Category Archives: Mac

Kalandom a Microsoft screen sharing szolgáltatásával

Valahányszor arra van szükség, hogy a user gépén valamit matassak vagy demózzak valamit egy felhasználónak, általában a TeamViewer vagy az AnyDesk ugrik be először mint screen sharing mankó és csak másodjára / harmadjára jut eszembe a Skype. Nos, az elmúlt hetekben ebből csak annyi változott, hogy a Skype-ot többet nem tekintem használható opciónak.

Régóta Office 365 előfizető vagyok, a business premium csomagot használom. A csomag része egy Skype for Business alkalmazás is, amit néha használtam screen sharingre – legtöbbször olyan esetekben, amikor a felhasználó nem tudott más hasonló szolgáltatást indítani.

Tavaly decemberben a Microsoft átbillentett valahol egy bitet, amitől az én Skype for Business szolgáltatásomból “magically” Microsoft Teams lett. Ez a váltás a következő változásokat eredményezte:

A Skype for Business app login után örömmel értesít, hogy a cégem immár a Microsoft Teams szolgáltatását használja és induláskor rögtön választhatok is, hogy a Skype vagy a Teams alkalmazást szeretném használni:

Ha ennyi törődés után hálátlan gyökér módon én mégis a Start Skype for Business gombot nyomnám meg, akkor az aljas tettet az alábbi szankciók követik:

  • A Skype for Business app elindul
  • az ablak headere tovább bíztat a Teams használatára
  • a Chats ablakban látom az összes korábbi beszélgetésemet, illetve a Skype for Businesst használó partnereim status változását is…

  • azonban a Contacts menü tokkal vonóval disabled, azaz az alkalmazás jelenlegi formájában arra jó, hogy foglalja a helyet a dokkon, illetve némi CPU loadot eredményezzen:

Gondoltam teszek egy próbát a reklámozott MS Teams szoftverrel is. Az app pöpecül indul, igen csini, de momentán ennyire használható, ugyanis a Skype for Businesst használó contactjaimmal screen sharinget nem tudok csinálni vele.

Summa summarum, az MS Teamsre áttereléssel azt sikerült elérni, hogy jelenlegi formájában sem a Skype for Business, sem a MS Teams alkalmazás nem használható arra, hogy a Skype for Businesst használó partnereimmel screen sharing kapcsolatot létesítsek.

2019 április 10-én írtam a magyar Twitteres Microsoft supportnak, akik megpróbáltak megoldást találni a problémámra, majd odáig jutottunk, hogy ők a business professional csomagom miatt nem tudnak segíteni és megadják az ausztrál ügyfélszolgálat számát, aki meg majd igen.

Az ausztrál ügyfélszolgálattal 2-3×45 perc on hold próbálkozás után hozott össze a sors, akik végül kirendelték a feladatot az egyik support mérnöküknek. Vele mindenféle praktikát kipróbáltunk – Windows virtuális gépben és Mac-en installáltunk Powershellt, mindenféle csomagokat, ment vagy 25+ mail oda-vissza, majd a thread ezzel a levéllel állt meg tegnap:

Azt láttunk a Teams felügyeleti központban, hogy ezt az opciót letiltott Microsofttól.

A PowerShell alkalmazással láthatjuk, hogy ha a letiltása visszaállítható-e. Mint sokszor mondtam, lehetséges az is, hogy a probléma nem megoldható, mert ez egy globális módosítás.

  • A MS Teamsre váltást én senkitől nem kértem, mégis megtörtént
  • a Skype – Teams alkalmazások screen sharing szempontból egész biztosan nem átjárhatóak
  • Jelenlegi formájában sem a Skype for Business, sem a MS Teams alkalmazás nem használható számomra
  • a váltás úgy tűnik, nem csinálható vissza, így 2019 októberig, amíg a Microsoft erőből át nem terel mindenkit az új csittifitti MS Teams appba, nekem nem lesz tőlük screen sharing megoldásom

Itt adtam fel, a tanulságot mindenki vonja le maga.

Songwhip

songwhip.com oldalt: megkeresi neked a tracket minden streaming music service-ben és kiteszi a linkjeiket egy listába. Ordít róla, hogy ebből Alfred workflowt kell csinálni (Ottó régóta kérte már ezt tőlem, plusz tök jó érzés pont pénteken kipipálni egy pet projektet). Csak egy kis Python kell hozzá XPath-tal és már ki is túrtuk a lényeget:

#!/usr/bin/python
import sys, os, json, requests
from lxml import html
# get url from clipboard
url = os.getenv('cb')
query = 'https://songwhip.com/' + url
page = requests.get(query)
url = page.url
tree = html.fromstring(page.content)
data = { "items": [] }
mods = {
	"cmd": {
		"subtitle": "Copy link to clipboard"
	},
	"alt": {
		"subtitle": url
	}
}
song = tree.xpath('/html/head/title/text()')[0]
data["items"].append({"valid": True, "uid": "00songwhip", "title": "SongWhip", "subtitle": song, "arg": url, "icon": {"path": "icon.png"}, "mods": mods})
items = tree.xpath('//a[@role="button"]')
i = 0
for item in items:
	i = i + 1
	title = item.text
	url = item.get("href")
	file_icon = "icons/icon.png"
	if os.path.isfile("icons/" + title + ".png"):
		file_icon = "icons/" + title + ".png"
	mods = {
		"cmd": {
			"subtitle": "Copy link to clipboard"
		},
		"alt": {
			"subtitle": url
		}
	}
	data["items"].append({"uid": str(i).rjust(2,"0") + title, "title": title, "subtitle": song, "arg": url, "icon": {"path": file_icon}, "mods": mods})
sys.stdout.write(json.dumps(data))
Installáld a workflowt, másolj be egy music streaming URL-t a kedvenc streaming szolgáltatásodból a clipboardba, majd Alfredben add ki a “sw” keywordöt és voila: Ha tetszik, viheted a packal.org-ról. Have fun!]]>

Mac workflow: Markdown to MS Word .docx

Markdownban tartom, a Word dokumentumoktól meg az Isten óvjon, úgyhogy a pandoc becenevű fegyverrel tüzeltem az ajánlatokra:

brew install pandoc
pandoc -o cv.docx -f markdown -t docx cv.md
A pandoc az a minden OS-re megírt svájci bicska, amit először kell körbenézni akkor, ha valaha arra lenne szükséged, hogy két különböző markup formáttum között konvertálj. Update: ha ezen fellelkesültél volna és mondjuk innentől minden Markdown doksit is CLI-ből szeretnél PDF formátumúvá konvertálni, az sem lehetetlen. A pandoc ehhez a pdflatex binárist használja, ami a basictex csomagban lakik eltemetve, de mi kibányásszuk:
brew cask install basictex
ln -s /Library/TeX/texbin/pdflatex /usr/local/bin/pdflatex
Innentől látszik a pdflatex a pandocnak, már onthatjuk a README.pdf-eket:
pandoc -o README.pdf -f markdown README.md
]]>

