Ez volt a modell:
Az agynyomtatásról Orosz Péter barátom írt már korábban, most csak annyi volt a különbség, hogy 1:1 méretben printeltem, hátha így érdekesebb lesz kézbe fogni az ereményt 🙂 Mindehhez kellett Gergőék MRI-je, Gergő tudása, amivel a voxeles scanből STL file-t generált, egy kis Meshlab kifordítgatni a hibás irányú háromszögeket, egy Simplify3D a könnyen leválasztható support generálásához, fél kiló fehér PLA és 48 óra türelem. ]]>
studioneat.com 2. generációs foglalata, az új Glif biztonyult a non-plus-ultra megoldásnak. A telefonos miniállvány keresésből majd szülök egy külön bejegyzést, most inkább műanyagozunk. Szóval meglett a Glif, habkönnyű, atomstabil, imádnivaló kis állvány, de még egy dolog hiányzott róla – ez pedig a gyorscseretalp. Van rajta 3 darab (!) 1/4-20″-as UNC foglalat, így nem gond rátekerni egy bármilyen talpat, én azonban azt akartam, hogy
A kis bigyó aljába persze be kell tekerni egy 1/4-20″ UNC csavart, aminek ideális esetben van egy füle, hogy ne kelljen szerszám a tekeréséhez, valahogy így:
Ha fotóbuzi vagy és/vagy megtetszett a cucc, akkor a modellt szedheted a youmagine.com-ról.]]>
meséltem már arról, mire való egy temp tower, úgyhogy most csak röviden: a temp tower egy olyan GCODE file, amiben egy meghatározott lépésközzel változik (csökken) a hotend hőmérséklete). A temp towert kinyomtatva a kész modellen jól látszik, hogy hol van az adott nyersanyaghoz szükséges ideális célhőmérséklet. A temp tower készítéséhez két dolgot kell csinálunk: egyrészt meg kell alkotni a modellt, másrészt a modellből generált GCODE fileba bele kell injektálni a hőmérsékletváltó parancsokat. A hőváltáshoz ez a jó kis tempInjector script tökéletes lesz, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy a modellünknél hány mm-enként kell réteget váltani. Ezt persze méricskélhetjük is egy letöltött modellen, de minek, amikor van nekünk ingyen OpenSCADünk, amivel legyártathatjuk a tuti modellt:
/*
parametric temp tower - //fns.pappito.com
Use tempInjector.py from https://github.com/fablabnbg/tronxy-xy100 to inject temperatures into generated GCODE file.
tempInjector.py parameters used in this temp_tower.scad file:
STARTTEMP = temp (240)
TEMP_INCREMENTS = inc (-5)
TEMP_STEPS_HEIGHT_MM = z_bridgesole (2)
BASE_HEIGHT_MM = z_sole (10)
*/
// temp tower steps
temp = 240;
inc = -5;
steps = 8;
// bottom sole:
x_sole = 80;
y_sole = 20;
z_sole = 2;
// pillars with bridge soles
xygap_pillars = 4;
xy_pillars = y_sole - 2 * xygap_pillars;
xygap_bridgesole = 2;
xy_bridgesole = y_sole - 2 * xygap_bridgesole;
z_bridgesole = 10;
// bridge definition
gap_bridge = 1; //
zgap_bridge = 2; // gap between bridge soles
z_bridge = z_bridgesole + zgap_bridge;
xz_support = 6;
y_plank = 8;
z_plank = 2;
union() {
// tower sole
linear_extrude(height=z_sole) square(size=[x_sole, y_sole]);
// left pillar
translate([4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]);
// right pillar
translate([x_sole - xy_pillars - 4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]);
// ladder
for (i = [0 : steps]) {
// left bridge sole with numbers
difference() {
translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // left
translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2 + 1, (y_sole - xy_bridgesole) / 2+2, z_sole + i * z_bridge +2]) {
// title
rotate([90, 0, 0]) linear_extrude(3) text(str(temp + i * inc), size = 6);
}
}
// right bridge sole
translate([x_sole - xy_bridgesole - (y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // right
