Közlekedés Debil módon alacsony sebességhatárok, mindenhol, beleértve a Death Valley embertelen hosszú egyenes, 10km-re belátható útjait is. A sebességkorlátozást ennek ellenére rajtunk kívül alig akadt, aki betartotta, holott mindenütt ott a speed controlled by radar | aircraft tábla. Több rendőr által leállított autót láttunk, de ilyen police típusú személyes tapasztalatunk nem volt (btw náluk nem állíthat meg csak úgy a szerv igazoltatni). Az európaitól eltérő közlekedési szabályaik elsőre furcsák, de így 3600 km után mind szimpatikusak. Autópályán bármely irányból előzni egyrészt jó dolog, mert tempósabb a forgalom tőle, másrészt meg jobban belekényszerít abba, hogy folyamatosan körbe-körbe körültekintő legyél. Furcsák az all way stop kereszteződéseik, ahol minden irányból érkezőnek kötelező megállnia (3 másodpercre) és a továbbhaladás érkezési sorrendben történik – ennek ellenére működik a dolog, mert a minden irányból megálló járművek nem rohannak olyan könnyen egymásba. Szintén baromi jó az útjaik közepén levő kanyarodó sáv, ahol csak a kanyarodás miatt tartózkodhatsz, viszont cserébe nem tartod fel a forgalmat. A legkedvencebb szabályunk azonban a piros lámpánál is kanyarodhatsz kis ívben jobbra szabály – ha nem akadályozol senkit, miért ne tehetnéd? Baromi sokat gyorsít a forgalmon ez is, nagy élvezettel használtuk. A soksávos autópályáik és a rengeteg nagyvárosi spagetti junction ellenére az útjaik szarok – ugyanaz a tré minőség, mint itthon. Autó: amint azt már meséltem, egy Jeep Grand Cherokee-t béreltünk. Erről mindenkit lebeszélnénk, borzalmas szar, kényelmetlen, lomha benzinfaló egy dög.
Kaja
A junk food borzalmas. Az édes túl édes, általában nyakonöntve a fehér minden ízt elnyomó cukormázzal, a sült* pedig rengeteg zsiradékkal készül. Az ízviláguk is elég távol áll tőlünk. Nálam kivételt képezett az In’n’out burger, valamint valamelyik utoljára kóstolt csirkés junk food lánc kajája. A legjobbat San Franciscoban ettük a parton, frissen sütött tengeri cuccokból. Az élelmiszerboltjaikban a választék nem csak elképesztően széles, hanem hihetetlenül mély is. Itt vásárolva nagyon könnyen kapsz egészséges kaját – hogy mást ne mondjak, snack méretűre vágott friss sárgarépa és zellerszár szinte minden általunk látogatott boltban volt. Ha egy-egy top ételt és italt kellene kiemelnünk, akkor az a fantasztikus friss avocadojuk és a préselt, nem koncentrátumból higított rózsaszín grapefruit juice-uk volt (ez utóbbi hiányzott hazaérve a legjobban, vettünk is az itthon kaphatóból – förtelem ahhoz képest, amit náluk ittunk).Táj
Káprázat. Kamasz koromban egyszerűen nem értettem, hogy miért van az, hogy állítólag az amerikaiak nagy része sosem váltja ki az útlevelét. Egyszerűen annyi látnivaló van az országukban és az olyan lenyűgöző, hogy nem kevés időbe telik, míg az ember ezt megismeri. 2004-ben dolgoztam egy kicsit Floridában, az is maga volt a paradicsom – most, a nyugati parton sem gondoltuk másként.Árak, szállás
Ami nagyon olcsó, az a geek cucc és a ruházat. Sok ismerősünk javasolta, hogy vigyünk két váltás ruhát és öltözzünk fel ott – igazuk volt. A jó minőségű éttermi kajának megkérik az árát – a junk food nagyjából magyar árban van. A benzin ~210 HUF/l árban volt, szállást is nagyjából magyar panzió árban találtunk. Ja igen: Las Vegasban szállodában _kell_ lakni, mert az ottani hotelek az aljukba épített kaszinókból élnek, nem pedig a szállások árából, így relatíve jó áron pazar szállodákat próbálhatsz ki. Mindenhol máshol moteleket választottunk. A motelekkel általában nem volt probléma: a személyzet szinte mindig kedves volt (csak Montereyben kaptunk ki az érkezés estéjén egy menstruáló barnát), a szobák mindig tiszták. Reggelire minden ilyen helyen a standard müzlis fánkos cucc van, amit mi zömmel kihagytunk. Az összes szállást online foglaltuk, félve attól, hogy a suliszünet megkezdésével a családok kirajzanak majd az általunk kiszemelt site-okra – és ez be is jött, szinte mindenhol majdnem tele voltak a motelek. A helloturiszt csúcsot Yosemite belsejében éltük át egy gigadugóban – de erről már meséltem.Emberek
Bárhol, bárkivel találkoztunk, mindig mindenki maximálisan kedves és segítőkész volt. Ezt tapasztaltam anno 2004-ben és 2005-ben is és jó volt újra átélni. Minden velünk kommunikáló félnek volt egy kedves szava, egy mosolya, amitől az ember egész egyszerűen jól, jobban érzi magát. Ebből kellene vírust szintetizálni és beoltani vele pár rezisztenst.Jó volt?
Summa summarum: nagyon. Élveztük, minden percét. Már az idejét sem tudom, mikor töltött a család 2 hetet együtt, főleg úgy, hogy a munkától mindketten el vagyunk zárva. Nagy pihenés volt és nagy kaland. Ezúton szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki tanácsával segítette az utunkat. Végezetül álljon itt négy kép a kocafotósokról olyan backstage stílusban, akik a utinaplóhoz gyártották a képi kontentot, hogy Te is velünk utazhass egy kicsit a monitorod mögül:
]]>
keccer leirtad a keleti partot, de gondolom nyugati : )
Szerintem nagyon profin megszervezted az utad, es nagyon pozitiv amit irsz ugy altalaban a Delnyugatrol. Van azert itt eleg sok taho is aki ideszuletett es nem becsuli meg magat…
Az altalanositashoz hadd fuzzem hozza: akkorak a hegyek es a sivatag az orszag masodik harmadan, hogy egy igazabol egy kulon vilag, sok mindenben kulonbozik a masik 2 regiotol. En 6 eve egy konferenciara jottem ide, es annyira megragadott, hogy elhataroztam, hogy ide akarok koltozni. Persze akkor mar gyokertelen voltam, Bostonban eltem evek ota.
A motelekkel is teljesen egyetertek, egy jo chain motel es egy jo 2-szer annyiba kerul szalloda kozott annyi a kulonbseg, hogy mas a szonyeg, a fuggony es a kep a falon, egyebent meg annyi, hogy tobbet keres a manager es a tulaj, azt fizeted meg.
Azt, hogy 3 mp-ig kell allni a stop tablanal meg nem hallottam, szerintem valaki rosszul mondta neked, bar az is lehet, hogy en nem tudom, a kreszrol fogalmam sincs, biciklivel jarok….
Kétszer is azt írtad hogy a keleti parton jártatok, pedig a nyugatin 🙂
Amíg Magyarországon iskolázott, középosztálybeli ismerőseim élvezettel ülnek be gyorsétterembe, itt a junk food mindenképpen lúzer kategóriának számít. Van egy csomó jó minőségű gyorsétterem (pl. az In-N-Out is az, Baja Fresh, Rubio’s, Panda Express), oda kellett volna mennetek. Van egy halom étteremelánc is amit messze el kell kerülni (TGI Fridays, Applebee’s, Chili’s, Danny’s, stb), inkább kis éttermeket kell találni az ezekre specializálódott iPhone programaokkal.
Keleti part: tényleg, mea culpa 🙂
Ha már erre specializálódott iPhone program, a WiFi kérdése lemaradt. A 360 km alatt döbbenten tapasztaltuk, hogy szinte sehol nincs nyitott WiFi kapcsolat. Én nem próbálkoztam túl sokat, mivel minden szállást igyekeztünk úgy választani, hogy ott legyen net és nekem az elégséges volt, de a szerelmes fiam nagyon rá volt kattanva a témára és mindent megtett azért, hogy hotspotot találjon – hiába.
Nem kell 3 másodpercig állni Kaliforniában, de teljesen meg kell állni, ha csak lelassítasz, a leskelődő rendőr megbüntet érte, szoktak a suttyók erre vadászni.
Nyitott WiFI tényleg nincsen az utcán, eszembe sem jutott, hogy roamingoló iPhone-ba túl sokba kerülne az adatcsomag.
San Franciscoban es sok kisvarosban van ingyen varosi wi-fi, es a legtobb kavezoban, etteremben is ingyenes, meg sok gyorsetteremben. Ha latsz egy kavezot sok asitozo fiatallal laptopozni szinte biztos, hogy van benne wi-fi.
Utcan persze valoban keves helyen.
Egyszer bementem egy szallodaba San Franciscoba es megkerdeztem van-e a szobaban ingyen wi-fi. Valamit morgott, hogy persze, hogy van. Kinyitottam a gepet, 50-ig szamoltam 4-5-os erossegu halozatokat a kozelben, a negyede nyitott volt.
egyszer vitatkoztam egy rendorrel, hogy mi a kulonbseg a full stop es a nagyon nagyon lelassitas kozott biztonsagi szempontbol, mit kukacoskodik.
Erre a nyilvan sokszor elsutotott vicces valasza: if I start beating you with a bat, do you want me to stop or just slow down?
A rendőrt egy dolog érdekli, hogy minél több sápot begyűjtsön. Ha érdekelnék őket a szabályok, akkor nem menne mindegyik a megengedett sebesség fölött az autópályán, és nem gurulna át mindegyik a stop táblán.
“A rendőrt egy dolog érdekli, hogy minél több sápot begyűjtsön”
ezt magadtol talaltad ki, mert azert ennek semmi alapja nincs? Ha igy lenne, mind az ut szelen traffipaxolna, de nincs igy, szigoruan szabalyozzak, hogy mennyi idot tolthet ezzel, ennel sokkal fontosabb a jarorozes, CAD calls, call for service es altalaban a bunozessel kapcsolatos feladatok, “Sapolas” az utolso. Egyebkent pont a S
an Diego rendorsege a legkisebb a lakossag szamahoz kepest, az egyik legjobb felderitesi arannyal
A 4 stoptáblás útkereszteződésben (ahol soha nem volt még baleset) lesben kukucskáló rendőr aki több száz dolláros büntetéseket ró ki azoknak akik nem 0, csak 1mph sebességre lassítottak le, csak egy sunyi sápszedő. Ha ki van neki adva, hogy mennyi időt kell büntetéssel töltenie, akkor figyelje inkább azokat, akik pirosba mennek bele, őrültködve vezetnek, vagy nincs a gyereknek gyerekülése. Mivel ezekből (errefelé) kevés van, azokon az adófizetőkön élősködnek, akik egyébként a rendőrség számláit fizetik.
Bocs, félreérthetően fogalmaztam, nem azt akartam mondani, hogy a rendőrség csak a büntetéssel foglalkozik, hanem azt, hogy nem a logika és a valódi veszélyesség motiválja őket amikor sápolni indulnak, hanem hogy megfejjék. az arra járó balszerencséseket.
nem tudom mit lattal, de en nem tudok “lesben kukucskáló rendőr”-rol, de ha te lattad, biztos ilyen is van. San Diegoban annyira lefogyott az allomany, hogy nincs ideje lesben allni. Naluk voltam informatikus negy evig, nem erzekeltem ezt a hozzaallast. A pirosat nem kell nagyon rendorozni, minden nagyobb keresztezodesben van kamera.
A vegrehajtasra a termeszetenel fogva igaz, hogy leginkabb a becsuletes ritkan kihagokat kapjak el, mert ok nem a torveny alol kibujasra jatszannak, csak elneznek valamit, a rutinosann meg meglep.