira levő Royal Botanic Garden egy több, mint 30 hektáros, ingyen látogatható park Sydney szívében, az operaház mellett. Így néz ki:

A kedvenc banyan fig tree-s utam a botanikus kertben
A Royal Botanic Gardennel nehéz betelni
Esküvő készül a nagy fa alatt a füvön. Igen, a füvön – Ausztráliában a parkok azért vannak, hogy használják az emberek, így fűre lépni SZABAD. Ha egy talajtakarót fel kell újítani, akkor azt elkordonozzák a kertészek és a frissen fejlődő vegetáció megóvását mindenki komolyan is veszi.
Az angolnás tó a Royal Botanic Gardenben. Fél méternél hosszabb angolnákkal van tele – ha a padoktól elkezdesz kenyeret dobálni a vízbe, pillanatok alatt megjelennek. Simán elveszik a kenyeret a kezedből úgy is, ha 10 centivel tartod a víz fölé. Legyél elég bátor és próbáld ki!
Calyx – a déli félteke legnagyobb egybefüggő növényfala
Épp párásítja magát a Calyx
Sydney Opera House. A fehérnek látszó épületet dán sárgásfehér kerámia csempék borítják, amiből évi 5 darabot kell cserélni – az operaháznak 60000 darabos tartaléka van. Az épület komplett hűtésigényét az alatta áramoltatott tengervízzel oldják meg. Sok ilyet mesélnek még, ha elmész valamelyik guided tour-ra.

A háttérben a hadihajóktól jobbra Woolloomooloo, a hajók és az Operaház között a hatalmas Royal Botanic Garden.
Az Operaház a Harbour Bridge lábának tetejéről fotózva. Ha kedvet kapsz a Harbour Bridge tetejéről nézelődéshez, elsőnek menj fel a The Rocks-hoz legközelebb levő hídlábban található múzeumba, ahova 25 AUD a jegy és onnan nézz körül.
Harbour Bridge. Az előbb emlegetett múzeum a képen a híd bal első lábában van.
Hyde park
The Lex and Ruby Graham gardens Az állatkertből a híd felé vezető sétaúton van a Cremorne Pointnál. Szemed-szád eláll, ki ne hagyd!
Falun gong tagok meditálnak a cigimentes Martin Place-en, ami Sydneyben a hajléktalanok menedékhelye is.
A falun gong tagjait a kínai állam lényegében szervenként eladja jól fizető kuncsaftoknak – az itt demonstrálók erre próbálják meg felhívni a figyelmet.
Egy park a Harbour mellett
Queen Victoria Building a George streeten
Queen Victoria Building a George streeten
Sydney fish market – óriási halpiac, éhesen menj!
A Sydney Fish markettel szemben van Vic húsboltja, aminek a szélében egy mozdony méretű offset smokerben készül a BBQ, főként borda, szegy és burger.
Vic burger special edition. A gyerekeket vittem Vichez dupla sajtburgert enni, de már csak annyi húspogácsa volt, hogy mindenkinek szimpla burger jutott. A szakács egy másodperc alatt rádumált, hogy mi lenne, ha a második hús helyett egy-egy adag brisketet pakolna a burgerekbe. Megvettük – azóta se ettem ehhez foghatót.
Ha már burger, akkor ki nem maradhat a The Hot Dog Man Manlyben, Sydney északi részén. Mr. Cheesy Double DeLuxe-ot rendelj, vidd ki a beachre és edd meg a lépcsőn a szörfösöket bámulva.
Manly beach, szörfös és röplabdás paradicsom (itt rendezik a strandröplabda VB-t és Rita is itt játszik, amikor csak teheti ;)). Balra a Manly-Dee Why coastal walk, jobbra a North Head sziklái, ahova mindjárt felmászunk.
Manly hajnalban. Ritával néztük a napkeltét, aztán megindultunk Dee Why irányába gyalogolni egy 12 km-est. Csodaszép délelőtt volt és épp fel tudtunk szállni egy combos vihar elől a sárga beach buszjáratra.
Szörfök Manlynél.
Észak felé nézünk – balra Manly, tovább Freshwater, Curl Curl, Dee Why és a többi megigéző beachek. Ausztrálnak lenni szerintünk jó.
North Headen állunk, Sydney Harbour bejáratának északi csücskében. Velünk szemben Watsons Bay, a CBD és a Sydney Harbour. Tavaly télen innen láttuk a legtöbb bálnát.
Ő egy water dragon, tenyérnyi méretű cuki gyík, Manly sziklás részein van belőle jó sok.
Manly – Dee Why coastal walk. Az út hol a strand partján, hol ilyen kiépített parti úton kanyarog. Persze ugrálhatsz a sziklákon is, ha bírod.
Valahol a Manly – Dee Why úton. Ritával itt éreztük úgy, hogy inkább induljunk vissza busszal. Amint felszálltunk, megindult a zuhi.
Kicsit északabbra van Palm Beach egy észak-dél irányban elterülő félszigeten, ami egy világítótoronyban végződik. Drága környék, 7 AUD/óra a strand parkolója.
Ezt a Palm Beach mögötti Ku-ring-gai Chase nemzeti park kilátójából, a West Head lookoutból fotóztuk. Az előző képen a szemben levő világítótoronynál állunk.