Mac workflow: hátha SONOSt hoz a Jézuska

  • Apple === zártság, ezt tudtuk eddig is. Persze AirPlay servert azért csinálhatunk egy Raspberry Pi-ből, használhatunk hozzá egy kis Airport Expresst vagy egy Apple TV-t ha elég annak az egy darab digitális audiokimenete, de ezekhez még mind speakert kell illesztenünk ugye.
  • Az AirPlay lagos. Isten látja lelkemet, amióta az AirPlay megjelent, azóta várom, hogy majd a szuper mérnökök megoldják azt, hogy az egymástól 10 méterre levő két hangszóróból egyszerre szóló zene ne legyen a késés miatt visszhangos, de a 2010 szeptembere óta létező AirPlay a mai napig késik, úgyhogy épp 6. éve már, hogy képtelenek orvosolni a bosszantó problémát.
  • Ahhoz, hogy AirPlayen játszak le, a mai napig futnia kell egy AirPlay targetre zenét küldő szoftvernek valami dedikált frontend vason.
  • Sokat olvastam már a SONOS-ról, csábított is, de az Apple Music támogatás hiánya mindig vissza tartott. Pár hónapja azonban megjött a SONOSokba ez is, úgyhogy az idei karácsonyi hajrában bevásároltunk egy kazal speakert. A SONOS speakerek saját maguk cibálják el a zenét a forrásból, a controller szoftvernek csak addig kell futnia, amíg te kiválasztod, hogy mit akarsz hallgatni, melyik hangszórókon és milyen hangerőn. Hab a tortán, hogy brit szoftveresek rég meg tudták oldani a lag problémát: az összes hangszóró teljes szinkronban tolja ugyanazt a kontentot. Ez így közel tökéletes lenne, ám nekem sokszor jött elő munka közben, hogy egy playlistben olyan track került sorra, ami zavart. Ilyenkor taskot kell váltani meg egerezni ahelyett, hogy a billentyűzet elengedése nélkül foshatnám a kódot. Na ezért született a SONOS Controller workflow. A SONOS Controller egy Alfred 3-ba begyógyítható workflow. Az agyát nem én írtam, hanem 2012-ben itt Sydneyben a Music Hack Day nevű eseményen kezdte Rahim Sonawalla, majd egy csodálatos Python fejlesztői közösség gyűlt köré és tartja karban a projektet a mai napig. Ahhoz, hogy az általam hackolt Alfred workflow bármit is csináljon a SONOS speakereiddel, előbb a SoCo python classt kell installálnod mondjuk a Python csomagkezelőjével:
    pip install soco
    Eszembe nem jutott zeneválasztó funkcionalitást gyártani, hiszen egyfelől a SONOS kismillió adatforrásból képes audiot lejátszani, másfelől erre tökéletesek a desktop és mobil appok, amiket a gyártó ingyen kínál, végül pedig nem ez volt a cél, hanem csak annyi, hogy meló közben gyorsan tracket léptessek, halkítsam/hangosítsam a cuccot, vagy megállítsam a streamet, mindezt úgy, hogy a kezemnek ne kelljen elhagynia a billentyűzetet. A workflow két keywordöt ismer:
    • sc – ha ezzel a kulcsszóval indítasz, akkor az összes zónát vezérled egyszerre: soco_alfred-commands_on_selected_zone
    • scs – ez a kulcsszó pedig előbb összeszedi a LAN-odon látható SONOS speakereket, amikből választasz egyet, majd ezután kapod a parancsmenüt, ami így értelemszerűen a már az előbb kiválasztott speakerre fog vonatkozni: soco_alfred-zone_selector
    A parancslista sincsen széjjel bonyolítva:
    • play – elindítja a lejátszást
    • pause – megállítja a lejátszást
    • next – a következő trackre ugrik
    • inc – emel a hangerőn 5%-ot
    • dec – csökkent a hangerőn 5%-ot
    • vol XX – beállítja a hangerőt XX% értékre, ha XX-nek 0-100 közötti egész számot definiáltál: soco_alfred-set_volume
    Az ikonokon nem megbotránkozni, én Mórickáztam össze őket éjjel amíg ti alukáltatok (a 10 óra timezone offset legrosszabb tulajdonsága, hogy az azonnali agymenéses petprojecthez nem tudok leakasztani egy ingyendesignert :)) A workflowt szokás szerint szedheted a packal.org-ról vagy tőlem. Boldog Karácsonyt!]]>

    Az Apple dongle hisztiről

    Preface: Soha nem szoktam ilyen “vallási” témáról írni, a jelenlegi poszt csak azért születik, mert még sehol nem olvastam a sajátommal egyező véleményt. A múlt héten az Apple frissítette a MacBook Pro palettát, melyen a legkisebb, 13″-os gépük 2 db, míg a többi 4 db USB C csatlakozót kapott (a 3.5″-os Jack lyuk mellett). Az USB C új szabvány, kevés még az USB C portra direktben rádugható eszköz – a szabvány váltás miatt a korábbi kütyükhöz mind adapterre van szükség, ha azokat az új gépünkkel használnák. Lassan annyi dongle kapható Apple termékekhez, hogy azokkal fontot lehet rajzolni: apple-dongle-font image source: @andy23 Twitter Én jelenleg egy mid-2012-es, első generációs minimal config MacBook Pro-t használok, amin a MagSafe tápcsatlakozón és a 3.5″-es jack lyukon túl 2 db Thunderbolt, 2 db USB 3, 1 db HDMI és egy normál SD kártya bemenet található. Ennek ellenére minden nap az alábbi szettel megyek terepre: my-edc-apple-dongles A fenti kép kicsit gonosz, mert a két jobb oldali dongle nélkül is túlélek melóban, azok csak azért vannak velem, mert egy tasakban tartom az összes donglét plusz minden drótot és ezek egyszerre jönnek velem, akár melóba megyek, akár víz alá. A fotón balról jobbra az alábbi játékszerek láthatóak:

    • analog VGA – DisplayPort: ez akkor kell, ha olyan meeting roomban akarsz prezentálni, ahol a projektoron csak analog VGA van, illetve a mennyezetről csak azt vezeti ki drót a gépedig (amerre én járok, ott az esetek >70%-a ilyen)
    • DVI – DisplayPort: arra az esetre, ha (csak) digitális videojelet fogadó DVI port lenne a projektoron, vagy esetleg ilyet tudó monitor van a pool asztalon, mert ugye ha van digitális video in, akkor mégsem vagyunk állatok, hogy analógot használjunk
    • USB – Ethernet: ha nincs WiFi, vagy van, de az enterprise IT nem ad hozzáférést (bizony, ilyen simán létezik). Ez csak 10/100 mbps, van belőle gigabites Thunderbolt verzió is, de az a containerben hajózik éppen.
    • USB + Lightning – Lightning: iPadhez, ha tápot is adnál neki meg fotót/videót is töltenél fel rá egyszerre (búvározós szituációban nagyon hasznos tud lenni).
    • USB – Lightning: ez ugyanarra jó, mint az előző – USB connectiont ad iOS eszközhöz. A végén lógó kék infrás DiveMate Fusion IR nevű bigyó egy gateway az iOS-es DiveMate app és az IR protokollt beszélő búvárcomputerek közé.
    Szóval nálam ezekből 3 mindenképpen ott van. Ha most gépet váltanék, mind a három dongle helyett újra lenne szükség, plusz nagy eséllyel beszereznék:
    • egy HDMI – USB C donglét, hogy ha csak HDMI van terepen, akkor azt tudjam használni
    • egy USB – USB C donglét, hogy amíg ki nem kopik nálam minden USB, addig tudjam őket használni az új géppel
    • egy Thunderbolt 1/2 – USB C donglét vagy jobb esetben egy rövid Thunderbolt 1/2 – USB C kábelt, hogy a külső Seagate GoFlex dokkomat se kelljen kidobni
    Ha 50 USD / dongle átlagárral számolunk, akkor ez 300 USD plusz költséget jelent. Nekem nem azzal van problémám, hogy egy szabvány kikopik és az Apple veszi a bátorságot, hogy kidobja. Sokkal inkább az zavar, hogy a leglojálisabb, Pro gépeket használó vásárlóival sem kegyes annyira, hogy az új szabványra való első teljes átálláskor mellékelne egy váltást megkönnyítő dongle packot. Számoljunk egy kicsit. A cég egy év alatt cirka 2.5 millió notebookot ad el és mondjuk vegyünk másfél éves gépfrissítési ciklust alapul. Tegyük fel, hogy a Pro usernek egyféle régi szabványú video out és egy obsolete USB port hiányzik veszettül. Ha úgy állnának oda a pódiumra, hogy az új szabvány bevezetésekor ott van az új 1st gen gépek dobozában a 2 extra dongle (ami jelen kalkulációban 2.5 * 1.5 * 2 = 7.5 millió drótot jelent), akkor akár az is lehet, hogy kevésbé lenne keserű a szoftver fejlesztésből élő Apple notebook userek szájíze. Akár akkor is, ha 2 dongle árával megemelnék a termékek árát, annak ellenére, hogy az évi 200+ milliárd USD bevétel lehet, hogy elbírná a ~4 millió Pro user felé gyakorolt gesztust. PS.: ez a poszt pusztán arról szólt, hogy nem szeretem, hogy a világ legtöbb tech pénzét termelő vállalata nem empatikus a lojális Pro vevőivel szemben. Ezért aztán arról commentben is kár beszélnünk, hogy:
    • túl kevés az új gépeken a port, úgyhogy még USB C elosztó / docking station / bármi más is kéne
    • nem tudom hozzádugni az új iPhone 7-et sem az új MacBook Pro-khoz
    • miért nem fért el legalább egy microSD slot a házban (holott ezért én is ölnék)
    • miért megy a vékonyítás hiszti ahelyett, hogy még akkut kapnánk
    • et cetera
    ]]>

    Mac workflow: Alfred set color label

    A probléma Egér nélkül akarjuk a Finderben kiválasztott elemek color label tag-jét beállítani.

