Tag Archives: travel

USA 2012/06 – New York, 2/6

Natural-History-museum-bone Natural-History-museum-dino Azért egy megalodon állkapocs csak akadt: Natural-History-museum-megalodon-jaw Hihetetlen, de a >67 dolláros belépő nem tartalmaz egyetlen nyamvadt térképet sem, ráadásul tájekozódást segítő térkép az egész épületben nincsen egyetlen egy sem. Döbbenten kószáltunk, több esetben az őrt álló smasszeroktól, vagy épp a múzeum töménytelen mennyiségű boltjában dolgozó eladtóktól probálva segítséget kérni a navigációhoz. A teljes kiállításból a búvár lelkemet legjobban természetesen a víz alatti világ érdekelte volna. Az épület körül számos hatalmas reklámplakátot láttunk, melyeken a múzeumban éppen futó biolumineszcenciáról szóló kiállítást reklámoztak. Ezt meg is kerestük az épületben, beálltunk szorgalmasan a sorba, majd az ajtóhoz érve sokkolt minket a jegyszedő smasszer, hogy ez a tárlat extra feláras, nem fér bele a 67 dolláros belépőbe. Természetesen a múzeum rengeteg érdekességet tartogat azért az erre fogékonyaknak, ám mi mégis inkább a San Franciscoi California Academy of Sciences tárlatát ajánlanánk bárkinek, aki az Egyesült Államokba vetődik és megteheti, hogy a kettő közül válasszon. Egy szó, mint száz: ide ne gyere, szerintünk kár a pénzért. A múzeum után ebédkereső séta következett, majd átmetróztunk Brooklynba és az első megállónál leszállva visszagyalogoltunk a Pier 17 kikötőig a Brooklyn hídon keresztül. A híd hatalmas, mindenképp csak ajánlani tudjuk, hogy gyalog kelj át egyszer rajta. A séta cirka 20 perc, de megéri: Brooklyn-bridge-on-foot1 Brooklyn-bridge-on-foot2 Brooklyn-bridge-on-foot3 A Pier 17-es kikotőből indulva a tegnap este elmaradt esti hajós városnézést ejtettük meg a New York Water Taxival. A túra másfél órásnak van hirdetve, de a srácok az utolsó 30 percet ügyesen lespórolták. Ettől még az idő nekünk kedvezett, fantasztikus esti fényeket kaptunk erre az egy órára. Üljünk fel a hajóra együtt: NYC-water-view-panorama3 NYC-water-view-panorama1 NYC-water-view-6305 NYC-water-view-6363 NYC-water-view-6433 NYC-water-view-6496 NYC-water-view-6498 NYC-water-view-6584 NYC-water-view-6590 A napot egy borzalmas vacsora zárta a kikötőhöz közeli Burger Kingben (koncentrátumból es klóros csapvízből higított üdítőitalok tették többek között “feledhetetlenné”), majd hazametróztunk, hogy másnap “pihenten” induljunk neki az USS Interpid hadihajó legyűrésének. ]]>

USA 2011/06 – final summárium

Közlekedés Debil módon alacsony sebességhatárok, mindenhol, beleértve a Death Valley embertelen hosszú egyenes, 10km-re belátható útjait is. A sebességkorlátozást ennek ellenére rajtunk kívül alig akadt, aki betartotta, holott mindenütt ott a speed controlled by radar | aircraft tábla. Több rendőr által leállított autót láttunk, de ilyen police típusú személyes tapasztalatunk nem volt (btw náluk nem állíthat meg csak úgy a szerv igazoltatni). Az európaitól eltérő közlekedési szabályaik elsőre furcsák, de így 3600 km után mind szimpatikusak. Autópályán bármely irányból előzni egyrészt jó dolog, mert tempósabb a forgalom tőle, másrészt meg jobban belekényszerít abba, hogy folyamatosan körbe-körbe körültekintő legyél. Furcsák az all way stop kereszteződéseik, ahol minden irányból érkezőnek kötelező megállnia (3 másodpercre) és a továbbhaladás érkezési sorrendben történik – ennek ellenére működik a dolog, mert a minden irányból megálló járművek nem rohannak olyan könnyen egymásba. Szintén baromi jó az útjaik közepén levő kanyarodó sáv, ahol csak a kanyarodás miatt tartózkodhatsz, viszont cserébe nem tartod fel a forgalmat. A legkedvencebb szabályunk azonban a piros lámpánál is kanyarodhatsz kis ívben jobbra szabály – ha nem akadályozol senkit, miért ne tehetnéd? Baromi sokat gyorsít a forgalmon ez is, nagy élvezettel használtuk. A soksávos autópályáik és a rengeteg nagyvárosi spagetti junction ellenére az útjaik szarok – ugyanaz a tré minőség, mint itthon. Autó: amint azt már meséltem, egy Jeep Grand Cherokee-t béreltünk. Erről mindenkit lebeszélnénk, borzalmas szar, kényelmetlen, lomha benzinfaló egy dög.

Kaja

A junk food borzalmas. Az édes túl édes, általában nyakonöntve a fehér minden ízt elnyomó cukormázzal, a sült* pedig rengeteg zsiradékkal készül. Az ízviláguk is elég távol áll tőlünk. Nálam kivételt képezett az In’n’out burger, valamint valamelyik utoljára kóstolt csirkés junk food lánc kajája. A legjobbat San Franciscoban ettük a parton, frissen sütött tengeri cuccokból. Az élelmiszerboltjaikban a választék nem csak elképesztően széles, hanem hihetetlenül mély is. Itt vásárolva nagyon könnyen kapsz egészséges kaját – hogy mást ne mondjak, snack méretűre vágott friss sárgarépa és zellerszár szinte minden általunk látogatott boltban volt. Ha egy-egy top ételt és italt kellene kiemelnünk, akkor az a fantasztikus friss avocadojuk és a préselt, nem koncentrátumból higított rózsaszín grapefruit juice-uk volt (ez utóbbi hiányzott hazaérve a legjobban, vettünk is az itthon kaphatóból – förtelem ahhoz képest, amit náluk ittunk).

Táj

Káprázat. Kamasz koromban egyszerűen nem értettem, hogy miért van az, hogy állítólag az amerikaiak nagy része sosem váltja ki az útlevelét. Egyszerűen annyi látnivaló van az országukban és az olyan lenyűgöző, hogy nem kevés időbe telik, míg az ember ezt megismeri. 2004-ben dolgoztam egy kicsit Floridában, az is maga volt a paradicsom – most, a nyugati parton sem gondoltuk másként.

Árak, szállás

Ami nagyon olcsó, az a geek cucc és a ruházat. Sok ismerősünk javasolta, hogy vigyünk két váltás ruhát és öltözzünk fel ott – igazuk volt. A jó minőségű éttermi kajának megkérik az árát – a junk food nagyjából magyar árban van. A benzin ~210 HUF/l árban volt, szállást is nagyjából magyar panzió árban találtunk. Ja igen: Las Vegasban szállodában _kell_ lakni, mert az ottani hotelek az aljukba épített kaszinókból élnek, nem pedig a szállások árából, így relatíve jó áron pazar szállodákat próbálhatsz ki. Mindenhol máshol moteleket választottunk. A motelekkel általában nem volt probléma: a személyzet szinte mindig kedves volt (csak Montereyben kaptunk ki az érkezés estéjén egy menstruáló barnát), a szobák mindig tiszták. Reggelire minden ilyen helyen a standard müzlis fánkos cucc van, amit mi zömmel kihagytunk. Az összes szállást online foglaltuk, félve attól, hogy a suliszünet megkezdésével a családok kirajzanak majd az általunk kiszemelt site-okra – és ez be is jött, szinte mindenhol majdnem tele voltak a motelek. A helloturiszt csúcsot Yosemite belsejében éltük át egy gigadugóban – de erről már meséltem.

Emberek

Bárhol, bárkivel találkoztunk, mindig mindenki maximálisan kedves és segítőkész volt. Ezt tapasztaltam anno 2004-ben és 2005-ben is és jó volt újra átélni. Minden velünk kommunikáló félnek volt egy kedves szava, egy mosolya, amitől az ember egész egyszerűen jól, jobban érzi magát. Ebből kellene vírust szintetizálni és beoltani vele pár rezisztenst.

Jó volt?

Summa summarum: nagyon. Élveztük, minden percét. Már az idejét sem tudom, mikor töltött a család 2 hetet együtt, főleg úgy, hogy a munkától mindketten el vagyunk zárva. Nagy pihenés volt és nagy kaland. Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki tanácsával segítette az utunkat. Végezetül álljon itt négy kép a kocafotósokról olyan backstage stílusban, akik a utinaplóhoz gyártották a képi kontentot, hogy Te is velünk utazhass egy kicsit a monitorod mögül: 20110629-6265 20110621-4341 20110701-6511 20110623-00346 ]]>

USA 2011/06 – szummárium #3 – more pics

USA201106-Yosemite-road Induljunk fel a tetejére és közben konstatáljuk, hogy Ákos fiunk mennyivel előrébb tart: USA201106-Yosemite-rock2climb Yosemite mesevilágát hátrahagyva ugorjunk egészen San Franciscoig, csodálkozzunk el, hogy itt nincs kövér ember és keressük meg a nagyon valószínű indokot, a rengeteg meredek utca egyikét: USA201106-SanFrancisco-steep-street Menjünk el a láncvontatta villamossal a kínai negyedig és nézzük meg, hogy ott milyen tábla igazítja útba az usert: USA201106-SanFrancisco-Chinatown-tram-sign Utazzunk tovább Monterey felé, ki nem hagyva a Big Surt. Nézzünk be a szakadó esőben a nagy vörösfenyős erdejének aljába, ahol milliószám nő Pepe barátom kedvenc növénye, a moha: USA201106-BigSur-forest Végül ugorjunk egy nagyot, egészen Santa Barbaráig. Menjünk ki a kikötőbe és keressük meg a legdilisebb járgányt ever: USA201106-SantaBarbara-strange-car Látogassuk meg az ott lakó tengerbiológusos múzeumot és fotózzunk jellyfisht, amivel az egyiptomi gyerekek egymást szokták dobálni Marsa Alam gázolajtól szennyezett kikötőjében: USA201106-SantaBarbara-jellyfish Végül csodálkozzunk rá az élő cápatojásokra, amelyekben a kis állatkák különböző fejlődési fázisban leledznek (igen, van olyan, hogy cápatojás, akár már az Adrián is láthatsz, ha ügyes vagy – a ~370 cápafajból közel nem mind elevenszülő): USA201106-SantaBarbara-sharkeggs A következő szummáriumos poszt már valóban igyekszik tanulságot szintetizálni a két hetes utunkból – stay tuned! ]]>

USA 2011/06 – szummárium #2 – behind the scenes

USA201106-LosAngeles-Universal Los Angeles, Walk Of Fame – Humphrey Bogart dumája a Chinese Theatre előtt a betonban (a lenyomatokban szereplő Sid a színházat gründoló Sid Grauman): USA2011-LosAngeles-WalkOfFame Las Vegas – Amerika játszóterén Párizs egy darabkája: USA201106-LasVegas-Paris1 USA201106-LasVegas-Paris2 Death Valley – háttérben nagyon messze a hülye fotós a ~60 fokos bóraxsivatagban, állvánnyal, valamint egy irritáló sebességkorlátozás: USA201106-DeathValley-Badwater USA201106-DeathValley-road Yosemite NP – az arzénos Hot Creek más szemszögből: USA201106-Yosemite-HotCreek Bodie – Shell kút, anno: USA201106-Bodie-ShellPump Folytatom, stay tuned!]]>

USA 2011/06 – szummárium #1 – a fotóbuzi szemével

  • full manualban fotózunk, ugyanolyan rekesszel, ugyanakkora záridővel
  • ugyanazzal a fehéregyensúllyal
  • ugyanakkora átfedéseket hagyunk a képek között
  • vízszintezett állványról készülnek a képek
  • Lehet, hogy én, a kocafotós a fenti listával túlmisztifikálom csak ezt a panoráma dolgot, de nekem a panorámák nem szoktak sikerülni. Illetve picit jobban sikerülnek, amióta van az Autopano Pro. Summa summarum, a kívánságlistából semmi nem teljesült. Egyrészt minden panoráma nyersanyag kézből készült, továbbá sz@rtam nagy ívben a full manual módra, a diszkrét fehéregyensúlyra és úgy általában minden követelményre, hogy lépést tudjak tartani a panoráma tárgyától épp tovább baktató családommal. És ez így volt jó. Sutba dobott szabályok ide vagy oda, valamilyen panorámák csak készültek. Biztos van bennük egy csomó típushiba, amit még szénné lehetne pixelezni, de én erre már nem tudok erőforrást allokálni, így maradnak ilyenek – az élményt, amit a táj megpillantása anno jelentett, ugyanígy visszaadják eFi kocafotós hibásan stitchelt kockái is. Ezt az élményt szeretném megosztani veled is – ezért válogattam ki 13 panorámát az első szummárium posztba – fogyaszd szeretettel, időrendbe szedve, 1280 pixelre amortizáltan. 1. Las Vegas – Bellagio, virágok: USA201106-LasVegas 2. Hoover dam – a gát oldalról: USA201106-HooverDam 3. Red Rock Canyon – az első pillantás a holdbéli kőzetre: USA201106-RedRockCanyon 4. Zabriskie Point – a Death Valley előszobája: USA201106-ZabriskiePoint 5. Death Valley, Badwater – a só és a bórax birodalma -86 méteren: USA201106-DeathValley-Badwater 6. Death Valley – visszanézünk a gyilkos melegtől távolodva: USA201106-DeathValley-VistaPoint 7. Yosemite – első pillantások: USA201106-Yosemite-plains 8. Yosemite – gyerünk fel egy hegyre: USA201106-Yosemite-MammoothPeak 9. Yosemite – krátertó: USA201106-Yosemite-CraterLakes 10. Yosemite – Hot Creek, az arzénos forrás: USA201106-Yosemite-HotCreek 11. Yosemite – lassan elenged minket a táj, ilyen utakon: USA201106-Yosemite-road 12. Monterey – sose fotózzunk hullámzó vizet panorámának: USA201106-Monterey 13. Pismo Beach – egy pillantás a szoba ablaka alatti teraszról: USA201106-PismoBeach Szummárium több szöveggel érkezik még, stay tuned!]]>

    USA 2011/06 – Santa Barbara 2/2

    USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-FurSeals A nagy kékben feltűnt egy 20-30 fős delfincsapat: USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-dolphins1 USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-dolphins1 USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-dolphins1 USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-dolphins1 USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-dolphins1 A hajónk a parthoz képest 45 fokos szögben haladt cirka 40-45 km/h sebességgel (ami a vízen nem kevés) – katamarán ide vagy oda, dobált piszkosul. A kapitány a várakozás perceit enyhítendő néha mesélt ezt-azt a bálnákról (“tudta, hogy a bálna nem hal, hanem rovar és banánnal táplálkozik?”), illetve az itt élő populációról. Santa Barbara környező vizei csurig vannak fitoplanktonnal és krillel (ez utóbbi egy nagyon kis rák, amit azért én még simán el tudok képzelni egy Ala cimborámnak gyártott rizottóban). Ezeket ab ovo imádják a *.sziláscetek, így jönnek is rá, ha kell, ha nem. Sokféle sziláscet hesszol tehát ilyentájt a helyi vizekben, s mi hosszúszárnyú bálnára és kék bálnára számíthatunk leginkább – ez utóbbiból tegnap egyet, tegnapelőtt kettőt is láttak a Condor Express utasai! E ponton álljunk is le az élménybeszámolóval és beszélgessünk egy kicsit ezekről a csodálatos élőlényekről, melyekről ugyan volt már szó ugyanezen a blogon, de az ismétlés a tudás anyukája, én meg amúgy is bálnabolond vagyok, úgyhogy voila random blue whale facts:

    • A kék bálna a világ legnagyobb állata. A kifejlett hím hossza meghaladhatja a 30 métert, súlya a 150 tonnát. Valószínűleg dínóból sem létezett soha ekkora. Viszonyítási alapként egy kifejlett afrikai elefánt <=8 tonna.
    • A kék bálna farokúszójának fesztávja kb. akkora, mint egy Cesna kisrepülő szárnyszélessége.
    • A szívük akkora, mint egy autó.
    • A kék bálna aortáján átfér egy standard ember.
    • Naponta nagyjából 4 tonna krillt eszik meg. A kicsi kb. 7 tonnásnak születik, napi ~90 kg-mal gyarapszik a testtömege az első évben.
    • Nagyjából 80-90 évig él.
    • Egyetlen természetes ellensége a kardszárnyú delfin, de az is csak a kisebb, fejlődő állatra veszélyes. A kardszárnyú delfinek előszeretettel támadják meg a borjút, ráharapva a légzőnyílására a szájának kinyitására kényszerítve a kicsit és így tépik ki az állat nyelvét, ami az egyik kedvenc csemegéjük.
    • A faj erősen veszélyeztetett – a wikipédia szerint ma a számuk ~2000-re tehető – ezt a Condor Express önkéntese 10000-re becsülte.
    Kanyarodjunk vissza a Condor Express fedélzetére, hátha jött közben bálna, amíg én itt fostam a szót… és igen, kék bálna, nem is egy, hanem mindjárt kettő: USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale1 USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale1 USA201106-SantaBarbara-WhaleWatch-BlueWhale1 Bizony feleim, ennyit tudok belőlűk mutatni. A bálnanéző hajó egyfelől nem mehet 100 méternél közelebb az állatokhoz (egy a hajón levő önkéntes bálnológus állítása szerint a humpback-ek azért általában kíváncsian közelebb jönnek), másrészt a kék bálna nézés nagyjából úgy megy, hogy
    1. Meglátjuk a kék bálna hátát, aki két zaba között épp levegőért jön fel.
    2. Odarohanunk a hajóval, ahol időközben az előbb megtalált kék bálna nyilván b@szik megvárni a hülye homo sapienst hajóstól (ne felejtsük, hogy a mi rohadt gyors katamaránunk vízfelszínen 42 km/h max sebességre képes, a 150 tonnás állat meg a méretét meghazudtoló 37 km/h sebességgel merül!), mikor az neki nagyon nem ízlik és ezért inkább megy még egy kör krillre.
    3. A hajóval lassan megyünk abba az irányba, amerre a nonstop kajáló kék bálna utoljára lemerült és reménykedünk, hogy újra látjuk, mert mondjuk vele egy irányban megyünk, valamint nem nagy a hullám sem, hogy eltakarja az álllatot és a kifújt vízgőz-tajtékot (amit egyébként nagyjából 7 méter magasba lő ki az állat szélcsendes időben).
    4. Az előző pontot ismételjük a rajtunk egész biztosan jót röhögő rizottóba való krillt zabáló kék bálna újra felbukkanásáig, aki kénye-kedve szerint szivat 6-20 percig a nagy kékbe bújva jól.
    5. Ha felbukkan a bálnánk, azt egész biztosan a hajótól rohadt messzire teszi majd és közben úgy röhög rajtunk, bálnaleső lúzereken, hogya fele krill kifolyik abból a nagy szilás pofájából.
    Nos, a bálnanéző túra lényegében a fenti algoritmus loopolva. Mindeközben ilyenkor júniustájt a szél ezerrel fúj, a nap viszont ugyanennyivel süt, így e kombináció nagy eséllyel égeti rommá a homo sapiens térdét – karját – arcát, függően attól, hogy ki mennyire volt hülye ugye. Nekünk állítólag szerencsénk volt, mert 3 kék bálnát is láttunk, illetve 1000 delfint még út közben. Nos, ha még egyszer bálnát nézni megyek, akkor az csak humpback lesz, vagy pedig bármilyen más bálnafaj full HD-ben a nappaliban. Az 1000 delfint nem tudom hogy számolta a legénység. Abban a hatalmas szerencsében volt részünk tavaly, hogy egy bő 500 fős delfincsorda közepén hajókázhattunk Egyiptomban ( a csorda létszámát anno a sokat látott egyiptomi kapitány becsülte) – íme a róluk készült klip, referenciaként:

    Dolphins from Gabor Penoff on Vimeo.

    Szummárium: szerintem ne menjél bálnanézni, csak akkor, ha hosszúszárnyú bálnákat ígér a túrát szervező cég. Másnap reggel irány a parti úton Los Angelesbe, autó lead, repülő felszáll, elindul haza a ~11000 km-es úton. Tanulságos összefoglalós post még lesz, de pontról pontra kirádulós már nem.]]>

    USA 2011/06 – Santa Barbara 1/2

    USA201106-PismoBeach-beach A várost elhagyva szűk két órai autókázás után érkeztünk meg Santa Barbarába. Lementünk a partra whale watch túrát keresni és szerencsére találtunk is egy holnap kifutó hajót. Egész nap a városkában és a tengerparton csámborogtunk, bejárva a kikötő környékét és a város főutcáját, a State streetet. USA201106-SantaBarbara-harbor Holnap bálnanézés, stay tuned! USA201106-SantaBarbara-WhaleTailBench ]]>

    USA 2011/06 – Monterey

    USA201106-Monterey-beach USA201106-Monterey-CanneryRow USA201106-Monterey-BubbaGump USA201106-Monterey-BubbaGump Kicsi autókázás után megindultunk Pismo Beach irányába. Pismo Beachről fogalmunk nem volt ezelőtt, mindössze a Google Maps és a booking.com adták a tippet, amikor az utat terveztük: ez volt az első település, ahol óceánra néző szállást tudtunk szerezni. Ha már ocean view, kell estére valami rendes itóka is, ezért út közben Paso Robles-nél (szintén garo tanácsára, amiért nem tudunk elég hálásak lenni) letértünk a 101-es útról és benéztünk a Peachy Canyon Winery-be. A borászat kóstolásokhoz kialakított épülete valaha iskola volt – itt fogadott minket a kóstoltató dude, aki már hallott Magyarországról – mi több, volt nekik olyan tételük, amely magyar tölgyfahordóban érett. Era végigkóstolt egy hatos sort, végül két Cirfandlira esett a választásunk – ebből a 2008-ast végeztük ki este: USA201106-PismoBeach-wine Pismo Beachbe érve kerestünk a part közelében egy local userekkel megrakott talponállós kajáldát – ez volt a Splash Cafe. USA201106-PismoBeach-SplashCafe Itt bekajáltunk mindenféle tengeri jóból, aztán irány a szállás. Az üveg bor és egy kis römi zárta az estét. ]]>

    USA 2011/06 – San Francisco 2/2

    kisfülű barátunk copyrightja, amit egy rugbymeccsen ismertetett meg velünk még anno Új Zélandon. A “mártott fasz” nem más, mint egy virsli pálcikára szúrva és kukoricalisztes palacsintatésztába mártva kisütve. Innen üzenjük Tibinek, hogy nekünk bejön 🙂 A finomságok szép sorjában: USA201106-SanFrancisco-StreetFood USA201106-SanFrancisco-StreetFood USA201106-SanFrancisco-StreetFood USA201106-SanFrancisco-StreetFood USA201106-SanFrancisco-StreetFood A reggeli ugyan rendesen telerakta a belünket, de tegnap este még olvastuk a neten, hogy ugyanitt rejtőzik egy régi csokigyár hagyatékát forgalmazó Ghirardelli, így mentünk hozzájuk desszertnek fagyit enni. Nos, ez kihagyható: a belépésünkkor kapott csoki kóstoló nagyon finom, de a fagyijuk egy közepes átlag, fel nem ér mondjuk egy Vári cukrászda magasságába. Következő állomásnak a California Academy of Sciences kiállítást céloztuk meg. A GPS először bután a belváros közepébe navigált, de Era emlékezett rá, hogy ez a cucc valahol a Golden Gate Parkban lakik, így relatíve gyorsan rátaláltunk a valós helyre. A hétfői nap ellenére a park tele volt, alig találtunk parkolót. Az akadémia kívűlről kis épületnek tűnt, belépve azonban döbbenten álltunk mindannyian. A hely reggel 10-től kb. délután 5-ig lekötött bennünket. Ezúton szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, aki eFihez hasonló kéjes módon vonzódik a víz alatti világhoz, hogy hagyja ki a tegnap emlegetett Aquarium of the Bay attrakciót, mert ehhez képest az egy fostalicska hulladék. Az épületben víz alatt és felett figyelhetjük meg az öböl és környéke tengeri élővilágát, a legeslegapróbb részletekig. Tengeri csillagot, uborkát és még ki tudja mit itt is ugyanúgy simogathat a std nonbúvár user, mint a másik site-on. A házba egy órás filmet sugárzó musthave planetáriumot, valamint komplett trópusi esőerdőt installáltak gondos kezek egy őrjítő méretű gömbbe (ezért nem is árt ha rétegesen öltözünk), valamint rengeteg más természettudományos feature-rel kényeztetik az erre fogékony turisztot. A teljesség igénye nélkül pár kép: USA201106-SanFrancisco-Aquarium3 Pingvinek épp akcióban. USA201106-SanFrancisco-Aquarium4 Elégedett pingvinek akció után. USA201106-SanFrancisco-RainForest Esőerdő a házban. USA201106-SanFrancisco-RainForest2 Esőerdő még. USA201106-SanFrancisco-Spiders Nem kicsi pókok. USA201106-SanFrancisco-Gekkos Hüllőállat pózol. USA201106-SanFrancisco-GreenHouse"" Zöldtető felülről. USA201106-SanFrancisco-Aquarium2 Rája. USA201106-SanFrancisco-Aquarium Bambuszcápa. Az akadémia után már csak arra maradt idő, hogy végigautózzuk a Lombard street híres kacskaringós szakaszát, illetve átbukjunk a legmeredekebb részén (San Franscisco utcáin krimisorozat, helló), aztán vacsora és csicsis, mert holnap vár az anyahajó. Stay tuned, holnap elkapom Bob Mansfieldet!-)]]>

    USA 2011/06 – San Francisco 1/2

    USA201106-SanFrancisco-city USA201106-SanFrancisco-city2 Másnap reggel megkerestük azt a lezárt főutat, ahol a “másképp érzők” és a velük együtt demonstrálni kívánók vonulnak. Hát hol is kezdjem… Egyikünk sem látott még ilyet azelőtt. Hogy milyen? Hangos, nagyon hangos. Sűrű a tömeg. Sok extrém alak mindenfelé: USA201106-SanFrancisco-GayParade USA201106-SanFrancisco-GayParade USA201106-SanFrancisco-GayParade Mindezzel semmi bajom. Az azonban kifordítja a belem, amikor a meztelen pöcsüket lóbáló férfiak jönnek velem szemben egy vaskos fémgyűrűvel a heréjük mögött, csupaszon. Egy szó, mint száz: érdekes egy ilyen felvonulás, de ez az egy elég volt egy életre. Szerencsére San Francisco ennél sokkal többet tartogat az ide látogatónak, így mi is nyakunkba vettük a várost, gyalog. Pontosabban kis tömegközlekedés cheat-tel, ugyanis a híres cable cart, a meredek utcákon vontatott villamost ki nem hagytuk volna semmi pénzért. A meredek utcák egyébként nem kicsit meredekek – a mai cirka 25 km után (amiből nagyjából 20 km lehetett gyalogos) érzem a lábizmokat, ahogy illik. Íme egy meredek utca proof: USA201106-SanFrancisco-SteepStreet A városban csodaszép házak mindenfelé, érdekes installációk egyre-másra követik egymást: USA201106-SanFrancisco-StreetStatue Az üzleti negyed ugyanúgy kiugrik a régi városból, mint általában: USA201106-SanFrancisco-FinancialDistrict A mai napra több musthave programot terveztünk be – ezek egyike volt az Alcatraz meglátogatása. Döbbenten tapasztaltuk, hogy vasárnap már csak legkorábban a következő szerdára lehet alcatrazi túrára jegyet kapni – erről tehát jól lemaradtunk. A másik ilyen a San Francisco akvárium vizit volt. Az akvárium nagyjából hozta a tengeri akváriumok standard dolgait: biolumineszcensz medúzákok, akrilfolyosóban séta, körben úszkáló szirti és leopárdcápák, tonhalak, szardíniafelhő, et cetera, állatsimogatóban cápa rája és tengeri csillag simogatás. Mindezekből olyan medúzát mutatnék, amivel én víz alatt még sosem találkoztam: USA201106-SanFrancisco-Aquarium Akvárium után séta vissza a kikötőben – itt pózolt a fotósoknak egy szép kövér hajó: USA201106-SanFrancisco-ship A motelba visszaérve be a kocsiba és irány a Golden Gate-et fotózni a maradék naplementében a hegy felől: USA201106-SanFrancisco-GoldenGate Végül jól kimerülten megnézzük a fagyos szélben a Twin Peaks-et, ami a város legmagasabb pontján álló két kis dombocska. Ilyen a view onnan a rettenet fagyos szélben: USA201106-SanFrancisco-TwinPeaks Holnap még egy kör San Francisco, aztán megindulunk Monterey felé, természetesen útbaejtve az anyahajót Cupertinoban – stay tuned! ]]>