A West Head csodás nemzeti park, elképesztően brutális mennyiségű lépcsővel, fantasztikus strandokkal és csodaszép walkokkal. Menj és próbáld ki.

Blue Mountains

Sydneytől pár óra vonatra nyugatra van egy sajátos mikroklímájú, csodaszép hegylánc, a Blue Mountains. A hely helloTuriszt centruma Katoomba, de a bátrabbak nyomulhatnak beljebb is. A mi kedvencünk ott a Furber Steps, ami vagy 1000 lépcső lefelé a völgybe. Menj le ezen és gyere majd fel a meredek Scenic Railwayjel!

Blue Mountains, balra a Three Sistersszel

Bouddi

Ez itt a Bouddi National Park coastal walkja – ha a Palm beachi világítótoronytól elindulnál úszva északra, épp ennek a nemzeti parknak úsznál neki. Persze érdemes inkább kocsival menni és emiatt jó 2 órát kerülni.
A Bouddi coastal track tele van karemellás sziklákkal
Mondom, hogy csupa karamell az egész!
Ez egy strand a Bouddi coastal tracken
Ez meg egy fal a vízről nézve, amiben az előbbi hosszúkás karamellcsíkokat fotóztam
Ha kicsit nyugatabbra megyünk az államban, egyszercsak ott lesz Hunter Valley, a Sydneytől északra fekvő egyik leghíresebb borvidék. Nyuzi Tibiékkel csináltunk ott egy teszthétvégét, aminek egy Audrey Wilkinson wine club membership lett az eredménye.
Az Audrey Wilkinson a borvidék tetején ülő borászat, kivétel nélkül mindegyik boruk tetszett, bátran ajánljuk.

Newcastle

A Central Coaston felfelé haladva jön szembe Newcastle:

Csodálatos panorámájú walk Newcastle-ben

Queensland

Brisbane

Brisbaneből nem láttunk nagyon sokat, de még bírtuk volna nézni párszor. A folyóparti városrész és a Lone Pine Koala sanctuary is nagyon megfogott.

Kivilágított banyan fig tree Brisbane folyópartján. A parti parkokban faszenes barbecue (a fát ész nélkül valahogy senki nem akarja eltüzelni sem ellopni), a folyón átívelő gyalogoshíd közepén ivóvizes csap, a folyópart mindkét oldala sok km hosszú gyalogos sétány – mert az emberek ezt szeretik.
eFi kedvenc ausztrál madara, a nevető kookaburra a Lone Pine Koala Sanctuaryban. A kookaburra nagyon murisan nevet, húst eszik és ultra aranyos. Ha eteted, kukacot vagy nyers húst adj neki és az ujjaidra nagyon vigyázz – az a csőr nem viccel!

Cairns

Cairns az a város Ausztráliában, ahol Sydney után a legtöbbször jártunk. Első alkalommal nem értettem az egészet, nem fogott meg egyáltalán. Aztán ahogy hazaértünk, valahogy elkezdett hiányozni, most pedig ott tartunk, hogy bármikor odaköltöznénk, ha úgy hozná az élet. Persze a sandflyokról, a kockamedúzáról, a sósvízű krokodilokról lemondanék, de akár maradhatnak is, majd hozzászokunk 🙂

Egy fa Cairnsből – fogalmam nincs, hogy az ágain azok szimbióták vagy élősködők
Mindeki kőtornyokat épít az út mellett
Kuranda, Nagyon turiszt trap hely, de egyszer érdemes megnézni. A Skyrail Rainforest Cablewayyel menj fel és le – nehogy a hagyományos vasutat válaszd, mert azon elunod az életed!
A Skyrailből ki tudsz szállni félúton – tedd is meg és nézd meg a Barron Gorge vízesést. Persze akkor igazán izgi, ha van benne bőven víz – ez épp nem az az állapota.
Kurandában egy hatalmas turistacsapda közepén van a BirdWorld Kuranda, ahol helyi madarak között sétálhatsz és etetheted őket. A BirdWorld nem ész nélkül tömi a madarait, ezért a napi megetethető madárkaja mennyisége szigorúan limitált, így előfordulhat, hogy ha túl későn érsz oda, már nem lehet madárkaját kapni a pénztárnál. Ezért próbálj meg Kurandában itt kezdeni – az összes többi attrakció / bolt / túraút megvár.
Cairnstől kb. egy óra autóútnyira északra van a Hartley’s Crocodile Adventures, ami egy állatkert és krokodilfarm egyben. Az összes show elég látványos, szánj rá 4 órát legalább.
A krokodilfamnak köszönhetően ez azon kevés állatkertek egyike, ahol a megtekintett jószágok húsából ehetsz is. Nehogy undorodj, a croc and chips nagyon finom cucc. Kóstoltuk több helyen is, de csak itt csinálták igazán jól.
A krokodilbőr óriási business, ülj be egy farmos előadásra és hallgasd meg az egyik gondozót, aki elmeséli, hogy alakult ki náluk ez az elsőre fura kontrollált állattartás.
Ha Cairns, akkor cassowary. A magyarul kauzárnak hívott madárnál csak a struccok és az emuk nagyobbak. A világ legveszélyesebb madara – ha provokálják, gond nélkül nekimegy bárminek és a lábán levő hatalmas karmokkal könnyen okoz komoly sérülést.
Cairns környékén minden tele van cassowaryra figyelmztető táblákkal – mi egyet sem láttunk vadon. Ha te találkozol vele, lassan hátrálj és a hátizsákoddal védd a mellkasod. Semmiképp ne eredj futásnak, mert a madár 1.5 métereseket ugrik és akár 50 km/h-val fut, így semmi esélyed. hogy mindezt tetézze, úszni is jól tud 🙂
Cairnstől északra kezdődik a kihagyhatatlan Daintree rainforest, a bolygó legöregebb, ~ 1200 ,km² területű esőerdeje. Az erdőbe számos cég kínál rövidebb-hosszabb túrákat, de ha csak minimális időd van az egészre, akkor is megéri felmenni addig, amíg meg nem találod az első parkolót Marrdja Boardwalknál, ahol egy loop track körbevisz az út menti erdődarabban és minimális bepillantást nyújt abba, milyen csodálatos is az erdő. A walk jóval a Daintree folyó után van, a folyón át kell kompoznod, hogy odaérj, de hidd el, megéri.
A Marrdja Boardwalk halál kényelmes, helloTurisztra optimalizált, teljesen sík épített ösvény, mindenféle rákészülés nélkül végig tudod gyalogolni. Kígyó, nagyobb monitor meg mindenféle állat lehet rajta, de utat kell engedni nekik és akkor ők sem támadnak eszetlenül rád.

Cairnsről rengeteg mesélnivaló lenne még. Daintreeből visszafelé nézd meg Port Douglast, autózz fel Kurandába a hegyi szerpentinen, menj el fürdeni a Freshwater creekben Crystal Cascadesnél, menjetek ki a Trinity beachre napnyugtakor húst sütni (ehhez legjobb a Trinity Beach Club Holiday Apartmentsben lakni, fantasztikus jó szállás), este sétálj Cairnsben az Esplanade-on és csodáld meg a napnyugtától tízezrével rajzó flying foxokat (akik egyébként a világ legtisztább állatai, csak 16 perc alatt megy át rajtuk a kaja, így viszonylag gyorsan és sokat szarnak), mássz fel Fitzroy Island tetejére és áztasd magad a strandjain, vagy akár menj ki napi hajóval egy 3 merüléses próbára a Great Barrier Reefre.

Tasmania

Nekünk Tasmániára 10 nap jutott tavaly decemberben – picit más időbeosztással pont elég lett volna, de simán maradhatsz akár két hetet is. Ausztrália legnagyobb szigete pár fokkal hűvösebb, mint a mainland, így melegebb ruhával / esőkabáttal érdemes készülni.

Bay of Fires – a köveket egy alga színezi narancssárgára
Coles bay
Freycinet National Park, a háttérben a Wineglass bay. A park tele van fantasztikus túrautakkal, 2 napot simán megér.
Költs egy kicsit több pénzt és lakj az airbnb-s Freycinet Resortban, ami a lényegében a vadon közepére telepített 7 db ultramodern lakócontainer. Napnyugtakor előjönnek a kenguruk és a saját teraszodról bámulhatod a Csendes óceánt egy pohár borral.
A C302-es úton közel a resortra vezető leágazóhoz van egy fish and chipses – minden kajájuk eszement finom, próbáld ki!
Oyster bay, Freycinet közelében
Safety Cove
Ez egy gipszpunci Hobartban, a MONA (Museum of Old And New Art) múzeumban
Ez meg nagyon sok gipszpunci ugyanott. A művésznek ha jól emlékszem 72 néni állt meg, hogy gipsszel copy-paste-elje a puncijukat
Brutális méretű Tasmán osztriga Hobartban, a szombati piacon. Nagyon finom, de nekünk még mindig a Sydney Rock oysters a favorit
Vízesés Strahanben. Mi kihagytuk, de itt mindenképp menj el egy folyós túrára!
Mt Field National Park, Hobarttól északnyugatra
Dip falls, fent északon
Devil’s Gate
Devil’s Gullet. Nagyon hideg volt, vágta a bőrünket a szél, de minden percet megért. Az idevezető út olyan, mintha a pokolba vinne, csodálatos sziklás táj.

Hirtelen ennyi lett volna az ízelítő Ausztráliából.

Még írok egy pro/kontra posztot, aztán egy búcsúvideóval elengedjük ezt a csodálatos országot, amitől annyian rettegnek a “jaj itt minden meg akar ölni” mottónak felülve. Tény, hogy a fauna 30%-a teljesen egyedi, hogy szinte minden kígyó mérges, hogy az összes emberre veszélyes cápa itt köröz, hogy Sydneyben őshonos a baromira veszélyes tölcsérespók, hogy Queenslandben az ausztrál téllel jönnek a kockamedúzák és portugál gályát is hoz a partra mindenhol egy nagyobb széllel járó eső – mi mégis életben maradtunk. És ugyanígy életben maradt minden itt élő barátunk és minden nálunk járt vendég, pedig minden erőnkkel hurcoltuk őket ki az anyatermészetbe, amikor csak lehetett. Szóval csak azért, mert a média elültette az agyadban a félelmet, ki ne hagyd ezt a csodás vidéket, ha teheted! Remélem sikerült kedvet csinálni hozzá.

3D nyomtatás: overengineering

2017 februárjában járunk, amikor eFi jót röhög – vagy az is lehet, hogy grumpy módon inkább morog – embereken, akik túlterveznek egy-egy terméket. Ki is találja, hogy megméri, hogy áll ez a szemlélet a 3D printet használók körében, úgyhogy gyorsan megtervezi és publikálja ezt:

HDD cable mount

A kis műanyag bizbasz első ránézésre akár csudajó dolognak is tűnhet: arra való, hogy a mobil hard drive mellé cipelendő kábelünket mindig a drive-on tarthassuk. Semmi más nem kell hozzá, mint a műanyag mount és egy befőttesgumi.

Na várjál: ha a befőttesgumit eleve rácuppantod a diszkre, akkor miért nem tuszkolod be alá a kábelt, minek még az a műanyag izé is?

Ugye?

Hiszed vagy nem, a bő 2 év alatt eddig 230 embernek kellett ez a cucc, akiből ráadásul 67-en úgy gondolták, hogy ez tök jó ötlet:

Ijesztő statisztika

Az ember ilyenkor jót röhög, miközben azt hiszi, hogy ez őt soha nem éri majd utol.

Épp lassan csomagoljuk össze a cuccainkat, és nekem – mint minden rendes geeknek – tonnaszám van mindenféle kábelem, amik különböző kendácsolt módon vannak összefogva felketert állapotukban. Mivel a nyomtató csomagolódik el utoljára, adta is magát a feladat, így nekiálltam valami univerzális vezetékkötegelőn agyalni, amiből ez sült ki:

El nem tudom mondani, milyen jó érzés agyalás közben ezt a sárga gyűrűt tekergetni rajta!

Ez két külön darabból nyomtatható szerkezet, két egymásba forduló gyűrű. A vágás pont úgy áll, hogy a két gyűrű egyetlen ponton, mindenféle feszítés nélkül tud szépen egymásba illeszkedni, és pár mm-nyi fordítás után már csúsznak is egymáson. Természetesen a design most is paraméteres: állítgathatod a belső átmérőt és a piros gyűrű aljának – tetejének, illetve a sárga gyűrűnek a vastagságát, a többit meg kimatekozza a Fusion 360.