// bridge
//translate([xy_bridgesole + xygap_bridgesole, 0, (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i);
translate([xygap_bridgesole + xy_bridgesole, y_sole / 2- xy_bridgesole/2 , (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i);
}
}
module leg() {
linear_extrude(height = z_bridgesole) square(size = [xy_bridgesole, xy_bridgesole]);
}
module bridge(i) {
x_bridge = x_sole - 2 * xy_bridgesole - 2 * xygap_bridgesole;
x_plank = x_bridge - xz_support;
// left mount
rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height = xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support,0], [0,xz_support]]);
// right mount
translate([x_plank,0,0]) rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height=xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support, xz_support], [xz_support,0]]);
// bridge
translate([(x_bridge - x_plank)/2, (xy_bridgesole-y_plank)/2, 0]) linear_extrude(height=z_plank) square(size=[x_plank, y_plank]);
}]]>
- 2.x-es Phyton kell a scriptnek, mert a 3-as már másképp kezeli a print utasítást
- Python 2.x Windows installnál jelöljük be, hogy rakja be a patch-ba a phytont (a kezdők nem értenek ennyire a géphez és nem fogják tudni miért nem fut):
- így futtassuk parancssorból:
python tempinjector.py input_file.gcode output_file.gcode initial_temp temp_step element_height_mm [start_height_mm]
példa:python tempinjector.py AA2_temp_tower_240-200C.gcode AA2_temp_tower_240-200C.gcode.new 240 -5 10
Anker Astro E1 egy 5200 mAh kapacitású, könnyű, kompakt kis powerbank, viszont ennek ellenére utálom zsebben vagy táskában cipelni, mert ott nem áll menet közben kézre. Ezért aztán csináltam hozzá egy klipszet, amibe fejjel lefelé és felfelé is hordható és pont kompatibilis a 40 mm magas, vastag 5.11 Tactical nadrágszíjjal is:
A modellt szedheted a youmagine.com-ról.]]>
IKEA TUPPLUR roló, amiből van fehér, fekete, szürke, ráadásul egy csomó méretben. Ilyenkor kimegyek a konyhába, lerámolok mindent a munkaasztalról, kihurcolom a lámpákat és az állványokat a gadget szekrényből, kihordom a TUPPLUR rolóhoz kitalált, PVC csövekből szerkesztett tartókonzolt és huss, már kezdődhet is a fotózás – de persze csak akkor, ha nem akarok tethered shootingot csinálni, mert akkor még egy notebookot is ki kell cipelnem, drótostól. Persze megoldás lenne, ha a TUPPLUR rolót felfúrnám a dolgozószobában a falra, de egyrészt a jelenlegi munkahelyem túl pici ehhez, másrészt a tulaj nem biztos, hogy nagyon örülne, ha felszerelnék a falra egy rolót. Egy ideje már piszkált a dolog, hogy hogy tudnék ezen egyszerűsíteni, aztán múltkor beheveredtem az íróasztal alá kábeleket rendezgetni és azzal a lendülettel jött is a szikra: az íróasztal végébe kellene szerelnem a TUPPLURt megtartó konzolt és egy millió bajom egycsapásra megoldódna:
Az asztal alján két darab IKEA SIGNUM kábelrendező lakik, akiket nem szoktam nagyon szeretni, de most igencsak megörültem nekik, ugyanis így, hogy ott vannak, nem kell megfurkálnom az asztalt, elég ha olyan kampókat tervezek, amiket a SIGNUM megtart:
Az első próbálkozások ilyenek lettek élőben (először egy lengő horgot csináltam, aztán azt gondoltam, hogy jobb lesz, ha kicsit fixebben áll:
Végül a dupla horgos megoldás lett az optimális, ami egyszerre tartja a fehér és a fekete vásznat is:
A horgok belső átmérője 25 mm, szóval akár vastagabb rudat is felakaszthatsz rájuk. Ha kedved kaptál, a modelleket szedheted a youmagine.com-ról.
