Ez volt a modell:
Az agynyomtatásról Orosz Péter barátom írt már korábban, most csak annyi volt a különbség, hogy 1:1 méretben printeltem, hátha így érdekesebb lesz kézbe fogni az ereményt
Mindehhez kellett Gergőék MRI-je, Gergő tudása, amivel a voxeles scanből STL file-t generált, egy kis Meshlab kifordítgatni a hibás irányú háromszögeket, egy Simplify3D a könnyen leválasztható support generálásához, fél kiló fehér PLA és 48 óra türelem. ]]>
Author Archives: eFi
3D nyomtatás: mini Arca Swiss talp
studioneat.com 2. generációs foglalata, az új Glif biztonyult a non-plus-ultra megoldásnak. A telefonos miniállvány keresésből majd szülök egy külön bejegyzést, most inkább műanyagozunk. Szóval meglett a Glif, habkönnyű, atomstabil, imádnivaló kis állvány, de még egy dolog hiányzott róla – ez pedig a gyorscseretalp. Van rajta 3 darab (!) 1/4-20″-as UNC foglalat, így nem gond rátekerni egy bármilyen talpat, én azonban azt akartam, hogy
- Arca Swiss kompatibilis legyen, mert minden cuccom ilyen
- olyan keskeny legyen a talp, amennyire csak lehet
- a lehető legkönnyebb maradjon a frappáns kis foglalat
- bármikor gyorsan leszedhessem és áttehessem a Glif talpáról az oldalára, hogy a telefont portrait állásban is befoghassam vele egy Arca Swiss satuba
- a tartósság jegyében mindenki alumíniumból gyártja ezeket a talpakat, ami persze nem baj, de jelen esetben a ~200 grammos telefonnál tök felesleges és ráadásul egy csomó plusz súlyt jelent
- a talpak jó részén az állványcsavar tekeréséhez imbuszkulcs, csavarhúzó, vagy legjobb esetben egy pénzérme kell
- szinte minden talp túlméretezett disznó ahhoz képest, amit én akarok


3D nyomtatás: gyártsunk temp towert!
meséltem már arról, mire való egy temp tower, úgyhogy most csak röviden: a temp tower egy olyan GCODE file, amiben egy meghatározott lépésközzel változik (csökken) a hotend hőmérséklete). A temp towert kinyomtatva a kész modellen jól látszik, hogy hol van az adott nyersanyaghoz szükséges ideális célhőmérséklet. A temp tower készítéséhez két dolgot kell csinálunk: egyrészt meg kell alkotni a modellt, másrészt a modellből generált GCODE fileba bele kell injektálni a hőmérsékletváltó parancsokat. A hőváltáshoz ez a jó kis tempInjector script tökéletes lesz, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy a modellünknél hány mm-enként kell réteget váltani. Ezt persze méricskélhetjük is egy letöltött modellen, de minek, amikor van nekünk ingyen OpenSCADünk, amivel legyártathatjuk a tuti modellt:
/* parametric temp tower - //fns.pappito.com Use tempInjector.py from https://github.com/fablabnbg/tronxy-xy100 to inject temperatures into generated GCODE file. tempInjector.py parameters used in this temp_tower.scad file: STARTTEMP = temp (240) TEMP_INCREMENTS = inc (-5) TEMP_STEPS_HEIGHT_MM = z_bridgesole (2) BASE_HEIGHT_MM = z_sole (10) */ // temp tower steps temp = 240; inc = -5; steps = 8; // bottom sole: x_sole = 80; y_sole = 20; z_sole = 2; // pillars with bridge soles xygap_pillars = 4; xy_pillars = y_sole - 2 * xygap_pillars; xygap_bridgesole = 2; xy_bridgesole = y_sole - 2 * xygap_bridgesole; z_bridgesole = 10; // bridge definition gap_bridge = 1; // zgap_bridge = 2; // gap between bridge soles z_bridge = z_bridgesole + zgap_bridge; xz_support = 6; y_plank = 8; z_plank = 2; union() { // tower sole linear_extrude(height=z_sole) square(size=[x_sole, y_sole]); // left pillar translate([4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]); // right pillar translate([x_sole - xy_pillars - 