So long AussieLand – szubjektív ajánló

Két év és kilenc hónap után elhagytuk Ausztráliát és továbbáltunk Jakartába. Az előző, Lengyelországban eltöltött időszakban elkövettük azt a hibát, hol túl sokat mentünk haza és túl kevés időt töltöttünk az ország felfedezésével. Ausztráliában a 16000 km távolság és a kezdetben nulla darab ismerős kellően ösztökélt minket arra, hogy ezen változtassunk és próbáljunk meg annyit látni az új vidékből, amennyit csak lehet. Azt gondoljuk, ez meglehetősen jól sikerült – jártunk az összes ausztrál államban és megpróbáltunk minél többet felfedezni belőlük. Még bőven lett volna mit, de most úgy alakult, hogy az élet elsodort minket kicsit északabbra.

Ez a poszt egy szubjektív, kevés szöveges, rengeteg képes ajánló akar lenni két nem ausztráltól. Mivel mi Brighton Le Sandsben, Sydney egyik déli kerületében éltünk, így a város körüli területből értelemszerűen több kincset fogok megmutatni. Lépkedünk sorban, államonként az óramutató járásával ellenkező irányban haladva.

North Territory

Darwin

A Territory Wildlife Parkban tanultuk meg, hogy a kenguruk imádják a répát és bármikor bárhol tudod őket etetni vele.
Ez a park csodálatos, egy napot simán el lehet tölteni benne.

Útban a Territory Wildlife park felé óriás termeszvárak vannak mindenfele – ez volt vagy 6 méter magas.
A helyiek esténként a Cullen beachen nézték a naplementét. A beach elején levő kajáldában ettük a legjobb fish’n’chipset egész Ausztráliában.

Uluru

Az Uluru egy böszme nagy, magas vastartalmú szikla Ausztrália közepén. Az őslakosoknak szakrális helye, ezért a közvetlen közelében egy csomó ponton tilos a sziklát fényképezni – mondjuk erre egész addig nem jössz rá, amíg oda nem mész egy talicska pénzért.

A kő annyira sok vasat tartalmaz, hogy a vörösesbarna színét a vas és a ráeső víz által képzett rozsda adja.

Lehet, hogy azt gondolod, láttál már nagy sziklát és mi lehet ebben az extra, de amikor odaérsz, a földbe gyökerezik a lábad: egyszerűen kapitális méretű és mivel körülötte nincs nagyon semmi se, lenyűgöző az egész, úgy ahogy van. Amikor mi először megláttuk, csak keringtünk a kocsival a sziklát amúgy jól elkerülő úton és videochaten hívogattunk boldog-boldogtalant, hogy megmutassuk nekik, mekkora is ez az izé. Persze se fotó, se videó nem adja vissza eléggé, ott kell lenni a közelében, a semmi közepén:

A sziklának van napkeltés és napnyugtás lookoutja, a színe fokozatosan változik, így egy hajnalt és egy estét el lehet tölteni azzal, hogy nézed a nagy mozdulatlan követ, vagy esetleg timelapse-olsz.

Mi körbejártuk a sziklát gyalog – te ne csináld ezt, helyette inkább bérelj egy Segwayt vagy egy bicajt és úgy tudd le a kört. Körbemenni mindenképp érdemes, mert ilyeneket láthatsz a sok fényképezni tilos tábla mellett:

Nekem ez olyan, mintha egy előember fejéről csináltak volna egy MR-t és a középső szelet alapján véstek volna egyet a kőbe
Ilyen csupa érdekes lyuk az egész. A tetején több helyen megáll a víz, de fel nem szabad rá mászni már idén január óta. Mondjuk ezzel semmi baj nincs, de hogy fényképezni ne lehessen az egyetlen követ amiért odamész, attól letettem a hajam.

Az Uluru környékén egy darab resortban van egy pár szálloda, aztán jó sokáig semmi. Illetve hazudok, mert ott van a Kata Tjuta National Park, abban meg a Valley of the Winds, ami egy baromi szeles, de csodaszép walk és ha már ott vagy, nem szabad kihagyni!

Az Ulurutól úgy 300 km-re van a Kings Canyon, mellette meg egy szálloda, ahol lakhatsz. A Kings Canyon rim walk érdekes, de az isten szerelmére nehogy ott lakj a szállodában, mert megöl az unalom! A rim walkot délelőtt 11-ig szabad megcsinálni, onnantól ugyanis olyan meleg lesz, hogy azt nehezen bírja az ember hőguta nélkül és senki nem ajánlja, hogy kint mászkálj. Ilyeneket láthatsz, ha nekimész a kalandnak:

Kings Canyon rim walk

Az Ulururól azt gondoljuk, hogy bár páratlan természeti csoda, mégis csak akkor menj oda, ha már semmi más néznivaló nem jut eszedbe Ausztráliában. A repülőjáratok és a szállodák is meglehetősen drágák, és 2-3 napnál tovább egyszerűen nincs mit csinálni ott – na jó, még ott van a Field of Light nevű installáció, ami kb. az egyetlen program azután, hogy lement a nap.

Western Australia

Broome

Broome-ban két nagyon kedves ott élő barátunk, Melinda és Laci láttak vendégül. A kisváros amennyire remote lokáció, annyira kihagyhatatlan – olyan színeket és naplementét talán sehol máshol nem láttunk még.

Pasztel-vörös-zöld-kék – van minden, mint a moziban! Broome-ban az apály-dagály szintkülönbség a második legnagyobb a világon – 10-12 méter között váltakozik.
Nehézbúvár poplippal, pindanból
Cable beach, Indiai óceánnal, jobbról az égő bushból jövő füsttel, tevekaravánnal és 4WD-kkel.
Tudtad, hogy a legnagyobb teveexportőr nem a Közel-Keleti térség valamelyik országa, hanem Ausztrália? Az Ulurutól nem messze (persze Ausztrál léptékkel nem messze, ~ 300 km-re), Kings Canyonnál mi is találkoztunk vadon szaladgáló tevékkel.
Horizontal falls.
Broome-tól északra, a Kimberley National Parkban van ez a rész, embertől elég jól elszigetelt területen – csak hajóval vagy hidroplánnal tudsz odamenni. A Horizontal Falls elnevezést két, a vízből kiálló bazaltszikla közti ~25 méter széles rés kapta, ahol a 40 méter mély víz a 10-12 méteres apály-dagály különbséget ~6 óránként ellentétes irányban igyekszik leküzdeni. A víz nem tud olyan gyorsan átfolyni, ahogy az apály/dagály diktálja, ezért ezen a darabon vízesés lesz belőle.

Dajkacápa a Horizontal Fallsnál. Emberre teljesen ártalmatlan, gyönyörű élőlény.

Perth

Ugrunk párezer km-t délre és már huss, Perth környékén járunk.

Pinnacle desert– mészkősziklák. Gyalogolhatsz benne, de van pár km hosszú autóút is a mészkősziklák között. Drónozni tilos, csakúgy, mint bármelyik ausztrál nemzeti parkban 2018 januárja óta.
Bon Scott, az AC/DC énekesének szobra Fremantle kerületben.
Utca méretű geometric art Fremantle-ben, az óratoronytól az első nyugat ausztráliai börtönig. Csak egyetlen helyről állnak össze a körök pontosan (és az sem az volt, ahonnan én fotóztam :))
Lassan elbújik a nap az Indiai óceán mögé Ausztrália nyugati szélén.
Perth, Rottnest Island. Az apró sziget a quokkáról, erről a hollandok által patkánynak gondolt kis erszényesről kapta a nevét. Szinte csak ezen a szigeten élnek, halál cukik és mindenhol jelen vannak.
Az alig 20 km² területű Rottnest Island tele van ilyen csodaszép strandokkal. A sziget dimbes-dombos – mi azt javasoljuk, hogy bérelj még a szárazföldön egy elektromos bicajt és járd be azzal az egészet. Ausztráliában mindenhol fontos, de itt különösen, hogy vigyél magaddal bőven ivóvizet, mert a szigeten alig találsz majd helyet, ahol venni tudsz.
A szigeten van egy csomó sekély sós tó, amik ahogy száradnak ki, úgy váltják a színüket.
Penguin Island. A sziget természetvédelmi terület, de van rajta egy kényelmes sétaút. Hatalmas madárkolóniák között lehet mászkálni – a csőrük alatti bőrt lebegtető, párzani készülő pelikánok különösen érdekesek.

South Australia

Adelaide

Adelaide nem volt a kedvenc városunk, de a környékét annál inkább szerettük.

Glenelg beach. Ilyet bárhol csinálhatsz – és csinálj is! Ausztráliában nagyjából úgy tudsz bort venni hiba nélkül, hogy kinézel egyet, aminek tetszik a cimkéje. Nagyon kevésszer futottunk bele olyanba, amit nem szerettünk – azok is inkább lefojtott, maradék cukros vörösek voltak, nem ránk targetálva.
Henley beach, Stunned Mullet. Ha Adelaide-ben jársz és szereted a tengeri kaját, akkor ők kihagyhatatlanok. Nagyon büszkék rá, hogy náluk nem hallasz csinilngelő mikrót – minden frissen készül, aznapi fogásból.
Ha Adelaide, akkor Barossa Valley – az ország egyik legismertebb borrégiója. Ha egy borászatot kellene ajánlanunk onnan, akkor az a Two Hands winery lenne, amelyre nyuzi Tibi barátunk hívta fel a figyelmünket. Vigyél magaddal sok pénzt 🙂
Na de a képen inkább egy gát van, mintsem borászat – mi az annyira érdekes ebben a nagy dög betonban? Ez a fal a Whispering Wall, a Barossa vízgyűjtő terület gátja. A gát arról híres, hogy a két végébe állva úgy tudtok egymással beszélgetni, mintha egymás mellett állnátok – a ~ 140 méter hosszú fal viszi a hangod a másik végébe. Must try.

Kangaroo Island

A szigetre csak komp visz át és a jegyet jó előre le kell foglalni, mert a járatok gyorsan megtelnek! Véleményünk szerint a szigetre elég másfél-két nap. Menj át este, vagy a legkorábbi reggeli komppal, majd hajnalban irány a sziget nyugati oldalán az Admirals Arch:

Admirals Arch ~ 2 km séta, gyönyörű sziklák és háborgó víz

Aztán nyomás a Remarkable Rocks-hoz:

Remarkable Rocks

Ha ezt kinézted, akkor go to Seal bay:

Fóka Seal bay-nél
Bálnacsontváz a Seal bay-nél. Ha szereted az óceánparti sétákat, itt van pár órányi út nyugat felé, érdemes megpróbálni.