A print után csak annyi dolgod van, hogy belehajtogatod a drótot, majd a külső sárga gyűrűt elfordítod és kész is vagy:

Kicsit böszme, de azért szerettük

Annyira örültem a megoldásnak, hogy ki is tettem rögtön Twitterre, hátha majd másnak is hasznos lesz. Nem kellett sok idő az első véleményig, ami @csy kollégától érkezett:

Megjött a gumikacsa

És tényleg: egy komplett bolygó hálás 1941 óta a svájci George de Mestralnak, aki kutyasétáltatás után a blöki bundájából bojtorjánt szedegetve kitalálta a tépőzárat. Ez szinte bárhol van a boltban, sőt, pár gyártó pakol is a vezetékeire, plusz azt hagyhatod hosszabbra és akkor bármekkora lehet a kábelköteg. Na de hogy rögzíted utólag a kábelre?

A kérdésre nem jött válasz, de ugye ez minket nem ijeszt el egy kis további overengineeringtől, úgyhogy feltaláltam az extrudált C betűt:

A C betű belsejébe megy a drót, a drót köré a tépőzár, a tépőzár köré meg a C betű belseje. Használaton kívül a tépőzárat fel lehet tekerni a C betű köré és nem fog lifegni / nem lesz útban, ráadásul az aprócska C betű nem lesz nagyobb átmérőjű, mint egy USB-A csatlakozó vagy egy zajszűrő mag az adatkábelen:

Nítli orgönájzd

Ha pedig a vezetéket kell egyben tartani csak letekered a C betűről és áttekered a vezetékkötegen:

Velcro with C lock in use

Persze bemetszhettem volna hosszában a tépőzár végét, átbújtatva a másik véget rajta és csak simán ráhurkolva a vezetékkötegre:

Naturista tépőzár

De akkor mi a francból lett volna ez az overengineering post?-)

Na jó, azért feltöltöttem 2 darab másfél megás C betűt is a youmagine.com-ra a paraméteres designnal együtt – vigyed, ha kell!-)

3D nyomtatás: kávébuzi-e vagy?

A dolog ott indult, hogy olyan tejhabot szerettem volna otthon bármikor, amilyet a lattékba gyártanak a kávézókban.

Well, ez a gödör rettenetes mély és Laci barátom kellően bele is rángatott 🙂 Először még csak az jött, hogy keresünk egy minimalista kávégépet, amin rendes boiler van, ami termel olyan mennyiségű és nyomású gőzt nekem, amivel majd készülhet a sok megfelelő minőségű tejhab. De ha már ilyen kávégépbe öntjük a zsét, akkor az tudjon már egy tisztességes espressot elkészíteni – így esett a választás a Gaggia Classicra.

A dolog persze itt nem állt meg. Azonnal megtudtam, hogy az esspresso minőségét a kávéőrlemény minősége befolyásolja (mert ugye az eleve kizárt, hogy előre darált kávéSZEMETET vegyél) és az első komolyan vehető kávédarálót amivel én foglalkozzam úgy hívják, hogy Baratza Sette 270.

A Baratza Sette 270-ből háromféle van, nekem jó lesz a legolcsóbb, ami időzítve darál. Ilyen kis szexi dög ez a szerkezet:

Természetesen ez sem tökéletes, hiszen csak a bolondok hagyják ott azt a töménytelen mennyiségű kávébabot a daráló tetején az enyészetnek! Akinek nullánál picit több esze van, az 200 grammos szelepes tasakokban veszi a kávébabot, a tasakból mindig csak azt az n*21 grammnyi babot szedi ki, ami az aktuális shothoz kell és azt is a darálás előtt közvetlenül. Ezzel szöges ellentétben áll az a gigavödör, ami az amúgy ultraszexi kis daráló tetején meredezik…

Így jött hát az ötlet, hogy egy kis 3D printtel meggyalázzuk ezt a csodás tárgyat és készítünk hozzá egy akkora tárolót, ami még megtartja a 21 gramm babot, de ugyanakkor a lehető legkompaktabb is. Ezzel egy füst alatt gyártunk hozzá egy kupakot, hogy ne porosodjon a grinder. Az egész pár perces design feladat, hiszen a tartály csak egy nyomi forgástest, 3 lábbal, a teteje meg egy egyszerű tégely:

Szóval itt tartunk, Laci meglökött a lejtőn én meg gurulok ezerrel lefelé és az embedded vassal szénné tuningolható Gaggia Classic még sehol! Emlékszel még, hogy onnan indultunk, hogy tejhabot akartam gyártani?-)

A doser STL-eket szedheted a youmagine.com-ról.

