eFi és a halászlé

Bajai vagyok. Egy olyan magyar kisvárosban születtem, ahol 36 kg hal az egy főre jutó éves halfogyasztás, miközben a magyar alig eszik halat. 36 kg/fő akkora mennyiség, hogy abban a statisztikában, amiben ezt láttam csak egy okinawai halászfalu verte meg Baját.

A bajaiak átlagban hetente – két hetente főznek egy halat:

A halat megpucolják, irdalják, darabolják és sózzák. 1.2 liter vizet öntenek egy kiló halra, és egy nagy vöröshagymát vágnak apróra bele. Kantűzön főzik (ha lehet, akkor fán, de ha nem lehet, az nem akadályozza meg a bajait, hogy levet egyen), ami fontos, hogy a zubogva forrás kinyerje a csontenyvet. Forráskor egy nagy evőkanál rendes őrölt piros paprika megy bele, a széteső hústól tartók löttyintenek bele vörösbort, aztán 35-40 perc zubogás után leszedik és megeszik.

Az átlag fél kiló hallal számol személyenként, én simán veszek közel egy kilót per koponya, mert sosincs olyan, hogy ki kellene dobni a maradékot.

A bajai tésztával eszi a halat:

A tésztát feltesszük főni, ahogy megforrt a lé. A száraztészta általában Stranszki Julitól jön, vagy ha az ember épp nem lusta, akkor fog 10 deka liszthez egy tojást meg egy csipet sót, jól összegyúrja, aztán gyufa méretű darabokra vágja.

Nincs ebben semmi titok vagy mágia. Sok halbolt él meg a harmicezres kisvárosban abból, hogy attól a pillanattól, hogy a bajai megkívánta a levet, 30 perc múlva eladja neki a tisztított, irdalt, sózott, darabolt halat, amit a bajai hazavisz és 50 perc múlva halászlé formájában már meg is eszi.

A bajainak nem kell Baján lenni ahhoz, hogy halat főzzön. Én készítettem már a Dunán a homokban, Krakkóban egy Novotel szálloda tetején, Sydneyben egy toronyház teraszán, Rotterdamban egy kertvárosi kertben meg még ki tudja hány helyen.

Főtt már a hal uszadékfán, akácon, gázon, indukciós lapon. Nem mindig lesz ugyanolyan jó, de mindig megesszük.

Magyarországon nagy divat utálni dolgokat – nekem ez sosem ment. Én imádom a szegedi halat – ha megfőzi valaki és megkínál vele, nagy örömmel eszem belőle. Igaziból egyetlen halételtől sem idegenkedek, sőt, állat jó seafood chowdert csinálok a családom szerint.

Na jó, az előző állítás alól egy kivétel van: az indonéz gurame nem megy le a torkomon azóta, amióta tudom / láttam, hogy lehet azért büdös egy kicsit, mert fekáliás tóban tenyésztik több helyen.

Summa summarum, a halászlé jó dolog és mi bajaiak tésztával szeretjük. Én és a családom sem veti meg sem a szegedit, sem a bármelyik másikat, de nyilván a ~6 éves korunk óta pár heti rendszerességgel fogyasztott halászlé adja a standardot az agyunkban.

Ubiquiti és a PoE

TL;DR: mindig olvass manualt.

Két épület között kell a LAN-t átlőnünk – ehhez találtuk meg a Ubiquiti NanoStation 5AC Loco antennáit, amik pont ezt a problémát oldják meg. Először csináltam ilyet, eléggé fogalom nélkül, de gondoltam nem lesz ez túl bonyolult dolog.

Az antennákat csak PoE tápellátással lehet etetni, de azzal semmi baj. Van a házban egy atomerőmű méretű 24 portos Ubiquiti Professional PoE switch és egy UTEPO SF10P-FHM, mindkettőn van szabad port is (a nagy dögön ráadásul PoE+ és PoE++ is), így halál nyugalommal szereltem fel őket.

Kis kezeimmel gyönyörűséges UTP kábeleket krimpeltem, leteszteltem a drótot is és a switchekkel való kapcsolatukat is, megteszteltem a PoE tápátvitelt ahogy illik és minden tökéletesen rendben volt – gondoltam én hülye.

A kis antenna megkapja az UTP kábelt én meg mennék a computer elé konfigurálni, de útközben a PoE switchre nézve azt látom, hogy se a Link se a PoE tápolás led nem aktív. Rámértem az antenna végén levő RJ45 csatin a PoE kapcsolatra, minden rendben volt, a nagy switch portjai meg tudják a Pair A (1, 2+ és 3, 6-) és Pair B (4, 5+ és 7, 😎 PoE tápolást is – akkor meg WTF?

A nagy switch 44-57V, illetve 50-57V DC feszültségen tápol, a kis UTEPO pedig 48-57V DC tartományban – ahogy én azt eddig a PoE tápról tudtam. És itt jön a trükk: a kis NanoStation antennáknak 24V 0.5A DC táp kell, különben nem szólalnak meg.

Ezt úgy tudod elérni, hogy veszel hozzájuk 2*14.70 EUR nettóért 2 db 24V-os PoE injektort. Végignéztem az összes point-to-point átjátszó antennájukat és mindegyiknek ez kell.

Nem mondom, hogy nem viszket a fejem búbja az idegességtől. 48V DC-ből kb. két üveggolyó áráért lehet 24V DC-t készíteni, amit a gyártó simán megtehetne az antennáiban. Vagy mondjuk mellékelhetné a speciális 24V DC-s PoE injektorokat, ahogyan teszi ezt szinte az összes WiFi access pointjánál.

Meglopott a Magyar Posta dolgozója(?)

Pár hónapja csináltam a Wago 243-x08 sorozatú vezetékközösítőihez egy kalapsínes mountot.

Tőlünk ~2000 km-re, Londonban Mat, egy másik KNX és 3D print user ezt megtalálta, kinyomtatta, majd a kész modell fotóját a következő commenttel töltötte fel a printables.com-ra:

Fits perfectly:)

@fns720 Don’t know about you guys but sourcing the x08 in the UK is not easy – they are really highly priced and minimum order 50 per colour. So I will need to spend £120 plus shipping just to have 3 plugs of each colour 🙁 It’s a bit gutting really.

A cégünk bőven használ ilyen közösítőket és mivel mi 0.29 EUR/db áron szerezzük be ezeket, írtam Mat-nek, hogy szívesen küldök neki pár darabot hogy ne kelljen ezért 120 GBP-t kidobnia, csak adjon egy címet. Mat nagyon örült, kaptam címet, én pedig feladtam neki 4*3 darabot:

A borítékba rakás előtt összefogtam egy festők által használt maszkolószalaggal az egészet, hogy ne zörögjön és egyben odaérjen:

Nem ez történt.

Tegnap a fiúk a következő két fotót küldték a becsomagolt, visszaérkezett, immár üres borítékról:

Tisztelt ügyfelünk!

Tajékoztatjuk, hogy küldeménye a postai folyamatok során sajnálatos módon megsérült. A történtekért és az okozott kellemetlenségért ezúton kérjük szíves elnézését.

A Magyar Posta így hívja azt, amikor felbontják a feladott leveled, kiveszik a tartalmát és a borítékot visszadobják a kézbesítendők közé. Remélem a tettesnek ez a 12 db KNX konnektor marad az életben a legnagyobb öröme.

Ha legközelebb Rotterdamban járok, hozok egy marék 243-x08-at, beteszem egy borítékba és feladom a holland postán. Ők nem loptak még tőlünk sosem.


A few months ago I made a DIN rail mount for Wago 243-x08 series KNX connectors.

Mat, a KNX/3D print user in London found and printed this design. He uploaded a photo of the finished model with the following comment to printables.com:

Fits perfectly:)

@fns720 Don’t know about you guys but sourcing the x08 in the UK is not easy – they are really highly priced and minimum order 50 per colour. So I will need to spend £120 plus shipping just to have 3 plugs of each colour 🙁 It’s a bit gutting really.

Our company uses a lot of these and as we get them for 0.29 EUR/each within EU so I wrote to Mat I’d be happy to send a few so he doesn’t have to spend £120. Mat was happy, I got his address and sent him 4*3 pieces:

Before putting them in the envelope, I used painters masking tape to hold the whole thing together so it wouldn’t rattle and it would arrive in one piece:

That’s not what happened.

Yesterday the boys sent me the following two photos of the wrapped, returned but empty envelope:

Dear customer!

Please be informed that your shipment has been unfortunately damaged during the postal process. We apologize for the inconvenience caused.

This is what Hungarian Post calls it when they open your letter, take out the contents and return the envelope to the delivery address. I hope the culprit will have the greatest joy in life with these 12 KNX sockets.

I’ll get a handful of 243-x08, put it in an envelope and post it at the Dutch post office next time I’ll come to Rotterdam. They’ve never stolen from us before.

Magyarország postája

Ügyfélnek rendelt nagy értékű elektronikát hozott a Magyar Posta. A csomagot a német nagykereskedő DHL-lel adta fel, ám itthon átveszi tőlük a Posta a kézbesítést.

Szerencsétlenségünkre a csomag érkezésekor egész héten Hollandiában voltunk, így a csomagot egy 2 hónapos kislányt pesztráló kismama vette át a postástól, aki gyorsan letette a 2 nagy dobozt, majd sietve távozott is. A kismama látta, hogy az egyik doboz fele Magyar Posta ragasztószalaggal van megfixálva, de nem szaladt a postás után jegyzőkönyvet felvenni.

6 nappal később értünk haza. Látva a csomag külső sérülését úgy döntöttünk, hogy egy kamera előtt bontjuk fel azt:

A csomagban kb. 1000 EUR értékű eszköz belső csomagolásán vörösbornak látszó penészes beázást találtunk – mintha valaki belelocsolt volna egy pár decit. A csomagolást félretettük, majd a videót eljuttattuk a nagykereskedőnek, a DHL-nek és a Magyar Postának is.

A nagyker azonnal a fuvarozóhoz küldött.

A DHL a Magyar Postához.

A Magyar Posta pedig ide:

This is how they roll.

Meneküljön ki merre lát!

So long and thanks for the fish!

2000 október 1-én alapítottuk a HomeComot, ma pedig kiállítottam az utolsó számlát, aminek kiegyenlítése után végelszámoljuk a céget.

A HomeCom javarészt 3rdparty IT support szolgáltatást nyújtott vállalatok supply chain osztályai számára: Busch, Capro, CBBC, Cressi, Dreher, Elma, Heineken, Sága, Sandoz, Sugó Food, Unilever, Vidarex voltak a legjelentősebb ügyfeleink.

HomeCom szoftvert használtak 135 országban és használnak 82-ben még ma is, amire nagyon büszke vagyok.

A szüleim világ életemben becsületesnek neveltek. Én és a cégem is az utolsó forintig megfizetett mindig minden sarcot. Makulátlan vállalkozást búcsúztatok el.

So long and thanks for the fish!

Ha nagy leszek, villanyász leszek?

Valamikor rég, talán még Mária Terézia idejében épületeket automatizáltam. Ez annyira ment, hogy majdnem munkát adott Ausztráliában – de az egy másik történet.
Most, hogy visszaköltöztünk Európába, nekiállok megint, ezúttal a fiaimmal, hármasban.

A dolog úgy indult, hogy a szerkezetkész házban, amit 20+ éve vásároltunk, 16 előre beépített szigetelt redőnytok volt készre szerelve és a villanyszerelőnk rákérdezett, hogy akarok-e motoros redőnyöket majd. Fogalmam nem volt, hogy kéne-e ez nekünk, ezért elsőre inkább nemet mondtam. Aztán persze egy évvel később már a saját bőrömön éreztem, hogy ez nem jó így és nekiálltam a tizenhat redőny automatizált villamosításának.

Az automatizálás mindenféle egzotikus hardverekkel kezdődött, majd találtam egy magyar gyártót is a feladathoz, azonban normális szoftver egyikhez sem volt, úgyhogy írtam egy sajátot, aztán még egyet, majd ern0 cimborámmal egy harmadikat. A második frontendjét szerettem a legjobban (annak ANSI C volt a háta és Macromedia Adobe Flash ActionScript az eleje), de igazán ern0 dataflow backend agymenése volt mind közül messze a legfrappánsabb. Ráadásul a dataflow komponens írás egy olyan addikció, amiről nehezen jön le az ember, ha egyszer belekezd. Ern0 agya nagyságrendekkel gyorsabb mint a beszédszintetizátora, de én ennek ellenére arra buzdítanálak, hogy ha érdekel a téma és kell még egy drog az életedbe, akkor nézd végig a témában ezt is meg ezt is meg ezt is 🙂

Szóval a nyúlüreg 2000 körül az X10 PowerLine protokollal indult, aztán jött minden, amit csak el lehet képzelni a témában. Az épületautomatizálás az esetek nagy százalékában protokollok egymáshoz illesztését jelenti. Van ugyan kivétel ahol nem kell gateway tuningolással vesződni, de arra meg kevés esetben elég a budget. Hogy mást ne mondjak, a gépészeti oldal még 2022-ben is kifejezetten szereti titkolni a saját buszos kommunikációját, miközben olyan, régóta létező nyílt szabványok segítenék az egységesítést, mint a Modbus, a BACnet vagy akár a KNX (és még lehetne sorolni bőven).
Szumma szummárum, anno sniffeltünk mi is mindenfélét, több-kevesebb sikerrel.

Amint berántott ez a homeaut világ, szembejött egy friss probléma: a villanyszerelők (és a riasztós szakemberek jó része is) retteg ettől a feladattól. Ráadásul kevés olyan mesterrel találkoztam, aki áttakinthető, dokumentált munkát adott csak ki a kezei közül. Ebből jött az, hogy én majd akkor szerzek egy villanyász papírt a 7/1991 számú kolbásztöltő üzemmérnökim mellé és villanyász is leszek. Onnantól majd eggyel kevesebb lesz a szűk keresztmetszet.

Nos, ez a 2000-es évek elején nem működött, ugyanis csak nappali tagozaton lehetett villanyszerelő képzést kapni. Anno beszéltem olyan hivatalnokkal, aki azzal zavart el, hogy “nem kellett volna agyoniskolázni” magam 😀

Szerencsére ez mára megváltozott, és már felnőttképzésben is lehetsz villanyász – Ákos fiamból is így lett villanyszerelő.
Ha te is beleugranál ebbe, akkor épp tudok adni a szóbeli vizsga tételeihez egy kupac kidolgozott doksit – pdf-ben és szerkeszthetően Markdown formátumban is ott van a zip file-ban. Enjoy!

HomeAssistant, Modbus, MQTT

Preface: száraz, technikai home automation post jön, magamnak és hasonló bűvös kockáknak.

A probléma

HomeAssistantban akartam egy PLC digitális kimeneteit szenzorokként látni. A PLC beszél Modbus TCP-t, HomeAssistantban meg ott a modbus támogatás gyárilag, így relatíve egyszerűnek tűnt a dolog.

Amint nekiálltam az első bináris modbus szenzor definíciójának elfogott a félsz, hogy mi van, ha a HomeAssistantnak nem lesz annyi esze, hogy az összes coil állapotát egy körben kérdezze le. Modbuson ugyanis egyetlen requesttel elkérheted az összes eszköz állapotát egy byte tömbben – ha jól emlékszem 10 msec alatt -, nálam pedig 96 coil lekérdezése a feladat, ezért nagyon nem mindegy, hogy 1*10 vagy 96*10 msec egy polling kör.

Így definiáltam két szenzort, majd meglestem mit csinál a modbus integráció és sajna igazam lett: a HomeAssistant egyesével polloz, így ez nekem nem járható út. Persze lehetne saját integrációt fejleszteni (nagy eséllyel ez lesz a vége), de egyelőre gyorsabbnak tűnt az, ha MQTT szenzorokra váltok. Ráadásul az MQTT szexi, minimál network forgalommal, szóval mindenképp szimpatikus.

HomeAssistant alatt régóta ott csücsül az MQTT integráció – egy Mosquitto brókert tudsz pár klikkel telepíteni és már megy is. Nálam ez már adott volt, mivel az adott configban monitorozott ZigBee szenzorok adatait egy Zigbee2MQTT integráció szállította MQTT-n keresztül a HomeAssistantnak. Az egész hóbelevanc ment magától a kezdetektől fogva, így nem is sejtettem, hogy egy külső script bármi galibát okozhatna.

Összeraktam a scriptet, elindítottam és benéztem a Mosquitto brókerbe, de a script által publikált modbus topicnak nyoma nem volt – WTF?

A megoldás

Ahhoz, hogy mindenki megkapja a maga releváns szeletét a brókerből, dedikált userek és access control lista kell.

Először csináld meg az usereket az MQTT bróker configjában:

certfile: fullchain.pem
customize:
  active: true
  folder: mosquitto
keyfile: privkey.pem
logins:
  - username: external_user
    password: external_pass
  - username: internal_user
    password: internal_pass
  - username: observer_user
    password: observer_pass
require_certificate: false

A logins blokk definiálja a brókerhez hozzáférő usereket. Amint látod, én hármat csináltam: az internal_usert kapják a belső integrációk, az external_user a modbus scripté, az observer_user pedig nekem egy külső monitoring toolhoz hasznos.

A customize blokkon belüli active: true mondja meg neki, hogy extra cfg file-okat kell még olvasgatnia induláskor, a folder: mosquitto pedig azt, hogy a share/mosquitto folderen belül lakó összes .conf végződésű file az övé.

Így már csak létre kell hoznod a share/mosquitto/acl.conf file-t benne a definícióval, ami megmondja a brókernek, hogy hol lesz az access control file:

acl_file /share/mosquitto/accescontrollist

Végül ebben a /share/mosquitto/accescontrollist fileban jogot kell adnod az egyes usernek:

user internal_user
topic readwrite #

user external_user
topic readwrite modbus/#

user observer_user
topic read #

Még a Zigbee2MQTT configjában kell definiálni az MQTT usert az MQTT blokkban és meg is vagyunk:

data_path: /config/zigbee2mqtt
external_converters: []
devices: devices.yaml
groups: groups.yaml
homeassistant: true
permit_join: true
mqtt:
  base_topic: zigbee2mqtt
  user: internal_user
  password: internal_pass

Már csak a Modbusról jövő MQTT szenzorok HomeAssistantba gyógyítása van hátra, de az majd inkább egy következő post lesz.