Állítólag nagy kezem van. Ezt támasztja alá az is, hogy idáig a kedvenc egerem a Logitech Performance MX volt. Most megjelent az utóda, amit a gyártó MX Master névre keresztelt. Ez az első emberes egér, aki Bluetooth LE támogatást kapott és Mac kompatibilis. Meg is rendeltem azonnal, az előbb ért ide. Már a csomagolására adtam egy piros pontot – rettenet utálom, mikor a ritkaföldfém mágneseket dobáljuk a szemétbe. Tapasztalatok:
- A Performance MX háta domborúbb kicsit, ez laposabb az ujjak felé. Majd meglátjuk, hogy olyan kényelmes-e, mint az elődje.
- Bluetooth connect megy azonnal, interferencia semmi (nem úgy, mint az unified kis bigyóval, amit muszáj volt a gép hátából egy USB hosszabbító dróttal előre hoznom, hogy ne lagoljon).
- A teflon talpak elképesztő síkosak. Már az előző is oké volt, de ez hihetetlenül csúszik az asztalon.
- A hasán levő szenzor első ránézésre könnyebben takarítható lesz, de majd meglátjuk, ha összeszed ez is valami hajszálat.
- Az oldalára hátra pakolt két button (forward és back) teljesen értelmetlen RSI gyár, ellenben az oldalsó görgővel nagy élmény Final Cutban a timeline-t mozgatni.
- A scrollwheel megérzi, ha izomból megtolod és átvált racsnis módból szabadonfutóba magától, aztán ha megállítod, akkor meg vissza. Ezt a váltást lehet force-olni a wheel mögé rakott buttonnal, de szerencsére ez utóbbi átállítható egy rakat másik funkcióra (meg is kapta az idáig csak trackpaddel elérhető smart zoomot azonnal).
- A hüvelykujj alá pozícionált gombon maradt a default “Gesture” mód, amivel workspace-ek között lehet lapozni (hold + LEFT|RIGHT move), illetve Mission Controlt (hold + UP move, vagy egérmozgás nélkül csak klikk) meg App Exposét (hold + DOWN move) lehet indítani.
- Az akksi a korábbi cserélhető AA helyett beépítetté változott, ugyanúgy micro USB tölti az egér elején. Ha addig kibírja az akksi, amíg a Logitech előáll egy még lapátkezűbb példánnyal, akkor semmi gondom ezzel.
“késő”: megvettem
A csúszást mostanra helyrerakhatták, mert én nem érzékelem a dolgot.