So long AussieLand – empirikum

A közel 3 év ausztráliai élet alatt sok dolog gyűlt össze, amit kedveltünk / nem kedveltünk / furának találtunk abban a csodálatos országban. Ezeket próbáltuk meg pár fotóval illusztrálva összeszedni – ezek jó része nagy eséllyel nem szerepel az utikalauzokban, de hátha hasznos lesz neked, ha idekészülsz.

Biztosan akad majd olyasmi, amit kifelejtettem és az idő múlásával ugrik be, ezért majd vissza-visszajárok ehhez a bejegyzéshez és kiegészítem, hadd legyen belőle minél teljesebb összefoglaló.

A természet

Botany bay naplkelte – ezekkel a színekkel nem lehet betelni!

Ausztráliában a legtöbb madár nagy és bazi hangos. A fecske / veréb / seregény rajokhoz szokott európainak elég nagy döbbenet, amikor többszáz papagáj / kakadu / lorry húz el szabályosan üvöltve a fejed felett 🙂 Nagyon hamar hozzá lehet szokni és 2 hét Ausztrália elvonás után biztosan állítom, hogy hihetetlenül tud hiányozni.

Ők lorryk, nagyon kíváncsi, nagyon hangos papagájok. Simán bejönnek a teraszodra kajáért.

Ez itt Cape Solander, a szürke kanyargós izé pedig a partmenti túraút (=coastal walk) időjárásálló műanyagból öntött padozata. Az utakat folyamatosan fejlesztik, illetve karbantartják – sok helyre a nehéz megközelíthetőség miatt helikopterrel viszik az út építéséhez szükséges nyersanyagot.

Karcsi papa mondta nekem tavaly decemberben a Daintree esőerdőbe épített egyik ilyen úton, hogy ő ilyen minőségű burkolatot nem tudna mutatni otthon, Baján 🙂

Cape Solander coastal walk. Ala, mennyit gondoltam itt rád, mikor elképzeltem odalent a polipfészkeket!

Az ausztrálok ésszel nyúlnak bármihez, amit nekik a természet adott. Ha pl. útban van egy fa a túraút építésekor, akkor azt nem állnak neki izomból kivágni, mint valami primitív bunkó, hanem megkerülik, hogy a túrázónak az út megépülése után is legyen mit néznie:

Csak ésszel avatkoznak be a természetbe.

A koalákra is hasonlóan figyelnek. A macik élőhelyének közelében vezető utakon “Koala crossing” táblák figyelmeztetnek a kisállatok jelenlétére, illetve számos helyen, ahol nagyobb élőhelyet voltak kénytelenek úttal átvágni, “macijárdát” építenek ki, hogy a koalák a két erdődarab között azon tudjanak közlekedni:

Az út feletti átfeszített kötéllétra a macijárda
Mondok magának egy érdekes adatot

Veszélyt jelentő állatok élőhelyein kint vannak a figyelmeztető táblák: kígyókra / cassowaryra / medúzákra / tüskésrájákra / cápákra / krokodilokra / bármire, amitől neked bajod eshet.

Safety first – “mi bajod lehet itt” tábla a strand bejáratánál
Ez pl. azt mondja, hogy édes és sósvízi krokodil is előfordulhat, inkább ne pancsikolj itt, ha kiteszik a terület lezárva táblákat. Az édesvízi krokodil csak komolyabb sérülést okoz, de a sósvízi meg tud enni, úgyhogy érthető az elővigyázatosság..
Ez meg megnyugtat, hogy a helyi erők monitorozzák a vizet és mehetsz nyugodtan úszni, nem fog megenni semmi.
A homokban vízimadarak költenek, most is ott lehetnek a tojásaik, ezért légyszi a víz közelében sétálj. Itt ezzel senkinek semmi problémája nincs.
Jelly alert
A fenti 2. képen látható, egyébként csodaszép portugál gálya (ozzi nevén bluebottle) retteneteset csíp, az égő érzés egy hétig, a heg kb. két hétig megmarad. Ha sikerül kapnod egy ilyet, akkor a strand homokjával rángasd le magadról, majd amilyen gyorsan lehet, menj forró víz közelébe és locsold a csípés helyét olyan meleg vízzel, amilyet a bőröd el tud viselni. A portugál gálya csípésére az ecet nem használ, de a forró víz koagulálja a méregben levő ártó fehérjét.
Bait bag bin, azaz halcsali tárolására használt zacskók számára kirakott dedikált kuka. Ugyanígy van a szakadt pecaszereléknek is.
Ez egy waterway garbage trap, azaz a csatornára installált felszínen úszó szemetet begyűjtő csapda. Ugyanúgy ürítik hetente, mint a kukákat.