    A megoldás

    Csinálunk hozzá Alfred workflow-t. A workflow kétféleképpen használható:
    1. Van benne 8, paraméter nélkül használható keyword: lred, lorange, lyellow, lpurple, lblue, lgreen, lgray, lnone – ezek értelemszerűen a nevekben szereplő színűre állítják a kiválasztott Finder elemeket. set-color-label_workflow2
    2. Az “scl” kulcsszóval és az utána írt color paraméterrel ugyanígy beállítja a kívánt színt a Finder által használt 7 féle variációból: set-color-label_workflow1
    A workflowt szedheted a packal.org-ról, vagy tőlem innen. ]]>

    Mac workflow: textfile to Reminders items

    Tatra panorama Erától kaptam szép hosszú szerelmetes levelet to-do listát emailben, amit nekem kényelmesebb lenne kipipálgatni egy Reminders listában. Szerencsére van egy kis eszünk, AppleScriptünk, meg a Remindersnek AppleScript supportja, úgyhogy csak bemásoljuk az emailből a hosszú listát a clipboardba, aztán ráeresztjük ezt a scriptet és voila:

    tell application "System Events"
    	set myText to paragraphs of (the clipboard as text)
    end tell
    repeat with myLine in myText
    	if length of myLine is greater than 0 then
    		tell application "Reminders"
    			tell list q
    				make new reminder with properties {name:myLine}
    			end tell
    		end tell
    	end if
    end repeat
    ]]>

    Mac workflow: Alfred translate-shell CLI translation

    a dict.cc szótáraihoz csináltam Alfred workflowt. Nemrég szembejött a csodás shell-ben való fordításhoz írt translate-shell, amely használja a Google Translate, Bing Translator és a Yandex online service-eket, ráadásul a fejlesztők naprakészen tartják az alkalmazást, így ha a Google teker egyet az API-n, csak a translate-shellt kell frissíteni és már működik is újra minden. Ez kell nekem, ebből csináltam is gyorsan egy Alfred workflow-t (a workflowban szerepel egy, az Alfred 3 által bevezetett var/arg manipulator widget, így Alfred 2-vel nem lesz kompatibilis, de mivel az Alfred 3 már kijött a bétából, így ez nem lehet gond). A trans workflow “trans” keywordjét a translate-shell szintaxissal kell használni: trans-keyword trans-output trans-multilang trans-multilang-output A nyelv-specifikus keywordöknél a target language előre definiált és a kifejezéseket nem kell idézőjelbe tenned: thu-keyword trans-output A trans workflow-t viheted innen, vagy a packal.org-ról.]]>

    Mac workflow: Alfred dict.cc translation

    Alfred Google Translate workflow-t, ám a Google egy ideje DDOS attacknak veszi a workflow ismétlődő lekérdezéseit és ez azt eredményezi, hogy viszonylag gyorsan kizár a szolgáltatásból egy teljes napra. Nem volt mese, más fordító megoldás után kellett nézni – így akadtam rá a dict.cc-re. Innen már csak pár lépés volt Raphael Baron dict.cc-hez írt Python kódja, onnan meg Thomas Hirsch Alfredre szabott workflow-ja. Thomas megoldása sajna bedrótozta a workflowba, hogy az angol->német irányban fordítson, viszont a dict.cc angolról és németről számos más nyelvre képes fordítani, így csak egy picit kellett megpiszkálni a workflowt ahhoz, hogy angol<->magyar és angol<->lengyel irányokban is fordítson: dict_cc-en-hu dict_cc-hu-en dict_cc-en-pl dict_cc-pl-en Újabb forrás->cél nyelv hozzáadásához csak újabb script filtert kell létrehozni: dict_cc-definitions amiben csak ezeket kell cserélgetned: dict_cc-script-filter-details A workflow-t szedheted tőlem, vagy a github forkból.]]>