Aztán gyerünk fel északra kb. a sziget közepén keresztben valamelyik highway-nek kinevezett földúton, ahol macit lehet spottolni a vadonban:

Az itt töltött 33 hónap alatt összesen kétszer láttunk vadon koalát – ez volt az egyik, a másik Melbourne-től keletre, egy erdőben kanyargós úton, Lorne közelében.

Ha szereted a maciszpottingot, akkor érdemes bemenni a Hanson Bay wildlife sanctuaryba, ahol csillió eukaliptuszon él viszonylag sok maci:

A macispotting nem könnyű, de annál nagyobb buli!

Végül délután 5-re érj fel Kingscote-ba a napi pelican feedingre:

Tudtad, hogy ezek a dög nagy cukker madarak kb. 7 kilósak mindössze? És azt, hogy ha megázik a szárnyuk, akkor meg kell várniuk, amíg megszárad, csak utána tudnak repülni? Na ilyeneket majd mesél a pelican feeder bácsi.

Végül ha ott ragadnál a szigeten, vagy mégis több naposra terveznél, kinézted a mindent és nagyon semmit nem tudsz csinálni, akkor ott van a Fidesz hullámsírja:

Great Ocean Road – Twelve Apostles

A Great Ocean Road egy 243 km-es útszakasz az Adelaide – Melbourne közötti úton. Az I. világháborúból hazatért katonák építették a háborúban meghalt társaik emlékére. Mivel az ozzik a bal oldalon vezetnek, szerintünk Melbourne → Adelaide irányban érdemes végigmenni rajta, hogy a parti oldalon vezess.

Az út egyik legfőbb helloTuriszt látványossága a 12 apostolnak nevezett, tengerből kiálló mészkőszikla-csoport:

A 12 apostol 7 (korábban 8) sziklája. Gyönyörű ez is, de menj tovább Adelaide felé és minden leágazónál menj le a parton ámuldozni, tele lesz az út hasonló csodákkal, amik kevésbé felkapottak, de legalább ilyen lenyűgözőek.
Nem csak a 12 apostol az egyetlen kincs az úton

Victoria

Melbourne

Melbourne pezsgő, hangos, európai hangulatú város. A folyópart csupa élet, a parkok csodaszépek, a piac fantasztikus, szóval rengeteg néznivaló van benne, én azonban most csak három dolgot mutatok:

Graffitikkel teli utca
Naplemente Melbourne-ben
A kis kék pingvinek jönnek haza a napi kajagyűjtésből. A vörös fénnyel ott dolgozó aktivisták világítja meg őket – ez nem zavarja a kis állatokat, ellentétben a paraszt turista vakujával

Lakes Entrance

Sydney-ből Melbourne felé autózva találtunk egy csodaszép nyugis kis halászfalut óriási stranddal – ez volt Lakes Entrance. A tengeri kaja friss, a tenger csodaszép – mi kell még?

Naplemente a kihalt beach-en Lakes Entrance-nál
Paradise beach Lakes Entrance után

New South Wales

NSW mindig nagy szerelmünk lesz, benne Sydney-vel, amiről azt gondoljuk, hogy az a világ legszebb városa. Elindulok dél felől és mutatok pár szépet / érdekeset:

One tree point, Bingie-től picit délre
Pebbly beach
Seven mile beach, Gerroa alatt
Gerroa, Black head
Kiama, Little blowhole. Minden helloTuriszt oldal a nagy blowhole-t hirdeti, a sokkal látványosabb, picit délebbre levő kicsiről szinte senki nem beszél, pedig ez a verifasza!
Szeles időben menj, amikor van rendesen hullámzás és csak óvatosan közelítsd a szifont mert meg tud lepni 🙂
A kis blowhole-tól indulva északi irányban van egy szép coastal walk, azt is érdemes lenyomni.
Shellharbour, a Windang Island alatti beach. Nagy szerelmünk, szuper bodyboarding hely, bár elsőnek inkább a ~3 km-rel északabbra levő, Balatonhoz hasonlóan sekély Port Kembla beachet javasolnánk.
Shellharbour, Windang Island. Dagálykor is simán körbe tudod sétálni, ~1.5 km a kör és nagyon megéri, gyönyörű szikla az óceáni oldalán hatalmas hullámokkal.
A mögötte látható Lake Illawarra breakwater bejáratához a követ ebből a szigetből bányászták – az akkos lefektetett sínek egy része és a csillék kerekei még most is ott vannak a sziget szikláiba erodálva.
Így néz ki a Windang Island külső platója és a sziget dombja szemből.

A Windang Islandtól északra indul a Port Kembla beach – sekély vizű, kényelmes bodyboardos hely, az északi végén rockpoollal. A Port Kembla beach északi bejáratához vezető út a Coomaditchy Lagoon nevű kistó mellett vezet el. A tavon van két apró sziget, amit imádnak a pelikánok, sokszor tucatszámra hesszolnak ott a vízen.

Five Islands, Port Kembla

A Five Islands nevű szigetcsoport legkülső szigetén fókák tanyáznak. A téli időszakban az Abyss Dive Center rendszeresen tervez ide fókás merüléseket. A kíváncsi fókák olyanok, mint valami víz alatti kiskutya – ha búvár vagy, pont ebben az időszakban jársz itt és időd engedi, ki ne hagyd, hatalmas élmény:

Seal dive at Five Islands
Bulli rockpool

Austinmer

A déli túrák során Austinmer nagy kedvencünk volt. Hazafelé mindig itt álltunk meg a tengerparton fish and chipset ebédelni, azonban sajna pár hónappal ezelőtt egy tulajdonosváltásnak köszönhetően nagyott romlott a seafood minősége, így már nem ajánljuk jó szívvel a korábban fantasztikus barramundit és flatheadet:

Fish and chips Ausinmerben

A beach továbbra is csudajó, így azért megállni még mindig érdemes:

Rockpool Austinmernél
Austinmer – hullámtörő sziklák az északi oldalon

Symbio lookout

Sydneyből délnek indulva akár a Symbio, akár a Bulli lookoutnál állsz meg, ez a látvány fogad:

Symbio lookout

A kilátón egy hegy tetejéről nézel az óceán felé, miközben egy csodálatos eukaliptusz erdő tetején állsz egy hatalmas szikla peremén:

Piros pólós maci pózol a Symbio lookout szélén

Symbio wildlife park

Az M1-es autópálya és a partmenti scenic highway között van a Symbio wildlife park – a vadaspark, amit a legjobban szerettünk. Ebben a parkban a teljesen szelíd kenguruk hatalmas területen hesszolhatnak, te pedig szabadon mászkálhatsz közöttük és etetheted őket a bejáratnál vásárolható száraz fűvel (de ha ránk hallgatsz, lesz a zsebedben stikában csíkokra vágott sárgarépa ;)).

Kengurugyerek (=joey) a Symbio wildlife parkban. Ha ultracukker kis kengurukat akarsz látni, akkor október-november környékén menj.
Pénzért cirókálható koala a Symbio wildlife parkban. Folyton macit mondok, mert úgy néznek ki (és nekünk mindig macik maradnak), de igaziból ugyanolyan erszényesek, mint a kenguruk.

Ha a Scenic Highwayen mész vissza észak felé, akkor át fogsz autózni az autós reklámok egyik kedvenc lokációján, a Sea Cliff Bridge-en:

Sea Cliff Bridge

A Scenic Highwayról a Bald Hillnél lehet visszakanyarodni az M1-es pályára, hogy előbb érj fel Sydneybe, de ha ránk hallgatsz, akkor maradsz a part menti úton és végigmész a Royal National Parkon.

Bald Hill. Sárkányrepülők kedvenc termikelős helye, hihetetlen selejt, szemetet áruló büfével. A panoráma csodás, gyönyörködni megéri megállni pár percre.

Royal National Park

A Royal National Park nagy szerelmünk, rengeteget túráztunk itt. A teljes coastal walk útvonal közel 40 km hosszú, 2 napos túrának javasolja a nationalparks.nsw.gov.au. A mi kedvencünk a Wattamolla – Garie beach track, főleg ebben az irányban (ugyanis a Garie beachról északra indulva egy 300 méter magasra vezető lépcsővel kezdődik az út). Mutatom, miért érdemes kipróbálni:

Ilyen sziklákról nézheted májustól novemberig a vonuló bálnákat
Ilyen karamelles a táj, ahol csupasz
Bár cserébe ilyeneket kell másznod

Figure Eight pool

Ez a rész csak apályban látogatható, a partmenti sziklákról nem látható hosszú lapos hullámok könnyen elvihetik az eszetlen helloTurisztot a nagy kékbe, úgyhogy érdemes előre tervezni, hogy mikor mehetsz ide:

Figure Eight pool – nagyon turisztos, brüggölős hely. Fürdőruhát vigyél!

Garie beach

Az állandó nagy hullámok miatt a szörfösök nagy kedvence, csodaszép hely.

Az ott lent a Garie beach, jobbra tőle a domb mögött a Little Garie, balra meg megy tovább a Garie – Wattamolla coastal walk track
Háttérben a Little Garie beach – azt a nagy kilógó sziklát átmássza a hitavalos coastal walk track, de apálykor simán körbegyalogolhatod a sziklás parti részen.
Az a dög nagy kő van vagy 300 méter magas, a coastal track azzal kezdi, hogy a partról felmászik a legtetejére – cserébe onnan a látvány lenyűgöző.

Wattamolla

Wattamolla beach jó időben nagyon gyorsan tele lesz, a Sydneysiderek elárasztják, amint kisüt a nap. A Royal National Parkból befolyó édesvíz és az óceán csinál egy nagy kevert vizű öblöt, védett partszakasszal:

Wattamolla beach, vihar előtt

Wedding cake rock

A wedding cake rock egy eléggé instabil fehér szikla a parton, a turisztok általában a Bundeena-i ponttól támadják be, ahonnan csak egy ~3 km-es sétára van. A szikla körül kerítés és csillió figyelmeztető tábla mondja, hogy légyszi ne mássz rá, mert kurva sokba kerül a mentésed veszélyes, de persze ez a legtöbb eszetlent nem hatja meg:

Wedding cake rock gyagyásokkal
Weeding cake rock gyagyások nélkül

Ezeket a Bélákat a Royal National Park központjában fotóztuk, de a keleti parton bárhol találkozhatsz velük. A becsületes nevük sulphur-crested cockatoo és a világ legmókásabb madarai:

Kíváncsi kakaduk
Ez meg éhes 🙂

Helensburgh glowworm tunnel

Szintén a Royal National Park területén van Helensburgh, benne egy használaton kívüli vasúti alagúttal, aminek a tetején glowworm-ök laknak. Sajna a glowworm nagyon kevés fényt bocsájt ki, plusz ebben az alagútban elég kevés is van belőle, így csak a bejáratot tudom megmutatni:

Ha még sosem láttál glowwormöket, akkor érdekes lehet, de egyébként kihagyható

Sydney

Sydney óriási, 5 milliós metropolisz, a két legtávolabbi végpontja egymástól 164 km-re van. Itt kötött ki 1788-ban James Cook, innen indult a ma ismert angolszász Ausztrália története. A város csupa öböl, csupa zöld, csupa park – nagyon szerethető, nagyon élhető és nagyon a szívünkhöz nőtt. Mutatom:

Kurnell. Itt kötött ki Cook kapitány, az egyik hajójának fedélzetén egy Sharpe nevű matrózzal, akinek a nevét minden egyes futás után elolvastam a Brighton Le Sandsben álló emléktáblán. Soha nem felejtelek el, Sharpe!
Ez itt Cape Solander, a háttérben a Botany Bay-jel, tőle délebbre pedig Cronullával
Cape Solander szikláin pózol a 83 éves Karcsi papa és Soma
Cronulla beach, sok rip currenttel és fürdőgatyába 1 másodperc alatt 10 kiló homokot pakoló hullámmal. A régi Sony kamerám is itt görög valahol 🙂
Cronulla beach északi része, ahova behajthatnak a 4WD tulajok csapatni.
Cronulla, Sydney rock oysters. Sokféle osztrigát kóstoltunk, nekünk ez a non-plus-ultra.
Botany bay. Balra Ramsgate és Brighton Le Sands, a háttérben a CBD, jobbra a reptér.
Botany bay kevert vízű, két édesvízű folyó is belefolyik ezért szeretik a bikacápák. Ennek megfelelően a strandon cápahálóval lekerített szakaszok nyugtatják meg az aggódókat, amit nagyjából a kisgyerekes családok kivételével senki más nem használt.
Cápaháló Botany bay-ben
Cápahálót karbantartó búvár szemezik a melóval vihar előtt
Csendes őszi öböl.
Bare Island. Botany bay északi bejáratánal fekszik, valamikor ágyúkkal védte az öblöt. Ez a sziget volt a főgonosz HQ a Mission Impossible II-ben. A part körül nagyon gazdag a víz alatti élővilág – láttam itt wobbegong sharkot, giant australian cuttlefisht, óriási blue groupert, seadragont, polipot és még egy csomó másféle élőlényt.
Bare Island sziklái – a felszínen is megéri körbesétálni
Shiprock reserve. A legszebb merülőhely, amit Sydneyben láttam. Az áramlás az apállyal/dagállyal fordul, ha ügyes vagy, egy centit nem kell úsznod. Az élővilág fantasztikus.
Maroubra. A Botany bay északi bejáratától kicsit északabbra van ez a kerület – a Maroubra beachtól délre sétálva nézegetheted ezeket a parti sziklákat.
Ez is Maroubra, az előbbi sziklák pereme.
Bondi beach, Sydney leghíresebb strandja.
Bondi beach rockpool
Bondi és Coogee beachek között van egy 7 strandot érintő coastal walk – ez a kép ezen az úton készült.
Sculptures by the sea. Minden télen megrendezik ezt a kiállítást – fiatal művészek szobrait installálják a Bondi – Coogee coastal walk mentén. Ha júliusban jársz Sydneyben, ki ne hagyd!
Ez pedig a Dudley page reserve. Ha Bondi beachtől északra megindulsz Watsons Bay irányába, akkor ez egyszercsak ott lesz a Military road bal oldalán. Az egész zöldterület egy pár méter magas talapzaton van, így fel kell másznod rá, hogy észrevedd, micsoda panoráma bújt el mögé!
Lakóházak a Bondi beach – Watsons bay útvonalon
Bondi beach – Watsons bay coastal walk. A kerítés a meredek sziklaperem előtt van, nehogy leess.
Ez a látvány fogad, ha felgyalogolsz Watsons baynél a sziklák tetejére. A sziklák bal szélén a Bondi beach – Watsons bay walk, a háttérben a Sydney Harbour és a CBD.
A Watsons bay egyik sziklája. Az előző képen ennek a tetejéről nézek ebbe az irányba.
Watsons bay. Vagy idesétálsz Bondi beachtől, vagy végigbicajozol a CBD-ből a parton, vagy esetleg felülsz a Circular Quay – Watsons Bay kompra és úgy jössz ki ide – mindegyik egyformán jó ötlet.
Kíváncsi pelikán a Watsons bay-ben.
Woolloomooloo, nekünk csak “Katihotel” az egyik utolsó Ausztráliában töltött reggelünkön. Jobb oldalt az ausztrál haditengerészet bázisa.
BTW Woolloomooloo helyesen írása nem azért megy ilyen jól, mert aboriginál vér csörgedezik bennem, hanem mert Kati megtanította egy graffitire mutatva egyszer: 🐑🚽🐮🚽

Royal Botanic Garden

Woolloomoolootól a következő látnivaló a pár perces sétányira levő Royal Botanic Garden egy több, mint 30 hektáros, ingyen látogatható park Sydney szívében, az operaház mellett. Így néz ki:

A kedvenc banyan fig tree-s utam a botanikus kertben
A Royal Botanic Gardennel nehéz betelni
Esküvő készül a nagy fa alatt a füvön. Igen, a füvön – Ausztráliában a parkok azért vannak, hogy használják az emberek, így fűre lépni SZABAD. Ha egy talajtakarót fel kell újítani, akkor azt elkordonozzák a kertészek és a frissen fejlődő vegetáció megóvását mindenki komolyan is veszi.
Az angolnás tó a Royal Botanic Gardenben. Fél méternél hosszabb angolnákkal van tele – ha a padoktól elkezdesz kenyeret dobálni a vízbe, pillanatok alatt megjelennek. Simán elveszik a kenyeret a kezedből úgy is, ha 10 centivel tartod a víz fölé. Legyél elég bátor és próbáld ki!
Calyx – a déli félteke legnagyobb egybefüggő növényfala
Épp párásítja magát a Calyx
Sydney Opera House. A fehérnek látszó épületet dán sárgásfehér kerámia csempék borítják, amiből évi 5 darabot kell cserélni – az operaháznak 60000 darabos tartaléka van. Az épület komplett hűtésigényét az alatta áramoltatott tengervízzel oldják meg. Sok ilyet mesélnek még, ha elmész valamelyik guided tour-ra.

A háttérben a hadihajóktól jobbra Woolloomooloo, a hajók és az Operaház között a hatalmas Royal Botanic Garden.
Az Operaház a Harbour Bridge lábának tetejéről fotózva. Ha kedvet kapsz a Harbour Bridge tetejéről nézelődéshez, elsőnek menj fel a The Rocks-hoz legközelebb levő hídlábban található múzeumba, ahova 25 AUD a jegy és onnan nézz körül.
Harbour Bridge. Az előbb emlegetett múzeum a képen a híd bal első lábában van.
Hyde park
The Lex and Ruby Graham gardens Az állatkertből a híd felé vezető sétaúton van a Cremorne Pointnál. Szemed-szád eláll, ki ne hagyd!
Falun gong tagok meditálnak a cigimentes Martin Place-en, ami Sydneyben a hajléktalanok menedékhelye is.
A falun gong tagjait a kínai állam lényegében szervenként eladja jól fizető kuncsaftoknak – az itt demonstrálók erre próbálják meg felhívni a figyelmet.
Egy park a Harbour mellett
Queen Victoria Building a George streeten
Queen Victoria Building a George streeten
Sydney fish market – óriási halpiac, éhesen menj!
A Sydney Fish markettel szemben van Vic húsboltja, aminek a szélében egy mozdony méretű offset smokerben készül a BBQ, főként borda, szegy és burger.
Vic burger special edition. A gyerekeket vittem Vichez dupla sajtburgert enni, de már csak annyi húspogácsa volt, hogy mindenkinek szimpla burger jutott. A szakács egy másodperc alatt rádumált, hogy mi lenne, ha a második hús helyett egy-egy adag brisketet pakolna a burgerekbe. Megvettük – azóta se ettem ehhez foghatót.
Ha már burger, akkor ki nem maradhat a The Hot Dog Man Manlyben, Sydney északi részén. Mr. Cheesy Double DeLuxe-ot rendelj, vidd ki a beachre és edd meg a lépcsőn a szörfösöket bámulva.
Manly beach, szörfös és röplabdás paradicsom (itt rendezik a strandröplabda VB-t és Rita is itt játszik, amikor csak teheti ;)). Balra a Manly-Dee Why coastal walk, jobbra a North Head sziklái, ahova mindjárt felmászunk.
Manly hajnalban. Ritával néztük a napkeltét, aztán megindultunk Dee Why irányába gyalogolni egy 12 km-est. Csodaszép délelőtt volt és épp fel tudtunk szállni egy combos vihar elől a sárga beach buszjáratra.
Szörfök Manlynél.
Észak felé nézünk – balra Manly, tovább Freshwater, Curl Curl, Dee Why és a többi megigéző beachek. Ausztrálnak lenni szerintünk jó.
North Headen állunk, Sydney Harbour bejáratának északi csücskében. Velünk szemben Watsons Bay, a CBD és a Sydney Harbour. Tavaly télen innen láttuk a legtöbb bálnát.
Ő egy water dragon, tenyérnyi méretű cuki gyík, Manly sziklás részein van belőle jó sok.
Manly – Dee Why coastal walk. Az út hol a strand partján, hol ilyen kiépített parti úton kanyarog. Persze ugrálhatsz a sziklákon is, ha bírod.
Valahol a Manly – Dee Why úton. Ritával itt éreztük úgy, hogy inkább induljunk vissza busszal. Amint felszálltunk, megindult a zuhi.
Kicsit északabbra van Palm Beach egy észak-dél irányban elterülő félszigeten, ami egy világítótoronyban végződik. Drága környék, 7 AUD/óra a strand parkolója.
Ezt a Palm Beach mögötti Ku-ring-gai Chase nemzeti park kilátójából, a West Head lookoutból fotóztuk. Az előző képen a szemben levő világítótoronynál állunk.