Sajna a fenti jó példáktól függetlenül környezetszennyezés itt is akad bőven. Vannak helyek, ahol ez olyan mértéket ölt, hogy az emberi fogyasztásra alkalmatlanná teszi a vízből kifogott bármit:

Ipari szennyezés miatt ehetetlen az élővízből pecáltahó / gyűjthető bármi. Erre hívja fel ez a tábla a figyelmet – 14 nyelven.
Ez meg a víz szennyezettségét mérő szenzorra figyelmeztető tábla, ami arra kér, hogy itt ne menj a vízbe és ne is engedj bele semmit, hogy ne befolyásold a mérést.
Talajszennyezés Manlyben – eső után egy napig ne menj be a vízbe

Ha már környezet, itt egy szelektív hulladékos érdekesség:

A cimke nem újrahasznosítható, viszont a palack és a kupak igen. A csomagolás arra kér, hogy a perforáció mentén tépd le a cimkét és csak a palackot meg a kupakot dobd a sárga recycling kukába.

Közlekedés

Sydneyben hihetetlen jó a tömegközlekedés: a hatalmas várost sűrűn behálózza a busz / vonat / komphálózat, amit folyamatosan fejlesztenek. Az összes tömegközlekedési eszköz ugyanazzal az OPAL CARD nevű NFC kártyával működik, illetve már a contactless bankkártyával is tudsz fizetni a tap on / tap off rendszerű terminálok jó részén.

Opal kártyát kapsz bármelyik újságosnál (Newsagency) vagy a vasúti megállókban, feltölteni minden vasúti megállóban ott a terminál, de ugyanígy megteheted az ingyenes mobil alkalmazásukon keresztül bankkártyával. Létezik single trip ticket is mindenhol, de az Opal kártyával utazás mindig olcsóbb.

Az Opal carddal utazás másik nagy előnye, hogy napi ~14 AUD-nál többet nem enged költeni, azaz ha egy nap ennyit elutaztál, a többi utad aznap ingyenes. Ha ugyanazon az útvonalon jársz vele hétköznaponként (=tömegközlekedve jársz dolgozni), akkor 4 oda-vissza út után a hét összes többi utazása ingyen van. A vasárnapi tömegközlekedés használatát pedig úgy próbálják bátorítani, hogy aznap az első utad kerül 2.60 AUD-ba, az összes többi utazás ingyenes.

A T4-es vonat irányba fordítható ülése. Az összes tömegközlekedési eszköz mindig mindenhol tiszta és klimatizált.
USB töltő az utasülésbe építe az Sydney északi strandjait összekötő B-line double decker buszon
A Sydney Harbourban járó kompok fedélzetén a nyílt fedélzeten bicajok tárolására szolgáló kampók vannak kiképezve
Coffs Harbour nyugdíjas otthonainál kísérleteznek ezekkel a sofőr nélküli automata buszokkal
Tesla chargerek egy motel 10 férőhelyes parkolójában

Te és a hatóság

Ha csak egy mondatot mondhatnék erről, akkor az annyi lenne, hogy minden egyszerű, online és működik.

New South Walesben a “kormányablak” neve NSW Service. Nekik van webes online elérésük és ugyanerre a célra fejlesztett, tiszta, áttekinthető mobilalkalmazásuk is. Nem ilyen, mint ez itt:

NAV – WTF?

Az online felületre az ügyfélkapuhoz hasonlóan opcionális a regisztráció, viszont ha megteszed, akkor ő kérésre minden lehetséges egyébb online szervezettel összeköt, legyen az autópálya-kezelő, rendőrség, vízirendészet, kommunális és energiaszolgáltatók, et cetera. Ha bármilyen adatod változik, innentől elég az NSW Service felületén módosítanod és a változásról minden összekapcsolt automatikusan értesül.

De elmesélek egy offline példát is. 2019 június 27-e van, a cuccainkat tartalmazó containert épp leplombálták a Botany bay kikötőjében, én meg megyek eladni az autónkat. A kereskedő hívja fel a figyelmemet arra, hogy az eladáshoz kellene a “rego”, ami nagyjából a magyar forgalminak felel meg, annyi különbséggel, hogy ezt neked nem kell a kocsiban tartanod, mert ha a rendőrnek szüksége van rá, akkor úgyis ott van neki minden adat online, azonnal. A “rego” egy A5-ös papír, egész biztosan valamelyik dossziéban várja a container mélyén, hogy meginduljon Jakartába.

Meg is fagyott bennem a levegő egy pillanatra, amíg a kereskedő nevetve nem közölte, hogy menjek be 12 dollárral egy NSW Service pontba, azt kapok egy másikat – nem holnap, nem a jövő héten, nem bármikor máskor, hanem abban a pillanatban prompt, ahogy a kezükbe adom a 12 dollárt.

Bementem a hivatalba, ott egy néni az utamat állva megkérdezte, mit akarok. Elmondtam, erre egy falhoz irányított, ahol vagy 20 féle nyomtatvány volt fali tartókba stócolva – nekem a 4-esből kellett egyet kitöltenem (a nyomtatványok alatt asztalok, 10 szék és 1000 toll) majd visszavinnem hozzá.

Amint ez megtörtént, kaptam egy sorszámot (azért nem előbb, hogy a nyomtatvány kitöltésének ideje alatt ne tartsam fel a sort), amin rajta volt az a 4 dolog, amire a sikeres ügyintézéshez szükségem lesz, valamint egy WiFi password az ingyen netjükhöz, amíg várakozom.

Azt hitted viccelek, mi?

A hivatalban volt legalább 150 ember és vagy 30 ügyintéző pult – mind nyitva, hiszen hivatali idő van. Kb. 2 percet ültem, mire megjelent a sorszámom a queue tetején. Az ügyintézőnek a elmondtam a sztorimat, aki látva, hogy augusztusban úgyis meg kellene újítanom a rego-t megpróbált lebeszélni arról, hogy ezt most tegyem meg, hiszen így spórolhatna nekem egy kis pénzt. Miután megtudta, hogy eladjuk az autót, mert elköltözünk Ausztráliából, még megkérdezte, hogy hogy tetszett az itteni élet, sok sikert kívánt Indonéziához és még gyors ránézett arra, hogy az ausztrál jogosítványommal mit vezethetek Jakartában. Végül visszaadta a ticketet és azt mondta, hogy ha van 4 másodpercem kifele menet, akkor scanneljem be az alján található vonalkódot a kijáratoknál levő valamelyik feedback automatán és nyomjam, amit gondolok. Nyomtam is neki egy brutális 5-öst.

Hát ilyen.

Mindenféle vegyes, mielőtt éhezni kezdenél

Mindjárt a kajára térünk, előtte azonban akarok mutatni még pár random dolgot.

Ingyen használható elektromos BBQ station egy strandon. 20 percig megy, utána magától kikapcsol. Senki nem graffitizi össze, nem teszi tönkre, nem viszi haza, sőt: nem hagyja ott használhatatlanul mocskosan. Mindezt azért, mert szeretnek a szabadban sütni és holnap is szeretnék használni.
Brisbane-ben ugyanilyen rendszerben van faszenes grill, ami alatt ott van a bekészített száraz fa, amit szintén nem éget el ok nélkül senki sem.
A sülő BBQ illatát egyébként az egész országban érzed majd. Mindenki mindenhol süt: minden parkban, minden erkélyen, mindenhol, ahol csak lehet. Az összes élelmiszerbolt fel van készülve arra, hogy kültéri sütéshez előkészítve árulja a mindent, amit csak lehet, hiszen az ausztrál az ott szeret sütni.
Az autószerviz ragasztotta be a két sárga nyilat a kocsiba, mielőtt a szervizes beszállt és átállította volna az ülésemet, hogy átadáskor az ülés ugyanabban a pozícióban várjon, ahogy én leadáskor hagytam.
Nem baj a migráncs

Végre kaja!

Igaz, hogy az ozziknál nem olyan a tejföl, mint otthon, meg rendes túró sincs (persze semeddig nem tart csinálni), a paprikájuk bajai szemmel WTF, a kefír se savanykás, az ausztrál sajt is minden csak nem jó – na de a többi!

