Az eredmény: 102188 USD a várt 125000 USD minimummal szemben = a project kudarcba fulladt. 2014 nyara – Ryan úgy gondolja, tesz még egy próbát. Új ruhába öltözteti a terméket, picit újravágja a termékismertető videót és úgy gondolja, ezúttal elég lesz 50000 USD, hogy belefogjon a gyártásba: Az eredmény: >11 millió USD, a KickStarter történetének legsikeresebb kampánya. Mi a titok?]]>
Peti barátom harcba hívott, nem hagyhattam válasz nélkül a dolgot: Ha eddig nem hallottál még az egészről, akkor linkek, amiken utána olvashatsz: az Ice Bucket Challenge szócikk a Wikipédián, az őrületet elindító ALS Association oldala pedig itt.]]>
]]>
meetup-on részt veszek én is virtuális előadóként. A téma a házi 3D nyomtatás szent Gráljának megtalálása lesz: megpróbáljuk körbejárni, hogy mi hiányzik még a tökéletes otthoni FFF 3D printerhez. Ha az egészet sikerül rögzíteni, akkor természetesen kiteszem majd ide, de ha van kedved és időd is, menj el a Corvin Áruházba és hallgasd meg ott – zúzós 2×5 perc lesz, azt garantálom! ]]>
Sajnálom, hogy idáig jutottunk. Ki gondolta volna, hogy amikor méltón a barátságos elefánt elkészült, hogy egykor harcra fogjuk felhúzni. 4 dekáddal és 52 grammoddal ezelôtt az apám épített egy gyárat, hogy jól szórakozhasson és azt sem bánta, hogy más is jól szórakozik. Ma azonban lehet, hogy itt a vég kezdete. Vagy a kezdet vége, vagy a bekezdés közepe. Ma, amikor síkra szálltok, vagy hepehupára totyogtok és vártok állván, álltok a vártán, sebeket fogtok elszenvedni. Mert ebben a raktárban el fog dôlni néhány játék – és az is, lesz-e a játéknak jövôje. Hogy a móka eszköze marad-e, az ártatlanságé, vagy a pusztító háború sajátítja ki. Pingvin úr, ma itt meg kell halnia – különben nemsokára ki fog halni. Sokan itt csak egyedi példányok vagytok, sokan csak most kerültetek ki a dobozból, sokan most fogjátok elôször látni a rugótokat kitépve, de szebb lesz az, mint a meghunyászkodás látványa volna. Gázoljatok közibük bátran, merítsétek ki az elemeiket, törjétek le a peckes antennájukat, addig ugráljatok ott elôttük, amíg egyetlen ragaccsá nem olvadnak össze. Nekem ez a Barbie álmom. Tudom, hogy gyôzni fogtok – forgassátok a labdátokat, pörgessétek a tányérotokat, ugráljatok! Zsonglôrbohóc, kápráztasd el ôket! A nagy Mahatma-PropaGhandi szavaival: “Egy játék végtelenül türelmes, de a fene hagyja magát a végtelenségig bosszantani”. Egyszerû kedves kedvesek: tegyétek meg a kötelességeteket. Inkább Ti legyetek mellettem örökre, mint a sok távvezérelt, fényes ketyere. Ti vagytok a mieink, családtagok vagytok… még Te is, Te is te ûrcsavargó… embereld meg magad, mert sosem voltál valami kelendô, mi mégis kitartottunk melletted! Ne azt kérdezzétek ma: mit tehet értem Zivo, hanem azt: mit tehetek én Zivoért. Hajtsuk meg a fejünket imához – már akinek hajlik a nyaka. ]]>
vagy még rosszabb esetben használat közben egyszercsak annál a rétegnél törik ketté a test:
Célszerűnek látszik ezért a nyomtatási területet egy zárt kamrába helyezni. Sajna a zárt kamra 2021-ig még szabadalmi oltalom alatt áll, ennek megfelelően csak kevés merész 3D printer gyártó van a jogtulajdonos Stratasys-en kívül, aki zárt hőkamrát ajánlgatna a saját printerei mellé.
Ha egyszer komolyan nekiállnánk hőkamrát építeni, akkor már nem csak a zártsággal kellene foglalkozni: érdemes lenne mindjárt olyat csinálni, ami temperálja a belső hőfokot (az ABS pl. 70-75 ℃ környezetben érzi a legjobban magát). Itt sem kell valami őrült bonyolult dolgora gondolni: elég egy fűtőelem (ami lehet a hajszárítótól az infralámpán át a kerámia fűtőelemig bármi), egy megfelelő méretű, levegőt keringtető ventillátor, meg egy kontroller, ami az egészet emberi beavatkozás nélkül szabályozza és már meg is vagyunk. Ígérem egyszer eljön ennek is az ideje, de mi most a “no time to loose” megoldásra koncentrálunk, azaz kamrát csinálunk, fűtés nélkül – majd fűt nekünk valamennyit a forró tárgyasztal tetejéről szökni próbáló hő!
Szóval a recept: veszünk két sültcsirkés zacskót, némi festők által használt élvédő ragasztószalagot, egy darab furnér lemezt és egy alul nyitott akril dobozt, aztán már kész is a csiribí:
Én még próbaképpen előhoztam a konyhából a pecsenyesütő maghőmérőt is és bedugtam az akril box sarkánál a légtérbe, hogy lássam, mennyit számít az egész MekkElek cucc. Amint az a felső kép jobb alsó sarkában látszik, elég sokat: 54 ℃ a hőmérséklet így, hogy csak a tárgyasztal és a hotend maradék hője van csapdába ejtve, gyakorlatilag minimális szigeteléssel. Már csak ha az akril dobozt kibélelném egy hővisszaverő fóliával, az sok elfogott plusz maradék hőt jelenthetne.
Na de mennyit számít ez az egész? Mutatom – a bal oldali fehér test kamra nélkül, a jobb oldali kamrával készült, teljesen ugyanazokkal a beállításokkal, ugyanabból a nyersanyagból (a test tetején álló tüske 14 mm hosszú és 5 mm átmérőjű):
Summa summarum, párszáz forint befektetéssel elég nagyot dobhatunk a printek minőségén. ]]>
IP Webcam alkalmazás kell, meg persze némi mount a telefonnak a konyhában, valahogy így:
Kamera a helyére, app elindít, aztán már jön is a secondary monitorra a stream egy Chrome ablakban, mi meg nem aggódjuk halálra magunkat, hogy véletlenül odaég a drága pecsenye:
Persze ugyanez megy iOS alatt is, ott IP Cam az áhított alkalmazás neve, csak én szívesebben állítottam a Moto G-t a sercegő hús mellé.
]]>
Na de a telefon nem szólt, hogy csengettek… 🙂 írta ma Ákos nekem. Summa summarum, ma telefonos kapucsengőt szerelünk. Sokszor előjött már a probléma, hogy a lakásban levő csengőt nem halljuk, amikor kint vagyunk a kertben, sőt ez még inkább gond, ha épp valahol a városban bócorgunk és egy futár épp megáll az ajtó előtt. Mivel a kapucsengő is csak egy mezei kontaktus, ami a homeaut serverben egy digitális input formájában jelenik meg, így nem nagy dolog az egészet bárhová elirányítani. A bejáratot látja egy IP kamera is, úgyhogy akár meg is nézhetjük, ki tenyerelt rá a csengőre. Mindezekből a következő recept állt össze:
#!/bin/bash lastrun () { TESTFILE="./kapucsengo.timestamp" if [ -e $TESTFILE ] then LASTRUNDATE=`date +%s -r $TESTFILE` else LASTRUNDATE="0" fi NOW=`date +%s` DIFF=$((NOW-LASTRUNDATE)) touch $TESTFILE return $DIFF } MIN_REPEAT=30 # 30 másodpercen belül nem reagálunk újra lastrun LR=$? if [ $LR -gt $MIN_REPEAT ] then # ask pushover.net to send notification curl -s \ -F "token=MY_PUSHOVER_TOKEN" \ -F "user=MY_PUSHOVER_USERID" \ -F "message=CSENGETTEK" \ -F "title=ihome - r9" \ -F "url=ipcamviewer://launch?groupName=kapucsengo" \ -F "url_title=View cameras" \ https://api.pushover.net/1/messages.json 2>&1 /dev/null # save streetcam image on ring NOW=`date +%Y%m%d_%H%M%S` curl -u CAM_USER:CAM_PASS http://cam_url/cgi-bin/viewer/video.jpg >/media/cam_offline/$NOW.jpg cp /media/cam_offline/$NOW.jpg /media/camstorage/kapucsengo/ /usr/bin/mpack -s "Csengettek - r9" /media/cam_offline/$NOW.jpg EFI_EMAIL_ADDRESS find /media/cam_offline/* -mtime +365 -exec rm{} \; exit 0 else # Repeated call within $MIN_REPEAT seconds - script cancelled exit 1 fi
A fenti fotón látható printek a múltkoriban már emlegetett micro drip fúvókák – az egész modell belefér egy 25×12 mm-es befoglaló hengerbe, azaz ekkorát nyomtatni igencsak aprólékos meló. Na de mitől ilyen rettenetesen ragyás az első kettő?
A történet úgy kezdődött, hogy az Ultimaker XY tengelyeit mozgató, fából készült blokkok egyike annyira elvetemedett, hogy a benne rögzített tengelyvég lötyögni kezdett. Róla van szó:
Forrás: Ultimaker Flickr album
Ebből aztán az lett, hogy leszedtem az alan89 által tervezett műanyag blokkokat, kinyomtattam őket és kicseréltem a fa kocsikat az új, műanyag változatra:
Ehhez a fél printert le kellett bontani, így elérkezettnek láttam az időt, hogy megbuheráljam a nyomtatófejet is.
Az Ultimaker egyik nagy problémája a macerásan karbantartható, könnyen elkoszolódó hotend. Sokat kutattam már alternatív megoldás után és pár hónapja meg is találtam a szimpatikus cseredarabot: a printrbot által gyártott UBIS hotend-et választottam. A linkelt verzió 1.75 mm-es műanyagszálhoz való, ám én még be tudtam vásárolni a 3 mm-es tesójából, ez került az Ultimakerbe.
Igen ám, csakhogy az Ultimaker a RepRap világhoz képest jópár dologban eltér, ezért a hotend cseréje szintén nem egy két perces művelet. Mindenekelőtt új “kocsi” kell neki, ami cipeli az XY tengelyek mentén. Ehhez szerencsére nem kellett nulláról indulni, mert Nick Foley már legyártotta magának az UBIS kompatibilis Ultimaker szánt, csak Nick éppenséggel nem nyomtat ABS-ből, ezért ő a foehnsturm nickű user által javasolt crossflow fant alkalmazza, aminél meg a lamináris áramlást generáló ventilátor nem a hotenden lakik, így a Nick által tervezett UBIS hotend kocsin nincs ventilátor felfogatására alkalmas furat. Szerencsére Nick publikálta a modellt .STEP forrásfile-ban, így én már le tudtam modellezni a saját verziómat, amire két ventilátor mount pontot is terveztem:
Persze ez még nem elég, a standard Ultimaker hotend hőmérsékletének mérését egy AD595-ös hőelemmel oldották meg a srácok, míg az UBIS hotend számos más reprap kompatibilis hotendhez hasonlóan EPCOS 100k-s termisztorral megy. Ahhoz, hogy az Ultimaker elektronikája az UBIS hotend hőmérsékletét mérni tudja, az Ultimaker alaplapjába be kell forrasztani egy 4.7kOhm-os ellenállást. eFi, az ő lapát keze, egy páka és egy bolhányi ellenállás nem a legideálisabb kombináció, de nagy nehezen összehoztam.
Az ellenállás a helyén van, jöhet a komplett hotend vezetékcsere, ugyanis az UBIS hotend teljesen más Molex csatlakozókat használ, mint amilyen a gyári Ultimakeré. Ha ez is kész, akkor már csak arra kell rádöbbenni, hogy az új XY blokkokhoz picit hosszúak a kocsit szállító XY tengelyek, amiket ezért kicsit meg kell kurtítani és már szerelhetjük is fel a ventilátorokat!
Azaz csak szerelnénk, mivel a bal oldali, átlagnál picit magasabb peremű ventilátor nem fér el az új, bal oldali Y tengelyen mászkáló XY blokk mellett – illetve elférne, ha elvennék 2-3 cm-t a hasznos nyomtató térfogatból, ez azonban az utolsó dolog, ami eszembe jutna, úgyhogy első körben elegánsan kihagyom a bal oldali ventilátort, “jó lesz így is” jeligére.
És már el is jutottunk a poszt elején szereplő kérdés megoldásához: a hiányzó ventilátor és a nagyon kis felületű nyomtatási réteg együtt azt eredményezte, hogy a friss forró ABS képtelen volt kihűlni mire a fej a következő régetet indult neki megépíteni és ezért az előző, már lerakott réteget kezdte el “maszatolni”, ami az irdatlan bumburnyákokat eredményezte.
Ennek aztán az lett a vége, hogy köszörültem egy picit a bal oldali ventilátor keretéből, az visszakerült a helyére és a puklik is megszűntek:
]]>