]]>
megírtam májusban, hogy Péter nekiindult Kagoshimától Wakkanaiig bejárni Japánt gyalog és erről menet közben posztol néhány csodálatos képet, amik mellett külön élményszámba mennek a kommentjei. A mai utolsó fotó alapján Péter kb. félúton járhat: Ha a Google Maps által felajánlott, gyaloglásra optimalizált utat járná be a maradékból, akkor még legalább 1250 km van neki hátra, ami alatt több, mint 11000 méter szintkülönbséget kell leküzdenie: Nem tudom meddig tart még az út de egyfolytában ezerrel drukkolok neki és alig várom, hogy célba érjen, kipihenje magát, iderepüljenek Natival és megint legyen az, hogy sok jóból jó sokat™!]]>
Mi az a “retraction”?
A retraction arra jó, hogy amikor a nyomtató a nyomtatás során a hotendet a printerünk A-ból B-be úgy mozgatja, hogy közben nem kell a fejnek műanyagot lepakolnia, akkor az olvasztófejünkből valóban ne jöjjön az olvadt műanyag. Ha jön, akkor találkozunk szembe az oozing (=szivárgás) vagy stringing (~=szálasodás) buzzwordökkel – mindkettő ugyanazt jelenti. Én magyarul azt mondanám a jelenségre, hogy “szőrös modell” – ebből rögtön érteni fogod, miről beszélek:
Szóval stringing/oozing alatt azt értjük, amikor a fejből akkor is jön az olvadt nyersanyag, amikor a fejet A-ból B-be mozgatjuk anélkül, hogy anyagot tennénk le. Ha nem használunk retractiont, akkor “A” pontban az extuder megáll, a hotend elindul és elmegy “B” pontba, ahol az extuder újra elkezd anyagot nyomni a hotendbe. Amikor a hotend “A” pontban elindul, a nozzle végében levő olvadt anyag odaragadva az “A” ponthoz egy egyre vékonyodó “szőrt” húz a modellünkön.
A retraction minden hiedelemmel ellentétben nem fogja kirántani az olvadt nyersanyagot a nozzle belsejéből, hanem csak megszünteti az olvadékra ható nyomást, amit a felette levő még merev műanyagszál gyakorol rá.
A slicer szoftverekben a retraction három paraméterét tuningolhatjuk általában:
Egy bárki által gyártott temp towert pusztán STL modellként letöltve persze nem vagy még kész, hiszen azt, hogy melyik réteg milyen hőmérsékleten készül el a slicer szoftvered fogja definiálni a nyomtatónak gyártott GCODE fileban. Miután a legszimpatikusabb temp tower modellt betöltöd a slicerbe, rá kell venni azt, hogy X rétegenként váltson hotend hőmérsékletet. Ezt persze megtehetjük kézzel is, de tegye fel a kezét az, aki látott már scriptet közelről és nem bízná ezt inkább valami automatára! Persze most megírhatnánk magunk is a GCODE-ba hőváltásokat injektáló scriptet – de minek, ha helyettünk megcsinálta ezt már más.
Szedjük le fablabnbg github oldaláról a tempinjector.py scriptet, töltsünk le vagy fabrikáljunk egy temp tower modellt, gyártassunk a kedvenc slicerünkkel GCODE-ot a temp tower STL fileunkból, majd injektáltassuk bele a hőváltásokat imígyen (ez egy Python script, úgyhogy egy Python interpreter persze nem árt alá :)):
tempinjector.py sourcefile.gcode targetfile.gcode STARTTEMP TEMP_INCREMENTS TEMP_STEPS_HEIGHT_MM BASE_HEIGHT_MMA fenti paraméterek jelentése:
AbOriginal art #2 – figyeljük meg a krokodil hasának belsejét:
Növényes pad:
Madárles a Territory Wildlife Parkban (ha erre jártok, ezt a helyet ki ne hagyjátok!):
Illegálisan kitermelt óriáskagylók héjából készített emlékhely:
A krokodilok “7. érzékszerve” – a kis búbokkal érzi meg a víz rezdülését:
Krokodilmentes fürdőhelyet jelölő tábla (csak úgy errefelé nem mehetsz be a vízbe, mert könnyen kaja lesz belőled):
Egy ~6 méteres sósvízi krokodil állkapcsa – a felső állkapocs már az önsúlyától záródva, izmok nélkül is erős fájdalmat vált ki, ha bennehagyod a kezed a szájban:
A helyiek kiülnek naplementekor borozgatni a partra a Cullen baynél:
Didgeridoo bolt a Mindil beach melletti esti piacon:
Haletetés az Aquascene nevű turistacsapdában (ezt kerüld el messzire):
Termés:
Kötött reef (bárki meglephet egy ilyennel):
Rendesebb gyík, aki csak akkor dermedt mozdulatlanra, ha videózni kezdtük:
Masszív apály (errefelé ~10 méter az árapály ingadozása):
A boldogság 3 komponenséből (=jég a fogáshoz és a sörhöz, csali, gáz a barbihoz) az egyik elfogyott:
Lekopaszodott pálmatörzs:
Pelikán eszik:
Termeszvár – kemény, mint a csont:
Tesla töltőfejek egy noname olcsó motel parkolójában:
A II. világháború alatt olajtartálynak épített alagutak egyikének belseje:
Wallabi simizés:
Vízesés #1:
Vízesés #2:
]]>
]]>
Slicerek Az 1.0-s 3D printer felhasználót eléggé tudja sokkolni a slicerek őrült mennyiségű paramétere, amiket nekünk látszólag mind tekergetnünk kellene. A valóság azonban az, hogy ettől ma nem kell rettegni, különösen akkor nem, ha olyan printert választunk,
Ez pedig az advanced mód (a zöld nyilak mind újabb paraméterzuhatagot nyitnak :)):
A slicerek paramétereinek csak egy része gépfüggő, azonban amikor nyersanyagot váltunk, akkor az anyagfüggő paramétereken is változtatni kell. Az egyes nyersanyagfajtákhoz is léteznek anyagfüggő default beállítások, ám ezek anyagminőség-függőek, azaz gyártónként némileg változhatnak (ezért van az, hogy az egyes nyomtatógyártók bizonyos, általuk is kipróbált/használt nyersanyagforrásokat javasolnak a printereikhez).
A nyersanyagok paraméterezésénél az hotend és a tárgyasztal hőfokán túl a nyomtatott testet hűtő ventillátor sebességét definiálhatjuk, illetve esetleg az extrudálás általános sebességén tekerhetünk, ha túl alacsonynak / túl nagynak éreznénk az anyagáramot. A hotend/tárgyasztal hőmérsékletét rendszerint külön definiálhatjuk a legelső és az összes többi rétegre (a Simplify3D akár rétegenként hagy ezen változtatni, de szinte sosincs szükség). Ennek az az értelme, hogy az első rétegnél a nehezebben tapadó anyagok (mint pl. az ABS) esetén érdemes kicsivel magasabb hőfokú nyersanyagot kicsivel magasabb hőfokú tárgyasztalra nyomtatni, hogy az első réteg tapadása kellően erős legyen. Persze rögtön jön a kérdés, hogy miért nem hagyjuk végig magasabb hőmérsékleten, amire a válasz az, hogy egyrészt a lágyabb anyaggal kevésbé precízen dolgozhat a printer és szinte biztos, hogy produkálni fogja az utálatos “stringing” hibát a nyomtatott modellünkön, másrészt a túl meleg tárgyasztal és nyersanyag a jellegzetes “elefánttalp” nyomtatási hibát okozza a printelt testeken.
Summa summarum, nekünk nagyjából a két hőmérsékletet kell jóra belőni. Szerencsére ehhez is van kismillió mankónk, elég mondjuk a “temperature” szóra rákeresni a Thingiverse-en és már jön is az ezernyi kalibrációs GCODE, amivel precízen belőhetjük az adott nyersanyagunkat.
Én az eSUN nyersanyagokkal az alábbi értékeket használom és nincs velük probléma:
ABS, 1st layer, hotend: 255 ℃, bed: 105 ℃
ABS, other layers, hotend: 245 ℃, bed: 100 ℃
PLA, 1st layer, hotend: 215 ℃, bed: 55 ℃
PLA, other layers, hotend: 190 ℃, bed: 55 ℃