A West Head csodás nemzeti park, elképesztően brutális mennyiségű lépcsővel, fantasztikus strandokkal és csodaszép walkokkal. Menj és próbáld ki.

Blue Mountains

Sydneytől pár óra vonatra nyugatra van egy sajátos mikroklímájú, csodaszép hegylánc, a Blue Mountains. A hely helloTuriszt centruma Katoomba, de a bátrabbak nyomulhatnak beljebb is. A mi kedvencünk ott a Furber Steps, ami vagy 1000 lépcső lefelé a völgybe. Menj le ezen és gyere majd fel a meredek Scenic Railwayjel!

Blue Mountains, balra a Three Sistersszel

Bouddi

Ez itt a Bouddi National Park coastal walkja – ha a Palm beachi világítótoronytól elindulnál úszva északra, épp ennek a nemzeti parknak úsznál neki. Persze érdemes inkább kocsival menni és emiatt jó 2 órát kerülni.
A Bouddi coastal track tele van karemellás sziklákkal
Mondom, hogy csupa karamell az egész!
Ez egy strand a Bouddi coastal tracken
Ez meg egy fal a vízről nézve, amiben az előbbi hosszúkás karamellcsíkokat fotóztam
Ha kicsit nyugatabbra megyünk az államban, egyszercsak ott lesz Hunter Valley, a Sydneytől északra fekvő egyik leghíresebb borvidék. Nyuzi Tibiékkel csináltunk ott egy teszthétvégét, aminek egy Audrey Wilkinson wine club membership lett az eredménye.
Az Audrey Wilkinson a borvidék tetején ülő borászat, kivétel nélkül mindegyik boruk tetszett, bátran ajánljuk.

Newcastle

A Central Coaston felfelé haladva jön szembe Newcastle:

Csodálatos panorámájú walk Newcastle-ben

Queensland

Brisbane

Brisbaneből nem láttunk nagyon sokat, de még bírtuk volna nézni párszor. A folyóparti városrész és a Lone Pine Koala sanctuary is nagyon megfogott.

Kivilágított banyan fig tree Brisbane folyópartján. A parti parkokban faszenes barbecue (a fát ész nélkül valahogy senki nem akarja eltüzelni sem ellopni), a folyón átívelő gyalogoshíd közepén ivóvizes csap, a folyópart mindkét oldala sok km hosszú gyalogos sétány – mert az emberek ezt szeretik.
eFi kedvenc ausztrál madara, a nevető kookaburra a Lone Pine Koala Sanctuaryban. A kookaburra nagyon murisan nevet, húst eszik és ultra aranyos. Ha eteted, kukacot vagy nyers húst adj neki és az ujjaidra nagyon vigyázz – az a csőr nem viccel!

Cairns

Cairns az a város Ausztráliában, ahol Sydney után a legtöbbször jártunk. Első alkalommal nem értettem az egészet, nem fogott meg egyáltalán. Aztán ahogy hazaértünk, valahogy elkezdett hiányozni, most pedig ott tartunk, hogy bármikor odaköltöznénk, ha úgy hozná az élet. Persze a sandflyokról, a kockamedúzáról, a sósvízű krokodilokról lemondanék, de akár maradhatnak is, majd hozzászokunk 🙂

Egy fa Cairnsből – fogalmam nincs, hogy az ágain azok szimbióták vagy élősködők
Mindeki kőtornyokat épít az út mellett
Kuranda, Nagyon turiszt trap hely, de egyszer érdemes megnézni. A Skyrail Rainforest Cablewayyel menj fel és le – nehogy a hagyományos vasutat válaszd, mert azon elunod az életed!
A Skyrailből ki tudsz szállni félúton – tedd is meg és nézd meg a Barron Gorge vízesést. Persze akkor igazán izgi, ha van benne bőven víz – ez épp nem az az állapota.
Kurandában egy hatalmas turistacsapda közepén van a BirdWorld Kuranda, ahol helyi madarak között sétálhatsz és etetheted őket. A BirdWorld nem ész nélkül tömi a madarait, ezért a napi megetethető madárkaja mennyisége szigorúan limitált, így előfordulhat, hogy ha túl későn érsz oda, már nem lehet madárkaját kapni a pénztárnál. Ezért próbálj meg Kurandában itt kezdeni – az összes többi attrakció / bolt / túraút megvár.
Cairnstől kb. egy óra autóútnyira északra van a Hartley’s Crocodile Adventures, ami egy állatkert és krokodilfarm egyben. Az összes show elég látványos, szánj rá 4 órát legalább.
A krokodilfamnak köszönhetően ez azon kevés állatkertek egyike, ahol a megtekintett jószágok húsából ehetsz is. Nehogy undorodj, a croc and chips nagyon finom cucc. Kóstoltuk több helyen is, de csak itt csinálták igazán jól.
A krokodilbőr óriási business, ülj be egy farmos előadásra és hallgasd meg az egyik gondozót, aki elmeséli, hogy alakult ki náluk ez az elsőre fura kontrollált állattartás.
Ha Cairns, akkor cassowary. A magyarul kauzárnak hívott madárnál csak a struccok és az emuk nagyobbak. A világ legveszélyesebb madara – ha provokálják, gond nélkül nekimegy bárminek és a lábán levő hatalmas karmokkal könnyen okoz komoly sérülést.
Cairns környékén minden tele van cassowaryra figyelmztető táblákkal – mi egyet sem láttunk vadon. Ha te találkozol vele, lassan hátrálj és a hátizsákoddal védd a mellkasod. Semmiképp ne eredj futásnak, mert a madár 1.5 métereseket ugrik és akár 50 km/h-val fut, így semmi esélyed. hogy mindezt tetézze, úszni is jól tud 🙂
Cairnstől északra kezdődik a kihagyhatatlan Daintree rainforest, a bolygó legöregebb, ~ 1200 ,km² területű esőerdeje. Az erdőbe számos cég kínál rövidebb-hosszabb túrákat, de ha csak minimális időd van az egészre, akkor is megéri felmenni addig, amíg meg nem találod az első parkolót Marrdja Boardwalknál, ahol egy loop track körbevisz az út menti erdődarabban és minimális bepillantást nyújt abba, milyen csodálatos is az erdő. A walk jóval a Daintree folyó után van, a folyón át kell kompoznod, hogy odaérj, de hidd el, megéri.
A Marrdja Boardwalk halál kényelmes, helloTurisztra optimalizált, teljesen sík épített ösvény, mindenféle rákészülés nélkül végig tudod gyalogolni. Kígyó, nagyobb monitor meg mindenféle állat lehet rajta, de utat kell engedni nekik és akkor ők sem támadnak eszetlenül rád.

Cairnsről rengeteg mesélnivaló lenne még. Daintreeből visszafelé nézd meg Port Douglast, autózz fel Kurandába a hegyi szerpentinen, menj el fürdeni a Freshwater creekben Crystal Cascadesnél, menjetek ki a Trinity beachre napnyugtakor húst sütni (ehhez legjobb a Trinity Beach Club Holiday Apartmentsben lakni, fantasztikus jó szállás), este sétálj Cairnsben az Esplanade-on és csodáld meg a napnyugtától tízezrével rajzó flying foxokat (akik egyébként a világ legtisztább állatai, csak 16 perc alatt megy át rajtuk a kaja, így viszonylag gyorsan és sokat szarnak), mássz fel Fitzroy Island tetejére és áztasd magad a strandjain, vagy akár menj ki napi hajóval egy 3 merüléses próbára a Great Barrier Reefre.

Tasmania

Nekünk Tasmániára 10 nap jutott tavaly decemberben – picit más időbeosztással pont elég lett volna, de simán maradhatsz akár két hetet is. Ausztrália legnagyobb szigete pár fokkal hűvösebb, mint a mainland, így melegebb ruhával / esőkabáttal érdemes készülni.

Bay of Fires – a köveket egy alga színezi narancssárgára
Coles bay
Freycinet National Park, a háttérben a Wineglass bay. A park tele van fantasztikus túrautakkal, 2 napot simán megér.
Költs egy kicsit több pénzt és lakj az airbnb-s Freycinet Resortban, ami a lényegében a vadon közepére telepített 7 db ultramodern lakócontainer. Napnyugtakor előjönnek a kenguruk és a saját teraszodról bámulhatod a Csendes óceánt egy pohár borral.
A C302-es úton közel a resortra vezető leágazóhoz van egy fish and chipses – minden kajájuk eszement finom, próbáld ki!
Oyster bay, Freycinet közelében
Safety Cove
Ez egy gipszpunci Hobartban, a MONA (Museum of Old And New Art) múzeumban
Ez meg nagyon sok gipszpunci ugyanott. A művésznek ha jól emlékszem 72 néni állt meg, hogy gipsszel copy-paste-elje a puncijukat
Brutális méretű Tasmán osztriga Hobartban, a szombati piacon. Nagyon finom, de nekünk még mindig a Sydney Rock oysters a favorit
Vízesés Strahanben. Mi kihagytuk, de itt mindenképp menj el egy folyós túrára!
Mt Field National Park, Hobarttól északnyugatra
Dip falls, fent északon
Devil’s Gate
Devil’s Gullet. Nagyon hideg volt, vágta a bőrünket a szél, de minden percet megért. Az idevezető út olyan, mintha a pokolba vinne, csodálatos sziklás táj.

Hirtelen ennyi lett volna az ízelítő Ausztráliából.

Még írok egy pro/kontra posztot, aztán egy búcsúvideóval elengedjük ezt a csodálatos országot, amitől annyian rettegnek a “jaj itt minden meg akar ölni” mottónak felülve. Tény, hogy a fauna 30%-a teljesen egyedi, hogy szinte minden kígyó mérges, hogy az összes emberre veszélyes cápa itt köröz, hogy Sydneyben őshonos a baromira veszélyes tölcsérespók, hogy Queenslandben az ausztrál téllel jönnek a kockamedúzák és portugál gályát is hoz a partra mindenhol egy nagyobb széllel járó eső – mi mégis életben maradtunk. És ugyanígy életben maradt minden itt élő barátunk és minden nálunk járt vendég, pedig minden erőnkkel hurcoltuk őket ki az anyatermészetbe, amikor csak lehetett. Szóval csak azért, mert a média elültette az agyadban a félelmet, ki ne hagyd ezt a csodás vidéket, ha teheted! Remélem sikerült kedvet csinálni hozzá.

2 thoughts on “So long AussieLand – szubjektív ajánló

    1. eFi Post author

      Esküszöm bíró úr, tiszta véletlen 😉 Képeket meg majd mutizok még, ha végre sörözünk valahol!

      Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *