6 alma
3 nagy tojás
200 g kristálycukor
125 g liszt
1 teáskanál vaníliakivonat
1 csipet só
1 teáskanál őrölt fahéj
kevés vaj
Először is vajazz ki egy tortaformát rendesen, aztán hámozz meg 6 darab nagy savanykás almát, vágd negyedbe, szedd ki a magházat és a negyedeket szeleteld fel fél centis csíkokra. A tortaforma aljára mehet szép laposan egy réteg almagerezd, aztán a többi almadarab csak úgy zutty az első réteg tetejére, rendetlenül.
3 egész tojást egy bögre (=200g) cukorral addig keversz, amíg a krém tetején meg nem marad a keverés nyoma. Ezután mehet bele a vaníliakivonat és a fahéj (a lengyelek nem tesznek bele fahéjat, de mi így szeretjük), majd folyamatos keverés mellett kanalanként a bögrényi (=125 g) liszt. Nyugi, az egész kevergetősdi nem tart 5-6 percnél tovább.
Ha kész a masszád, öntsd rá az almára úgy, hogy lehetőleg mindenhova jusson, aztán a tortaformát kicsit az asztal lapjához ütögetve noszogasd meg a sűrű tésztát, hadd érje el rendesen a legalsó almaréteget is.
Innentől már csak egy 180 ℃-ra előmelegített sütő kell neki és 45-60 perc. Akkor van kész, ha a beleszúrt spékelőtűre nem ragad rá a tészta.
Ha elkészült, vedd ki a sütőből és fejjel lefelé borítsd ki a tortaformából – így a tésztás teteje lesz a sütid alja. Mehet rá egy nagy adag tejszínhab, aztán be a szervezetbe!]]>
Category Archives: Gastro
A tökéletes sous vide tojás nyomában
steak és kacsamell mellett a tojás volt a harmadik dolog, amit mindenképp szerettem volna kimaxolni a frissen gyártott konyhai laborszerzeménnyel, ezért ma csak tojás volt reggelire. Korábban már két alkalommal is próbálkoztam, előbb 64, majd 66 ℃-on, de egyik eredmény sem tetszett, így a mai kísérletben jött a 68 ℃-os próbakör. Ez már volt annyira meggyőző számomra, hogy érdemesnek tartsam a publikálásra. A hőfok tehát 68 ℃, az időt 15 perces léptékkel növeljük – íme az eredmény:
68 ℃, 30 perc
fehérje: gusztustalan, foltokban még nem teljesen koagulált
sárgája: már tökéletesen krémes, de még nem zselés
68 ℃, 45 perc
fehérje: már nem halszagú, de még jobban összeállhatna
sárgája: picit zselésebb, így perfekt
68 ℃, 60 perc
fehérje: picit túrós az állaga, de már ehető
sárgája: eltűnt a folyósság, helyette egy szép zselégolyó lett a sárgájából
68 ℃, 75 perc
fehérje: teljesen OK fehérje
sárgája: ugyanaz a zselégömb, mint az előbb, de picit még jobban összeállt
68 ℃, 90 perc
fehérje: nincs változás, ízre és állagra is ugyanaz, mint a 75 perces
sárgája: picit már szárazabbnak érződik, mint az előző, de külsőleg ez is rendben van
Szummárium
Nekem a 45 perces sárgája már tökéletes, de fehérjéből legszívesebben a 75 percest enném. A 60 perces arany középút megfelelő lesz a következő reggelihez.]]>Justinpoland backstage
Ehhez való ez:
Körte kacsával from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Sous vide tojás
Ezzel csináltam ezt:
66 ℃, 60 perc – ez már +2 ℃ a gasztroguruk által diktált etalonhoz képest, de még így sem tökéletes. Nekem teljesen zselés állagú sárgája kell, ez meg még picit folyt. Most elég volt befalni ezeket, de jövő héten újabb darabokat áldozok fel.
Update: egy titkos rajongó kérésére zoom a legjobban sikerült példányra:
]]>
Bűnöző reggeli
Sous vide falura
ezt olvasd el. Mielőtt kedvet kapsz és nekiállsz mindenből sous vide verziót készíteni, ezen is érdemes átrágnod magad. Nemrég egymás után szembejött ez a két, egymásra kísértetiesen hasonlító Kickstarter project: Majd megtaláltam ezt: Végül pedig rátaláltam erre az instructables leírásra, ami egy mezei rizsfőző edényt alakít át sous vide masinává. A legutóbbi recepttel eljutottunk addig a pontig, hogy elhatároztam: építek a gyerekeknek egy sous vide gépet. A teljes kontrollert 13 USD pénzért bedobozolva megkapod az aliexpress.com-on – sőt, ezért a pénzért hűteni/fűteni képes vezérlést veszel, amiből nekünk most elég lesz a fűtő oldal. 13 dollár az a lélektani küszöb, aminél már egyszerűen nem éri meg nekiállni saját embedded elektronikát összehackelni, ha egyszer ennyi pénzért létezik egy ilyen korrektül dobozolt megoldás.
A hardver
Első körben tervezünk az eszköznek egy dobozt:
A drótok bekötéséhez gyártunk fixen a dobozba egy 3 és egy 5 vezetéket fogadni képes Wago vezetékösszekötő mountot:
A dobozba berámoljuk az alkatrészeket, drótozunk, csavarozunk, aztán jöhet a steak gyártás!
A sült
Bezacskózunk némi marhát egy légmentesen zárható műanyag tasakba (az “igazi” sous vide technika szerint vákumozott, légmentesen zárt csomagolás kell a nyersanyagunknak, egyfelől azért, hogy az aerob bacik szaporodását meggátoljuk, másfelől azért, hogy a nyersanyag ne oxidálódhasson):
A kontrollert összekötjük a rizsfőzővel, a rizsfőzőt feltöltjük vízzel, a vízbe belógatjuk a kontrollerből jövő hőmérőt, a hőmérőnkre rápakoljuk a zacskós marhánkat, majd a marhánkat egy bögrével biztosítjuk, hogy konstansan elmerüljön a cucc:
Mivel marhából gyártunk steaket, ezért 56 fokra állítjuk a kontrollert és hagyjuk, hogy tegye a dolgát, esetünkben ~45 percig:
Az így előkezelt húsokat aztán egy borzasztó forró serpenyőben némi habzó vajra dobjuk:
oldalanként 2-2 percig pörköljük:
végül kiszedjük, picit pihentetjük, és miután konstatáltuk, hogy így sikerült:
befaljuk a fiúkkal ebédre mind.
Szummárium
A fenti megoldástól a boltban kapható konyhakész sous vide eszközök több szempontból jobbak: 0.1 fok pontossággal képesek a hőfok tartására, amit a fűtőközegnek használt víz folyamatos keringtetésével érnek el. Nálunk ez nem játszik: a kis kontrollerünk ugyan 0.1 fok pontossággal mér, ám szabályozni 1 fokos precizitással képes. Ettől függetlenül hidd el nekem, hogy a hibát még nem éreztük meg a steakek ízén.]]>Pomodoro bárányvacsora
That's what I call medium-rare
Császárhús kolbásszal
kolbaszos-csaszarhus from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Paleo
Paleo from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>



és ez lett belőle:
