Category Archives: Gastro

Mákos muffin Jutkától

4 Replies

5 tojást szétválasztasz, a sárgájához adsz 25 deka cukrot, egy citrom reszelt héját, pici fahéjat, eldolgozod, majd hozzákeversz 25 deka darált mákot. A fehérjét kemény habbá vered (pici citromlé a fehérjébe segít), majd a tojáshabot óvatosan beleforgatod a mákos cuccba. A muffinpapírokba egy bő púpos evőkanálnyit raksz (nálam 60 deka mákkal jött ki kerek 30 db muffin), majd 170 fokos előmelegített sütőben addig sütöd, amíg barnulni kezd a teteje. Ha nem égeted el, elronthatatlan. Meggyet, piros bogyós gyümölcsöt, savanykás lekvárt, sárgabaracklekvárt és vaníliafagyit szerintem egyaránt elbír turbónak. Have fun!]]>

Nati és az ő nápolyi limoncelloja

2 Replies

Vendégpost ez a ma délutáni. Az eredetit valóban “vendég” írta, de nem ide a blogra, hanem nekem, csak úgy. Blogra ő ilyet sose tenne, két okból sem: egyrészt azt mondaná, hogy “de hát ez annyira egyszerű”, másrészt meg azt, hogy “de én nem is tudok főzni”. Az egyszerűvel még igaza van, mert tényleg az – elronthatatlan, ugyanakkor kívánatos, alkoholban gazdag eredményt produkál. A nem tudok főzni duma meg egyszerűen hülyeség: Nati az a csaj, akinek bármilyen kajáját vakon, maradék nélkül megeszem bármikor. Natival sokat beszélgetek, a pocakfan mivoltomból kifolyólag sokszor kajáról is. Gyűlnek tőle a receptek szép sorban a Notational Velocity appban, amelyeket aztán rendre legyártok, ha úgy tartja kedvem. Eddig még egyetlen egyben sem csalódtam. Ennyi bevezető után azonban átadom a szót neki, hadd mesélje el saját szavaival, hogy csinálja ő és a nápolyiak a házi limoncellot:

Nápolyban sokan készítik házilag, nyolcadolják a citromot, kimagozzák, majd keresztbe vékonyra szelik. Így a citrom kesernyésebb fehér héjrészét és a húsát is beáztatják a szeszbe, nem pedig az a bullshit csak a héját. Kell hozzá kb. egy tucat rendes nagy citrom, nagy! és olasz vagy görög, nagyon sárga, nem habzó külsejű – ez megy így nyolcadolva szeletelve egy liter alkoholba. Utána felfőzől cukor szirupot, na az már ízlés dolga, hogy abból mennyit teszel bele, összekevered, és hagyod még pár napig együtt, utána leszűröd. Egy évig is eláll a fagyasztóban.
Natinak köszönjük. Most pedig mindenki induljon citromért, cukorért és alkoholért, hogy a következő hétvégén már DIY limoncelloval bolondíthassa a citromfagyit!]]>

Málnás panini

7 Replies

mikroblogján láttam meg ezt a csemegét: El is készült azonnal – íme a process étvágygerjesztőnek:

Raspberry brie panini from Gabor Penoff on Vimeo.

A klipen ugyan nem látszik, de természetesen az összerakott szenya megy pár percre egy contact grill masinába két oldalról pirulni – ettől lett rajta az a csíkozódás. Nati és eFi pocakfanok javaslatai:
  1. Szerintem a paninit a kenyérszelet külsejére kent vaj teszi naggyá. Ne sajnáld se a jó minőségű vajat, se a rendes kenyeret alóla. Kenyérből talán a semleges fehérek passzolnak a legjobban, de egyszer kipróbálom sok maggal és/vagy rozzsal is biztosan (most mezei bagett volt az alap).
  2. A málna a pirított mandulával überbrutál. Ehhez veszel natúr mandulát (ha szeletben van, az a legjobb, de ha egészben kapsz, akkor majd felvágod te, no worries!), aztán minden extra nélkül beteszed egy kis serpenyőbe és adsz alá kantüzet. Néha megrázogatod egy kicsit. Minél vékonyabb a szelet, annál gyorsabban pirul a mandula. Mikor már szemmel láthatóan megbarnultak a szélek, akkor kész.
  3. A mézet nem szabad belőle sajnálni, mert egyrészt anélkül savanykás a cucc, másrészt az édes hozza elő a málnából az igazán tombolós málnaízt. A méz ne legyen durva karakteres, hadd törhessen elő a málnából az illatbomba!
  4. A brie pont jó sajt ehhez a szenyához: elég semleges ízű és pont annyira olvad csak meg, amennyire feltétlenül kell. Tökéletes krémes kísérője az illatos ízorgiának, amit a ropogós szeletekbe zártál.
Kifejezetten azért csináltam belőle a drága Luciano által kísért mozgó HOWTO-t, hogy lásd, mennyire egyszerű, ám mégis különleges kaja. Próbáld csak ki bátran, nem lehet elrontani!]]>

Süssünk lekvárt!

12 Replies

A mai nap úgy látszik a köszöngetős postoké: ezúttal Natinak jövök bármivel az alábbi lusta pasikra tervezett sült lekvár HOWTO-ért (Nati, mondjuk szedhetsz nyár végén egy rakat fügét a kertben, okés?). A *.lekvár főzés macerás dolog – dög meleg van, a franc akar a konyhában forró gyümölcsöt kavargatni! A nyersanyag ez ellen úgy védekezik, hogy bekapcsolja magában a muslincamágnest, aki szépen nekiáll rohasztani a jó kis barackokat. Rendes ember ezt nem tűri sokáig, így nekiáll menteni a menthetőt. Esetünkben szerencsétlen barackok annyira oda voltak már, hogy muszáj volt lekvárgyártásba kezdeni. A Nati által javasolt módszerrel az egész gyerekjáték volt és az eredmény is igen ínycsiklandozónak néz ki. Minden barackok remegve várják a kihűlés percét a dunsztban, amikor a kisgyerekekkel kíméletlenül sok palacsintákra kenve befaljuk őket, mondjuk pont holnap. Lássuk a megdöbbentően egyszerű, kubista fotókkal illusztrált receptet: 0. Előkészülünk Szedjünk elő befőttes üvegeket és öblítsük ki őket előbb csak ~60 fokos (=attól egy hímnemű már hülyét kap, olyan meleg), majd lobogó forró vízzel (teavízforraló). Ugyanezt játszuk el a csavaros kupakokkal is. Keressünk egy kosarat/kartondobozt, amibe majd dunsztoljuk a lekvárt és béleljük ki egy/több vastag takaróval/rongyokkal. Szép sorban rakjunk le egymás mellé egy nagy, lehetőleg rozsdamentes tepsit (a rozsdamentest szabad izomból sikálni), egy nagy mély edényt 3/4-ig hideg vízzel, és egy nagy fazekat a tűzhelyre, benne lobogó forró vízzel. Vegyünk minden kiló gyümölcshöz kb. fél kiló kristálycukrot is (én ezt simán elfelejtettem, így lett kristálycukor és porcukor is a lekvárban). A gyümölcsöt mossuk meg és vágjuk ki az esetleg megerrorosodott részeket. 1. Zubogó forró vízbe mártjuk a sárgabarackokat, úgy 30-60 másodpercre: Nyudodtan dobj bele egy tucatot egyszerre a forró vízbe, sok bajuk nem lesz akkor sem, ha nem egyesével pöcsölsz. 2. A forró víz után dobjuk át a barackokat a jeges vizes edénybe: A jeges víz két dologra jó: nem égeti szénné a forró barack a kezed és a nagyobb hőkülönbség miatt még könnyebben ugrik le a barackról a héja. Én a barack transferhez a lyukas IKEÁs tojás/tésztakiszedő kanalat használtam (az pont jó méret), de megteszi bármi más. 3. A jeges vízből mehet azonnal a tepsibe a barack, ahol késsel-villával azonnal kicuppantható a mag: Képünkön Stadler Soma szakérti a magokat ki az illatos barackokból, gondosan ügyelve arra, hogy minél kevésbé csócsálja szét a gyümölcsöt, mivel ma darabos lekvár gyártása volt a cél. 4. Inzertáljuk a cukrot a barackos tepsibe: 0.5 kg cukor jutott minden 1 kg gyümölcsre, ami ijesztően soknak tűnik (Soma dermedten nézte a rengeteg édeset), de szükséges. A cukor mellett némi zselésítőt is adagolhatunk, ha van merszünk (ha csak kicsit van merszünk, tegyünk fele annyit, mint amennyit a zselésítő user manualja diktál a tasak B oldalán – mi is így tettünk, de nem a félsz tartott vissza, hanem a még több zselésítő nemléte a speizban). 5. Keverjük el az egészet óvatosan: Vigyázzunk, hogy ne törjön a barack, ha szeretjük a darabos lekvárt. Persze ha nem, akkor akár le is darálhatnánk az egész hóbelevancot, de itt most két türelmetlen hím akart minél kevesebb mozgási energia felhasználásával lekvárt készíteni (meg amúgy is odavagyunk a darabos lekvárért), így ez elmaradt. 6. Tepsi a sütőbe, 150 fok, fél óra: Nati kalibrálta így az időt, de időközben nekem dolgom akadt, így ez a lekvár olyan 80 percet kaphatott – ártani semmiképp nem ártott neki. 7. Szedjük ki a kisült lekvárt a sütőből és még mindig nagyon óvatosan keverjük még egyszer át: Amikor kiszeded a sütőből, rémesen hígnak látszó leve van, amiben olyan nagy krumpliformájú barackok úszkálnak. Nem kell a pánik, jó ez így: átkevered és azonnal szép textúrájú, illatos lekvár lesz a tepsiben! 8. Töltsük be a lekvárt üvegekbe és mehet a szárazdunsztba: A szárazdunszt arra jó, hogty lassítja a lekvár kihűlését. Ehhez kell az elején emlegetett rongyokkal kibélelt doboz. A dobozba be a sok üvegek, azokat bebugyolálni minél vastagabban, aztán egy nem huzatos helyen pihentetni, amíg azok ki nem hűlnek, illetve amíg a gyomrod bírja a várakozást. ]]>

Mac workflow: blogpic HOWTO

5 Replies

A Mac recept Hozzávalók:

  • Acorn – image editor Gus Mueller billentyűzetéből. Puritán, letisztult, szeretem.
  • JSTalk – script bridge, szintén Gustól. Segítségével a scriptelhető OS X alkalmazásokhoz JavaScriptes vagy Objective C-s stílusban írhatsz scripteket.
  • TextExpander – (akár) scriptelhető text makrózó tool, mely számos változó használatát (dátum és idő, clipboard tartalom, kép, kurzorműveletek) engedi meg.
  • WordPress FancyZoom plugin – Cabel Sasser JavaScriptben írt remeke. Ő állítja elő az oldalba pakolt img HTML tag-ekhez a zoom effektet, amikor a thumbnailre klattyolsz.
A workflow A dolog onnan indul, hogy a kívánt képet 1280×1280 max méretre cropolom, majd lementem jpg formátumban. Az így előkészített képet bedobom az Acorn-ba, majd lefuttatom a Framer fedőnevű JSTalk scriptet, aki előállít egy 500 pixel széles smallDoc.png thumbnail image-et a beledobott képből. A két képet feltöltöm a WordPressbe, majd egy TextExpander makró segítségével berámolom a postba a thumbnailhez és az alatta levő image-hez szükséges HTML kódot. Nézzük meg a JSTalk scriptet és a TextExpander snippetet, aztán jöhet a kovászos ubi receptje. Elsőként itt a script – ehhez túl sok közöm nincs, Gus csomagolta a JSTalk példák közé, nekem meg nagyon megtetszett az eredménye. Persze lehetne ez egyszer CSS3, de amíg nem, addig jó ez így is, hardcoded módon: 
var acorn = [JSTalk application:"Acorn"];
// var doc = acorn.open_("/path/to/SomeImage.jpg");
var doc = [[acorn orderedDocuments] objectAtIndex:0];
// scale our image down
[doc scaleImageToWidth:492];
var image = [[[NSImage alloc] initWithData:[doc dataRepresentationOfType:"public.png"]] autorelease];
// close the doc, since we've already got the data we need.
[doc close];
var bitmap = [image bestRepresentationForDevice:nil];
var extent = NSMakeRect(0, 0, [bitmap pixelsWide], [bitmap pixelsHigh]);
var xOffset = 5;
var yOffset = 35;
var curveHeight = 15;
var imageYOffset = 10;
var whiteBorderWidth = 4;
var doubleBorderWidth = whiteBorderWidth * 2;
var newSize = NSMakeSize(extent.size.width + (whiteBorderWidth * 2),
                         extent.size.height + imageYOffset + (whiteBorderWidth * 2));
var newImage = [[[NSImage alloc] initWithSize:newSize] autorelease];
[newImage lockFocus];
[[NSGraphicsContext currentContext] saveGraphicsState];
var shadow = [[NSShadow alloc] init];
[shadow setShadowColor:[[NSColor blackColor] colorWithAlphaComponent:.6]];
var shadowOffset = NSMakeSize(0, -(yOffset + 5));
[shadow setShadowOffset:shadowOffset];
[shadow setShadowBlurRadius:5];
shadow.set()
// make a curved path, at the bottom of our image.
bezierPath = NSBezierPath.bezierPath();
[bezierPath moveToPoint:NSMakePoint(xOffset, 40 + yOffset)];
[bezierPath lineToPoint:NSMakePoint(extent.size.width - (xOffset) + doubleBorderWidth, 40 + yOffset)];
[bezierPath lineToPoint:NSMakePoint(extent.size.width - (xOffset) + doubleBorderWidth, 10 + yOffset)];
[bezierPath curveToPoint:NSMakePoint(newSize.width / 2, curveHeight + yOffset)
           controlPoint1:NSMakePoint(extent.size.width - (xOffset), 10 + yOffset)
           controlPoint2:NSMakePoint(newSize.width *.75, curveHeight + yOffset)];
[bezierPath curveToPoint:NSMakePoint(xOffset, 10 + yOffset)
           controlPoint1:NSMakePoint(newSize.width *.25, curveHeight + yOffset)
           controlPoint2:NSMakePoint(xOffset, 10 + yOffset)];
[bezierPath fill];
// get rid of our shadow
[[NSGraphicsContext currentContext] restoreGraphicsState];
// draw a white border
[[NSColor whiteColor] set];
[[NSBezierPath bezierPathWithRect:NSMakeRect(0, imageYOffset, newSize.width, extent.size.height + whiteBorderWidth * 2)] fill];
// draw our gray border around the white border
[[NSColor lightGrayColor] set];
[[NSBezierPath bezierPathWithRect:NSMakeRect(.5, imageYOffset + .5 , newSize.width - 1, (extent.size.height - 1) + (whiteBorderWidth * 2))] stroke];
// NSImage takes into account dpi of the image.  So we force it's size, to avoid small images.
[image setSize: extent.size];
// draw our image
[image drawAtPoint:NSMakePoint(whiteBorderWidth, imageYOffset + whiteBorderWidth)
          fromRect:NSMakeRect(0, 0, extent.size.width, extent.size.height)
         operation:NSCompositeCopy
          fraction:1];
[newImage unlockFocus];
var smallDoc = [[acorn sharedDocumentController] newDocumentWithImageData: [newImage TIFFRepresentation]];
[[smallDoc dataRepresentationOfType:"public.png"] writeToFile:"/Users/fns/Desktop/smallDoc.png"];
[smallDoc close];
Ez pedig a TextExpander snippet: 
<a href="//fns.pappito.com/files/%Y/%m/%clipboard.jpg"><img src="//fns.pappito.com/files/%Y/%m/%clipboard.png" alt="" title="%clipboard"/></a>
A TextExpander snippetnél mindössze annyi dolgom van pluszban, hogy a kép nevét a clipboardba másoljam. Ez meg OS X alatt egy Enter a filenéven, majd ⌘C és Sanyi. A kovászos ubi recept Egy 5 literes befőttes üvegbe kb. 3 kiló uborka fér. Az üveget forró vízzel kimosom, majd elfektetem, hogy könnyebb legyen bele pakolni. Az uborkák két végét levágom, hosszában 4-5-6 vágást ejtek rajtuk. Nekiállok úgy bepakolni az uborkákat, hogy függőlegesen álljanak majd az üvegben, mikor érleli őket a Nap. Egy réteg uborka után egy nagy adag kaprot teszek be az üvegbe (persze csak akkor, ha épp nem Pappitonak készül a cucc :)), majd megint ubi és ez így megy addig, amíg meg nem telik a bödön. Óvatosan felállítom az üveget, majd 2 púpos evőkanál sót teszek a tetejére. Felforralok 3-4 liter vizet és egy merőkanállal rákanalazom az uborkákra, amíg tele nem lesz az üveg. A végén egy szelet kenyeret nyomok a tetejébe, letakarom az egészet egy tányérral és megy ki a Napra, 3-4 napig. Mikor a lé már zavaros, leszedem a kenyeret, de 1-2 napot adok még neki a melegen, hadd érjen össze. ]]>

Mac workflow: gyors text sync

7 Replies

Tudni kell még, hogy a látszattal ellentétben nekem nem nagyon megy a süteményes világ – bármi más jön zsigerből, de az édességeket nagy lendülettel vagyok képes elrontani, s pont ezért ilyen esetekben sokszor 3rdparty receptekhez nyúlok. Így történt ez most is. Nekiálltam hát a neten kapros-túrós pite receptet guglizni és a wiselady.hu blogon rá is találtam a nagyanyám pitéjére hajazó HOWTO-ra – ebből már csak bevásárlólistát kell rittyenteni, elmenni a cuccokért, majd összerakni az egészet. eFi köztudottan programozó gyerek. Ez az állatfajta arról ismerszik meg, hogy 10 perc kézimunka kiváltására simán ír egy óra alatt magának algoritmust – ergo lusta, vagy legalábbis afféle szerzet. Namármost a recept ott van digitálisan: ebből kell egyszer egy bevásárlólista, egyszer meg egy másolat a konyhába. Persze kézenfekvő dolog lenne nyomtatni, de környezettudatosak vagyunk, úgyhogy ez az opció ugrott… ezért jön a képbe a tegnap használt két alkalmazás, jelesül a Notational Velocity és a Simplenote. A Notational Velocity egy vérminimalista note taking alkalmazás OS X-re, míg a Simplenote egy iPhone platformra fejlesztett hasonló jegyzettömb. Mindkettő ingyen van – a Simplenote némi hirdetéseket húzgál be a statusbar-ba ezért cserébe, de ez legyen a legnagyobb baja. A Notational Velocity jelen esetben legnagyobb előnye, hogy Simplenote sync-re képes. Innentől már egyszerű az egész:

  • Safariban recept kijelöl, bedob Notational Velocitybe, iPhone felmarkol, elmegy bolt.
  • Boltban Simplenote indít, lista alapján bevásárol, hazamegy.
  • Konyhában iPhone vagy iPad indít, recept alapján pite összerak, megesz.
A Notational Velocity szépségét nem lehet eléggé hangsúlyozni: teljesen keyboard oriented, minimalista, tag supporttal rendelkező brilliáns note taking app. Mivel nem kerül semmibe, mindenképp javaslom a kipróbálását akár magában is. Amióta rátaláltam, eFi gastro HOWTO-i mind benne laknak: notational-velocity ]]>

Búvárcsülök

A mellékelt ábrán látható példány cirka 25 órán át sült, de ettől persze sokkal kevesebb idő alatt előállítható a dolog (a 25 órát a nedves fa és a nem eléggé felfűtött kemence tette szükségessé). Ez az adag így készült: A hentes csontfűrésszel jó kétujjnyi szeletekre vágta a csontos csülköket. A szeletekhez csináltam egy szószt: só, bors, rozmaring, olívaolaj, sör, fokhagyma került a turmixgépbe. A folyós turmixba bemártogattam a szeleteket és ráfektettem az előzőleg a tepsibe rámolt zöldségágyra, mely ezúttal petrezselyemből, sárgarépából, héjas krumpliból, paprikából és hagymából állt. A zöldségek is kaptak egy kevés sót, az egész miskulancia még sok-sok rozmaringot, majd öntöttem alá pár doboz sört és ment be a kemencébe.]]>