Ha szereted a tejet, a kék Farmhouse Gold-ot ki ne hagyd! Van 750 ml-es kiszerelésben is, ha a másfél liter sok lenne.
A mangó mindent visz. Ha egyszer egy vetélkedőben mangófajtát kellene mondani, nem csak azt tudnám mondani azonnal, hogy best of the best = Honey Gold, hanem hogy Kensington Pride, R2E2, Palmer, Keitt, Pearl, kb. ebben a sorrendben 🙂
Ha december vége / január környékén jársz arra, a Honey Goldot ki ne hagyd!
Ezek a mag nélküli szőlőszemek olyan hosszúak, mint a kisujjam.
BBQ nation – a sülő hús illata átjárja az egész országot
Bárányhús, a szerintem legjobban grillezhető cut, a forequarter chops. Olívaolajjal megkenve, só-bors-rozmaring, 2*3 perc és ehetünk.
Az ausztrál hónapok az északi féltekéhez 6-tal vannak offsetelve, azaz a lenti tavasz az szeptemberrel indul. Innentől eszement módon vegyed a bárányt, amikor csak a “spring lamb” táblát látod a boltokban, mert ez valami olyan minőségű hús, ami máshol csak a tenyésztőnek jut.
Marhában sincs nagy hiba, sőt! Ez itt egy legelőn hízlalt állat bő 5 kilós szegye. Otthon kanosszát kell járni egy ilyen darabért.
Nem vagyok egy nagy bélszín rajongó – szerintem a jó steakban bőven van kötőszövet, ami elég szaftot ad. Az én kedvenc darabom a chuck, ami a marha ausztrál bontásában a szegy feletti húsrész. Ilyen combos szeleteket kapsz belőle akár a Colesban, akár a Woolworthsben is.
Ha már kötőszövet, akkor wagyu – ezek itt MB9+ darabok, az élmény szavakkal leírhatatlan.
Ha addikt vagy és Sydneyben jársz, akkor irány az Alexandriában levő Meat Emporium, vásárolj be ezekből, keress mellé egy combos Shirazt és adj neki!
Ezekbe a nagyszemű, általam csak “ebédhal”-nak hívott jószágokba nem kell más, mint só, bors, fokhagyma, egy darab vaj, egy csokor petrezselyem, aztán 150 ℃, 40 perc és már jöhet is le róla a bőre, hogy még melegében megegyük.
Amilyen ijesztően néz ki, olyan finom. Moreton Bay bug, vagy Flathead lobster a tisztességes neve, jóval olcsóbb a homárnál és pont ugyanolyan isteni. Megfőzöd, valami brutális szerszámmal hosszábban félbevágod, sós- fokhagymás- petrezselymes olívaolajat locsolsz rá, citrommal megspricceled és megeszed.
Homár (lobster) helyett az ozziknál crayfisht (langusztát) kell keresni – neki kisebb az ollója, de pont ugyanolyan isteni. Ha köret is kell mellé és nem ennéd chipsszel, akkor vegyél hozzá a helyi Colesban egy doboz coleslaw-t (~=káposztasaláta). A Coles-os coleslaw tökéletes és nagyon jó árú cucc *.sült mellé, bátran ajánlom.
Ipari méretű crayfish
Combosabb rákok a halpiacon
Ausztrália nagyon büszke arra, hogy fenntartható forrásból származó tengeri mindent enged csak forgalmazni. Ez a tonhalsteak is ilyen cucc.
Végül számunkra minden seafood királya, az osztriga. Ez itt egy tucat Sydney Rock oyster, az abszolút kedvencünk. Végigkóstoltuk a keleti part osztrigáit, ettünk Melbourne-ben és Adelaideben, a Kangaroo Islandon és Tasmániában, de a Sydney Rock oystert nem veri le senki.
Bárhol is eszed, ha azt kérdezik, hogy “Pacific or Sydney Rock”, a helyes válasz a Sydney Rock, ha pedig véletlenül felmerül az a kérdés, hogy “natural or…”, akkor azonnal félbevágod a mondatot és rávágod, hogy natural. Minden, ami nem natural, arra mindenféle fűszert pakolnak (az ázsiaiak meg gázfáklyával sajtot olvasztanak), ami teljesen eltünteti az osztriga semmihez nem fogható ízét. Te csak locsold meg bőven citrommal és le vele!
Sokszor kérdezték már vendégek, hogy szabad-e ráharapni / megrágni – a válasz az, hogy persze, miért ne szabadna!

Csak a natural – a többiben mind elnyomja valami a lényeget!

Mindenféle egyéb szimpatikus dolog

No dress code

Ausztráliában nem számít, hogy vagy öltözve. A póló – rövidnadrág combo teljesen oké a legtöbb helyen (jó, az Operába ne így menj), senki nem fog rajtad megbotránkozni. Egy csomószor látsz majd olyat, hogy emberek mezítláb mászkálnak szokatlan helyeken (pl. a benzinkúton), sőt az is teljesen standard, hogy neoprén cuccban, szörfdeszkával vagy anélkül caplatnak a mindenhol.

Adó

Ha Ausztráliában dolgozol és a bevételed után adót fizetsz, az adóhivatal minden adóév végén küld egy összesítőt, amiben megmutatják részletesen, hogy mire költi az állam azt a pénzt, amit tőled beszedett. Nagyon szerettem volna egy ilyet idepakolni, de nem találtam meg a fotót.

Az általános forgalmi adó 10% – élelmiszerboltban azonban csak azután az élelmiszer után fizetsz ÁFÁ-t, ami nem tesz jót az egészségednek, mert mondjuk cukros. Tehát a csoki meg az üdítő az ÁFAköteles, de a homár vagy a marhahús az nem az.

Készpénzmentes élet

Szinte kivétel nélkül mindenhol tudsz contactless kártyával fizetni (VISA és MasterCard is) és minden contactless terminál elfogadja az Apple Payt és a Google Payt is. BTW Apple Pay: a 4 nagy bank (ANZ, NAB, Commonwealth, WestPac) két éve nekiállt kartellezni az Apple ellen, mert ők saját mobil fizetést akartak. Ebből mára az lett, hogy a WestPac kivételével mindegyiknél lett Apple Pay. A WestPachoz ne menj, nekünk volt náluk számlánk és utáltuk.

Az ausztráloknál nem kell borravalót adnod. Néhány vendéglátóhely beépít ugyan szervizdíjat a számlába és néhány helyen kint van egy tip jar, de soha senki nem várja el tőled, hogy jattot adj.

Ivóvíz

Ausztráliában meleg van – hó télen csak kevés területen esik, Sydneyben a leghidegebb éjszaka se lesz +6-7 ℃-nál kevesebb. Szinte az összes parkban találsz ivóvizes kutat, amik ráadásul úgy vannak kialakítva, hogy az alsó részükön tölthetsz friss vizet a kutyádnak is egy rozsdamentes tálba.

Az ausztrálok törvényben írják elő, hogy minden vendéglátóhelynek ingyen kell biztosítania a csapvizet. Ha tehát fogyasztasz, a kancsó hideg csapvizet ingyen kapod korlátlanul – de ha csak szomjas vagy, vásárlás nélkül kérhetsz vizet bárhol, senki nem fog ezért orrolni rád és azonnal adnak inni.

Nyilvános WC

A nyilvános WC-k általában tiszták, WC papír is van mindben. Parkokban, strandokon és vasúti megállókban szinte mindenhol van.

WC HOWTO

Parkok

Sydneyben hihetetlenül sok a zöldterület, de a többi ausztrál városra is ez a jellemző. A parkok tele vannak kiépített utakkal, karbantartott padokkal. A parkokat rendszeresen gondozzák és takarítják, szemét nincs, fűre lépni pedig SZABAD. Valahogy egész Ausztráliában nem divat ez a vandálkodás dolog – a legdurvább, amivel valaha találkoztunk, az néhány összetaggelt fal volt.

Bicajos dolgok

Sydneyben több száz km-t tudsz bicajjal tekerni kerékpárutakon. A zöldterületek mindegyikén van ilyen út és általában a vízparti részeken is. A kerékpárutak mentén ugyanúgy vannak padok és ivóvíz is. Néhol ezek az utak “shared pathway” módban működnek, azaz a gyalogosokkal közösek – itt mindig a gyalogosnak van elsőbbsége.

Az ausztráliában élő szarka (=magpie) költési időszakban nagyon erős territoriális magatartást vesz fel. Ennek főleg a bicajosokra nézve az az eredménye, hogy a madár ész nélkül megtámadja az arra kerekező embert. A támadás rendszerint hátulról jön és a fejedre üt a büdös dög egy jó nagyot. A probléma annyira valós, hogy van hozzá a támadásokat nyilvántartó website (én is regisztráltam 3 ilyen támadást :))

Támadó szarkákra figyelmeztető tábla Brighton Le Sandsben

Autópálya használat

A Sydneyt körbevevő autópályák egy része díjköteles és nem is túl olcsó. Fizetőkapu nincs, minden cashless módon történik. Az ellenőrzőpontok rögzítik a rendszámot és 3 napod van a használatért fizetni, ha ezt utólag teszed. Fizetni egy pass megvásárlásával, vagy elektronikus tag használatával lehet. Ez utóbbi egy szélvédőre ragasztandó azonosító, amihez tartozik egy elektronikus account, ahova pénzt kell feltöltened és erről az accountról vonják automatikusan a használat díját a szolgáltatók.

A pálya használata ugyan drága, ám negyedévente az e-tag szolgáltatód megküld neked egy statementet, ami tartalmazza az elmúlt negyedév autópálya használatát. Ha ezekben volt nem üzleti célú pályahasználat (amit sehogy senki nem ellenőriz), akkor ezek után az utak után a 10%-os ÁFA kivételével a megfizetett díjat visszaigényelheted, amit az útdíjat szedő szolgáltató visszautal a számládra. Nekünk ez negyedévente ~>400 dollárt jelentett.

Egy szolgáltató sem akar lenyúlni

Ha lemondasz egy prepaid alapon működő szolgáltatást, akkor teljesen természetes, hogy a szolgáltató a náluk maradt pénzedet azonnal vissza akarja utalni.

Ha napijegyet vásárolsz olyan helyen, ahol egyébként éves bérletet is árulnak (múzeum, nemzeti park belépő, illetve bármi hasonló, ahova potenciálisan többször vissza akarhatsz menni még), akkor ott magától értetődő, hogy a már megvett aznapi jegyed árát leszámítják az aznap kiváltott éves bérletből és így nem fizettetik meg veled kétszer ugyanazt a díjat egy napra. Ráadásul az éves bérletek árazása teljesen korrekt – nekünk pl. folyamatos éves autós behajtási engedélyünk volt az összes NSW-ben levő nemzeti parkba, ami kb. 60 dolláros költség volt, míg mondjuk az egyszeri Royal National Park napi behajtási engedély 12 dollárba kerül.

A sport szeretete

Imádnak mozogni. Túrázó, futó, bicajozó emberek amerre csak lépsz, a strandokon röplabdáznak és nagy eséllyel szörfösből sincs ennél több sehol máshol. És persze állandóan kint vagy bent vannak a vízen/vízben (=hajóznak, pecáznak, szörfölnek, merülnek).

Tisztaság

Általánosságban elmondható, hogy az egész ország tiszta. Annak ellenére, hogy az ausztrál egyébként rohadtul sokat szemetel, különösen a strandon. A strandokat felügyelő önkormányzatok a homokot gereblyéző traktorokkal pucoltatják minden reggel a beacheket és a strand melletti gyalogutakat is reggelente takarítja tucatnyi melós. Summa summarum, nagyon figyelnek erre.

Ahol szénnel BBQ-zhatsz, ott az izzó szénnek dedikált szemetesek vannak installálva (hogy a szénnel ne gyújtsd fel a többi szemetet) és egyre több helyen van olyan szemetes, amibe szeméttömörítőt építenek, aminek az energiát a kuka tetején levő napelem adja (és azt se szereli le senki).

A közhasználatú dolgok működnek

A BBQ standoknál már meséltem, hogy egyik sincs tönkretéve, de ez ugyanígy igaz minden másra is: a WC-k, a strandöltözők, vagy akár a part mellé telepített édesvízű zuhanyok (igen, szinte minden strandnál van tusoló, hogy ne homokosan ülj be a kocsiba) is mind működnek. Ha mégsem, ott van felettük / mellettük a tábla telefonszámmal, amin bejelentheted a hibát. Én Brighton Le Sandsben csináltam ilyet, 2 nap múlva ott voltak a melósok, felvésték a parti zuhany talapzatát, kicserélték a repedt csövet és a 4. napon már újra használható volt a tusoló.

Humor

Az ausztrál sokszor viccel, nem nagyon látsz savanyú fapofákat köztük. Az eladók kedvesek és segítőkészek, viszont sajna a műszaki cikkeket áruló személyzet itt is ugyanolyan dumb, mint szinte mindenhol a világon.

Baromi vicces az is, hogy mennyire Imádnak rövidíteni és ez odáig fokozódik, hogy a média is a szavak rövidített változatait használja. Persze érteni elsőre necces és fura az egész, de nagyon rá lehet kattanni! Mutatom:

Bizalom

Egy ausztrálnak totál természetes, hogy bármilyen vásárláshoz egy totál ismeretlennek bediktálja az összes adatát a bankkártyájáról. Amikor te ezen vásárlóként megrökönyödsz és elkezded magyarázni, hogy mi a bajod a módszerrel, nem is értik, hogy miről beszélsz.

Udvariasság és minden, ami autó

Azonnal jön belőlük a sorry – és erre nem nehéz rászokni. Sokkal kellemesebb, mint egy “akkor is nekem van igazam izomból” attitűd. Egy sorry semmibe nem került, mind a két fél azonnal érti, konfliktusnak megszületni sem volt lehetősége.

Ausztráliában nincs olyan, hogy leszorítanak kocsival – ha indexelsz, be fognak engedni bármilyen helyzetben, bárhol. Ugyanakkor a zebránál szinte egy autós sem áll meg, így egy nyugat-európait, aki hozzászokott ahhoz, hogy őt kvázi védi a zebra, simán elgombázhatnak.

És ha már az autózásnál tartunk: az ausztrál rettenetes béna sofőr. A gigantikus országban nagyon kevés kivétellel 110 km/h az autópályán a max. és a létező összes eszközzel mérnek (jelölt és jelöletlen, mozgó és álló autókból, helikopterről és átlagsebesség-számoló pályaszakaszokkal). Lehet, hogy ennek köszönhető, lehet, hogy nem, de tény, hogy kriminálisan szarul vezetnek.

Ha a sofőrnek kanyarodásnál zöld lesz a lámpa és egyben az ő útjára merőleges gyalogátkelő is zöldet kap, akkor képes megvárni, míg minden gyalogos átér, addig egy centit nem mozdul meg. Ha ez azzal jár, hogy elbukja a zöldet, akkor is.

Rendszeresen előfordult, hogy az autópálya felhajtó végén állóra fékezték az autóikat, mert bizonytalanok voltak abban, hogy vajon be tudnak-e sorolni.

Elképesztő méretű követési távolságot hagynak rengetegen. Rendszeresen láttunk lámpánál álló kocsisorban olyan sült hülyét, aki elé még másfél autó befért volna, annyi helyet hagyott ki az előtte álló után.

Ha már traffipax, egy pozitív dolgot mindenképp meg kell említeni: az iskolák közelében suli kezdetekor és a végén időszakos 40 km/h sebességkorlátozás van érvényben. Ezt villogó 40-es táblákkal jelölik, a legtöbbjükbe traffipax van integrálva, hogy a parasztja biztos lassítson a gyerekek közelében.

Sajnos náluk is divat a “minél hangosabb autóm / motorom van, annál nagyobbnak néz ki a pöcsöm”. A 110-es speed limit mellé ott dübörögnek a 8-12 hengeres vadállatok, ipari mennyiségű kormot termelve, miközben 40-50-60 km/h-val száguldanak a strandra vezető Bay steeten. Persze ezt állítólag büntetik, de a figyelmeztetés senkit nem rettentett el, amíg mi ott éltünk:

Ez a kutyát nem érdekli

A bal oldali közlekedés mellett két dolog mindenképp furcsa lesz kezdetben: az egyik, hogy az ausztrálok a japánokhoz hasonlóan nem csak, hogy átpakolják a kormányoszlopot a jobb oldalra, hanem meg is tükrözik azt, azaz az index és az ablaktörlő karja helyet cserélnek. A bérelt autós helloTurisztot azonnal kiszúrod a kanyarodás közben törölt ablakról.

A másik fura / elsőre ijesztő dolog a hatalmas méretű országba épített szűk sávok. Hely lenne bőven, mégis – főleg New South Walesben – úgy érzed, hogy éppencsak elférsz a sávokban. Ezt az érzetet tovább erősítik a brutális méretű kamionok – különösen a több kocsiból álló truck trainek -, amik érzésre ezerrel rongyolnak el melletted. Azért ez pár hét alatt simán megszokható, nem kell megijedni.

Árszínvonal

Ausztrália elég drága ország, ezen belül Sydney mocskos drága. A lakásárak az egekben – teljesen hétköznapi dolog az 1 millió dollárnál többe kerülő 2-3 szobás lakás.

Az élelmiszerárak is eléggé sokkolóak, különösen Kelet-Európából érkezve. Már nem is emlékszem, mennyi idő telt el, mire először rá tudtam venni magam, hogy vegyek az 1800 HUF/kg-os krumpliból vagy a 3000 HUF/kg-os nem túl ízes paradicsomból.

Egyetlen termék van, aminél örülsz az ausztrál árnak, az pedig az üzemanyag: 280 HUF/literért tankoltunk utoljára gázolajat, de 320 HUF/liternél sosem volt drágább.

Negatívumok

Nem túl sok dolgot tudok összeszedni, ami nem annyira volt szívderítő, de úgy teljes a kép, ha ezekből is megpróbálom egy kupacba gyűjteni mindet:

  • Ausztrália felett ott a vándorló ózonlyuk, ami azt jelenti, hogy kb. októbertől áprilisig 15 perc alatt leégsz. Ebben az országban a legmagasabb a bőrrákos megbetegedések aránya, így ezzel nem szabad viccelni és minimum 50-es faktorú naptejjel kell nonstop zsírosra kenni magad, amikor csak kimész a szabad ég alá:
Vödrös naptejet bármelyik boltban kapsz
  • Már egy ideje építik a nagy sávszélességű internet hálózatukat (amit ők NBN – National Broadband Network – néven emlegetnek), de a mi albérletünkhöz ez egészen 2019 márciusáig nem volt képes elérni. Az ausztrál net borzasztóan szar, ha nincs NBN a lakóhelyeden, akkor a mobilneten túli egyetlen opció a 6/1 megabites ADSL szolgáltatás, amit kizárólag egy cég – a FoxTel – kínál adatkorlát nélkül, minden más szolgáltató “vicces” 50 GB csomagban adja el neked ezt a hulladék havinetet. Ja, FPS-t online játszani ne is akarj, semmi értelme.
  • Amit az ausztrál veled kötetlenül megdumál (=smalltalkol), annak semmi tétje. Hiába ígéri meg a csitcset közben, hogy mindenképp csináljuk ezt vagy azt, ahogy a beszélgetésnek vége, ő abban a pillanatban feledkezik meg az egészről. Ezt én baromi nehezen viselem és sajna többször sikerült átélnünk.
  • Mivel nincs igazi tél, ezért az ingatlanjaik szigetelés nélkül épülnek. Ez télen tud 10 ℃-ot jelenteni a nappalidban, ami baromira nem vicces.
  • Az általunk látott épületekben a kivitelezés minősége bőven hagyott maga után kívánnivalót: a csempéket pár csík szilikonnal ragasztják fel, az összes kapcsoló és konnektor csálé, az illesztések nem pontosak, és így tovább.
  • Az ausztrálok egyik legirritálóbb szokása a bevásárlókocsi széthordás. Jobb esetben hazatolja a vásárolt árut a tahó és csak az van, hogy hetekig / hónapokig / forever ott áll a háza előtt a bevásárlókocsi. Rosszabb esetben belöki egy esővízgyűjtő csatorna medrébe, ahol aztán szemétfogóvá válik. A két nagy supermarket láncnak komplett autós flottája van arra, hogy ezeket az elhurcolt bevásárlókocsikat összehorja. Azt hiszed viccelek, mi?:
  • Ausztráliában rengeteg az elütött állat (=roadkill). A legtöbbet talán Kangaroo Islandon és Tasmániában láttunk (egy nap Tasmániában nekiálltunk egy idő után számolni út közben, aztán mikor 100 fölé ért a számláló, abbahagytuk), de ez mindenhol általános. Leggyakrabban kengurukat ütnek el – ők alkonyat után kezdenek el mászkálni. A Kangaroo Islanden elég büdös volt a hihetetlen sok roadkilltől – ott pl. nem szívesen bicajoztunk volna emiatt.

Nagyjából ennyi lett volna. Már csak egy videónyi emlék jön ide, aztán folytatjuk Indonéziából – stay tuned!

4 thoughts on “So long AussieLand – empirikum

  1. Varga Tamás

    Nagyon jó írás Ausztráliáról. Mintha csak tegnap lett volna, amikor olvastam, hogy műanyag kés mert nem ért oda a konténer.

    Reply
  2. Moni

    Ez valami szuper. Hetvegen alaposan vegigolvasom, mert ilyen osszefoglalot meg nem lattam, az ott elo haziurunk pedig szukszavu. Koszi, es akkor Jakarta? Nahat.

    Reply
    1. eFi Post author

      Majd jön Jakartából is a kontent, amint belaktuk meg amint ecsitult az ipari méretű kultúrsokk 🙂

      Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published.