Adobe gyűlölet

Hamarosan elhagyjuk Ausztráliát. A bő két éves kaland végére gondoltam csinálok pár összefoglaló posztot nektek, köztük egy olyan rengeteg képessel, amilyet sokan szerettek.

Leválogattam a macOS Photosból egy rahedli képet és el akartam kezdeni ugyanezt a 6.14-es Lightoom Classicban is a Map nézetben (az iOS képek nálam a Photosban laknak, a DSLR-rel készültek pedig szépen felmetaadatozva a Lightroomban). Döbbenten vettem észre, hogy az Adobe egyszerűen megszüntette azt a funkcionalitást, amivel egy térképen látnám, hogy melyik fotó hol készült:

Természetesen az emlegetett JavaScript console-nak nyoma nincs az alkalmazásban, vagy csak én nem találom

Némi googling után itt találtam egy kis vudut, amivel elméletileg vissza lehet állítani az alkalmazás hiányzó Map funckcionalitását. A HOWTO úgy indul, hogy csinálnom kell egy Google Maps API keyt, amihez a Google Cloud Platformon kell regisztrálnom, amihez a Google bankkártyát kér – és itt már el is ment a kedvem az egésztől. Lehet, hogy a kártyát soha nem terhelik meg, de ezt 15 perc olvasgatás alatt nem sikerült kiderítenem, így abbahagytam a hacket.

Irtózatos módon felmérgesített ez a rendkívül aljas mentalitás, amivel az Adobe izomból próbál átterelni az előfizetős modelljébe.

A Lightroomot a 3-as verziója óta használom, most 6.14-nél járunk a nemrég kukázott Lightroom Classiccal. A 3-as verzió 249 EUR-ba került, az upgrade-ek egyenként 62 EUR-ba, azaz 435 EUR-t hagytam eddig ott náluk azért, hogy a saját hobbi fotógyűjteményemet egy kényelmes alkalmazásban babusgassam. Nem tudom fizettem-e ennél többet valaha magánszemélyként szoftverért.

Alig várom, hogy jöjjön valami épeszű fotós workflow alternatíva – remélem az Affinity Photot gyártó Serif vagy a Pixelmatort író srácok már javában reszelik a konkurrenst. Bármelyik jön, azonnal megyek át hozzájuk, még ha kompromisszumos is lesz a Lightroomhoz képest.

Ennél aljasabb céggel még az életben nem találkoztam és egyszerűen nem érdemelnek meg ezek után egyetlen fillért sem.

3D nyomtatás: filcet a frigóra!

A 29-es naEzMit látva Era csak ennyit mondott:

Hol van róla a tolltartó?

Well, itt:

Egyszerűen ronda és nem biztos, hogy praktikus lett volna a kétféle designt összeházasítani, ezért inkább csináltam egy új mágneses filctoll tartót. És ha már nulláról készült, szép paraméteres lett. Így néz ki a talpán a matek:

Ezek meg a hozzávaló paraméterek:

A kis dobozkát a 29-es naEzMihez hasonlóan itt is mágnesek tartják a hűtőn. Most is alulról van a dobozon számukra a lyuk, viszont ezúttal terveztem hozzá egy apró V alakú sínbe csúsztatható záró lemezkét, hogy az tartsa helyén őket.

Ha szükséged van rá, az STL file-t (ami 3 db 10x10x4 mm-es mágneshez lett legenerálva) és a paraméteres Fusion 360 CAD file-t szokás szerint szedheted a youmagine.com-ról.

Update #20190607

Ger a kommentekben elkezdte a mérnöki agyával piszkálni a témát és felvetette, hogy ha már egy műanyag bigyót készítek a filcek tárolására, akkor az a bigyó miért nem funkcionál egyszerre tolltartóként a filcek kupakjait helyettesítve. Szó szót követett, majd az imént emailben elmagyarázta mire is gondol pontosan:


Egy kis Móricka-ábrát vázoltam fel az ötletről, ezt mellékelem. Nem részletes, hanem értelmező ábra.
A kék színű a filctoll. A zöld színű rész a filctoll tartó funkciót ellátó rész. A vékony kék kerettel rajzolt rész pedig az ajakos tömítés utódja. Kicsit továbbgondolva az ötletet, arra jutottam, hogy az ajakos tömítés helyett egyszerűen egy vékony gumilapot rak be az ember, amire tesz egy kis átmérőjű lyukat, ami a legvastagabb filcbetét átmérőjénél kicsit nagyobb). Ekkor ez, mint valami membrán, a toll bedugásakor a toll vége köré idomul, szigetel. A kis átmérőjű tollak esetén azok mélyebbre nyomódnak. Nyilván valamekkora erővel kell majd belenyomni, mert a membrán akkor deformálódik. Ezt az erőt aztán fenn is kell tartani, erre való a zöld elem rugalmas kiképzése. A zöld nyelvek körbeölelik a toll vastagabb felső részét. A nyelv az elvékonyodó nyakánál rugalmas, így befeszíti a tollat és megfelelő alak esetén a súrlódás a helyén is tartja. Hogy mozogjon, 8 külön nyelvecske van és nem az alapforma van a tengely körül körbeforgatva (remélem, érthető).

Nekem otthon a fehér táblámhoz olyan filcek vannak, amiken van mágnes, de asszem ehhez a kályhához már csak büszkeségből se menjünk vissza! 🙂

Szerintem a membrán részét ne nyomtatással csináld, hanem vágd ki valami sima gumilapból, egyszerűbb. A 3D része a zöld nyelvecske, illetve az alkatrészek rögzítése…

Ehhez egy vékony gumilapból kell majd kivágni a membránt, illetve a zöld füles támasztó részt lehet majd printelni valami lágyabb TPU-ból – amennyiben a Prusa MK2.5 extrudere is így gondolja 🙂

A printer hamarosan lapraszerelt állapotúvá válik és becsomagolódik, mert nemsokára költözünk, de amint újra hadrendbe áll, neki fogok állni ennek és meglátjuk itt a blogon, hogy mire jutottam. Stay tuned!

HOWTO: hogyan csinálj hülyét magadból

Nemsokára elköltözünk a jelenlegi bérleményünkből – ennek velejárója, hogy az ingatlanügynök minden héten egyszer fél órára tatárjárást szervez a lakásba, ahol jelenleg élünk. Ez úgy néz ki, hogy meghirdetik a hamarosan bérelhető ingatlant mindenfelé és a hirdetett időpontban boldog-boldogtalan keresztültrappolhat az életeden. Amikor lakást kerestünk, mi is csináltuk ugyanezt – én konkrétan 171 ingatlanon mentem így végig, egyre kisebb lelkesedéssel – jóérzésű ember szerintem nemigen élvezi ezt.

Summa summarum, ezek a félórás etapok mennek már egy ideje, minden szombaton. Erre a periódusra igyekszünk elmenekülni itthonról – az ügynöknek van kulcsa a lakáshoz, végigcsinálja egyedül a hisztériát.

Pár napja kitaláltam, hogy kicsit jobban érezném magam, ha látnám, mi történik a lakásban, amíg nem vagyunk itthon. Innen már csak egy pillanat volt az, hogy IP kamerákat kutassak a neten. Tegnap meg is találtam a megfelelőt egy Wyzecam v2 személyében, aki ugyan nem tud RTSP-t, viszont rögzít SD kártyára lokálisan, van benne sound meg kicsit buta, object tracking nélküli motion detection és persze valahova feltolja, amit nálunk lát – mindez 20 dollárért jöhet is.

Mielőtt rátaláltam a kis konyhakész kockára a 0. gondolat az volt, hogy majd inkább kendácsolok ilyet magamnak, hiszen itt van mellettem egy dobozban egy marék Raspberry Pi, talán USB kamera is akad, sőt lehet, hogy van valahol ronda kis gyári rpi pinhole kamera. Kezdetben itt is azon járt az agyam, hogy majd IP kamera lesz a rpiből és azt befűzöm a NAS Surveillance Station appjába, de aztán rátaláltam a githubon a motionEyeOS-re, ami süt-főz-mosogat és elég neki az egy szem Raspberry Pi, mint hardver erőforrás. Ebből gyorsan install is lett és két kamerát üzembe is állítottam vele – ment a motion detect szépen, a kamerákat beállítottam a dolgozószobába két különböző irányba, örültem piszkosul, majd elvettem a tápot a rpi-től.

Másnap meglett a Wyzecam is. Csak furdalta az oldalam az RTSP, úgyhogy megpróbáltam custom firmware-t felpakolni rá, majd később a Wyze által kiadott RTSP beta firmware forkot is felerőlködtem a kis kütyüre, de sajnos a streaming nem ment. Sebaj, elég lesz nekem a local storage a pár tatárjárásos alkalomra, a Fingboxon (jól olvastad :)) meg majd letiltom, hogy kilásson a netre és akkor nem uploadol sehova semmit a drága.

Ma reggel nekiálltam a dolognak: a munkaasztal melletti USB tápról adtam enni a Wyzecamnak, bekonfiguráltam, ment minden szépen, úgyhogy az 5 V-ot visszadugtam a rpi-be, majd a Wyzecam ment a helyére, a nappaliba, jó magasra.

És itt indult a buli!

Visszajövök a dolgozószobába és hopp, jön egy email notification, ami azt mondja, hogy “motion detected”. Mi a fene, hát ezt én megtiltottam neki, vagy nem? Megnézem a configot újra, minden rendben. Kimegyek a nappaliba és ahogy kiérek a Wyzecam látóterébe, szinte azonnal ott az újabb email noti – WTF?
Első reflexből az jön, hogy biztos hibás a firmware, úgyhogy megindul a lavina:

  • leveszem a detection tresholdokat a minimumra, hátha túlérzékeny a cucc és teszek egy újabb próbát, természetesen hiába: ahogy kiérek a nappaliba, jön az újabb levél a motion detectről
  • guglizok egy sort és sajna találok olyan dokumentált eseteket, amelyeknél egy setting csak egy power off/on után aktiválódott a kamerában. Ezt elhiszem, végigvuduzom a config panelt vagy háromszor, power toggle, várakozás a rebootra, de persze hatástalan
  • egyetlen olyan esetet sem találok a neten, hogy kéretlenül jönnének az event notik a kamerából (olyan van, hogy nincs event detect). Nincs mit tenni, írok a Wyze techsupportnak – mi az már, hogy én lekapcsolom az eventeket, miközben ettől függetlenül jönnek az értesítések?
  • persze nem dőlök ennyivel hátra, elveszem a netet a kis kamerától a Fingboxon és a routeren is. Emiatt már az iOS kliens app sem látja a kamerát, de a rohadék event notik még mindig megjönnek emailben – mi a fene folyik itt?
  • na majd csak akkor kap tápot a kis szaros, mielőtt elmegyünk itthonról – és ezzel a lendülettel elveszem tőle az 5 V-ot, majd visszaballagok a dolgozószobába. Ahogy leülök abban a másodpercben ott az email noti.
  • Mint egy bolond, egy csomószor eljátszom még, hogy várok pár percet, kimegyek a nappaliba a kamerának integetni és BOOM – magically ott az üzenet, hogy motion detected. Vagy megbolondultam, vagy ez itt egy power nélkül forever működő mozgásérzékelő 😀

Van az úgy, hogy a szoftveresnek “elmegy a maradék esze”. Ilyenkor nagyon sokat segít, ha van melletted valaki, aki nem látta még a problémát és mesélni tudsz neki róla (lásd rubber duck debugging). Mellettem 2000 óta nincs másik szoftveres, 2012 óta pedig IRL kolléga sem – ilyenkor valami monoton sztereotíp dolog kell az ember agyát kizökkenteni, úgyhogy nekiálltam takarítani.

Kb. 20 másodperc alatt esett le, hogy az egész procedúra elején visszadugtam a tápot a… mibe is? Csak nem abba a Raspberry Pi-be, amire a motionEyeOS-t installáltam? Mi is volt a notification emailekben pontosan?:

Szóval amíg én boszorkányt üldöztem a kis kínai kamera szoftverében, addig a Raspberry Pi-re telepített szoftver szivatott permanensen. Ráadásul az email delay annyira frappánsan passzolt, hogy éppen akkor kaptam meg, amikor a dolgozószobából kigyalogolva beértem a Wyzecam látóterébe 😀

3D nyomtatás: naEzMi #29?

A feladat a szokásos: virtuális sörért kitalálni, mit hegesztek már megint:

A méretek mm-ben vannak, a modell a valós életben használt módon látszik éppen (persze akkor a sketch nem lesz rajta, csak a sárga bigyót vuduzom ki a printerrel ;))

Jó kis cucc lett, épp a harmadikat nyomtatom belőle magamnak. Rajta, eresszétek szabadon az agyatokat!