3D nyomtatás: locsolunk

IRL terepi körülmények között használva ezek menthetetlenül elkoszolódnak, onnantól pedig nem fognak neked locsolni, a növények száradni kezdenek, te meg majd kapsz a fejedre, hogy elszórtál megint egy csomó pénzt újabb kütyükre, a zöldek mégis kipusztulnak mind. Mivel locsolunk muszáj lesz, “laborvizet” pedig nem fogunk ezért napi 10+ liternyi mennyiségben előállítani (egy ipari méretű gyantás ionizáló beszerzése egész biztosan kiakasztja a legtoleránsabb csajban is a hisztimétert), ezért megkeressük azt a fúvókát, amelyiket a legkönnyebb tisztítani, aztán max. heti egyszer ránézünk a cuccra. Ez így egyszerűnek is hangzik, ám a könnyű tisztíthatóság kritériumon az általam eddig próbált eszközök mindegyike elvérzett. Akkor mi legyen? Az ötlet pár évvel ezelőtt jött szembe egy budapesti kertészetben, ahol megláttam ezt a faék egyszerűségű szerkezetet: original-micro-drip-needle A kis pálcikának két egyenletes vastagságú (=3 mm-es) vége van – az egyiken van egy hosszanti horony, a másikon nincsen. Ha a hornyolt véget dugod a vékony öntözőcsőbe, akkor abból jönni fog a víz, ha a hornyolás nélkülit, akkor meg nem. Ha eldugul, kihúzod a csőből és visszadugod. Egyszerű, mint egy faék, nem romlik el benne semmi. Nosza, akkor vegyünk egy zsák ilyet! A fél világot felkutattam érte, de egyszerűen képtelen voltam beszerezni. A kis pöcökről annyi derül ki, hogy az amerikai San Marco-ban levő Roberts Irrigation készíti, SP01-SPITTER a becsületes neve és egy 1971-ben beadott, 3-638-863 számú amerikai szabadalom védi. Közben a Roberts Irrigation leszállt erről a témáról és a floridai IBS vette át a cuccot. Se az előző, se a jelenlegi forgalmazónak semmilyen EU partnerét nem találtam, így az ötlet ment a süllyesztőbe, mígnem eFinek műanyaggyára lett az asztalon! Elkezdtem agyalni, hogy nézzen ki a saját gyártású cucc. Az SP01-SPITTERt injection molding eljárással gyártják, én viszont egy FFF printeren akarok nyomtatni ilyet, ami nem ugyanaz. A fura alakú pálcikát minden további nélkül megtervezem: SP01-SPITTER-replica …ám ez a forma messze van az optimálisan nyomtathatótól: tele van túllógó részekkel, kis felületen tapad a tárgyasztalhoz és ebben a formában még support is kéne a két pöcöknek. Szóval így nem lesz jó. Innen jött az az ötlet, hogy keresnem kell valami fillérekért kapható rudat, amire rátervezem magát az öntöző fúvókát. Az elképzelést némi hétvégi bevásárlós kutatómunka követte, mely során rájöttem, hogy

  • olyan gyerekjáték már nincs, amiben golyókat kell műanyag pálcikákkal összedugdosni
  • fogalmam nincs, mi a hurkapálca lengyelül (angolul is bajban lennék)
  • se a DIY boltok, se a szupermarketek nem tartanak errefelé fapálcákat a sasliknak a grillszezon közepén
Aztán fény gyúlt az éjszakában és megnéztük az egyik hiper írószer részlegét, ahol 2 PLN pénzért (~=150 HUF) 10 darab tollat árultak összecsomagolva, ráadásul a tollszárak vége M8x1.0-s menettel készült! Ez a miénk, bevásároltam belőle vagy hatvanat (>20 balkonláda, do you remember?). Miután megvolt a kabát, megterveztem a gombot. Így néz ki a fúvóka felülről: micro-drip-needle-top Így meg alulról: micro-drip-needle-bottom Gyártottam bele szexi M8x1.0-s menetet, hogy rendesen tartsa a tollszár. Kinyomtattam az elsőt, próba – gyönyörűen locsol: watering-w-micro-drip-needle1 Nosza, akkor nyomtassunk még huszat! Az eredmény: micro-drip-needle-bad-batch Ha csoportban nyomtattam a bigyókat, a fúvóka vékony szára sorra elgyengült. Tőlem szakértőbb emberek ezt “poor layer bonding”-nak mondják nemzetköziül, az oka pedig szinte minden esetben az elégtelen anyagáramlás. Na de mi a difi a között, hogy egyet nyomtatok, vagy hogy huszat? Minden paraméter ugyanaz, nyersanyag ugyanaz, környezet hőfoka ugyanaz. Azért igaziból egy valami változik, amit ilyenkor hajlamos elfelejteni az embergyerek: ez pedig a retraction. Ha már 3D nyomtatós poszt, akkor kis technológiát is tanulunk, nem csak terelgetjük itt a vizet, mint valami kis Mózes! Amikor a nyomtatást végző szoftver a fejet mozgatja két pozíció között úgy, hogy annak nem szabad nyersanyagot kiengedni magából, a mozgatási parancs előtt a printer kap egy utasítást, hogy a nyersanyagszálat húzza vissza egy picit, majd mikor az új pozícióba ért a nyomtatófej, akkor ugyanennek az inverze jön, azaz visszatoljuk a műanyagot a fejbe. Az egy darab modellnél nincs olyan rész, amikor oda-vissza kellene rángatni a műanyagszálat, ám amint egynél több ilyen testünk van, már be is indult a buli! A retraction parancsnak két paramétere van: az egyik a visszahúzandó műanyagszál hossza (ilyenkor a 0.4 mm átmérőjű a kinyomtatott szál hosszát definiáljuk, nem pedig a ~2.89 mm átmérőjű nyersanyagét) , a másik pedig a visszahúzás sebessége. Ha túl lassan húzzuk vissza a szálat, akkor abból az lehet, hogy egy vékonyodó maradványszál keletkezik az indulási pontban (ezt hívják stringing-nek), plusz lassítja a nyomtatási folyamatot, ha azonban túl gyorsan mozgatunk, akkor az extruder megdarálhatja a továbbítandó nyersanyagot, a ledarált nyersanyag eltömi a bordás tengely bordáit és ettől fog lassulni az anyagáralmás (ennek meg grinding a becsületes neve). PLA-ra a 40 mm/s sebesség, 4.5 mm hosszal bevált, ám az ABS-nél, amivel most printelek ez nem az igazi. Szűk 60 óra kísérletezés után a 15 mm/s sebességű, 4.5 mm-es retraction hozta közel azt az eredményt, hogy a kis rohadék pöckök végre nem pattognak le könnyen. Persze mindehhez el kellett játszani kb. ennyi anyaggal: micro-drip-needle-failed-attempts Mindezek után azonban nekiállhattam pálcikákat gyártani. Még pár kör szívás volt azzal, hogy kiderüljön, ehhez a modellhez érdemes brim-et nyomtatni (brim = az az egy réteg vastag perem, amit a nyomtatást végző szoftver számol ki a modell mellé, hogy a test jobban tapadjon a tárgyasztalra) a tapadáson túl azért is, mert így maradt meg precízebben az M8x1.0-s menet. Persze ha nem lesz tökéletes a menet, akkor sincs nagy baj, csupán ki kell halászni a gadgetfiókból az M8x1.0-s menetfúrót és megkezdeni vele a nyomtatott menetet, hogy a tollszár vége könnyen beletaláljon: micro-drip-needles-on-pen Summa summarum, a printer gyártja a kis pöcköket, a meglevők pedig locsolnak szépen: watering-w-micro-drip-needle2 Ha kell az ojjektum, a youmagine-ről szedheted, amíg a nyakamba nem szakad emiatt egy US patent troll. ]]>

3 thoughts on “3D nyomtatás: locsolunk

  1. Pingback: 3D nyomtatás: hibák – az egyenetlen hűtés | eFi.blog

Leave a Reply

Your email address will not be published.