3D nyomtatás: beszéljünk a szoftverekről

Slicerek Az 1.0-s 3D printer felhasználót eléggé tudja sokkolni a slicerek őrült mennyiségű paramétere, amiket nekünk látszólag mind tekergetnünk kellene. A valóság azonban az, hogy ettől ma nem kell rettegni, különösen akkor nem, ha olyan printert választunk,

  • amelynek a gyártója támogatja az általunk használni kívánt slicert – ez esetben a gyártó jól felfogott érdeke, hogy az adott slicer szoftverhez finomra hangolt beállításokat szállítson
  • amelyik körül elég nagy az aktív felhasználói közösség – majd a csapat kikóserolja a megfelelő setupot!
Persze ez nem azt jelenti, hogy a slicerek használhatatlanul, nulla alapkonfigurációval érkeznek, hanem sokkal inkább azt, hogy mi segíthet nekünk abban, hogy egy adott slicer az imádott printerünkre optimalizálva dolgozzon. A legtöbb slicer app épp a sokkoló mennyiségű paraméter miatt kínál basic és advanced módú működést, a basic módban elrejtve a paraméterhegy nagy részét. A Slic3r ezt Simple/Expert módnak hívja, a Cura Basic/Advanced módnak, a Simplify3D pedig egy Show/Hide Advanced gombbal igyekszik megóvni az infarktustól. Ez utóbbit megmutatom, hogy ne aludj be a text-only poszt miatt – így néz ki a szimpla config: Ez pedig az advanced mód (a zöld nyilak mind újabb paraméterzuhatagot nyitnak :)): A slicerek paramétereinek csak egy része gépfüggő, azonban amikor nyersanyagot váltunk, akkor az anyagfüggő paramétereken is változtatni kell. Az egyes nyersanyagfajtákhoz is léteznek anyagfüggő default beállítások, ám ezek anyagminőség-függőek, azaz gyártónként némileg változhatnak (ezért van az, hogy az egyes nyomtatógyártók bizonyos, általuk is kipróbált/használt nyersanyagforrásokat javasolnak a printereikhez). A nyersanyagok paraméterezésénél az hotend és a tárgyasztal hőfokán túl a nyomtatott testet hűtő ventillátor sebességét definiálhatjuk, illetve esetleg az extrudálás általános sebességén tekerhetünk, ha túl alacsonynak / túl nagynak éreznénk az anyagáramot. A hotend/tárgyasztal hőmérsékletét rendszerint külön definiálhatjuk a legelső és az összes többi rétegre (a Simplify3D akár rétegenként hagy ezen változtatni, de szinte sosincs szükség). Ennek az az értelme, hogy az első rétegnél a nehezebben tapadó anyagok (mint pl. az ABS) esetén érdemes kicsivel magasabb hőfokú nyersanyagot kicsivel magasabb hőfokú tárgyasztalra nyomtatni, hogy az első réteg tapadása kellően erős legyen. Persze rögtön jön a kérdés, hogy miért nem hagyjuk végig magasabb hőmérsékleten, amire a válasz az, hogy egyrészt a lágyabb anyaggal kevésbé precízen dolgozhat a printer és szinte biztos, hogy produkálni fogja az utálatos “stringing” hibát a nyomtatott modellünkön, másrészt a túl meleg tárgyasztal és nyersanyag a jellegzetes “elefánttalp” nyomtatási hibát okozza a printelt testeken. Summa summarum, nekünk nagyjából a két hőmérsékletet kell jóra belőni. Szerencsére ehhez is van kismillió mankónk, elég mondjuk a “temperature” szóra rákeresni a Thingiverse-en és már jön is az ezernyi kalibrációs GCODE, amivel precízen belőhetjük az adott nyersanyagunkat. Én az eSUN nyersanyagokkal az alábbi értékeket használom és nincs velük probléma: ABS, 1st layer, hotend: 255 ℃, bed: 105 ℃ ABS, other layers, hotend: 245 ℃, bed: 100 ℃ PLA, 1st layer, hotend: 215 ℃, bed: 55 ℃ PLA, other layers, hotend: 190 ℃, bed: 55 ℃

Autodesk Fusion 360

A Fusion 360-nal kapcsolatban érdekes módon ritkán kapok olyan kérdést, ami a konkrét használatával lenne kapcsolatos (lehet, hogy Fusion tutorialokat kéne csinálnom és akkor megindulna a dolog :)), de az szinte mindig azonnal jön, hogy “hogy éri meg az Autodesknek, hogy ez a cucc oktatási ÉS hobbi célra ingyenes?”. Elmondom, mit gondolok erről. Az Autodesk Fusion 360 egy igazi vadállat, nagykorú terheléses szimulációval, CNC vezérléssel, sheet metal modellezéssel és olyan helyi vagy akár brutálisan durva teljesítményű cloud renderinggel, hogy lefosom tőle a lábam. Ezzel együtt még gyerekcucc, nagyon sok buggal, de hihetetlen ígéretes szoftver. Ha munkára használnád, az évi 300 USD-ba fájna, az ingyenes educational/enthusiast licensz meg évente egyszer szól, hogy még mindig ingyen kéred-e oszt jónapot. A forever ingyenes licenszt egyébként tényleg komolyan mondják, itt van a “Free for startups, hobbyists, and enthusiasts” duma alatt a kis info ikonnál egy erre vonatkozó szöveg ezen a free trialra mutató linken. Valahol van a weben egy videó is, ahol az Autodesk CEO kiáll és elmondja explicit a kamerákba, hogy ez így is marad, mert ők szeretik a népeket meg wörldpísz. A Fusion legnagyobb konkurrense az iparági standardnek számító Solidworks, amit a gyártója a mai napig nem hozott ki (és büszkén hirdeti úton-útfélen, hogy nem is tervez kihozni) Windowson kívül más OS alá. Az Autodesk ezt jól meglovagolja, nekiálltak megcsinálni Windows és OS X alá is a saját (64 bit only) szilárdtest modellező cuccukat, ami cloudban tart minden adatot és azonnal írni kezdték hozzá iOS-re és Androidra a viewer appot is. A full cloud app mellé jól odafér a csilliárdféle collaboration tool, amivel tényleg brutális mértékben haladnak, bár én ugye ezt senkivel nem használom ki, max. Roli nézegeti a CL3D modellt odafent 🙂 BTW az igazi rúgás az lesz majd a nagy konkurrensbe, amikor az alfa állapotból kieresztik majd a browserben futó Fusion 360-at a felhasználók kezeibe, ahogyan azt a júniusi changelogban megszellőztették… A csavar szerintem ott van, hogy minden pro CAD mocskos drága és így kb. csak azokból lesz a community, akik ezek használtatát alsó hangon egyetemen tanulják, míg a Fusion 360 esetében ott a rengeteg, nagyon nem lebecsülendő hobbista népek, akiknek sokszor nagyon jó ötleteik vannak, meg hát ugye a sokkal nagyobb mintából sokkal jobb lehet a merítés is. A Fusionhöz 2-3-4 hetente jön újabb update, a fejlesztők a saját roadmapjük mellett hihetetlen aktívan figyelnek a felhasználóikra és kérik ki a véleményüket / ötleteiket. Ehhez gründoltak egy IdeaStation nevű fórumot, ahová tolhatod a saját elképzeléseidet, illetve szavazhatsz mások ötleteiről is. Hogy mennyire komolyan veszi a gyártó ezt a fórumot, azt jól mutatja az IMPLEMENTED státuszú ötletek listája. Summa summarum, a Fusion 360 brutálisan hatékony eszköz, amivel minden hibája ellenére nagyon nagy élmény dolgozni, olyannyira, hogy ha most valaki olyan munkát ajánlana, amiben Fusion 360-nal kell modellezgetni, nem sokat gondolkodnék 🙂 Remélem ez elég meggyőzően hangzott ahhoz, hogy macskás videók helyett menjél azonnal Fusiont tanulni!-) ]]>

6 thoughts on “3D nyomtatás: beszéljünk a szoftverekről

  1. Ize

    Hali,
    Köszi, ismét remek írás. Abban reménykedek, hogy ez csak a kezdete egy haladóbb írás sorozatnak;-)
    Kezdő prusa tulajoknak esetleg még megér egy próbát a PrusaControl, ami a tök egyszerű, de jól működik igérettel csábit, bár még csak béta verziónál tartanak (még nem próbáltam ki mert mikor bejelentették akkor csak win-re volt, most láttam hogy már van linuxra és mac-re is): http://prusacontrol.org/
    Üdv.:
    Ize

    Reply
  2. eFi Post author

    AirLAC: mióta olvasod a blogot? Mióta van #3dprint kategória? Mióta nem válaszolok bárkinek, aki kérdez? 😀 Mondd, ha valami kell és szívesen segítek bármikor!

    Reply
  3. Béla

    Szia,
    tetszik a blog…gratulálok hozzá.
    Mi a véleményed a Freecad-ról? Relative the Fusion 360-hoz?

    Reply
  4. eFi Post author

    Béla: köszi. FreeCADről nem nagyon tudok véleményt alkotni, mert talán ha 1-2 alkalommal próbáltam. Fusion 360-t pedig lehet szeretni és utálni is: szerintem nincs még kiforrva, de ingyenszoftverként hobbi cuccokat gyártani a lehető legjobb megoldás – ha nem álltál még neki, próbáld ki mindenképp, nagyon rá lehet kattanni!

    Reply

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *