ezt olvasd el. Mielőtt kedvet kapsz és nekiállsz mindenből sous vide verziót készíteni, ezen is érdemes átrágnod magad. Nemrég egymás után szembejött ez a két, egymásra kísértetiesen hasonlító Kickstarter project: Majd megtaláltam ezt: Végül pedig rátaláltam erre az instructables leírásra, ami egy mezei rizsfőző edényt alakít át sous vide masinává. A legutóbbi recepttel eljutottunk addig a pontig, hogy elhatároztam: építek a gyerekeknek egy sous vide gépet. A teljes kontrollert 13 USD pénzért bedobozolva megkapod az aliexpress.com-on – sőt, ezért a pénzért hűteni/fűteni képes vezérlést veszel, amiből nekünk most elég lesz a fűtő oldal. 13 dollár az a lélektani küszöb, aminél már egyszerűen nem éri meg nekiállni saját embedded elektronikát összehackelni, ha egyszer ennyi pénzért létezik egy ilyen korrektül dobozolt megoldás.
Monthly Archives: October 2013
Live while we are young
Live while we are young from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>Egy kirándulás elveszett képei: New Zealand, északi sziget, 2007
bloghalálban azok a posztok mind odalettek. Nem sokkal ezután pusztult meg egy diszkem, amin a 2007-es túra összes fotója ott lakott, backup nélkül, így azoknak is vége lett… illetve csak hittem! Tiborék nemrég jártak nálunk és két sör között szóba jött a téma, mire ő megemlítette, hogy szerinte nála megvannak a képek. Hála Tibinek, a közel 600 kép visszakerült hozzám és miután 2, egymástól távol levő adathordozóra is csináltam belőlük backupot, szemezgetek belőle párat ide, a blogra. Először nézzük meg, honnan ugranak a 135 méter magas SkyTowerből a népek: Aztán menjünk fel oda és nézzük meg, mekkora fentről a jump target: Ezt követően ugorgyunk: Együnk Des-nél füstölt marlint: Aztán menjünk ki a Great Barrier Island-re: keressük meg a kagylószüretelőket: vegyünk két vödör kagylót: majd merüljünk egyet és hozzunk mellé fésűkagylót is: meg gigantikus crayfish-t: végül kérjük meg Taniat és Tibit, hogy pecáljon egy kis kowhai-t sushinak: Nézzük egy kicsit, ahogy a riadt kishalakat vadásszák a madarak a víz tetején: Ijedjünk meg a tengeri fűtől: Keressünk egy múzeumot, ahol közelről láthatóak a giant squid-ek ijesztő szívókorongjai: Feküdjünk hanyatt egy tengerparti forróvízű forrásban: Végül szaladjunk el Rotoruára: és fotózzunk bugyogó sarat: ]]>
3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack – a megoldás
tegnapi posztban ott tartottunk, hogy kész a modell, nyomtatási próba jön. Így néz ki az eredeti utántöltő flakon kupak, amibe a mi modellünknek passzolnia kell: Ez pedig az eredeti refill edény teteje az elforgatva nyitást meggátoló fülekkel: Régi tanulópénz már, hogy a teljes, 5 órányi modellnyomtatás előtt szeletelünk és kipróbáljuk a kritikus részeket előbb. Így lett ez most is. Előbb a kupak záródását teszteltem: Aztán jött a kupak vállal: Az eredeti flakon íves vállát nem reprodukáltam, de a próba során bebizonyosodott, hogy még jobb is: így könnyebb volt eltávolítani a próbanyomatot. Már csek egy nagyobb, zárható lyukat kellett tervezni a replika flakon aljára: …aztán megtervezni a belevaló, vizes kézzel is könnyen tekerhető csavarzárat: …és huss, már kész is volt az újratölthető patron: …ami pöpecül nyílik-záródik anélkül, hogy el kellene távolítani az adagolóból: Ennyi volt a heti 3D print lifehack – ha kell a modell, innen viheted – Thingiverse-re ez most nem megy fel, nehogy jogi hiszti legyen belőle. Jövő héten ettől sokkal izgibb téma jön: elektromos bigyókat építünk műanyagba, amivel aztán a konyhában művelünk mindenféle csodákat. Stay tuned! ]]>
A Mac Pro gyártása
Luma Labs tervezőmérnöke úgy gondolta, hogy elmagyarázza nekünk mezei usereknek, mit is látunk a két perces videóban (btw a Luma Labs gyártotta a szerintem tökéletes kameraszíjat, egész addig, míg egy versenytársuk úgy gondolta, hogy ennek véget vet). A hozzám hasonló automatizálás buziknak mind a videó, mind a szakkommentár kötelező darab – ha te is hasonlóan izgulsz az ilyesmire, akkor előbb nézd meg a videót: Most pedig olvasd el Greg magyarázatát.]]>
3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack
first world problémára válaszol a Dettol (amerikában Lysol) márkanéven forgalmazott elemes automata szappanadagoló, ami így néz ki: A kütyünek egyetlen baja van: aranyárban mérik hozzá az utántöltő patront, ráadásul a kis (=250 ml) patronok vásárlásával tovább termeljük a szemetet. Ellenben ha tölthető lenne az adagolótartály, a probléma megoldódna. Nosza gyártsunk hát új tartályt! Persze simán ki is fúrhatnánk az utántöltő patron alját és lezárhatnánk egy gumidugóval, de az kevésbé elegáns 🙂 Summa summarum, modelleztem Dettol patront: Már csak le kell választani az utántöltő kupakját (abban van az érzékenyebb, több komponensű záró mechanika, ezért azt meghagyjuk eredetinek), rápróbálni a saját modellt és ha jó, akkor gyártunk szép, menetes kupakot a patron aljára (a kupakot egy mezei vajkéssel le lehet pattintani némi izmozás után, de akár pár másodpercre lobogó forró vízbe mártva lágyul annyit, hogy kés nélkül elválasztható az eredeti tartálytól). Holnap print és teszt jön, aztán beszámolok róla, hogy sikerült a dolog. Stay tuned!]]>
Malta 2013/10
Ez pedig pár pillanat emlékeztetőnek a hétből:
Malta 201310 from Gabor Penoff on Vimeo.
]]>