Ha jártál már úgy valaha, hogy a 3D nyomtatott GoPro quick release clip meglazult és ezért elvesztettél azzal rögzített cuccot, akkor ennek örülni fogsz.

A standard verziót lusta voltam megrajzolni, inkább leszedtem a GrabCAD.com-ról és abba hackeltem bele a klipet lockolni képes kis bigyót:

• 

• 

• 

• 

• 

• 

• 

Az STL-t szokás szerint viheted a youmagine.com-ról.

]]>

]]>

Mi az a “retraction”? A retraction arra jó, hogy amikor a nyomtató a nyomtatás során a hotendet a printerünk A-ból B-be úgy mozgatja, hogy közben nem kell a fejnek műanyagot lepakolnia, akkor az olvasztófejünkből valóban ne jöjjön az olvadt műanyag. Ha jön, akkor találkozunk szembe az oozing (=szivárgás) vagy stringing (~=szálasodás) buzzwordökkel – mindkettő ugyanazt jelenti. Én magyarul azt mondanám a jelenségre, hogy “szőrös modell” – ebből rögtön érteni fogod, miről beszélek: Szóval stringing/oozing alatt azt értjük, amikor a fejből akkor is jön az olvadt nyersanyag, amikor a fejet A-ból B-be mozgatjuk anélkül, hogy anyagot tennénk le. Ha nem használunk retractiont, akkor “A” pontban az extuder megáll, a hotend elindul és elmegy “B” pontba, ahol az extuder újra elkezd anyagot nyomni a hotendbe. Amikor a hotend “A” pontban elindul, a nozzle végében levő olvadt anyag odaragadva az “A” ponthoz egy egyre vékonyodó “szőrt” húz a modellünkön. A retraction minden hiedelemmel ellentétben nem fogja kirántani az olvadt nyersanyagot a nozzle belsejéből, hanem csak megszünteti az olvadékra ható nyomást, amit a felette levő még merev műanyagszál gyakorol rá. A slicer szoftverekben a retraction három paraméterét tuningolhatjuk általában:

• távolság (distance): hány mm-t húzódjon vissza a szilárd nyersanyag. Ez 1-5 mm közötti érték szokott lenni, bár nálam a Prusa i3 MK2 direkt extrudere már 0.8 mm-rel jól érzi magát.
• sebesség (speed) : hány mm/s sebességgel történjen a visszarántás. Nem szabad se túl lassan, se túl gyorsan csinálni – én 35 mm/s értékre lőttem be.
• emelési távolság (lift): retraction előtt mennyire emelkedjen el a fej a nyomtatási síktól. Ezt sem kell az egekbe tornászni, 1-2 layernyi emelés bőven elég. Nálam 0.5 mm-re van beállítva, ez 0.2 mm-es rétegeknél is kicsit több, mint 2 rétegnyi.

Kalibráljon filamentet temp towerrel Ön is!

Mielőtt a retraction beállításokat piszkálgatod, az adott nyersanyaghoz optimális hőmérsékletet érdemes belőni. Ehhez vagy azt játszuk, hogy egy viszonylag apró modellt különböző hőmérsékleteken kinyomtatunk egymás után, vagy megoldjuk az egészet egyben úgy, hogy nyomtatunk egy “temp towert”. A temp tower egy olyan modell, ami Z blokkonként más hőmérséklettel készül, az adott célhőmérsékleteket a kinyomtatott modellen egy felirat jelzi és így szemmel könnyen megállapítható a nyersanyaghoz való optimális nyomtatási hőmérséklet: Egy bárki által gyártott temp towert pusztán STL modellként letöltve persze nem vagy még kész, hiszen azt, hogy melyik réteg milyen hőmérsékleten készül el a slicer szoftvered fogja definiálni a nyomtatónak gyártott GCODE fileban. Miután a legszimpatikusabb temp tower modellt betöltöd a slicerbe, rá kell venni azt, hogy X rétegenként váltson hotend hőmérsékletet. Ezt persze megtehetjük kézzel is, de tegye fel a kezét az, aki látott már scriptet közelről és nem bízná ezt inkább valami automatára! Persze most megírhatnánk magunk is a GCODE-ba hőváltásokat injektáló scriptet – de minek, ha helyettünk megcsinálta ezt már más. Szedjük le fablabnbg github oldaláról a tempinjector.py scriptet, töltsünk le vagy fabrikáljunk egy temp tower modellt, gyártassunk a kedvenc slicerünkkel GCODE-ot a temp tower STL fileunkból, majd injektáltassuk bele a hőváltásokat imígyen (ez egy Python script, úgyhogy egy Python interpreter persze nem árt alá :)):

tempinjector.py sourcefile.gcode targetfile.gcode STARTTEMP TEMP_INCREMENTS TEMP_STEPS_HEIGHT_MM BASE_HEIGHT_MM

A fenti paraméterek jelentése:

• sourcefile.gcode: a forrás GCODE fileunk
• targetfile.gcode: a cél GCODE fileunk
• STARTTEMP: hány ℃-tól induljon a temp tornyunk gyártása
• TEMP_INCREMENTS: hány ℃ értékkel változtassunk minden egyes lépésnél a hotend hőmérsékletén
• TEMP_STEPS_HEIGHT_MM: hány mm magas egy elem a temp toronyban
• BASE_HEIGHT_MM: hány mm magas a torony talpa

A tempinjector.py ezután legyártja az új GCODE-ot, amit már csak ki kell küldenünk a printernek. A temp tower nyomtatása után azonnal látszani fog az adott anyaghoz való optimális hőmérséklet – szánSájn, tibiCsoki, wörldPísz!]]>

Kickstarteren a Tiko névre keresztelt 3D printer, amely nem Descartes kordinátarendszer alapon mozog, hanem ún. “Delta” printer. Egyszer mindenképp szerettem volna játszani egy ilyennel is, a Tiko 179 USD-s backer ára pedig elcsábított. Nézd meg a promó videót, aztán utána megdumáljuk a lényeget: Ami megtetszett a kis nyomtatóban:

• Talán a legfontosabb a titán hotend. Ez feleslegessé teszi a hotend/kocsi közötti szigetelést, csak benne lesz olvadt állapotú a nyersanyag. Ebből azonnal következik, hogy nincs többet az a hiszti, amivel épp most is izmozok: a heat break komponens többet nem ragad be a megolvadt műanyagba, mivel nincs heat break komponens!
• Zárt kamrában nyomtat, így nincs rá hatással a kültéri légmozgás.
• A nyersanyagot zárt térben tárolják → kevesebb por juthat a nyomtatófejbe.
• A nyersanyag bármilyen gyártótól beszerezhető, standard 165 mm átmérőjű orsón forgalomba kerülő 1 kg-os, 1.75mm-s műanyagszál. Önmagában a röghöz kötés kihagyásáért adtam nekik egy piros pontot.
• A printer a tárgyasztalon áll, azaz ha kész a print, leveszed a nyomtatót a tárgyasztalról, leválasztod az ojjektumot, és kész – nincs több csipeszezés!
• Korrektül, felülről hideg fénnyel megvilágított nyomtatótér.
• A gyártó állítása szerint PLA, ABS, HIPS és NYLON is nyomtatható vele.
• Az 50 μm felbontás bőven elég – egy tetszőleges maxra kalibrált FFF printer 20 μm-t tud, de a kereskedelmi forgalomba kerülő nyomtatók nagy része 100 μm-t ígér maximumként.
• Valószínűleg a BuilTakhoz / GeckoTekhez hasonló felületű a tárgyasztal, amihez jól tapad a nyersanyag, nincs warping és nem kell mindenféle mágiákat (painter tape, ABS juice, Kapton, glue stick, fekete kakas áldozat teliholdkor, etc.) bevetni mindehhez.
• Elfogyó nyersanyag érzékelése, ami egyúttal PAUSE módba kapcsolja a nyomtatást, amíg te utántöltesz (mondjuk ezt látni kell, mert a fene tudja, hogy a kihűlt rétegre printelt új réteg mennyire lesz stabil).
• Gyorsulásmérő alapú automatikus kalibráció – bármit is takarjon ez a gyakorlatban, sokkal jobban hangzik mint a kézi bed leveling és az ékszíjak gitárhangolóval történő feszesre állítása!
• Szíjhajtás hejett direkt drive mindenhol, NEMA14 helyett egyedi (egyelőre még nem publikált típusú) léptetőmotorokkal.
• Alacsony energiaigény, külső “brick” tápellátással → a meghaló táp könnyen és fájdalommentesen pótolható.
• Passzív, konvekciós elven működő, ventillátorok nélküli hűtésű hotend → kevesebb zaj, vibráció, áramfelvétel.
• Régóta ámulatba ejt, ahogy egy Delta printer mozog. Ha az Ultimakerről alig tudom levenni a szemem amíg printel, akkor mi lesz, ha karácsonyra ideér ez a kis dög?-)

A 125×125 mm-es henger print volume kicsit kicsi, de ezért a pénzért ki tudok békülni vele (igaziból a srácok a többi Delta printertől eltérően a Tiko tárgyasztalának teljes felületére tudnak nyomtatni, nem csak a kör alapra). Ami kevésbé izgat, de biztos van akinek meg ez lehet fontos:

• Cloud based printing. A printert kezelő szoftver browserben fut.
• Wireless printing – a kis ördögben saját access point is van!
• A zárt kamra nem csak a print process stabilitásának tesz jót, hanem megvéd attól, hogy kisgyerek / állat véletlenül a forró hotendhez érve megsérüljön. Ráadásul ha a printert felemeled a tárgyasztalról, a nyomtatás megáll.
• Annyira picike a printer, hogy könnyen hordozható. Bár ez is csábít benne: akár terepen is gyárthatod a kis bigyókat.

Szummárium: ha kell neked 3D printer és karácsonyig kibírod, akkor AZONNAL VEGYED!]]>