4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]); // ladder for (i = [0 : steps]) { // left bridge sole with numbers difference() { translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // left translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2 + 1, (y_sole - xy_bridgesole) / 2+2, z_sole + i * z_bridge +2]) { // title rotate([90, 0, 0]) linear_extrude(3) text(str(temp + i * inc), size = 6); } } // right bridge sole translate([x_sole - xy_bridgesole - (y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // right // bridge //translate([xy_bridgesole + xygap_bridgesole, 0, (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i); translate([xygap_bridgesole + xy_bridgesole, y_sole / 2- xy_bridgesole/2 , (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i); } } module leg() { linear_extrude(height = z_bridgesole) square(size = [xy_bridgesole, xy_bridgesole]); } module bridge(i) { x_bridge = x_sole - 2 * xy_bridgesole - 2 * xygap_bridgesole; x_plank = x_bridge - xz_support; // left mount rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height = xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support,0], [0,xz_support]]); // right mount translate([x_plank,0,0]) rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height=xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support, xz_support], [xz_support,0]]); // bridge translate([(x_bridge - x_plank)/2, (xy_bridgesole-y_plank)/2, 0]) linear_extrude(height=z_plank) square(size=[x_plank, y_plank]); }
]]>
- 2.x-es Phyton kell a scriptnek, mert a 3-as már másképp kezeli a print utasítást
- Python 2.x Windows installnál jelöljük be, hogy rakja be a patch-ba a phytont (a kezdők nem értenek ennyire a géphez és nem fogják tudni miért nem fut):
![]()
- így futtassuk parancssorból:
python tempinjector.py input_file.gcode output_file.gcode initial_temp temp_step element_height_mm [start_height_mm]
példa:python tempinjector.py AA2_temp_tower_240-200C.gcode AA2_temp_tower_240-200C.gcode.new 240 -5 10
3D nyomtatás: Anker Astro E1 powerbank övtok
Anker Astro E1 egy 5200 mAh kapacitású, könnyű, kompakt kis powerbank, viszont ennek ellenére utálom zsebben vagy táskában cipelni, mert ott nem áll menet közben kézre. Ezért aztán csináltam hozzá egy klipszet, amibe fejjel lefelé és felfelé is hordható és pont kompatibilis a 40 mm magas, vastag 5.11 Tactical nadrágszíjjal is:
A modellt szedheted a youmagine.com-ról.]]>
3D nyomtatás: tárgyfotózás az íróasztal alatt
IKEA TUPPLUR roló, amiből van fehér, fekete, szürke, ráadásul egy csomó méretben. Ilyenkor kimegyek a konyhába, lerámolok mindent a munkaasztalról, kihurcolom a lámpákat és az állványokat a gadget szekrényből, kihordom a TUPPLUR rolóhoz kitalált, PVC csövekből szerkesztett tartókonzolt és huss, már kezdődhet is a fotózás – de persze csak akkor, ha nem akarok tethered shootingot csinálni, mert akkor még egy notebookot is ki kell cipelnem, drótostól. Persze megoldás lenne, ha a TUPPLUR rolót felfúrnám a dolgozószobában a falra, de egyrészt a jelenlegi munkahelyem túl pici ehhez, másrészt a tulaj nem biztos, hogy nagyon örülne, ha felszerelnék a falra egy rolót. Egy ideje már piszkált a dolog, hogy hogy tudnék ezen egyszerűsíteni, aztán múltkor beheveredtem az íróasztal alá kábeleket rendezgetni és azzal a lendülettel jött is a szikra: az íróasztal végébe kellene szerelnem a TUPPLURt megtartó konzolt és egy millió bajom egycsapásra megoldódna:
- a roló mindig ott maradhat az állványon és sosem lesz útban – bármikor 2 másodperc alatt munkakész
- a 160 centi széles munkaasztal alá simán befér a 100 cm-es darab, azaz nem is kell nagyon kompromisszumokat kötnöm, mert őrült sok helyem lesz
- az asztal aljában és két oldalt mellette nyüzsögnek a konnektorok, így bárminek tápot adni egy mozdulat, anélkül, hogy a fotó elkészítése előtt és után drótokat kellene pakolásznom
- az asztallap alja tökéletesen megtart majd egy fényvisszaverő lapot is a szép szórt fényhez, nem kell túl sokat mekkMesterkednem ahhoz, hogy még azt is felfüggesszem
- mindkét computer karnyújtásnyira lesz a setuptól, így a tethering is pipa – ráadásul ott az asztalon az irgalmatlan méretű, kalibrált monitor, amitől nem létezik jobb megoldás arra, hogy pontosan lássam az elkészült kép részleteit
- az állványok, lámpák, csipeszek, fényterelők és minden más szükséges bigyó ott van másfél méterre a gadget szekrényben
- ha ügyes vagyok, akkor megoldom, hogy egyszerre fel legyen függesztve a fekete és a fehér vászon is




Péter Japánban
megírtam májusban, hogy Péter nekiindult Kagoshimától Wakkanaiig bejárni Japánt gyalog és erről menet közben posztol néhány csodálatos képet, amik mellett külön élményszámba mennek a kommentjei. A mai utolsó fotó alapján Péter kb. félúton járhat: Ha a Google Maps által felajánlott, gyaloglásra optimalizált utat járná be a maradékból, akkor még legalább 1250 km van neki hátra, ami alatt több, mint 11000 méter szintkülönbséget kell leküzdenie: Nem tudom meddig tart még az út de egyfolytában ezerrel drukkolok neki és alig várom, hogy célba érjen, kipihenje magát, iderepüljenek Natival és megint legyen az, hogy sok jóból jó sokat™!]]>
3D nyomtatás: mese a retractionről
Mi az a “retraction”?
A retraction arra jó, hogy amikor a nyomtató a nyomtatás során a hotendet a printerünk A-ból B-be úgy mozgatja, hogy közben nem kell a fejnek műanyagot lepakolnia, akkor az olvasztófejünkből valóban ne jöjjön az olvadt műanyag. Ha jön, akkor találkozunk szembe az oozing (=szivárgás) vagy stringing (~=szálasodás) buzzwordökkel – mindkettő ugyanazt jelenti. Én magyarul azt mondanám a jelenségre, hogy “szőrös modell” – ebből rögtön érteni fogod, miről beszélek:
Szóval stringing/oozing alatt azt értjük, amikor a fejből akkor is jön az olvadt nyersanyag, amikor a fejet A-ból B-be mozgatjuk anélkül, hogy anyagot tennénk le. Ha nem használunk retractiont, akkor “A” pontban az extuder megáll, a hotend elindul és elmegy “B” pontba, ahol az extuder újra elkezd anyagot nyomni a hotendbe. Amikor a hotend “A” pontban elindul, a nozzle végében levő olvadt anyag odaragadva az “A” ponthoz egy egyre vékonyodó “szőrt” húz a modellünkön.
A retraction minden hiedelemmel ellentétben nem fogja kirántani az olvadt nyersanyagot a nozzle belsejéből, hanem csak megszünteti az olvadékra ható nyomást, amit a felette levő még merev műanyagszál gyakorol rá.
A slicer szoftverekben a retraction három paraméterét tuningolhatjuk általában:
- távolság (distance): hány mm-t húzódjon vissza a szilárd nyersanyag. Ez 1-5 mm közötti érték szokott lenni, bár nálam a Prusa i3 MK2 direkt extrudere már 0.8 mm-rel jól érzi magát.
- sebesség (speed) : hány mm/s sebességgel történjen a visszarántás. Nem szabad se túl lassan, se túl gyorsan csinálni – én 35 mm/s értékre lőttem be.
- emelési távolság (lift): retraction előtt mennyire emelkedjen el a fej a nyomtatási síktól. Ezt sem kell az egekbe tornászni, 1-2 layernyi emelés bőven elég. Nálam 0.5 mm-re van beállítva, ez 0.2 mm-es rétegeknél is kicsit több, mint 2 rétegnyi.
Kalibráljon filamentet temp towerrel Ön is!
Mielőtt a retraction beállításokat piszkálgatod, az adott nyersanyaghoz optimális hőmérsékletet érdemes belőni. Ehhez vagy azt játszuk, hogy egy viszonylag apró modellt különböző hőmérsékleteken kinyomtatunk egymás után, vagy megoldjuk az egészet egyben úgy, hogy nyomtatunk egy “temp towert”. A temp tower egy olyan modell, ami Z blokkonként más hőmérséklettel készül, az adott célhőmérsékleteket a kinyomtatott modellen egy felirat jelzi és így szemmel könnyen megállapítható a nyersanyaghoz való optimális nyomtatási hőmérséklet:
tempinjector.py sourcefile.gcode targetfile.gcode STARTTEMP TEMP_INCREMENTS TEMP_STEPS_HEIGHT_MM BASE_HEIGHT_MMA fenti paraméterek jelentése:
- sourcefile.gcode: a forrás GCODE fileunk
- targetfile.gcode: a cél GCODE fileunk
- STARTTEMP: hány ℃-tól induljon a temp tornyunk gyártása
- TEMP_INCREMENTS: hány ℃ értékkel változtassunk minden egyes lépésnél a hotend hőmérsékletén
- TEMP_STEPS_HEIGHT_MM: hány mm magas egy elem a temp toronyban
- BASE_HEIGHT_MM: hány mm magas a torony talpa
AussieLand: Darwin
AbOriginal art #2 – figyeljük meg a krokodil hasának belsejét:
Növényes pad:
Madárles a Territory Wildlife Parkban (ha erre jártok, ezt a helyet ki ne hagyjátok!):
Illegálisan kitermelt óriáskagylók héjából készített emlékhely:
A krokodilok “7. érzékszerve” – a kis búbokkal érzi meg a víz rezdülését:
Krokodilmentes fürdőhelyet jelölő tábla (csak úgy errefelé nem mehetsz be a vízbe, mert könnyen kaja lesz belőled):
Egy ~6 méteres sósvízi krokodil állkapcsa – a felső állkapocs már az önsúlyától záródva, izmok nélkül is erős fájdalmat vált ki, ha bennehagyod a kezed a szájban:
A helyiek kiülnek naplementekor borozgatni a partra a Cullen baynél:
Didgeridoo bolt a Mindil beach melletti esti piacon:
Haletetés az Aquascene nevű turistacsapdában (ezt kerüld el messzire):
Termés:
Kötött reef (bárki meglephet egy ilyennel):
Rendesebb gyík, aki csak akkor dermedt mozdulatlanra, ha videózni kezdtük:
Masszív apály (errefelé ~10 méter az árapály ingadozása):
A boldogság 3 komponenséből (=jég a fogáshoz és a sörhöz, csali, gáz a barbihoz) az egyik elfogyott:
Lekopaszodott pálmatörzs:
Pelikán eszik:
Termeszvár – kemény, mint a csont:
Tesla töltőfejek egy noname olcsó motel parkolójában:
A II. világháború alatt olajtartálynak épített alagutak egyikének belseje:
Wallabi simizés:
Vízesés #1:
Vízesés #2:
]]>
3D nyomtatás: dobókocka Ádámnak
]]>
3D nyomtatás: beszéljünk a szoftverekről
Slicerek Az 1.0-s 3D printer felhasználót eléggé tudja sokkolni a slicerek őrült mennyiségű paramétere, amiket nekünk látszólag mind tekergetnünk kellene. A valóság azonban az, hogy ettől ma nem kell rettegni, különösen akkor nem, ha olyan printert választunk,
- amelynek a gyártója támogatja az általunk használni kívánt slicert – ez esetben a gyártó jól felfogott érdeke, hogy az adott slicer szoftverhez finomra hangolt beállításokat szállítson
- amelyik körül elég nagy az aktív felhasználói közösség – majd a csapat kikóserolja a megfelelő setupot!

