Vendégpost ez a ma délutáni. Az eredetit valóban “vendég” írta, de nem ide a blogra, hanem nekem, csak úgy. Blogra ő ilyet sose tenne, két okból sem: egyrészt azt mondaná, hogy “de hát ez annyira egyszerű”, másrészt meg azt, hogy “de én nem is tudok főzni”. Az egyszerűvel még igaza van, mert tényleg az – elronthatatlan, ugyanakkor kívánatos, alkoholban gazdag eredményt produkál. A nem tudok főzni duma meg egyszerűen hülyeség: Nati az a csaj, akinek bármilyen kajáját vakon, maradék nélkül megeszem bármikor. Natival sokat beszélgetek, a pocakfan mivoltomból kifolyólag sokszor kajáról is. Gyűlnek tőle a receptek szép sorban a Notational Velocity appban, amelyeket aztán rendre legyártok, ha úgy tartja kedvem. Eddig még egyetlen egyben sem csalódtam. Ennyi bevezető után azonban átadom a szót neki, hadd mesélje el saját szavaival, hogy csinálja ő és a nápolyiak a házi limoncellot:

Nápolyban sokan készítik házilag, nyolcadolják a citromot, kimagozzák, majd keresztbe vékonyra szelik. Így a citrom kesernyésebb fehér héjrészét és a húsát is beáztatják a szeszbe, nem pedig az a bullshit csak a héját. Kell hozzá kb. egy tucat rendes nagy citrom, nagy! és olasz vagy görög, nagyon sárga, nem habzó külsejű – ez megy így nyolcadolva szeletelve egy liter alkoholba. Utána felfőzől cukor szirupot, na az már ízlés dolga, hogy abból mennyit teszel bele, összekevered, és hagyod még pár napig együtt, utána leszűröd. Egy évig is eláll a fagyasztóban.

Natinak köszönjük. Most pedig mindenki induljon citromért, cukorért és alkoholért, hogy a következő hétvégén már DIY limoncelloval bolondíthassa a citromfagyit!]]>