Category Archives: photo

2018 képekben

Csak most esett le, hogy elfelejtettem a tavalyi fotós postot. Íme Ausztrália pár képben, tavalyról:

SütFőzMosogat: a szegy

Ez egy púpos hús – a laposabb “flat” részre a “point” oldalon a púpot adó izmot egy elvékonyodó zsírrétreg ragasztja oda: A szegyet alacsony hőfokon, sokáig kell sütni (itt szó nincs nem átsült húsrészről, a cél a füstös kérget kapott, nagyon szaftos, well done marhahús). A problémát épp az egyenetlen vastagság okozza: simán ki tud száradni a flat rész, mire a point elkészül. Szerintem ennél a sültnél a marha ízének kell dominálnia, ezért nem pácolunk, nem varázsolunk semmiféle extra fűszerrel, hanem 1:1 arányú só:bors keverékkel szórjuk körbe a szegyet oszt jónapot. A húst megkentem vékonyan mustárral, de csak azért, hogy jobban ragadjon a rub (olívaolaj ugyanúgy megfelelt volna). A só közepesen szemcsés, a bors durvára őrölt volt, a fűszer alól kilátszott a hús bőven. A sütéshez a kamadot használtam, 3 kg faszén ment bele és annak a tetejére két marék áztatott hickory chips füstképzőnek (a kamado egy dupla kerámiafalú, alul és felül légnyílásokkal ellátott kemence, ami hihetetlen takarékos és fantasztikusan tartja a hőt). A szén fölé egy kerámialap került (hogy a hús ne direkt hőt kapjon), a lapra egy alutálcában 2 liter forró víz, a tálcára grillrács és arra a hús. Sikerült egy méretes, 5.8 kg-os darabot találnom, amiről mindössze ~350 grammnyi zsírt és hártyát kellett csak leszedni: Mivel egy előző sütésnél a rács két ellentétes oldalán nagyon eltérő hőmérsékleteket mértem, ezért most egy komplett hőmérő arzenállal álltam neki a sütésnek, hogy kitapasztaljam, hol lenne optimális a kemence hőjét mérni. Továbbá annak ellenére, hogy számos brisket guru azt javasolja, hogy a szegyet érzésre süssük és ne foglalkozzunk a hús maghőjével, én azért beszúrtam egy maghőmérőt a szegybe is, a flat legvastagabb részébe középre, az izomba. Persze nem is lennék rendes kocka, ha a kemence temperálását mindössze holmi kézi vezérlésre bíznám. Ehelyett az amcsi BBQ Guru által gyártott DigiQ DX2 nevű jószággal oldottam meg az állandó hőfokon tartást. A kütyü lényegében egy hőmérséklet vezérelte ventillátor: beállítod a kívánt sütési hőfokot, ő pedig az alsó szellőzőbe illesztett ventillátorral a sütőtérben mért hőmérséklet függvényében adagolja a levegőt a faszénnek: A DigiQ hőmérőjét a kemence dómjába belógó analóg hőmérő szenzorra csíptettem (és mint utólag kiderült, ez volt a lehető legjobb megoldás). Extra kontrolként bevetettem egy Maverick ET-733-at is – ez egy digitális hőmérő 2 db szenzorral; a szenzorok a sütőtér elejébe és hátuljába kerültek, közvetlenül a rácsra: Végül, de nem utolsó sorban a szegybe is dugtam egy maghőmérőt – ezt a feladatot a Meater kapta. A Meater a maghőmérők Rolls Royce-a, a BBQ hőmérő Nirvana megtestesítője, a non plus ultra hússzenzor. Ha nincs ilyened, de sokszor sütsz vastagabb húsokat, szerezz be egyet, nem fogod megbánni: Szóval 5 (!) hőmérő hadrendben, tűzgyújtás reggel 4:20-kor, 5:00-kor sütés indul, target temp 120 ℃: A Meater szoftverét beállítom 72 ℃-ra (mindjárt elmagyarázom, miért), a hús és a beltér maghőjét a kis kütyü szépen logolja a hűtőre ragasztott iPad minin, aki pedig bridge-eli az adatot a többi mobileszközünkre, ha azt szeretnénk (=további geek kényeztetés ON). 77 ℃-ig minden úgy történik, ahogy az ember elképzelte (a zöld grafikonon pontosan látszik, hol nyitottam ki a sütőt megnézni húst a 4. óra elején – ezt lehetőleg ne tegyük sokszor): Szóval eddig minden jól ment, majd innentől bő 4, borzasztóan nehéz óra következett, amikor ezt láttam a logon: A lila csík a hús maghője, ami kb. 4:30-tól 8:30-ig fokozatosan csökkent, dacára annak, hogy a kemencében 100 ℃ feletti hőmérséklet uralkodott. Ez az a rész, ahol nem szabad megijedni és nem kell feljebb állítani a sütő hőmérsékletét. Ami történik, azt a szakirodalom “stall”-nak hívja. A 4. óra körül a kollagén elkezd szétesni és a sejtközötti folyadék új utakra indul a húsban, szép lassan csökkentve a maghőjét. A stallt az általam is bekajált “széteső kollagén – kötőszöveti folyadék” teória helyett szimplán az okozza, hogy a hús felületére kiváló folyadék párolog. Ez nagy türelemjáték, ugyanis a “stall” fázis hossza múlik a hús méretén, zsír és víztartalmán, a zsír eloszlásán egyaránt, szóval nem nagyon lehet megjósolni, hogy meddig fog tartani. Abban az esetben, ha a stall kezdetekor fóliába vagy zsírpapírba csomagoltuk volna a szegyet, a komplett stall fázis kimaradhatott volna – viszont így inkább fő egy picit a hús és tompul kicsit benne a domináns marha íz, amit én nem akartam. Szóval eljött a 8 és feledik óra és a 72 ℃-ot mutató Meater egyszer csak 73 ℃-ra váltott, majd szép lassan megindult felfelé. 85 ℃-ig hagytam, majd bő 12 és fél órával a sütés kezdete után ismét kinyitottam a fedőt és ez fogadott: Meglökdöstem picit, rezgett, mint a kocsonya 🙂 Zsírpapírba, majd egy törölközőbe csomagolva bebújtattam egy szigetelt dobozba 45 percre, aztán felvágtuk:

Szummárium

Sokat tanultam ebből a körből, itt a lista, mit hogyan csinálok legközelebb:
  • a rub és a mustáros ragasztás tökéletes
  • 2 liter forró víz simán elég a teljes sütés idejére, nem kell utántölteni
  • a DigiQ-nak a kupola tetejében, a régi hőmérő csonkján kell célhőmérsékletet mérni
  • a rács két oldalán akár 30 ℃ eltérés is lehet; a kupola tetejében mért célérték és a Meater húsból kiálló szenzora bőven elég biztonságot ad
  • semmi szükség a stall elejénél becsomagolni a szegyet
  • a maghőmérséklet ellenőrzése igenis nagyon sokat segít (=minimum kevesebbet nyitogatod a sütőt)
  • 72-78 ℃ között jön a stall, és akár 4 és fél órán át is tarthat – bírd ki, hogy nem emelsz sütő hőfokot
  • már 80-82 ℃ maghő is elég lesz, hogy a flat is ultraszaftos maradjon (a szakirodalom 92 ℃ értéke egész biztosan túlszárítaná a flat-et)
  • 45 perc pihentetés pont elég volt a ~6 kilós szegynek (ezt a legnehezebb kivárni, de muszáj :))
]]>

2017 kb. 100 képben

nyugodt reggeleket: hullámot belülről: érdekes felhőket: teraszra látogató lorrikat: készülő vihart: mindenféle tengeri bigyókat: jó sok portugál gályát: vízszintesen eső esőt: a kedvenc fámat a parti sétányon: fura szobrot Canberrában: pókot: kisebb-nagyobb termeszfészkeket: nagy ausztrál tintahalat: pörkölt kompatibilis angolnákat: mindenféle növényeket: hullámokat Bondi beachen: sok-sok coastal walkot: borvidéket: brutal de luxe wagyu hátszínt: sűrű erdőt: az érdekes lyukakat a Figure 8 poolnál: Krakkót májusban: Sydney esti fényeit: hárborús olajalagutat Darwinban: horgolt reefet: lemészárolt óriáskagylók emlékét: krokodilt belülről: vízesést: óriás hajót: a Kék hegységet: szeptemberben virágzó piros fákat: a Queen Victoria Buildinget: a tavasz elején kirajzó strandolókat: megunhatatlan macikat és kengurukat: mesefát Brisbaneben: kunkori indákat: boldog gyerekeket: Melbourne belsejét: és alvó kikötőt: Ha valamelyik megtetszett és kellene wallpapernek, szólj. Boldog Új Évet!]]>

AussieLand: Darwin

AbOriginal art #2 – figyeljük meg a krokodil hasának belsejét: Növényes pad: Madárles a Territory Wildlife Parkban (ha erre jártok, ezt a helyet ki ne hagyjátok!): Illegálisan kitermelt óriáskagylók héjából készített emlékhely: A krokodilok “7. érzékszerve” – a kis búbokkal érzi meg a víz rezdülését: Krokodilmentes fürdőhelyet jelölő tábla (csak úgy errefelé nem mehetsz be a vízbe, mert könnyen kaja lesz belőled): Egy ~6 méteres sósvízi krokodil állkapcsa – a felső állkapocs már az önsúlyától záródva, izmok nélkül is erős fájdalmat vált ki, ha bennehagyod a kezed a szájban: A helyiek kiülnek naplementekor borozgatni a partra a Cullen baynél: Didgeridoo bolt a Mindil beach melletti esti piacon: Haletetés az Aquascene nevű turistacsapdában (ezt kerüld el messzire): Termés: Kötött reef (bárki meglephet egy ilyennel): Rendesebb gyík, aki csak akkor dermedt mozdulatlanra, ha videózni kezdtük: Masszív apály (errefelé ~10 méter az árapály ingadozása): A boldogság 3 komponenséből (=jég a fogáshoz és a sörhöz, csali, gáz a barbihoz) az egyik elfogyott: Lekopaszodott pálmatörzs: Pelikán eszik: Termeszvár – kemény, mint a csont: Tesla töltőfejek egy noname olcsó motel parkolójában: A II. világháború alatt olajtartálynak épített alagutak egyikének belseje: Wallabi simizés: Vízesés #1: Vízesés #2: ]]>