meséltem már arról, mire való egy temp tower, úgyhogy most csak röviden: a temp tower egy olyan GCODE file, amiben egy meghatározott lépésközzel változik (csökken) a hotend hőmérséklete). A temp towert kinyomtatva a kész modellen jól látszik, hogy hol van az adott nyersanyaghoz szükséges ideális célhőmérséklet. A temp tower készítéséhez két dolgot kell csinálunk: egyrészt meg kell alkotni a modellt, másrészt a modellből generált GCODE fileba bele kell injektálni a hőmérsékletváltó parancsokat. A hőváltáshoz ez a jó kis tempInjector script tökéletes lesz, nekünk csak azt kell tudnunk, hogy a modellünknél hány mm-enként kell réteget váltani. Ezt persze méricskélhetjük is egy letöltött modellen, de minek, amikor van nekünk ingyen OpenSCADünk, amivel legyártathatjuk a tuti modellt:
/*
parametric temp tower - //fns.pappito.com
Use tempInjector.py from https://github.com/fablabnbg/tronxy-xy100 to inject temperatures into generated GCODE file.
tempInjector.py parameters used in this temp_tower.scad file:
STARTTEMP = temp (240)
TEMP_INCREMENTS = inc (-5)
TEMP_STEPS_HEIGHT_MM = z_bridgesole (2)
BASE_HEIGHT_MM = z_sole (10)
*/
// temp tower steps
temp = 240;
inc = -5;
steps = 8;
// bottom sole:
x_sole = 80;
y_sole = 20;
z_sole = 2;
// pillars with bridge soles
xygap_pillars = 4;
xy_pillars = y_sole - 2 * xygap_pillars;
xygap_bridgesole = 2;
xy_bridgesole = y_sole - 2 * xygap_bridgesole;
z_bridgesole = 10;
// bridge definition
gap_bridge = 1; //
zgap_bridge = 2; // gap between bridge soles
z_bridge = z_bridgesole + zgap_bridge;
xz_support = 6;
y_plank = 8;
z_plank = 2;
union() {
// tower sole
linear_extrude(height=z_sole) square(size=[x_sole, y_sole]);
// left pillar
translate([4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]);
// right pillar
translate([x_sole - xy_pillars - 4, 4, 0]) linear_extrude(height=steps * (z_bridge + gap_bridge)) square(size=[xy_pillars, xy_pillars]);
// ladder
for (i = [0 : steps]) {
// left bridge sole with numbers
difference() {
translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // left
translate([(y_sole - xy_bridgesole) / 2 + 1, (y_sole - xy_bridgesole) / 2+2, z_sole + i * z_bridge +2]) {
// title
rotate([90, 0, 0]) linear_extrude(3) text(str(temp + i * inc), size = 6);
}
}
// right bridge sole
translate([x_sole - xy_bridgesole - (y_sole - xy_bridgesole) / 2, (y_sole - xy_bridgesole) / 2, z_sole + i * z_bridge]) leg(); // right
// bridge
//translate([xy_bridgesole + xygap_bridgesole, 0, (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i);
translate([xygap_bridgesole + xy_bridgesole, y_sole / 2- xy_bridgesole/2 , (i+1)*z_bridge - 4]) bridge(i);
}
}
module leg() {
linear_extrude(height = z_bridgesole) square(size = [xy_bridgesole, xy_bridgesole]);
}
module bridge(i) {
x_bridge = x_sole - 2 * xy_bridgesole - 2 * xygap_bridgesole;
x_plank = x_bridge - xz_support;
// left mount
rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height = xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support,0], [0,xz_support]]);
// right mount
translate([x_plank,0,0]) rotate([-90,0,0]) linear_extrude(height=xy_bridgesole) polygon(points=[[0, 0], [xz_support, xz_support], [xz_support,0]]);
// bridge
translate([(x_bridge - x_plank)/2, (xy_bridgesole-y_plank)/2, 0]) linear_extrude(height=z_plank) square(size=[x_plank, y_plank]);
}]]>
- 2.x-es Phyton kell a scriptnek, mert a 3-as már másképp kezeli a print utasítást
- Python 2.x Windows installnál jelöljük be, hogy rakja be a patch-ba a phytont (a kezdők nem értenek ennyire a géphez és nem fogják tudni miért nem fut):
- így futtassuk parancssorból:
python tempinjector.py input_file.gcode output_file.gcode initial_temp temp_step element_height_mm [start_height_mm]
példa:python tempinjector.py AA2_temp_tower_240-200C.gcode AA2_temp_tower_240-200C.gcode.new 240 -5 10
A modellt szedheted a 
Az asztal alján két darab 
Az első próbálkozások ilyenek lettek élőben (először egy lengő horgot csináltam, aztán azt gondoltam, hogy jobb lesz, ha kicsit fixebben áll:
Végül a dupla horgos megoldás lett az optimális, ami egyszerre tartja a fehér és a fekete vásznat is:
A horgok belső átmérője 25 mm, szóval akár vastagabb rudat is felakaszthatsz rájuk. Ha kedved kaptál, a modelleket szedheted a 
Szóval stringing/oozing alatt azt értjük, amikor a fejből akkor is jön az olvadt nyersanyag, amikor a fejet A-ból B-be mozgatjuk anélkül, hogy anyagot tennénk le. Ha nem használunk retractiont, akkor “A” pontban az extuder megáll, a hotend elindul és elmegy “B” pontba, ahol az extuder újra elkezd anyagot nyomni a hotendbe. Amikor a hotend “A” pontban elindul, a nozzle végében levő olvadt anyag odaragadva az “A” ponthoz egy egyre vékonyodó “szőrt” húz a modellünkön.
A retraction minden hiedelemmel ellentétben nem fogja kirántani az olvadt nyersanyagot a nozzle belsejéből, hanem csak megszünteti az olvadékra ható nyomást, amit a felette levő még merev műanyagszál gyakorol rá.
A slicer szoftverekben a retraction három paraméterét tuningolhatjuk általában:
Egy bárki által gyártott temp towert pusztán STL modellként letöltve persze nem vagy még kész, hiszen azt, hogy melyik réteg milyen hőmérsékleten készül el a slicer szoftvered fogja definiálni a nyomtatónak gyártott GCODE fileban. Miután a legszimpatikusabb temp tower modellt betöltöd a slicerbe, rá kell venni azt, hogy X rétegenként váltson hotend hőmérsékletet. Ezt persze megtehetjük kézzel is, de tegye fel a kezét az, aki látott már scriptet közelről és nem bízná ezt inkább valami automatára! Persze most megírhatnánk magunk is a GCODE-ba hőváltásokat injektáló scriptet – de minek, ha helyettünk megcsinálta ezt már más.
Szedjük le fablabnbg 
Növényes pad:
Madárles a Territory Wildlife Parkban (ha erre jártok, ezt a helyet ki ne hagyjátok!):
Illegálisan kitermelt óriáskagylók héjából készített emlékhely:
A krokodilok “7. érzékszerve” – a kis búbokkal érzi meg a víz rezdülését:
Krokodilmentes fürdőhelyet jelölő tábla (csak úgy errefelé nem mehetsz be a vízbe, mert könnyen kaja lesz belőled):
Egy ~6 méteres sósvízi krokodil állkapcsa – a felső állkapocs már az önsúlyától záródva, izmok nélkül is erős fájdalmat vált ki, ha bennehagyod a kezed a szájban:
A helyiek kiülnek naplementekor borozgatni a partra a Cullen baynél:
Didgeridoo bolt a Mindil beach melletti esti piacon:
Haletetés az Aquascene nevű turistacsapdában (ezt kerüld el messzire):
Termés:
Kötött reef (bárki meglephet egy ilyennel):
Rendesebb gyík, aki csak akkor dermedt mozdulatlanra, ha videózni kezdtük:
Masszív apály (errefelé ~10 méter az árapály ingadozása):
A boldogság 3 komponenséből (=jég a fogáshoz és a sörhöz, csali, gáz a barbihoz) az egyik elfogyott:
Lekopaszodott pálmatörzs:
Pelikán eszik:
Termeszvár – kemény, mint a csont:
Tesla töltőfejek egy noname olcsó motel parkolójában:
A II. világháború alatt olajtartálynak épített alagutak egyikének belseje:
Wallabi simizés:
Vízesés #1:
Vízesés #2:
]]> 
Ez pedig az advanced mód (a zöld nyilak mind újabb paraméterzuhatagot nyitnak :)):
A slicerek paramétereinek csak egy része gépfüggő, azonban amikor nyersanyagot váltunk, akkor az anyagfüggő paramétereken is változtatni kell. Az egyes nyersanyagfajtákhoz is léteznek anyagfüggő default beállítások, ám ezek anyagminőség-függőek, azaz gyártónként némileg változhatnak (ezért van az, hogy az egyes nyomtatógyártók bizonyos, általuk is kipróbált/használt nyersanyagforrásokat javasolnak a printereikhez).
A nyersanyagok paraméterezésénél az hotend és a tárgyasztal hőfokán túl a nyomtatott testet hűtő ventillátor sebességét definiálhatjuk, illetve esetleg az extrudálás általános sebességén tekerhetünk, ha túl alacsonynak / túl nagynak éreznénk az anyagáramot. A hotend/tárgyasztal hőmérsékletét rendszerint külön definiálhatjuk a legelső és az összes többi rétegre (a Simplify3D akár rétegenként hagy ezen változtatni, de szinte sosincs szükség). Ennek az az értelme, hogy az első rétegnél a nehezebben tapadó anyagok (mint pl. az ABS) esetén érdemes kicsivel magasabb hőfokú nyersanyagot kicsivel magasabb hőfokú tárgyasztalra nyomtatni, hogy az első réteg tapadása kellően erős legyen. Persze rögtön jön a kérdés, hogy miért nem hagyjuk végig magasabb hőmérsékleten, amire a válasz az, hogy egyrészt a lágyabb anyaggal kevésbé precízen dolgozhat a printer és szinte biztos, hogy produkálni fogja az