A probléma Tegyük fel, hogy van egy párod, aki a poszt címében megfogalmazott támadással állná útját annak, hogy 3D printelj, pedig te imádod pazarolni az erőforrásokat és illatolni az ABS olvasztása során felszabaduló ciánt.
A megoldás
Találjunk valami háztartási problémát, amit csak új eszköz vásárlásával lehetne megoldani. Amint ez megvan, ereszd szabadon a benned bujkáló mérnököt és tervezd meg / gyártsd le az egyébként pótolhatatlan alkatrészt műanyagból! Mai delikvensünk egy közönséges fürdőszobai mosdócsap. Ha jól emlékszem, ez GROHE termék, kettő is van belőle otthon. Egyik hétvégén úgy értünk haza, hogy a csap végén a vízsugarat buborékosító zárószerkezetből kiestek a szűrők, az azokat tartó peremet pedig nagy eséllyel már rég elnyelte a csatorna. Leszereltem hát a csapvéget és magammal hoztam Krakkóba, hogy két tesztfuttatás között kitalálok rá majd valamit. Így néz ki a meghibásodott csapvég a buborékokat generáló szitákkal, amiket mára már nem tart a helyén semmi:
Ha kiszedem a szitákat, a foglalatukul szolgáló kis henger kitekerhető a csapból:
A henger oldalán egymással párhuzamosan van két letörés, hogy egy fogóval meg tudjuk ragadni, ha mondjuk kézzel nem lenne kitekerhető, mert belegyógyult a vízkőtől:
A henger oldalának felső, ~5mm-es részén egy 24×0.75 mm-es metrikus menet lakik, a felső szélén pedig egy perem tartja helyén a tömítést:
Mivel a buborékképző sziták ~18 mm szélesek, a henger pedig ~23 mm átmérőjű, így marad elég falvastagság ahhoz, hogy az egész kényelmesen printelhető legyen. Mi a henger aljába is teszünk majd egy peremet – ez fogja helyén tartani a szitákat. Ez volt az ötlet leskiccelve:
Ez pedig a megvalósult ojjektum:
Voila, szombat estétől újra két csap üzemel a fürdőszobában! Ha ellenállhatatlan vágyat érzel a modell birtoklására, akkor viheted a Thingiverse-ről.
p.s.: semennyire nem vág a poszt témájába, csak a fotók elkészítése közben jutott eszembe a dolog. A héten olvastam Handrásnál egy posztot, amiben arról ír, hogy AlieN Gergő egy telefonnal készít gyönyörű fotókat. A poszt után több olyan megjegyzést olvastam/hallottam, hogy ilyen precízen fókuszált képeket a telefonnal lehetetlen lőni. Nos, ennek a posztnak a képeit egy iPhone 5 készítette és azt gondolom, rendben van a fókusz. Megmutatom mi kell hozzá:
]]>
1153 HUF bruttó az egy szem imbusz csavarhúzó ára, erre 2400 HUF rakódik rá, azaz több, mint kétszer annyi, mint amennyibe maga a csavarhúzó kerül. Persze vásárolhatnék 30001 HUF értékben és akkor mindkét extra költség eltűnne, na de könyörgöm: ez a tárgy egy 153x15x15 mm-es befoglaló téglatestben elfér – a DL-es boríték 220 mm hosszú. Miért kell 1500 HUF értékben GLS-t használni és további 900 HUF értékben kezelni az egy szem csavarhúzót?
Mielőtt bárki nekem esne, hogy valószínűleg a kereskedő NAGY, a tétel meg KICSI, elmesélek egy múlt heti történetet, ami Lengyelországban esett meg velem. Egy Airport Expresst alakítottam át 5V-ról üzemeltethetőnek. A kis süti méretű Apple routert 3.3V feszültség hajtja, én meg USB-ről szerettem volna etetni, így szükség volt egy 5V->3.3V stepdown konverterre. Jó darabig csak az ebay-en, vagy a kínai site-okon találtam ilyet, mígnem a keresési találatokban előbukkant egy lengyel cég, a 
Az ABS remek műanyag, 105 ℃ körül van az üvegesedési átmenete, amit mi most nagyon szeretni fogunk. Az üvegesedési átmenet azt jelenti, hogy ezen a ponton az anyag egyfajta amorf kristályszerkezetet vesz fel – nekünk egyszerű embereknek ez az ABS esetében annyit tesz, hogy 100 fokig a műanyagunk nem lágyul meg, ellentétben a másik igen népszerű nyomtató-nyersanyaggal, a PLA-nak rövidített 
