Category Archives: mondok magának egy érdekes adatot

A cápákról

Szomorkodunk Gyerekkoromban kaptam a szüleimtől egy tengeri állatokkal foglalkozó könyvet. Jékely Endre fordította, “A vizek óriásai” lett a magyar címe és egy elbeszéléses katalógus volt mindazokról az élőlényekről, akik a bolygó vizeiben élnek és potenciális ellenfelei lehetnek az embernek. A vizek óriásait számtalanszor olvastam, nagyon érdekelt a dolog. Gyerekként leginkább az maradt meg bennem, hogy a könyvben szereplő élőlények mind az emberre kifejezetten veszélyes állatok és óvakodni kell tőlük. Sok évvel később aztán búvár lett belőlem és így a könyvben emlegetett állatok jó része is sokkal “kézzelfoghatóbb” távolságba került. A legjobban a lábasfejűek nyűgöznek le, ma azonban inkább a félelmesztős™ cápákról lesz szó. Az emberek túlnyomó többsége nagyon keveset tud a cápákról és a tudása java részét a rohadék Cápa film adja, amit az a Steven Spielberg rendezett, aki egy Harmadik típusú találkozást tudott adni a világnak. Az 1975-ös cápamozi többet ártott szerencsétlen állatok megítélésének, mint bármilyen más média. shark-drawings Forrás: http://charneco.deviantart.com A Földön pár évtizede még közel 400 féle cápafaj élt. Pár tíz év alatt az ember ebből cirka 30 fajt kiirtott. A pusztítás oka persze messze nem a csúcsragadozóktól való páni félelemben keresendő, hanem sokkal inkább abban, hogy az ázsiai ember azt hiszi, hogy a cápák uszonyából főzött leves (amiben az egészségügyi határértéknél negyvenkétszer több a higany) majd megvédi őt a daganatos betegségek kialakulásától, és ami talán sokkal fontosabb neki: hogy majd a sok megevett cápától jól megnő a pöcse 🙂 A cápauszony leves sűrű és állítólag nem túl jó / semleges ízű (sosem kóstoltam). A rákbetegséges hiedelem abból ered, hogy a cápáknál nincs daganatos megbetegedés. A pöcsnövesztő képesség babonának őszintén szólva nem jártam utána 🙂 Az egységsugarú felhasználó a cápától való páni félelmében hajlamos arra, hogy fejben jóváhagyja a cápairtást. Pedig ha tudná, hogy mi megy! A bolygón egy évben átlagosan 100 ember elleni cápatámadást regisztrálnak, amiből ~10 a halálos kimenetelű (ezek a regisztrált támadások, ettől nyilván lehet több, de nagyságrendi mintának tökéletes a szám). 1580-2014 között kb. 2300 cápatámadást regisztráltak. A támadások jó részében a cápa fókának nézi az embert (=a szörfös hasonlít rá leginkább alulról). shark-attack-causes Forrás: http://www.upworthy.com Ezzel szemben az ember évi 80-100 millió cápát irt ki az uszonyáért. Ez másodpercenként kb. 3 cápa. shark-fins Forrás: http://www.harighotra.co.uk shark-fins2 Forrás: http://vouloirtoujourstoutsavoir.blogspot.com.au Egy adag cápauszony levesért akár 100 USD-nyi pénzt is elkér egy étterem, így ennek megfelelően gigabusiness cápauszonyt eladni. Mivel a cápákból csak az uszony termeli a pénzt, az irtásuk is ehhez igazodott: mérettől és fajtól függetlenül, válogatás nélkül halásszák le őket hosszú hálókkal, a halászhajón lecsapják az uszonyaikat, majd a megcsonkított állatokat gyakran még élve dobálják vissza a tengerbe. A csontosodott kopoltyújú cápafajoknak állandóan úszniuk kell ahhoz, hogy túléljenek (=az úszással áramoltatják át a vizet a kopoltyúkon), így ők gyakorlatilag megfulladnak. Mutatom:

Mondok magának egy érdekes adatot

  • ~400 millió éve léteznek cápák (korábban jelentek meg a bolygón, mint a fák)
  • porcoshalak: nincs bennük csont, csak az orrunkban levő porchoz hasonló struktúrájú anyag, illetve elmeszesedett állkapocs
  • a fogaik megkeményedett bőrképletek, melyekből egyszerre mindig több sornyi van a szájukban. Ha egy fog sérül és kitörik, a hátrább levő előretolódik. Egy cápa élete során átlag 30000 fogat használ el.
  • van sós és édesvízi cápa is, plusz a nagyon ügyes sósvízi bikacápa képes édesvízben is élni, ha ahhoz van kedve
  • több, mint 200 fajuk van a veszélyeztetett állatokat nyilvántartó vörös listán
  • a cápabőr a fejtől a farok felé simítva sima bársonyos, míg fordítva olyan, mint a smirgli. A cápák spéci, 3 oldalt cakkos éles mikropikkelyei tovább csökkentik a turbulenciát az amúgy is áramvonalas testükön.
  • itt nézegetheted, hogy az eddig megjelölt cápák épp merre járnak
  • a legnagyobb cápa az érdescápa, amely akár 14 méter körülire is megnő – ő speciel planktonevő, a kutyának nem árt (csak a planktonoknak, de ezt épp az előbb mondtam)
  • a cápák általában lassan, kevés energiát pazarolva úszkálnak, ez azonban támadáskor radikálisan megváltozik. A ragadozó cápafélék közül a leggyorsabb cápa a röviduszonyú mako, aki akár 50 km/h sebességgel is képes úszni, ám tömeg/sebesség arányban a brutális méretű nagy fehér a bajnok, aki 40 km/h-val csapódik neki támadáskor a fókaebédnek:
shark-speed Forrás: http://visual.ly
  • a támadások egy része úgy néz ki, hogy a mélyebben úszó cápa észreveszi a felszínen úszó prédát, bekapcsolja a turbót és lentről izomból nekiront. Vannak kutatások, amelyek alapján azt gondolják, hogy az ember ellen irányuló, nem provokált cápatámadások jó része annak köszönhető, hogy az állat fókának vagy teknősnek nézi a felszínen úszó embert, vagy a deszkán evező szörföst. Nem mindenki ért ezzel egyet, ezért nézd meg magad, mit lát a cápa alulról és dönts:
seal-vs-surfer-sihlouette Forrás: http://www.dailymail.co.uk
  • az ilyen alulról induló támadásoknál pár cápafaj elég nagyot ugrik ki a vízből:
shark-flying Forrás: http://visual.ly

A rettegett hármas-négyes-ötös-hatos, ki hogy szereti

Búvárként azt tanulod, hogy 4-5-6 emberre potenciálisan veszélyes cápa jöhet szembe a vizekben: nagy fehér, tigis, bika, makó, óceáni fehérfoltú, nagy pöröly. Én ezek közül csak az óceáni fehérfoltút láttam pár éve a déli Brothers szigetnél, amikor az egy, a merülése végénél 10 méteren lebegő dekózó búvárt kerülgetett. Ijesztő volt, de a két búvár tudta a dolgát (=alapszabály, hogy mindig párban merülünk és a dekompressziós megállót kivárni kénytelen társat sem hagyjuk egyedül a vízben). Ilyenkor egymásnak támasztjuk a hátunkat és mindig szembe fordulunk az állattal, ha ő fordul, mi is fordulunk, a szemkontaktus kötelező. A dekózó búvároknak a hirtelen jött kíváncsi látogató miatti ijedtségen túl semmi baja nem lett. Tanuljunk egy kicsit ezekről a csodálatos állatokról! shark-silhouettes Forrás: http://philiaa.tumblr.com
A nagy fehér cápa
great-white-shark Forrás: http://arabellacountryestate.co.za
  • a nagy fehér a heringcápák rendjébe tartozik
  • ő a legnagyobb ragadozó hal a Földön: ~1 méteresnek születnek, a hímek 3-4, míg a nőstények 4-5 méteresre nőnek, kifejletten 500-1000 kg tömegűek
  • akár 70 évig is élhetnének, ha a mohó ember nem vadászná le őket sokkal előbb. A hímek 26, a nőstények 33 évesen válnak ivarétetté.
  • az orkák az egyetlen potenciális ellenfeleik a vízben
  • javarészt tengeri emlősöket (fókákat) esznek, de a halakat vagy a vízimadarakat ugyanúgy megkajálják
  • a fejükön Lorenzini ampullák találhatók, amikkel képesek a mozgó élőlények által kibocsájtott elektomágneses rezgéseket észlelni. A nagy fehér egy milliomod voltnyi feszültségváltozást képes ezzel a szervvel érzékelni. A szerv annyira érzékeny, hogy az állat “hallja” a mozdulatlan zsákmányállat szívverését.
  • támadáskor rácsukják a pislogóhártyát a szemükre és a spéci Lorenzini lokátorok segítik őket a pontos célzásban.
  • a mai napig semmit nem tudunk a szaporodásáról. Korábban területvédő állatnak gondolták, ám amióta jeladókat szerelnek rájuk tudjuk, hogy nem egy állat úszik el Dél-Afrikából Ausztráliába és vissza.
  • úszóhólyagjuk nincs, helyette a májban tárolt zsír szabályozza az állat lebegőképességét
  • a májban tárolt zsírból tartják fent magukat vándorlás közben, amikor a nyílt vízen nem találnak táplálékot
  • a májuk a testtömegük kb. negyedét teszi ki
  • a fejüket a víz fölé tolva sokszor kikukucskálnak a vízből – még nem tudjuk, hogy körbenéznek, vagy csak “kiszagolnak” a felszínen
  • sokszor olyan dolgokat is megeszik, amit aztán nem képes megemészteni – ilyenkor jön neki nagyon jól az a képessége, hogy a teljes gyomrát ki tudja fordítani a vízbe, majd sérülés nélkül visszanyelni
  • az állkapcsa úgy működik, mintha egy medvecsapdát kereszteztek volna egy fűrészgéppel: harapáskor az orrhegyét felemeli, a fogsora előbújik a szájából, összezárja, majd jobbra-balra rángatva fűrészel vele.
  • szabályos háromszög alakú, fűrészes foga van
Nagy fehérrel kizárólag ketrecben lehet merülni bárhol a világon. Egy ember van, Michael “Sharkman” Rutzen, aki a nagy fehéres bulit ketrec nélkül tolja: Ez meg egy ketreces merülés, ahol a csali után vetődő szerencsétlen fehér cápa beszorul a rácsba és úgy oldja meg a szabadulást, hogy betolja saját magát a ketrecbe, majd a tetején távozik:
A tigriscápa
tiger-shark Forrás: http://www.nationalgeographic.com
  • a tigriscápa kékcápafélék családjába tartozik
  • a kifejlett példányok 3-4 méteresek, 300-600 kg tömegűek, náluk is a nőstények nőnek nagyobbra
  • a tigris nevet a testén levő sötét csíkozásról kapta, ami remek álcát jelent neki, amikor a fóka fentről nézi ő meg a mélyben krúzol. A foltok lassan elhalványodnak, ahogy öregszik az állat.
  • nem nagyon válogat: rákoktól a delfineken át a kisebb cápákig bárminek nekimegy:
  • szeret meleg, sekély vízben vadászni, a felnőtt tigriscápa simán bevisz magával akár egy lovat ebédre
  • a nagy fehérhez hasonlóan neki is csak a kardszárnyú delfin az egyetlen természetes ellensége
  • hegyes, ék alakú feje van, kígyózó mozdulatokkal úszik és elképesztően gyorsan fordul 180 fokot
  • ugyanúgy az orra körül vannak a Lorenzini ampullái, mint a nagy fehérnek, de nála még rásegít az oldalvonala, amivel az apró víznyomás-változásokat képes érzékelni
  • a szemében van a kutyák és a cicák szeméhez hasonlóan egy spéci fényvisszaverő réteg, a tapetum lucidum, aminek segítségével a szemébe érkező fényt kétszer tudja felhasználni, azaz ettől éjszaka kétszer jobban lát.
  • jellegzetesen görbülő, fűrészes fogai vannak
  • a nagy fehérhez hasonlóan ő is ál-elevenszülő, ami annyit jelent, hogy a kicsik a tojásból még anyuban kikelnek, aztán gyors megkajálják a gyengébbeket
  • harapáskor sosem fordul oldalra, ezért a tigrises merülésekhez a búvároknak egy méteres rudat adnak, amit hosszában kell a cápa elé tartani, ha úgy látod, hogy épp érted indult ebédelni a drága. Ezen felül tigrises merülésnél csurom feketébe kell öltözni és meleg víz ide vagy oda, kötelező a csukja és a kesztyű is, hogy minél kevesebb látszon ki belőled (=minden világosabb foltot kajának nézhet):
Azért nézzük meg más szemszögből is a fenevadakat: Ez pedig egy óriás malac…akarom mondani tigriscápa:
A bikacápa
bull-shark Forrás: http://www.phantomdivers.com
  • a bikacápa is kékcápaféle, csakúgy, mint a tigris
  • 1.5-3 méteresek, a hím 100 kg alatti, de a nőstény megnő háromszor ilyen nehézre is
  • robosztus teste van, rövid orral, magas háttal, sarló alakú mellúszókkal, asszimetrikus farokúszóval
  • a tigirshez hasonlóan ő is szeret a zavaros vízben vadászni
  • a bikacápák túlélnek az édesvízben is, képesek a szervezetük sókiválasztását a víz sótartalmához igazítani, így simán felúsznak a folyótorkolatokban vadászni. Bikacápát regisztráltak már a torkolattól 3000 km-re az Amazonasban, Illinois államban a Mississippiben, de felmászkálnak fürdőzőt harapni Indiában a Gangeszbe is.
  • ő sem válogatós: halakat, lábasfejűeket ugyanúgy megeszik, mint más kisebb cápákat, sőt akár kajmánokat is
  • elevenszülő és egyben kannibál is, azaz a nagyok simán rájárnak a kicsikre, ha azok nem vigyáznak
  • háromszög alakú, hosszúkás fogai vannak
  • a Spielberges cápafilm alapjául szolgáló Peter Benchley novella egy New Jersey partjainál 1916-ban történt bikacápás támadásnak köszönhető, nem pedig szegény nagy fehérnek
  • a nagy fehér és a tigris is nekimegy a bikacápának, de mivel felbóklászik a folyótorkolatokba, ott a nagy krokodilok is kajának nézik néha
Itt elvágom mára a cápás mesét. A végén még megtanulhatsz aranyos cápát rajzolni: how-to-draw-a-shark Forrás: http://www.andertoons.com]]>

Merüljünk érdekes adatokba: a muréna

Az állkapocs A legérdekesebb azonban az az, ahogyan ez az állat táplálkozik. A halak zöme nyelv híján úgy nyeli le a falatot, hogy vákumot generál a szájában és beszippantja a táplálékát. A murénák erre képtelenek, ezért a természet egy extra alien eszközt adott nekik segítségül: ez pedig nem más, mint a garatukban jól elbújó másodlagos állkapocs: Pharyngeal_jaws_of_moray_eels Forrás: Wikipedia Klassz, mi? A muréna úgy kezdi, hogy a szájában levő első fogakkal megragadja az áldozatot (btw nagyon ügyes ragadozó, zömmel csigákat, rákot, kis tengeri kígyókat és polipokat eszik), majd mikor elkapta, a rejtett álkapocs előreugrik és az is ráfog a kajára és így húzza le azt a torkán. A hátsó álkapocs fogai befele fordulnak, így amit azzal egyszer megfog, azt többet nem tudja elengedni.

Kooperatív vadászat

Természetes ellensége a barrakudák, nagyobb tengeri kígyók és az igazán nagy grouperek (=tengeri sügér). Ez utóbbi igen érdekes, mert nagy murénáknál megfigyeltek már olyan jelenséget, hogy sügérekkel együtt indul közös vadászatra. Az összedolgozás nagyon hatékony: míg a muréna az üregekben támad, addig a sügér a nyílt vízi terepen kapja el az áldozatait. A zsákmányállatok a sügérek elől a reefek üregeibe bújnak, ahol azonban könnyű prédát jelentenek a muréna számára. A fent linkelt leírás alapján a közös vadászatot a sügér kezdeményezi úgy, hogy egyszerűen odamegy a muréna szája elé és megrázza a fejét. Ha izgat a dolog, nézd meg az eredeti leírást, van az oldalon 4 darab, máshová nem beágyazható video az egész folyamatról.

Fogmosás

A murénákat számos merülésen láttuk már a reefeken az úgynevezett “cleaning station”-öknél dekkolni. Ezeken a pontokon egy kis kék oldalvonalú tisztogatóhal, esetleg apró rák próbál magának kaját szerezni úgy, hogy az arra járó és szájuk tisztaságára kényes ragadozók szájába beúszva simán kizabálják a szájüregben rekedt maradékot. Ezt a murénák valami okból kifolyólag imádják és rendszeresen pucoltatnak ily módon. A kis tisztogatóhalak egyébként simán beúsznának a te szádba is – nem egy búvár barátomnak mentek már fület tisztítani önként és dalolva 🙂

Na de jó-e sütve?

A muréna húsa meglehetősen jó kaja – szálkamentes, hófehér és isteni az íze. A legtöbb faj bőre erős toxint termel, ezért azt a feldolgozás során el kell távolítani. A murénákat viszonylag kevesett halásszák, de azért nagyobb halpiacokon elvétve előfordulnak. Szabadtüdős búvár ugyan vadászhat rá, de én senkinek nem javasolnám: egy kb. 5 cm átmérőjű, fél méter hosszú állat a saját testére csomót kötve és azt villámgyorsan a feje felé tolva simán el képes törni egy emberi kezet – képzeld el, mint tud akkor egy 3 méteres, vödörnyi méretű fejű példány.

A muréna és az ember

Sajnos a helloTurisztoknak szánt látványosságként sok helyen etetik ezeket az állatokat – az ilyen esetekből jönnek az előbb emlegetett ujjharapós balesetek. A böszme nagyra megnövő példányok is inkább szégyenlősek és tartanak a búvártól, maximum önvédelemből mennek neki. Kis híján ez történt a múlt héten velünk is, amikor úgy gondoltam, jó ötlet a már jó ideje búvóhelyet kereső muréna felett sokáig kamerával úszkálni.]]>

3D nyomtatás – muslincacsata

fruit fly). Ha rettentő jó szemed van, akkor azonnal kiszúrod, hogy a hím seggén csak 3 fekete csík van, míg a nőstényén 5: muslicasegg vectoricus Téglavörös szemük van, sárgásbarna, 2.5 mm hosszú a testük. Ezen a makrófelvételen elég jól látszik, ki a főnök: fruit fly sex Szobahőmérsékleten nagyjából egy hónapig élnek, a lárva állapotból a kifejlett rovarrá válásig 7-11 nap kell nekik. A 0.5 mm hosszúságú lárvák cukrot és mikroszkopikus gombákat zabálnak. A muslincák hozzánk hasonlóan eukarióták (=valódi sejtmaggal bíró sejtekből épülnek fel), a tudósok örömmel piszkálják emberek helyett inkább az ő génjeiket különböző laborokban. Az ecetmuslinca pechjére a biológiakutatók által az egyik legtöbbet vizsgált élőlény. Igénytelenek, kis helyen tarthatók alacsony költséggel, szén-dioxiddal vagy hűtéssel leszedálva könnyen vizsgálhatóak, rendkívül gyors a generációváltás, igen termékenyek (a nőstény 100 petét rak naponta kb. 20 napon át), ráadásul mindössze 4 pár kromoszómájuk van, plusz a komplett géntérképük 2000 óta kész. A többi rovarhoz képest elég jól látnak (760 egységből összeálló összetett szemük van), a szárnyaikkal 200/sec ütemben csapkodva repkednek. A kis dögöket ki muslicának, ki muslincának hívja – felénk délen az utóbbi dívik. A gyümölcslégy magyar neve a délszláv mušica (=legyecske) szóból ered, a Magyar Helyesírási Szótár mindkét alakot tartalmazza, úgyhogy ezt nem ragozzuk most tovább. Egyszer egy cimborám kérdezte egy vacsoránál, hogy vajon honnan jönnek a kis dögök? Hiszen lehet akármilyen tiszta, jól záró nyílászárókkal megáldott légtér, a muslincák az erjedő cuccok hatására elkezdenek megjelenni. Nos, erre az a válasz marad, hogy a lárváik ott vannak a behordott friss növényi élelmiszereken és az erjedés kapcsolja be rajtuk a turbót. Gyerekkoromban csináltam én is muslincagyárat: fogtam egy 5 literes befőttesüveget (merjünk nagyot álmodni jeligére), tettem bele anyu baracklekvárjából egy keveset (persze a bontott lekvárt már muszáj volt megenni :)) és kapott némi élesztőt, hogy beinduljon rendesen. Az egészet kitettem a napra, majd egy-két óra múlva, mikor már jópár állatka tolta az üvegben az ipart, lefedtem egy harisnyával. Nem kellett egy-két napnál több és az üvegen alig lehetett átlátni, annyi muslinca hepázott bent. Eddig az okosság. Most képezzünk ezekből extraktot, használjuk fel a 3D nyomtatót és gyártsunk ellenük fegyvert! A muslincacsapdánk a varsák elvén alapul: befele könnyen megy az állat, a kijáratot azonban nehezen találja meg. Ehhez egy, a befőttesüvegbe mutató tölcsért gyártunk, mindjárt a befőttesüveg kupakjával egyben: fruitflytrap fruitflytrap-irl Innentől nincs más dolgunk, mint némi csalit tenni az üvegbe, majd rázárni a csapdára a kupakot. Az egész mehet egy konyhapolcra, a kis zavaró legyeknek elsődleges elterelő táplálékul. ]]>

Curiosity

Kedvcsináló videó – egy percben a Marsról: Egy videó arról, hogy mennyire kemény meló sikeresen a Mars felszínére juttatni a robotot: Ha a fenti videók felkeltették az érdeklődésed, íme még pár link:

  • Minden a NASA MSL-ről (=Mars Science Laboratory) itt.
  • Erre találsz szépen összerakott, egyszerű és látványos pdf-et a küldetésről és magáról a robotról.
  • A komplett Mars misszióval kapcsolatos sok-sok érdekes video erre (a fenti három is innen jött).
  • A Curiosity landolásával kapcsolatos friss infók RSS-ben erre.
  • Livestream.com landolási video stream erre.
  • Ustream Nasa streamek erre. Én ezt a streamet ajánlom: egyfelől magyar a fejlesztő csapat, másfelől a múltkori, SpaceX – ISS összekapcsolódást közvetítő csatornájuk is messze akadásmentesebb volt, mint a NASA saját live streaming szolgáltatása.
Ha ennyire nem izgulnál erre az egész Marsos témára, de azért csak vagiznál ilyen űrös dologgal és mondjuk lenyűgöznéd a haverokat azzal, hogy egy buliban hanyagul felmutatsz az égre, hogy épp most integetnek neked az International Space Station-ról, akkor itt tudod megnézni, hogy mikor jár feletted a csapat, vagy itt láthatod a pozíciójukat valós időben. ]]>

Buborékgyűrűk

Andris barátom, a friss Tintapop editor küldte ezt a videót, amin delfinek buborékgyűrűket készítenek és azokkal játszanak: Nézzünk kicsit bele a delfines gyűrűkbe! Néhány tórusz alakú buborékgyűrű érdekes módon két egymásba ágyazott gyűrűből áll: a belső gázból, a külső a gyűrűt körülvevő folyadékból van. Először a gázgyűrű kezd el mozogni, majd ez a forgás pörgeti meg a körülötte levő folyadékréteget úgy, hogy abból egy azt körülvevő második gyűrű képződik. Olyan, mintha egy gyűrűt belesütnénk egy fánkba. Ilyen dupla gyűrűt csinálnak a delfinek is. Akváriumi körülmények között megfigyelték már, hogy a delfinek képesek ezt a gyűrűt úgy elkészíteni, hogy a szinte láthatatlan forgó gyűrűt vízből “gyártják”, majd beleúsznak és a tórusz belső széle felé fújnak levegőt, amit a forgó tórusz magába szippant és így szinte “varázsütésre” alakul ki a buborékgyűrű (ne felejtsük el, hogy nekik van frankó kis visszhang-lokátoruk, úgyhogy ők tudják, hol is van az a számunkra láthatatlan örvénylés). Ugyanilyen gyűrűt tud fújni a hosszúszárnyú bálna is, aki szívesen szocializálódik a humánokkal: Míg a delfinek valószínűleg csak játékból fújják a buborékgyűrűket, addig a hosszúszárnyú bálnáknál ez a gyűrű táplálékszerzési forrás is: a felfelé haladó, csökkenő nyomás miatt egyre táguló gyűrű a belsejébe szorult élőlényeket megriasztja, összezavarja (ez a bálnafaj krillt és halat is eszik a nyári táplálkozási időszakban). A bálnához képest apró állatok védekezésképpen rajba tömörülnek, ami kedvez a vadász hatalmas belének és egyszerre gigantikus mennyiséget tud felzabálni. Kicsit off the thread ugyan, de ha már itt tartunk, akkor nézzük meg a palackorrú delfinek által halvadászat közben rajzolt iszapkör csapdákat is, majd egy másik ijesztgetős módszert: Órákat lehetne erről mesélni, ígérem egyszer lesz egy nagy delfines post is. Na de vissza a tóruszokhoz! A füstgyűrűhöz hasonlóan közel ilyet tud pöfögtetni ám búvár is, csak gyakorolni kell: A búvárHOWTO valahogy így hangzik:

  • csukd össze a szád és csücsöríts
  • növeld a nyomást a szádban
  • hirtelen nyisd szét apróra az ajkaid, préseld ki a levegőt, majd minél gyorsabban zárd össze
  • nullkilométeres búvároknak (akiknek még kicsit szokatlan a maszk) könnyebb úszószemüvegben gyakorolni
  • nem baj, ha arccal a vízfelszín felé próbálkozol 🙂
A lényeg az ajaknyitás sebességén van és a minél kerekebb nyílás képzésén. Nem lehetetlen megcsinálni, de egyáltalán nem egyszerű. A bubble ring jelenségnek rajongók komplett site-ot szenteltek már, ahol ettől sokkal többet megtudhatsz a buborékgyűrűkről és akár RingMachine-t is rendelhetsz, ha a szájjal fújás nem menne, vagy nem lenne elég 🙂 Update: pont most jött szembe a belga Nemo 33-ban rendezett King / Queen of The Bubble versenyről ez a post.]]>

Merüljünk érdekes adatokba: a kék bálna

USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale1.jpg Fotókról elég nehéz a hatalmas állat méreteit átérezni, ezért olvassuk inkább a kék bálna érdekes adatai listát. A kifejlett állat hossza elérheti a 29-33 métert (~=2 busz), tömege 180 tonnát (összehasonlításul egy afrikai elefánt nagyjából 4 tonna). Ha már az elefántoknál tartunk: az állat nyelve pont annyit nyom, mint egy afrikai elefánt. A kifejlett egyed szívébe lépő aorta olyan széles, hogy egy felnőtt ember át tudna úszni a belsejében. A szív térfogatra személyautó nagyságú. A koponya kb. 6 méter hosszú, aa legnagyobb csigolyájuk nagyjából 250 kg. A farokúszó kb. olyan széles, mint egy Cesna szárnyfesztávja. USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale2.jpg A brit Whale and Dolphin Conservation Society készített egy böngészőben nézegethető, valós méretű kék bálna fotót, amin Te is tanulmányozhatod az állat bőrét – nézd csak meg azt a csodálatos, kávéscsésze méretű szemét! A kék bálnák a víz alatt kékek, a vízfelszínen inkább szürkéskékek. Búvárzok jól tudják, hogy ahogy megyünk lefelé, egyre inkább teret nyer a kék, így “kékül” a mi bálnánk is. A nagy víztömeg kékülésének oka a víz szelektív fényabszorpciója (a tiszta víz elnyelőképességének minimuma a 470 nm hullámhosszú kék fénynél van – de most hagyjuk, ez egy másik mese). A pocakjuk egyébként picit sárgás, de ezt meg a bőrükön tanyázó rengeteg mikroorganizmus okozza. A világ összes óceánjában megtalálhatóak. Néha kis csapatokban, de általában inkább párban vagy magányosan úsznak. A nyarat a pólusokhoz közeli vizekben töltik, míg télre az egyenlítő tájékára vándorolnak. Kevés a természetes ellenségük – 80-90 évet élnek meg. Kisbálnagyerek korukban pár cápafaj szeretne enni belőlük, illetve a kardszárnyú delfinek harapják ki előszeretettel a bébi bálna nyelvét egyfajta csemegeként – de erről majd mesélek, amikor az orkákról lesz szó. Ha egyszer nemkisbálnákká nőnek, onnantól csak a humánok által teremtett veszélyek okozhatják a pusztulásukat: halászhálóba tekeredés, óceánjárókkal ütközés, vízi szennyezés, et cetera. USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale3.jpg A hatalmas test ellenére az állat baromi gyors – általában 8 km/h sebességgel haladnak (n.b.: te kb. 4 km/h sebességgel gyalogolsz a sokkal kisebb közegellenállású levegőn), de akár 32 km/h sebességre is képesek felgyorsulni. Ezt élesben is meg lehet tapasztalni egy bálnanéző hajón: az egyébként baromi gyors katamaránok padlógázzal is alig-alig érik be az egy-egy kurta percre levegőért a felszínre emelkedő kék bálnákat. Persze ez betudható annak is, hogy a bálna valószínűleg nem csak abba az irányba halad a merülés során, amerre a merülés megkezdésekor a hajó kapitánya becsülte. Kilégzéskor minden bálna a fajra jellemző egyedi formájú / méretű párát fúj ki a levegőbe. Ez a páraoszlop a kék bálnáknál akár 8-9 méter magas. A frissen született bébi 2-3 tonna, s ezt a tömeget rohamosan igyekszik növelni napi 600 liter anyatej elfogyasztásával. A bálnatej nagyon zsíros (kell is a power a mélyen baromi hideg vízben), a kicsik nagyjából egy hét alatt híznak meg a születéskori súlyuk duplájára. Csak kontrasztként: egy lónak a testtömeg duplázáshoz 2 hónap kell. A kék bálna szilás cet – krilleket kajál, szó szerint vödörszámra. Folyamatosan fel-le járkál az óceánban: vesz egy nagy levegőt, majd megindul lefelé, akár 5-600 méterre. Onnan felnéz, meglátja a nap által háttérvilágított krillfelhőt, aláúszik, kinyitja a rettenetes száját és gyakorlatilag bekapja az egészet vizestől. Ezt követően a szájában levő 320 szila “szitából” kicsorog a víz, bent marad a krill, amit sutty le is nyel. Egy ilyen falat cirka 400 kiló rák, amiből napi 7-8 tonnát tol be – ez nagyjából napi 40 millió rákocska. A szila hosszúkás, szálas cucc, kb. olyan anyagból, mint a mi körmünk. Egy-egy merülés 6-20 percig tart, a mai napig senki nem tudja, hogy mitől függ a hosszuk. Egyetlen bálnának sincsenek hangszálai, mégis képesek hangot kiadni. Ezt úgy csinálják, hogy a fejük búbján található légzőnyílásaikhoz kapcsolódó billentyűkön és szövetredőkön iszonyat erővel átpréselt kilélegzett levegő szólal meg – ezt képesek a kék bálnák egymástól akár 1500 km-re hallani. Ha már egy rekorder állatról beszélünk: a kék bálnák a világ leghangosabb állatai. Az eddigi kutatások alapján azt sejtik, hogy az általuk kiadott hangokat a bálnák a kommunikáció mellett hanglokátoros tájékozódásra is használják. A testtömegük kb. 1/3-a bálnazsír – ezért, és a csontjáért kezdte el az ember levadászni őket (a zsírból többek között lámpaolajat és szappant készítettek). Akárcsak az elcsontosodott kopoltyújú cápafajok, a bálnák sem alszanak. Rövid pihenőket tartanak a felszínen, de ennyi. A kék bálnák populációja mára cirka 10000-25000 egyedet számlál – a bálnavadászat előtti időkre kb. 300000 egyedszámúra becsülték az akkor élt még közel érintetlen populációt. 1966 óta védett állatok. ]]>

Merüljünk érdekes adatokba: a simabálnák [restored post]

fotói szolgáltatták, melyek közül az egyik bekerült a National Geographic 2008-as legjobb természetfotói közé – ő az: right-whale-brian-skerry Brian röviden mesél is az élményről: Gondolom minden búvár cimborám szívesen bújt volna a fotón álmélkodó csóka bőrébe. A kép Új Zelandon készült az Auckland Islands közelében (amit Google Maps-on nem sikerült megtalálni, de a divenewzealand.com említi párszor amiről Tibbnek hála már van GMaps lokációnk). A simabálnák családjába az északi simabálna, a déli simabálna és a grönlandi bálna tartoznak bele. Kicsit fura magyar családnevét az állat onnan kapta, hogy a hasuk és a torkuk a barázdás bálnákkal ellentétben sima. Az északi/déli/grönlandi előtagok természetesen a körülbelüli élőhelyüket jelölik. Az északi és déli simabálnák egyébként annyira hasonlóak, hogy sokáig egy fajnak tekintették őket. Angolul ezeket az állatokat “right whale”-nek (talán “megfelelő bálna” a betű pontos fordítása) nevezik. Az angol név a bálnavadász hőskorból származik: ezt a fajt tartották könnyen elejthetőnek a halászok, mivel egyrészt igen lomha mozgásúak (<10 km/h), másrészt elejtésük után nem süllyedtek el (hasonló okokból puszították előszeretettel a szürke bálnát és az ámbrás cetet is). A simabálnák a nagyobb bálnák közé tartoznak: 18 méterig és akár 100 tonnáig nőnek meg - az újszülött borjú 5 tonna körüli (a borjú 9-12 hónapra jön a világra és 2-3 éves koráig marad az anya mellett). A testük rövid, zömök, a fejük a teljes testhossz kb. 1/4-ét adja. Mellúszóik szélesek és lecsonkítottak, a nyakcsigolyáinak java összenőtt. A szájpadlásuk jobban boltozott, s az alsó állkapcsuk szára is sokall jobban hajlított, mint a többi barázdásbálna-féléé. A felső álkapcsukból kb. 250-400 db ~2 méteres hosszú és keskeny halcsontlemez (ún. szila) nő ki, melyeket sörteszerű fonalzat borít. Az alsó és felső állkapcsok még csukott állapotban is eléggé elállnak egymástól. A simabálna apuci heréi a legnagyobbak az élővilágban: mintegy 900 kg a súlyuk (ezt ki mérte meg?). 686px-Right_whale_size.svg A többi barázdás bálnától eltérően nekik nincs hátuszonyuk, így viszonylag könnyen megkülönböztethetőek erről és teljesen sima, fekete hátukról. A vonalas rajzon is jól látható nagy bőrkeményedés van a fejükön – ez a dudor akár 10 cm magasra is megnő és javarészt az állon, az alsó állkapcson és az orrlyukaknál nőnek. Két orrlyukuk van, amelyeken V alakban fújják ki a párás levegőt. Merülés előtt farkuk a víz fölé emelkedik. Általában 10-20 percre merülnek le, de észleltek már ennél jóval hosszabb, közel egy órás merülést is. Megfigyeltek már tengerfenéken mozdulatlanul heverő simabálnát – erre a viselkedésre egyenlőre nincs magyarázat (bár nem mintha kellene – én is imádok a sima fenéken hanyatt feküdni, pedig még mindig messze vagyok a 100 tonnás targettől). Sokszor “játszanak”: a felszínre történő felúszáskor szeretnek kiemelkedni a vízből, majd hanyatt becsapódni, illetve a víz felszínén napozva uszonyaikkal a tengert csapkodni. Ezek az állatok 500 Hz körüli morgó-gurgulázó hangot (=”bálnaéneket”) adnak ki magukból. A hangokat a csoport tagjai valószínűleg egymás közti kommunikációra használják, de a protokoll még itt sem ismert. A hallásuk tekintetében fura módon van egy eltérés: míg a déli simabálnákra hatással vannak a hangok, addig az északi simabálnák a legtöbb hangot mintha ignorálnák – sokszor ez is okozza vesztüket: nagy hajóknak úsznak neki úgy, mintha nem hallanák a gép zaját. Egy 2003-as megfigyelés szerint azonban az északi simabálnák is hallanak, csak épp más frekvencia-tartományra reagálnak. A kutatók azt vették észre, hogy ezek az állatok a rendőrségi szirénák hangjának frekvenciájával közel azonos hangok hatására szinte azonnal a felszínre emelkednek. Krillt, illetve hasonló apró rákokat és puhatestűeket esznek a sziláscetektől megszokott módon: nyitott szájjal úsznak a krillrajba, s mikor elég rákot szűrt meg nekik a szila, akkor hamm, nyelnek egy rendeset. A simabálnák általában családban élnek – a mára fennmaradt populáció 7-10 fős csoportokba verődve szeli a vizeket, de régebbi, a mértéktelen vadászatot megelőző időkből származó híradások több száz fős csoportokról is beszámoltak. Japánban 1938-ban találtak rá helyi lakosok a ma ismert legősibb simabálna fosszília egy részére. A feltárást a háború félbeszakította, így csak jóval később, 1967-ben tért vissza egy tudóscsoport a maradványokért – addigra azonban csak a koponya és a felső állkapocs került elő. A maradványokon tavaly elvégzett vizsgálatok szerint a lelet legalább 5 millió éves. Bármilyen furán hangzik a XXI. században, akkor is igaz: a barázdásbálna-féléket a szilákért pusztították mértéktelenül (persze az ámbra sem volt érdektelen). Brehm szerint 1853-ban New Bedfordban 5,652,300 font, azaz mintegy 2500 tonna (!) halcsontot adtak el: csak egy városban, csak egy évben. A mértéktelen pusztítást jól ábrázolja az 50 évvel későbbi, 1903-as statisztikai adat, amikor ez a szám 74850-re, azaz mintegy 1/75-ére csökkent – és nyilván nem a kereslet csappant meg. Hála a Greenpeace-like környezetvédelmi mozgalmaknak, mára talán kezd megfordulni a trend és bizonyos bálnafajok egyedszáma lassan újra növekedni kezd. A bálnákat 1935-ben már törvény védi, de addigra a család mindhárom faja csak mintegy 5%-át teszi ki a korábbi populációnak. Később, 1946-ban az IWC újabb vadászati korlátozásokat vezet be, majd végül 1986-ban teljes vadászati tilalmat rendelnek el, az érintett országok (Izland, Oroszország, Norvégia, Japán) tiltakozása ellenére. Természetesen az érintettek megtalálják a kiskapukat és szarnak a korlátozásra, a mai napig. A hatalmas állatok jelenlegi legnagyobb ellenségei a nagyméretű halászhálók és a nagy hajók – az általuk okozott sérülések okozzák ma a bálnapusztulás közel 1/3-át. Ezen felül a cetek hallal táplálkozó része a halászoknak közvetlen konkurrenciát jelent, tekintve, hogy ugyanazt a halat eszik, mint amit az ember halászik. Hiszed vagy sem, japánban delfinmészárlást szerveznek a halászok azért, hogy nekik több hal maradjon az óceánban. Tiltakozás természetesen van, de az érintettet ez baromira nem hatja meg.]]>

Merüljünk érdekes adatokba: a medúzák

Init Az angolszászok a medúzákat közös néven jellyfish-nek hívják, utalva ezzel az állatok kocsonyás állagára. A medúzák több, mint 97%-a víz – szinte, mint a görögdinnyék, akik 90-95%-ban állnak vízből, de az egy másik sztori, maradjunk most inkább az érdekes medúzáknál. Medúzáknak közel 2000 faja ismert, mind az űrbelű állatok törzsének tagjai. Az űrbél a testükön lévő egyetlen nyílás – ezt a száj + segg kombinációt sikerült szegényeknek a természettől kapniuk (ugyanis ezen megy be és ki is a kaja). Táplálkozásukat tekintve planktonevőkre és ragadozókra lehet bontani őket. Ez utóbbi csoport növeszt magára csípős csalánsejteket, amelyektől bizonyos fajok esetében joggal fosik a tengerbe merészkedő embergyerek. A csalánsejtek a medúzákról lógó karok végén találhatóak. A medúzák között több faj birtokol érdekes extrákat:

  • van olyan, amelyik kvázi örökéletű: kezdetben helyhez kötve, ivartalan módon szaporodik, majd amint számára megfelelő a víz hőfok és van elég kaja, átalakul rendes medúzává és ivarosan szaporodik tovább, aztán visszavált ivartalan alakra, et cetera.
  • Akad 24 szemű is – igaz, valószínűleg csak fényfoltokat látnak, nem éles képet
  • Számos fajuk termel magában fluoreszkáló anyagot – ilyet egyébként sok más élőlény is csinál
S hogy mennyire jelentős élőlényekről szívjuk épp magunkba az érdekes adat: újabb kutatások valószínűsítik, hogy a melegedő óceánokban egyre nagyobb tömegben jelenlévő, vízpumpáló medúzák jelentős befolyással vannak az óceánok vizének keveredésére. A rövid összefoglaló után nézzünk meg pár izgis fajt a csalánozók altörzséből.

Giant jellyfish

Ez egy óriási méretű dög, széjjeltépi a halászhálókat, a legnagyobbaktól első látásra valószínűleg beszarik tőle minden vízben úszó ember – nézzük meg, hogy mozog:

Kockamedúza

box-jelly Talán a tengeri darázsnak, angolul box jelly-nek nevezett medúza csípése a legveszélyesebb (a fotón egy bébi példány látszik, a kifejlett egyed nagyjából 15-30 centi). Az sérülés jellegzetes, rőtvörös, égési sérüléshez hasonló – a csípés nyoma szinte beleég a bőrbe (nagyon rondák, ha mindenképp látni akarod, képek erre). A fogókarok a bőrrel való első érintkezés után az áldozat bőrére tapadnak, és mozgatás hatására újabb és újabb adag mérget juttatnak a szerencsétlenül járt élőlénybe. Eltávolítani csak ecetsavas semlegesítés után lehet őket – az ausztrál strandokon ki is van pakolva az ecetsavas flaska mindenfelé, továbbá a “légyszi ne úszkáljál itt neoprén nélkül novembertől áprilisig” tábla is. A kockamedúza afrikai partoknál honos verziója kevésbé veszélyes, mint az ausztrál reefeknél tanyázók. A kockamedúza idegmérgéhez van ellenméreg, de sokszor későn érkezik, mivel a mérge a szív és légzőizmok görcsös bénulását okozza. A méreg felszívódását az erek elszorításával lehet késleltetni. A méreg hatása 15 perc múltán csillapodik. Érdekes módon a kockamedúzát csak a II. világháború után, 1948-ban azonosították – addig nagy valószínűséggel minden csípését a portugál gályákra kenték.

Kivételezzünk – portugál gálya

Talán a leghírhedtebb, sok búvár által is medúzának titulált (bár valójában nem az, sokkal inkább egymás nélkül életképtelen polipok kólóniája) élőlény a portugál gálya, amit az amcsik (portugese) man-o-war-nak hívnak: portugal_galya A portugál gálya teteje jó 10-15 cm-re kilátszik a vízből: ez a kilátszó búb olyan, mint valami vitorla – ezt fújja a szél és sorodja így az állatot. A kékes színű búbban szén-dioxid és nitrogén van. A nevét régi tengerészektől kapta, akik szerint portugál hajóra hasonlított az általuk látott állat. Az állatot alkotó polipcsoportoknak csoportonként más-más funkciója van: van, aki csak attraktív (=csali), van aki öl (=csalánozók), van aki kajál (falópolipok) és van, aki szaporít. A felső részből sok polip lóg le a mélybe – az evőpolipok pár 10 cm hosszúak, ám az ember számára igazi veszélyt jelentő csalánsejtes fogófonalak 1-5 méteresek, de nem ritka a 30-50 m hosszúságú fonál sem. Az állat minden kis rákot és halat megzabál, amelyet a csalásejtjei megbénítanak. Ezt úgy csinálja, hogy a hosszú lelógó csalánfonalakban izmok is laknak és azokkal feltornássza a teste közelében levő, kajálásra szakosodott poliptelepekhez, akik aztán már intézik is a dolgot a már emlegetett száj-segg motorral. Így rugóznak a kajafogó falófonalai: A dög sokszor fellelhető melegebb partközeli vizekben. Ugyan csak néhány napig életképes, ám a testén levő szaporodásért felelős polipok ivartalan sarjadzással időről időre leválnak a főtelepről, így reprodukálva az állatot rettenetes mennyiségben. A csípése a mérgére allergiás emberekre sokszor halálos, ám a kevésbé érzékenyek is rettenetes fájdalomról számolnak be, horrorisztikus csípésnyomokat mutogatva a bőrükön. A csalánsejtek egyszerűen olyan rengeteg helyen akadnak egyszerre az áldozatba, hogy a minden irányból bejutó toxin szinte azonnal görcsös izomösszehúzódást vált ki. Itt van egy partra sodródott, hogy felismerd, hogy az ilyet nem piszkáljuk: Egyetlen természetes ellensége egy tengeri csiga, aki Hawaii és Ausztrália partjainál előszeretettel eszi a portugál gálya egyedeit. A portugál gálya csípését csak tengervízzel öblítjük, mert ennél az állatnál az ecetsav alkalmazása a csalánsejtek szétpukkadását okozhatja. A partra vetett állat tetemét semmilyen körülmények között nem rugdaljuk viccből, mert a csalánsejtjei az állat elpusztulása után hónapok elteltével is veszélyesek maradnak.

A szépség és a szörnyeteg

Ennyi ijesztgetés után végül pedig nézzünk egyáltalán nem veszélyes, szivárványos csillójú és puding állagú medúzákat a Vörös tengerben, hogy lássuk, nem csak embergyilokgépekről van szó, hanem csodálatos szép lebegő állatok ezek (maradék medúza-addikt olvasóink tekerjenek 2:14-hez, majd kisvártarva 3:26-hoz a maximális medúza-élvezet érdekében): ]]>

Merüljünk érdekes adatokba: az ámbrás cet

link, melyen egy csomó hűsítő underwater képet lehetett kukkolni a kánikulában. A sok cápás képek között ott bújt egy ámbrás cetes is, melyen egy fiatal példány néz bele a szerencsés fotós lencséjébe. Kicsit klikkelgettem tovább és egyszer csak elém került egy döbbenetes ámbrás cetes klip, Howard Hall RED 4K masinájából. Nézd meg előbb, aztán majd mesélek:

Sperm Whale Encounter from Howard Hall on Vimeo.

Szóval a fenti csodaélmény húzta be a triggert, hogy letegyem egy kis időre a kódot és írjak egy felfrissítőt ámbráscetileg. Íme tehát az állatunk:
  • Az ámbrás cet angolszász neve a sperm whale, ami magyar fordításban annyit tesz, hogy “spermabálna”. A buta nevet szegény onnan kapta, hogy az őt kezdetben elpusztítók a hatalmas fejében (egész pontosan a fejében lakó ún. spermaceti szervben) levő kocsonyás anyagot az állaga alapján spermának hitték. Valójában az állat ennek az anyagnak a segítségével merül akár 3000 méter mélyre is a kajáért (btw ezzel ő a bolygó mélymerülő rekordere): a felszínen hideg vízzel a viaszos anyagot kissé megdermeszti, annak sűrűsége megnő, így az segít neki lefele megindulni, míg a mélyben a szervezetében tárolt oxigénnel visszacsinálja a dolgot és már jön is felfele.
  • Persze nem csak a böszme feje hajtja, van neki brutális, 4 méteres farokúszója, amivel azért lehet pödörni rendesen. A kifejlett példányok 20-40 tonna körüliek, tehát nem egy kék bálna-szerű óriás, de a fogascetek között (fogascetek pl. a delfinek vagy az orca is) ő a legnagyobb.
  • Nagyon érzékeny hanglokátoruk van, mint a denevéreknek – ezzel kommunikálnak és a kedvenc kajájuknak számító óriás tintahalat is ezzel találják meg. Javarészt tintahalat esznek, de az útjukba kerülő más húst sem vetik meg, including cápa.
  • Az ámbrás cet is baromi gyorsan, akár 20 km/h sebességgel képes merülni. Akár másfél órát is kibír a mélyben, de általában inkább 30-50 perceket merülnek, csakúgy, mint a mezei emberbúvárzok. A merülések között pár perces szüneteket tartanak.
  • Az ámbrás cetek mindig rajban mászkálnak és nagyon összetartóak. A megsérült társat maximálisan védelmezi a többi egészséges csapattag (de főleg a csajok), akár úgy, hogy a mozgásképtelenné vált állat körül úsznak olyan szorosan, hogy az ne tudjon magatehetetlenül végleg elmerülve megfulladni.
  • Korábban a belében képződött illatos ámbráért vadászták. A kifejlett állatban 3-400 kg ilyen anyag van, melyet időnként kiürít.
  • A valaha élt állatok közül nekik van a legnagyobb agyuk – jó 8-10 kilót nyom.
  • Rettenet zabagépek: nagyjából saját tömegük 3%-át eszik meg naponta. A populáció becsült éves tengeri állat fogyasztása 91 millió tonna – ez több tengeri biomassza, mint amit az ember a bolygón ugyanennyi idő alatt a vizekből kieszik.
  • Senki nem tudja, miért olyan aránytalanul hatalmas a feje (amely nagyjából a testhosszának 1/3-a) az alsó álkapcsához képest. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy az echolokátorának működéséhez kell ez a fejszerkezet.
  • Az ámbrás cetek feje tartalmaz egy “majomszáj” nevű struktúrát, melyen irgalmatlan, 230 decibeles hangnyomással képes kattogó hangot kibocsájtani (a ceteknek nincsenek hangszálaik) – a hangot a kaja megtalálására használja (valahol 120 decibel körül van a süketedési küszöb asszem). Fülük nincsen, a hallójárat nyílása parányi, a belső fülük a miénkhez hasonló felépítésű. Mindezek ellenére baromi jól hallanak – míg az ember 15kHz felett szinte nem hall, ők simán veszik az adást.
  • A kifejlett példányoknak az alsó álkapcsában kúpos fogak ülnek – a fogak kb 20 centisek és darabonként jó egy kilósok. Ezek után mindenki azt gondolná, hogy a hatalmas fogaira a nagy fincsi tintahallal való csatában van szüksége, ám valószínűleg nem: fogtak már ki 10 évnél fiatalabb ceteket, melyek szájában egyetlen fog sem volt. A fogaknak valószínűleg a párválasztásos bunyókban van szerepe, amelyek viszont a 12 méteres testhossz eléréséig nem következnek be.
  • A felnőtt ámbrásceteknek nincs szaglásuk.
  • Az emlősöktől eltérően a szemük nem gömb, hanem elöl összenyomott lencse alakú. Látni a vízben élesen látnak, víz felett azonban csak közelre látnak jól.
  • Ámbrás cetre vadászni nem életbiztosítás: a megtámadott állat azonnal visszatámad, ráadásul nem csak a rettenet erős farkát, hanem a fogazatát is használja.
  • Szerencsére a populáció mai létszámát 1 millió felettire becsülik, így ezt a cetfajt nem fenyegeti kihalás.
]]>