]]>
Bob Mansfield and me :) [restored post]
Leave a reply
Author Archives: eFi
Sleep/wake unmount/mount [restored post]
beforesleep.sh
#!/bin/sh osascript -e 'tell application "Finder" to eject (disks where free space ≠ 0)'
afterwake.sh
#!/bin/sh /usr/sbin/diskutil list | grep -e ' \+[0-9]\+: \+[^ ]\+ [^ ]\+' | sed 's/.*\(disk[0-9].*\)/\1/' | xargs -I{} /usr/sbin/diskutil mount {}
New Zealand panorámák
]]>
QuickCal
QuickCal egy OS X alá fejlesztett desktop alkalmazás, mely CLI dzsánkiknak hozza el a természetes nyelven írt iCal bejegyzés nirvánát. Ahelyett, hogy tovább ragoznám, nézd meg egy rövid videón, hogy mire képes:
Use QuickCal with Spotlight, Alfred, LaunchBar or any other application launcher from Quicktipps on Vimeo.
QuickCal Dashboard widget formájában már létezett korábban is, de nekem ő valahogy nem állt kézre. Spotlightból egy szemvillanás alatt indul, s ha egyszer megszokod az általa használt natural language szintaxist, soha többet nem húzod át az egérre a kezed egy gyors emlékeztetőért!]]>Imperial fun és egy kis scripting
Imperial Fun from Gabor Penoff on Vimeo.
Természetesen inkorrekt lenne, ha nem soroltam volna fel, hogy honnan jöttek a képek. Persze a franc nem regisztrálja ezeket magának, amíg gyűlik a netről levadászott anyag… vagy mégis? Hála az Safari és az OS X codereinek, a Safariból kiráncigált/letöltött állományok kMDItemWhereFroms meta tagja megkapja a linket, ahonnan a leechelt file származik. Innen már csak két lépés és készen vagyunk! Elsőnek írjuk meg a geturl scriptet, ami a későbbiekben is hasznunkra válhat, ha CLI-ből akarjuk megtudni, honnan szedtünk le egy file-t:#!/bin/sh mdls -name kMDItemWhereFroms "$*"
for file in `ls .`; do (geturl ${file} | grep http >>~/Desktop/urls.txt); done
NZ2009 Animals – preview
Pappito cimbora blogján, hogy megjárták az ausztráliai Lone Pine Coala Sanctuary-t Brisbane-ben. Két éve nekünk is szerencsénk volt ehhez, filmeztünk is egy csomó mindent, amit még nem publikáltam. Íme egy kis előzetes:
New Zealand / Australia 2009 – animals, preview from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Fotós vállszíjak
BlackRapid R-Strap
Jó egy éve találtam rá elsőként a BlackRapid cég R-Strap névre keresztelt termékére – a legelső generációs R-Strap szíjat szereztem be. Az R-Strap szíja kényelmes, zsebes szíj, melyen lakik egy csat is, amellyel a kamera szíjon való csúszkálását lehet megakadályozni. Sajnos az első generációs szíjhoz a kamera oldalra való rögzítéshez egy buta csavart talált ki a gyártó, ami elfoglalta az állványmenetet. A szíjon egy félően könnyen nyíló karabíner lóg, ami szintén nem a legjobb megoldás. Az R-Strap könnyű, széles szíj, különösebb párnázottság nélkül. Plusz pontot érdemel, hogy a kamera csúszkálását lehatároló csatot kapott, ám a kamerához csatlakozása nem túl szerencsés megoldás. Időközben valamelyest tuningoltak az R-Strap-on: megkapta ugyanazt a csavarosan záródó karabínert, mint az európai ellensége, a SunSniper, valamint kétféle, erősebb és dekoratívabb kamera oldali mountot is kitaláltak neki. Sajnos ezek továbbra is elfoglalják az állványmenetet. A BlackRapid termékeinek nem ismerem magyar forgalmazóját, ám online rendelés esetén szállítanak kis hazánkba, vagy természetesen ott kínálkozik még a lehetőség, hogy Jofkovék behozzák. Ilyen az R-Strap kamera oldali mountja:
Ez pedig a szíjon levő karabíner és a csúszkálást határoló csat:
Így néz ki az R-Strap zseb:
SunSniper
Már nem emlékszem, hogy hol olvastam, de annyi bizonyos, hogy nem saját kútfőből származik az info: a német SunSniper légyegében az R-Strap koppintása. Anno ők terjesztették volna az R-Strap-et európában, aztán a két cég között támadt valami nézeteltérés és a német oldal előállt a saját termékeivel. Lássuk a medvét! Az R-Strap után sokkal később találtam rá a SunSniper vállszíjára, mely az első generációs R-Strap-hez képest több pozitív tulajdonsággal bírt. A SunSniper szíjába a gyártó egy vékony acéldrótot szőtt azért, hogy azt ne lehessen könnyen egy textilkéssel levágni a válladról – ott fut benne középen, alig láthatóan:
A cég állítása szerint a vékony sodrony alig jelent plusz tömeget. Ez valóban így van, ám a saját példányomban a szíjba integrált fémsodrony “szőrei” néhol kitüremkednek a textil alól és rendesen meg képesek szúrni. Így ez nagyon buta megoldás: ha az integrált szíj kapott volna egy vékony műanyag borítást, a kínos probléma nem létezne.
A vállszíj párnázott része előtt a szíj és a benne levő fémszál rugószerűen fel van tekerve egy neoprén tokban:
Ez az ötlet hatalmas: sokkal kevesebbnek érzed a szíjon lógó tömeget az integrált “rugótól”.
A SunSniper szíja már az R-Strap által aktuálisan használt csavaros karabínert és kamera mountot használja. A kamera oldali mount kapott egy puha talpat a csavar mögé, ami meggátolja, hogy a csavar kitekeredhessen:
A csavaros karabíner lényege, hogy a nyíló szárra vágtak egy menetet, amin egy belül menetes kis csövecske tekerhető fel-le. Ha a karabínert zárod és a csövet eltekered, az nem engedi kinyitni a csatot.
A megoldás jónak hangzik, a gyakorlatban azonban kényelmetlen.
A SunSniper nem tett a szíjra csatot, amellyel a kamera csúszkálását lehetne behatárolni.
A szíjat több magyar forgalmazó is teríti.
CustomSLR Split Strap
A KickStarteren találtam rá nemrég a CustomSLR csapatra. Ők a C-Loop kamera mount kitalálásával indultak, amely egy szíj nélküli, állványcsavarra áthelyezett, csapágyazott csatlakozási pontot tesz lehetővé tetszőleges kameraszíj számára: Ezt követte a Split Strap, amely egy általánosra tervezett, könnyen használható, ergonomikus vállszíj. A projecthez összegyült a szükséges mennyiségű startpénz, márius 8-án indulnak is vele a srácok. A CustomSLR megoldása is megeszi az állványcsavar-menetet, ráadásul az ő megoldásuk esetében a szíjat komplikáltabb a kameráról leválasztani, így róluk most ennyit.Loop
A végére hagytam a számomra igazi csemegét: ő a LuMa Labs cég Loop nevű vállszíjának aktuális változata. A LuMa Labs készít egy LoopIt fedőnévre keresztelt, könnyebb eszközök cipelésére szánt szíjat, valamint a nagytesót, akit már korábban a piacra dobtak, akkor még picit más kamera-felfüggesztéssel. A Loop vállpántja lényegében egy 7mm-es neoprén és egy rávarrt bőrszíj. A vállpántra a többi szíjnál is megszokott gyöngyszövéses, nagyon erős műanyag szíj csatlakozik, egyik oldalon állítható fűzős, míg a másik oldalon fix gyorsan oldható műanyag csatos megoldással:
Mindkét rész kellően strapabírónak látszik.
A Loop új generációs szíjában azonban a kamera csatlakozás megoldása az igazi ötlet: a gyártó markecing dumája azt mondja, hogy az amerikai hadsereg által is alkalmazott rozsdamentes csatlakozót használják:
Ez a perfekt! A kamera tetszőleges pontjára (így az RRS L-plate szíjvállába) erős zsinórral rögzülő anyacsati végében belül van egy vápa. A szíjra szerelt mount oldalán négy apró golyó fekszik bele ebbe a vápába. A két kis golyóból 2 fix, míg a kettő másik flexibilisen behúzható a szíjon levő csatlakozó végének megnyomásával. Ez a gombot nem tudod véletlenül annyira lenyomni, hogy leválassza a kamerát a szíjról.
További plusz pont, hogy a kamera oldalon levő kis acélcsatlakozóra a gyártó okosan négy darab O gyűrűt applikált, hogy megakadályozza a kamera esetleges sérülését.
Summárium
A Loop igényes, erős, de ugyanakkor korrekt kis szíj, a kamera csatlakozása perfekt. A kamera csúszását határoló csat hiányzik róla, a biztonságot fokozó, SunSniper acélsodrony nem annyira. Eddig csupán két kilónyi cuccot cipeltem rajta, ami nem jelent neki különösebben nagy megterhelést. Nem utolsó szempont az sem, hogy a Loop egész pici helyet foglal. Ha nulláról választanék vállszíjat, mindenképp újra a Loop lenne a befutó. ]]>Magashegyi Underground – az első LP
Szeplős Váll volt az első számuk, ami a bandától a szívemhez nőtt – ez szólt 2007 októberében Dahabban, amikor 4+1 búvárok egy fantasztikus túrát éltünk át az egyiptomi paradicsomban. Született is belőle anno egy klip, amit sajna a januári server crash maga alá temetett – sebaj, itt van újra, szilveszter elé, vidámkodni:
Media Center Szent Grál kutatás: az AirPlay technológia
Apple TV-t. Az eszköz egy 100 USD-ba kerülő, tenyérnyi dobozka. A doboz hátoldalán egy borotvazsinór aljzat (=beépített tápja van), egy HDMI anya, egy micro USB anya, egy optikai audio out és egy gigabit ethernet aljzat lakik, belsejében b/g/n-es WiFi és Bluetooth 2.1 EDR. A CPU az iOS eszközökbe fejlesztett Apple A4 ARM, a streaming tartalom puffereléséhez 8 GB RAM lakik a készülékben. 5 wattot eszik, mozgó alkatrésztől mentes, fekete fényes porfogó, de amúgy gyönyörű kis kütyü.
Egy hihetetlenül bosszantó tulajdonsága van: ugyan HDMI 1.3a aljzattal rendelkezik, mégsem implementálták benne a HDMI CEC standardet, amely azt tenné lehetővé, hogy a CEC buszvezetéken keresztül ébreszthetné/altathatná a belőle kijövő tartalom megjelenítéséért felelős HDMI CEC kompatibilis audio és video eszközöket. Remélem egyszer ezt meghozza egy firmware update.
A dobozka megjelenése után mohó haxor kezek neki is estek és alaposan körbenézték. Kiderült, hogy ő is iOS-t futtat, így nem elképzelhetetlen, hogy az Apple később a kis fekete kockát képzeli el az iOS platform megjelenítő frontendjének – na de ne szaladjunk így előre!
A kis kütyünek csak ott van igazán értelme, ahol streaming tartalmat is vásárolhatsz hozzá (ergo Magyarországon nincs), így az itthoni almás kereskedőknél sehol nem lehetett kapni. Jofkovot kértem hát meg, hogy kerítsen nekem egyet és ő azonnal intézte is: a tenyérnyi gépezet pár hét múlva költözött be a TV mellé.
Azon túl, hogy a kis dobozkával remekül nézhetsz trailereket, YouTube videokat meg Flickr fotókat, sok mindenre nem volt használható idehaza, egészen a 4.2-es iOS firmware megjelenéséig. Az új iOS firmware mellett jött az Apple TV-re is egy update, ami meghozta a Steve által már szeptemberben demozott AirPlay technológiát:
Az AirPlay nem más, mint egy mezei audio/video streaming, zeroconf (Bonjour) alapokra helyezve. Magyarul ez annyit tesz, hogy bármely AirPlay streamet adni képes eszköz (ezek jelenleg _hivatalosan_ az Apple iOS eszközei) képes bármelyik AirPlay streamet fogadni képes eszközre (ezek az új Apple TV, illetve az Airport Express, valamint 3rd party gyártók AirPlay kompatibilis eszközei (B&W, JBL, Denon, …)) audio és video streamet küldeni. Az AirPlay fogadó “output” eszközök csak megjelenítik a nekik sugárzott tartalmat, fogalmuk nincs annak mibenlétéről (azaz pl. az iPhone-ról streamelt YouTube videot továbbra is az iPhone tölti a netről és mintegy gatewayként továbbküldi mondjuk az Apple TV-nek megjelenítésre).
A dologra akkor figyeltem fel, amikor Steve apu szeptemberben azt mondta, hogy az AirPlay nyitott technológiák gyurmája, azt 3rd party gyártók beépíthetik a termékeikbe. Ebből azonnal jött, hogy előbb-utóbb megjelennek az AirPlay sender / receiver alkalmazások – és így is történt.
A TUAW Erica Sadun-ja volt az első, aki nekiállt az AirPlay hacknek: előbb elkészített egy AirPlayer nevű alkalmazást, mely a Mac-edet képes AirPlay receiver állomássá alakítani, majd a héten kiadta az AirFlick nevű AirPlay sender klienst, mely tetszőleges iTunes kompatibilis videofolyamot (offline tartalmat vagy akár online streamet) tud egy AirPlay receivernek küldeni.
A héten a történet úgy folytatódott, hogy az XBMC coder srácok portolták az AirPlay receiver funkcionalitást a media playerükbe, AirPlay vevővé téve ezáltal bármilyen, XMBC media centert futtató gépet (az első demóban egy Ubuntu Linuxon futó XBMC volt az AirPlay receiver).
Az iOS eszközök hackelése (jailbreak) után ott a lehetőség az AirVideoEnabler installjára, amely után az AirVideo iOS app képessé válik az AirPlay receiverek felé történő streamelésre.
Summa summarum, alakul ez az over-the-air streaming. Már most is baromi kényelmes, hogy esténként leülhetsz a TV elé és ott nézheted meg a napközben beesett YouTube videókat a nagy képernyőn, kényelmesen. Ha ez odáig fokozódik, hogy tetszőleges tartalmat küldhetsz a levegőben a TV-d és az erősítőd irányába, akkor már megint egy lépéssel közelebb került a Media Center Nirvana.
]]>
"Lusta" blogger kanlevese
A “kanleves” hímneműek által is egyszerűen elkészíthető, nagyon laktató, büszke étel. Ha gyerekkorodban a boszorkányos mesékben irigykedve nézted a nagy üstben kotyvasztó banyát, akkor kedvelni fogod ezt a HOWTO-t is.
Levesünk sütőben készül, egy belül mázas, lefedhető cserépedényben (btw az ilyen “köcsög” teljesen jó ajándék). Per pillanat valami ragunak látszó tárgyat készítünk.
Elsőnek vegyél egy csomó olyan zöldséget, amit szerettek általában levesben enni – az aktuális ibrikben hagyma, fokhagyma, medvehagyma, répa, petrezselyem, brokkoli és gomba van, de mehet bele bármi, ami jól esik. Ezeket megmosod, on demand megpucolod.
Egy serpenyőben valami zsiradékot olvasztasz nem túl sokat, amin üvegesre pirítasz egy kevés kockára vágott hagymát. Ha a hagyma üveges, akkor beleborítasz egy adag szintén felkockázott húst – én most borjúhúst használtam, de ide is jó bármi, akár szárnyas/disznó/marha vegyesen. Legyen mondjuk az, hogy gulyáshúst kérsz a hentestől azt jól van.
A húst átforgatod a pirult hagymában, mérsékelt lángon kicsit sügögeted, hogy a külsején bezáródjanak a pórusok és hogy egy pici sültes jellege legyen. Közben szórsz neki őrölt borsot és őrölt köményt is mondjuk. Sózni nem sózod, azzal ráérünk. Az egész hagyma pirul – hús pirul művelet nem több, mint 10 perc.
Az edényt kiöblíted, belerámolod a zöldségeket akár random, akár rétegezve. Ráöntöd a pirított húsos hagymás cuccot, majd a húsos edénybe vizet engedsz és ezzel a szafttal keveredett vízzel addig töltögeted a csuporunkat, amíg tele nem lesz.
Már csak a fűszerek vannak hátra. Én kevés tárkonyt, pár szem borókabogyót, egy gyerekmarék egész borsot és egy félig megégetett babérlevelet tettem most bele (drága Tibi barátomtól tanultam a megégetett babér titkát: sokkal intenzívebb íz fő így ki belőle).
Lefeded, 90 fokos sütő ON, betol, elmegy gamélni vagy valami mással törődni. 1-2 óra elteltével ránézel: vastag konyharuhákkal veszed ki a sütőből (rettenetes meleg a cserép!), vigyázol, hogy ne forrázzon le a gőz, mikor elemeled a fedelet. Fakanállal átkevered, kóstolod ÉS nem ijedsz meg az édeskés íztől, ami a zöldségekből főtt ki, hisz még nem sóztunk. Most azonban már sózol egy keveset, visszadugod a sütőbe és megint csinálsz valami jobbat, mint a leves őrzése.
A kanleves akkor már késznek tekinthető, ha a hús puha.
Variálhatod a témát mondjuk úgy, hogy a zsiradékos hagymára előbb fűszerpaprikát szórsz, gyors átkevered és csak utána bele a hús (=gulyásos cucc), vagy az is lehet népszerű extra, ha zöldbabot és krumplit is kerítesz bele és a víz mellé egy nagy pohár tejfölt is odaborítasz (=palócos cucc).
A legszebb a levesben, hogy szinte csak a sózással ronthatod el – ha avval vigyázol, perfekt gyógyleves-készítő válik belőled. Have fun!
]]>