Ehhez való ez:
Körte kacsával from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Justinpoland backstage
Leave a reply
Author Archives: eFi
Sous vide tojás
Ezzel csináltam ezt:
66 ℃, 60 perc – ez már +2 ℃ a gasztroguruk által diktált etalonhoz képest, de még így sem tökéletes. Nekem teljesen zselés állagú sárgája kell, ez meg még picit folyt. Most elég volt befalni ezeket, de jövő héten újabb darabokat áldozok fel.
Update: egy titkos rajongó kérésére zoom a legjobban sikerült példányra:
]]>
Mac workflow: screenshot megosztás
Józsinál olvastam az előbb, hogy szerinte az optimális megoldás screenshot megosztásra, ha bekapcsolja a Dropbox automata képernyőfotó uploaderét, ami majd feltölt minden screenshotot a cloudba. Én ettől kifejezetten viszolygok, viszont egészen hasonló, csak picit paranoidabban kontrollált megoldást használok ugyanerre. Józsi nem szereti a 3rd party szoftvereket, így neki ez a verzió valószínűleg nem játszik, de ha te is hozzám hasonló shareware junkie vagy, akkor neked még jól jöhet az én workflow-m. Megosztásra én is a Dropboxot használom, csak épp nem hagyom neki, hogy hübele-Balázs mindent feltöltsön a felhőbe. Ehelyett létrehoztam a Dropbox folderben egy screenshots mappát, ami droptargetként kint van a dokkon és abba dobom a megosztandó screenshotot. A folderen ül egy Hazel folder rule, ami a beérkező file nevéből kitalálja, hogy mi lesz a Dropbox URL, majd azt bepakolja a Clipboardra:
set file_path to theFile as text try set text item delimiters to ":" set file_name to last text item of file_path set text item delimiters to "" on error set text item delimiters to "" end try set file_name to (do shell script "/usr/bin/php -r 'echo rawurlencode(\"" & file_name & "\");'") set dropboxPath to "https://dl.dropboxusercontent.com/u/MYDROPBOXID/screenshots/" & file_name set the clipboard to dropboxPath
A módszer egyetlen hátránya, hogy sokszor a Hazel rule előbb készül el a clipboardba rakott URL-lel, mint ahogy a file felérne a felhőbe, így ha gyorsan osztod meg a linket, akkor előfordulhat, hogy az még nem él. Ha a Dropbox folderében levő file-okról meg lehetne tudni valahogy, hogy azok felkerültek-e már a felhőbe, akkor ez a probléma is megoldódna.
Mielőtt bárki “de hát van stock Folder Acctions!”-t kiáltana, fűszerezzük meg még egy Hazel szépséggel: ha kidobnád, vagy csak archiválnád a screenshotjaidat, mert mondjuk zavar, hogy foglalja a Dropbox tárhelyed, akkor archiváltasd őket automatikusan:
Ugyanezt persze meg lehetne csinálni saját tárhelyre FTP-zve is – akkor még a feltöltés-linkgyártás combo sem csúszna meg. Aki megírná ehhez a scriptet, nosza itt a comment box!-)
Update
Csak azért, hogy kiálljak a szerintem egyik leghasznosabb OS X alkalmazás mellett, olvastam Hazel doksit és megcsináltam az egészet Dropbox nélkül is. Ehhez mindössze egy FTP tárhelyre van szükséged – íme a rule:
A fenti scripthez képest természetesen csak a https://dl.dropboxusercontent.com/u/MYDROPBOXID/screenshots/ értékét kell arra a folderre változtatnod, ahova feltöltetted a képet.]]>
Bűnöző reggeli
=smalec) sült hagyma került az aljára, sok-sok friss lilahagyma és paprika karika a közepébe, végül még sokkal több hideg pecsenyehús a tetejére:
]]>
Egy egyiptomi túra emlékére
egészen elbújtatják a mellettünk haladó hajót:
sőt, beledöngölik az orrát a vízbe:
Ilyenkor pedig sehogyan sem jó:
]]>
Sous vide falura
ezt olvasd el. Mielőtt kedvet kapsz és nekiállsz mindenből sous vide verziót készíteni, ezen is érdemes átrágnod magad. Nemrég egymás után szembejött ez a két, egymásra kísértetiesen hasonlító Kickstarter project: Majd megtaláltam ezt: Végül pedig rátaláltam erre az instructables leírásra, ami egy mezei rizsfőző edényt alakít át sous vide masinává. A legutóbbi recepttel eljutottunk addig a pontig, hogy elhatároztam: építek a gyerekeknek egy sous vide gépet. A teljes kontrollert 13 USD pénzért bedobozolva megkapod az aliexpress.com-on – sőt, ezért a pénzért hűteni/fűteni képes vezérlést veszel, amiből nekünk most elég lesz a fűtő oldal. 13 dollár az a lélektani küszöb, aminél már egyszerűen nem éri meg nekiállni saját embedded elektronikát összehackelni, ha egyszer ennyi pénzért létezik egy ilyen korrektül dobozolt megoldás.
A hardver
Első körben tervezünk az eszköznek egy dobozt:
A drótok bekötéséhez gyártunk fixen a dobozba egy 3 és egy 5 vezetéket fogadni képes Wago vezetékösszekötő mountot:
A dobozba berámoljuk az alkatrészeket, drótozunk, csavarozunk, aztán jöhet a steak gyártás!
A sült
Bezacskózunk némi marhát egy légmentesen zárható műanyag tasakba (az “igazi” sous vide technika szerint vákumozott, légmentesen zárt csomagolás kell a nyersanyagunknak, egyfelől azért, hogy az aerob bacik szaporodását meggátoljuk, másfelől azért, hogy a nyersanyag ne oxidálódhasson):
A kontrollert összekötjük a rizsfőzővel, a rizsfőzőt feltöltjük vízzel, a vízbe belógatjuk a kontrollerből jövő hőmérőt, a hőmérőnkre rápakoljuk a zacskós marhánkat, majd a marhánkat egy bögrével biztosítjuk, hogy konstansan elmerüljön a cucc:
Mivel marhából gyártunk steaket, ezért 56 fokra állítjuk a kontrollert és hagyjuk, hogy tegye a dolgát, esetünkben ~45 percig:
Az így előkezelt húsokat aztán egy borzasztó forró serpenyőben némi habzó vajra dobjuk:
oldalanként 2-2 percig pörköljük:
végül kiszedjük, picit pihentetjük, és miután konstatáltuk, hogy így sikerült:
befaljuk a fiúkkal ebédre mind.
Szummárium
A fenti megoldástól a boltban kapható konyhakész sous vide eszközök több szempontból jobbak: 0.1 fok pontossággal képesek a hőfok tartására, amit a fűtőközegnek használt víz folyamatos keringtetésével érnek el. Nálunk ez nem játszik: a kis kontrollerünk ugyan 0.1 fok pontossággal mér, ám szabályozni 1 fokos precizitással képes. Ettől függetlenül hidd el nekem, hogy a hibát még nem éreztük meg a steakek ízén.]]>Live while we are young
Live while we are young from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Egy kirándulás elveszett képei: New Zealand, északi sziget, 2007
bloghalálban azok a posztok mind odalettek. Nem sokkal ezután pusztult meg egy diszkem, amin a 2007-es túra összes fotója ott lakott, backup nélkül, így azoknak is vége lett… illetve csak hittem! Tiborék nemrég jártak nálunk és két sör között szóba jött a téma, mire ő megemlítette, hogy szerinte nála megvannak a képek. Hála Tibinek, a közel 600 kép visszakerült hozzám és miután 2, egymástól távol levő adathordozóra is csináltam belőlük backupot, szemezgetek belőle párat ide, a blogra.
Először nézzük meg, honnan ugranak a 135 méter magas SkyTowerből a népek:
Aztán menjünk fel oda és nézzük meg, mekkora fentről a jump target:
Ezt követően ugorgyunk:
Együnk Des-nél füstölt marlint:
Aztán menjünk ki a Great Barrier Island-re:
keressük meg a kagylószüretelőket:
vegyünk két vödör kagylót:
majd merüljünk egyet és hozzunk mellé fésűkagylót is:
meg gigantikus crayfish-t:
végül kérjük meg Taniat és Tibit, hogy pecáljon egy kis kowhai-t sushinak:
Nézzük egy kicsit, ahogy a riadt kishalakat vadásszák a madarak a víz tetején:
Ijedjünk meg a tengeri fűtől:
Keressünk egy múzeumot, ahol közelről láthatóak a giant squid-ek ijesztő szívókorongjai:
Feküdjünk hanyatt egy tengerparti forróvízű forrásban:
Végül szaladjunk el Rotoruára:
és fotózzunk bugyogó sarat:
]]>
3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack – a megoldás
tegnapi posztban ott tartottunk, hogy kész a modell, nyomtatási próba jön.
Így néz ki az eredeti utántöltő flakon kupak, amibe a mi modellünknek passzolnia kell:
Ez pedig az eredeti refill edény teteje az elforgatva nyitást meggátoló fülekkel:
Régi tanulópénz már, hogy a teljes, 5 órányi modellnyomtatás előtt szeletelünk és kipróbáljuk a kritikus részeket előbb. Így lett ez most is. Előbb a kupak záródását teszteltem:
Aztán jött a kupak vállal:
Az eredeti flakon íves vállát nem reprodukáltam, de a próba során bebizonyosodott, hogy még jobb is: így könnyebb volt eltávolítani a próbanyomatot. Már csek egy nagyobb, zárható lyukat kellett tervezni a replika flakon aljára:
…aztán megtervezni a belevaló, vizes kézzel is könnyen tekerhető csavarzárat:
…és huss, már kész is volt az újratölthető patron:
…ami pöpecül nyílik-záródik anélkül, hogy el kellene távolítani az adagolóból:
Ennyi volt a heti 3D print lifehack – ha kell a modell, innen viheted – Thingiverse-re ez most nem megy fel, nehogy jogi hiszti legyen belőle.
Jövő héten ettől sokkal izgibb téma jön: elektromos bigyókat építünk műanyagba, amivel aztán a konyhában művelünk mindenféle csodákat. Stay tuned!
]]>
A Mac Pro gyártása
Luma Labs tervezőmérnöke úgy gondolta, hogy elmagyarázza nekünk mezei usereknek, mit is látunk a két perces videóban (btw a Luma Labs gyártotta a szerintem tökéletes kameraszíjat, egész addig, míg egy versenytársuk úgy gondolta, hogy ennek véget vet). A hozzám hasonló automatizálás buziknak mind a videó, mind a szakkommentár kötelező darab – ha te is hasonlóan izgulsz az ilyesmire, akkor előbb nézd meg a videót: Most pedig olvasd el Greg magyarázatát.]]>