Backblaze nyílt forráskódúvá tette az általuk használt saját RAID tömbjeiket védő Reed-Solomon implementáció Java forráskódját. A Reed-Solomon algoritmus egy hibajavító eljárás, amelyet Irvin S. Reed és Gustave Solomon bácsik dolgoztak ki 1960-ban. A módszert a Backblaze a RAID adattömbjei védelmére használja, de ugyanez az algoritmus “óvja” az optikai lemezeinken tárolt adatokat csakúgy, mint az (A|S)DSL átviteli technológiákban mozgatott adatcsomagokat, vagy épp a QR kódokat, sőt, a Voyager 2 űrszonda is egyfajta Reed-Solomon származékot használt! A világban rengeteg adaton alkalmaznak hibafelismerő módszereket és valamivel kevesebbszer hibajavító algoritmusokat. Hibafelismerés szinte mindenben van: a személyi számodtól kezdve a számlaszámodon át a TAJ azonosítódig minden hivatalos adat tartalmaz ilyet. Míg a hibát csak felismerni képes algoritmusok arra jók, hogy az adathibát detektáljuk, addig a hibajavító algoritmusok az adathibát akár korrigálni is képesek. Hibafelismerő algoritmus a mezei ismétlő módszer, a paritásteszte, a leggyakrabban használt CRC és a különböző hash algoritmusok is, de ezeket hagyjuk most, mert minket a Reed-Solomon cucc hozott lázba! A Reed-Solomon algoritmus úgynevezett “előremutató hibajavító” (=FEC, Forward Error Correction) algoritmus. Az “előremutató” jelzőt azzal érdemelte ki, hogy a hibajavításhoz nem kell a hibásan érkezett adatcsomagot újraküldeni. Az egész posztot az indukálta, hogy végigolvastam a fent már linkelt Backblaze bejegyzést, amiben Brian Beach baromi közérthetően el is magyarázza, hogy néz ki a hibajavító implementációjuk belül. Arra buzdítalak, hogy ezt te is tedd meg – ám ahhoz, hogy értsd is amit Brian magyaráz, nem baj ha fejben van, amit középsuliban a mátrixokkal kapcsolatban próbáltak meg beletömni. Mivel mint említettem, engem anno nem hozott kifejezetten lázba a lineáris algebra, Sipi minden igyekezetének ellenére sem (ellentétben pl. a jód-aziddal), így nekem is kutakodnom kellett, hogy megértsem a magyarázatot. Így találtam rá Horváth Dániel remek mátrixos előadásaira. Ebből nekünk mindenekelőtt a mátrixok szorzására lesz szükségünk: Majd kelleni fog a mátrix inverzének kiszámítása is, ahhoz viszont előbb fel kell fogni a determinánst (ahhoz meg a kifejtési tételt, de ezek egy videóban lesznek): Végül a mátrix inverzének számítása: Végignéztem a videókat és a determináns számításnál azért csak beugrott, hogy az a jó az endusernek, ha a legtöbb nullát tartalmazó sorral|oszloppal kezdi a kifejtést, szóval Sipi, csak megmaradt valami!-) Ha neked is megvolt a fenti 3 videó (vagy kened-vágod a mátrixműveleteket amúgy is), akkor most nyomás a Backblaze posztot olvasni! ]]>

Állítólag nagy kezem van. Ezt támasztja alá az is, hogy idáig a kedvenc egerem a Logitech Performance MX volt. Most megjelent az utóda, amit a gyártó MX Master névre keresztelt. Ez az első emberes egér, aki Bluetooth LE támogatást kapott és Mac kompatibilis. Meg is rendeltem azonnal, az előbb ért ide. Már a csomagolására adtam egy piros pontot – rettenet utálom, mikor a ritkaföldfém mágneseket dobáljuk a szemétbe. Tapasztalatok:

• A Performance MX háta domborúbb kicsit, ez laposabb az ujjak felé. Majd meglátjuk, hogy olyan kényelmes-e, mint az elődje.
• Bluetooth connect megy azonnal, interferencia semmi (nem úgy, mint az unified kis bigyóval, amit muszáj volt a gép hátából egy USB hosszabbító dróttal előre hoznom, hogy ne lagoljon).
• A teflon talpak elképesztő síkosak. Már az előző is oké volt, de ez hihetetlenül csúszik az asztalon.
• A hasán levő szenzor első ránézésre könnyebben takarítható lesz, de majd meglátjuk, ha összeszed ez is valami hajszálat.
• Az oldalára hátra pakolt két button (forward és back) teljesen értelmetlen RSI gyár, ellenben az oldalsó görgővel nagy élmény Final Cutban a timeline-t mozgatni.
• A scrollwheel megérzi, ha izomból megtolod és átvált racsnis módból szabadonfutóba magától, aztán ha megállítod, akkor meg vissza. Ezt a váltást lehet force-olni a wheel mögé rakott buttonnal, de szerencsére ez utóbbi átállítható egy rakat másik funkcióra (meg is kapta az idáig csak trackpaddel elérhető smart zoomot azonnal).
• A hüvelykujj alá pozícionált gombon maradt a default “Gesture” mód, amivel workspace-ek között lehet lapozni (hold + LEFT|RIGHT move), illetve Mission Controlt (hold + UP move, vagy egérmozgás nélkül csak klikk) meg App Exposét (hold + DOWN move) lehet indítani.
• Az akksi a korábbi cserélhető AA helyett beépítetté változott, ugyanúgy micro USB tölti az egér elején. Ha addig kibírja az akksi, amíg a Logitech előáll egy még lapátkezűbb példánnyal, akkor semmi gondom ezzel.