Monthly Archives: October 2013

Sous vide falura

ezt olvasd el. Mielőtt kedvet kapsz és nekiállsz mindenből sous vide verziót készíteni, ezen is érdemes átrágnod magad. Nemrég egymás után szembejött ez a két, egymásra kísértetiesen hasonlító Kickstarter project: Majd megtaláltam ezt: Végül pedig rátaláltam erre az instructables leírásra, ami egy mezei rizsfőző edényt alakít át sous vide masinává. A legutóbbi recepttel eljutottunk addig a pontig, hogy elhatároztam: építek a gyerekeknek egy sous vide gépet. A teljes kontrollert 13 USD pénzért bedobozolva megkapod az aliexpress.com-on – sőt, ezért a pénzért hűteni/fűteni képes vezérlést veszel, amiből nekünk most elég lesz a fűtő oldal. 13 dollár az a lélektani küszöb, aminél már egyszerűen nem éri meg nekiállni saját embedded elektronikát összehackelni, ha egyszer ennyi pénzért létezik egy ilyen korrektül dobozolt megoldás.

A hardver

Első körben tervezünk az eszköznek egy dobozt: sous-vide-box1 A drótok bekötéséhez gyártunk fixen a dobozba egy 3 és egy 5 vezetéket fogadni képes Wago vezetékösszekötő mountot: sous-vide-box2 sous-vide-box3 A dobozba berámoljuk az alkatrészeket, drótozunk, csavarozunk, aztán jöhet a steak gyártás!

A sült

Bezacskózunk némi marhát egy légmentesen zárható műanyag tasakba (az “igazi” sous vide technika szerint vákumozott, légmentesen zárt csomagolás kell a nyersanyagunknak, egyfelől azért, hogy az aerob bacik szaporodását meggátoljuk, másfelől azért, hogy a nyersanyag ne oxidálódhasson): roast-prepared A kontrollert összekötjük a rizsfőzővel, a rizsfőzőt feltöltjük vízzel, a vízbe belógatjuk a kontrollerből jövő hőmérőt, a hőmérőnkre rápakoljuk a zacskós marhánkat, majd a marhánkat egy bögrével biztosítjuk, hogy konstansan elmerüljön a cucc: roast-immersed Mivel marhából gyártunk steaket, ezért 56 fokra állítjuk a kontrollert és hagyjuk, hogy tegye a dolgát, esetünkben ~45 percig: temp-controller Az így előkezelt húsokat aztán egy borzasztó forró serpenyőben némi habzó vajra dobjuk: roast-before-grill oldalanként 2-2 percig pörköljük: roast-grilled végül kiszedjük, picit pihentetjük, és miután konstatáltuk, hogy így sikerült: roast-done befaljuk a fiúkkal ebédre mind.

Szummárium

A fenti megoldástól a boltban kapható konyhakész sous vide eszközök több szempontból jobbak: 0.1 fok pontossággal képesek a hőfok tartására, amit a fűtőközegnek használt víz folyamatos keringtetésével érnek el. Nálunk ez nem játszik: a kis kontrollerünk ugyan 0.1 fok pontossággal mér, ám szabályozni 1 fokos precizitással képes. Ettől függetlenül hidd el nekem, hogy a hibát még nem éreztük meg a steakek ízén.]]>

Egy kirándulás elveszett képei: New Zealand, északi sziget, 2007

bloghalálban azok a posztok mind odalettek. Nem sokkal ezután pusztult meg egy diszkem, amin a 2007-es túra összes fotója ott lakott, backup nélkül, így azoknak is vége lett… illetve csak hittem! Tiborék nemrég jártak nálunk és két sör között szóba jött a téma, mire ő megemlítette, hogy szerinte nála megvannak a képek. Hála Tibinek, a közel 600 kép visszakerült hozzám és miután 2, egymástól távol levő adathordozóra is csináltam belőlük backupot, szemezgetek belőle párat ide, a blogra. Először nézzük meg, honnan ugranak a 135 méter magas SkyTowerből a népek: skytower-jump-station Aztán menjünk fel oda és nézzük meg, mekkora fentről a jump target: skytower-jump-target Ezt követően ugorgyunk: skytower-jump-eFi Együnk Des-nél füstölt marlint: smoked-marlin Aztán menjünk ki a Great Barrier Island-re: calm-morning-on-Great-Barrier-Island keressük meg a kagylószüretelőket: mussel-harvesting vegyünk két vödör kagylót: mussels majd merüljünk egyet és hozzunk mellé fésűkagylót is: scallops meg gigantikus crayfish-t: huge-crayfish végül kérjük meg Taniat és Tibit, hogy pecáljon egy kis kowhai-t sushinak: crayfish-and-kowhai Nézzük egy kicsit, ahogy a riadt kishalakat vadásszák a madarak a víz tetején: seabirds Ijedjünk meg a tengeri fűtől: seaweed Keressünk egy múzeumot, ahol közelről láthatóak a giant squid-ek ijesztő szívókorongjai: giant-squid Feküdjünk hanyatt egy tengerparti forróvízű forrásban: hot-water-spring Végül szaladjunk el Rotoruára: rotorua és fotózzunk bugyogó sarat: mud ]]>

3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack – a megoldás

tegnapi posztban ott tartottunk, hogy kész a modell, nyomtatási próba jön. Így néz ki az eredeti utántöltő flakon kupak, amibe a mi modellünknek passzolnia kell: dettol-original-cap Ez pedig az eredeti refill edény teteje az elforgatva nyitást meggátoló fülekkel: dettol-original-refill-top Régi tanulópénz már, hogy a teljes, 5 órányi modellnyomtatás előtt szeletelünk és kipróbáljuk a kritikus részeket előbb. Így lett ez most is. Előbb a kupak záródását teszteltem: dettol-refill-replica-top-test-cap-only Aztán jött a kupak vállal: dettol-refill-replica-top-test-cap-and-shoulder Az eredeti flakon íves vállát nem reprodukáltam, de a próba során bebizonyosodott, hogy még jobb is: így könnyebb volt eltávolítani a próbanyomatot. Már csek egy nagyobb, zárható lyukat kellett tervezni a replika flakon aljára: dettol-refills_original-and-replica …aztán megtervezni a belevaló, vizes kézzel is könnyen tekerhető csavarzárat: detoll-refill-bolt …és huss, már kész is volt az újratölthető patron: dettol-refills_original-and-replica-with-hacked-cap …ami pöpecül nyílik-záródik anélkül, hogy el kellene távolítani az adagolóból: dettol-refill-replica-final Ennyi volt a heti 3D print lifehack – ha kell a modell, innen viheted – Thingiverse-re ez most nem megy fel, nehogy jogi hiszti legyen belőle. Jövő héten ettől sokkal izgibb téma jön: elektromos bigyókat építünk műanyagba, amivel aztán a konyhában művelünk mindenféle csodákat. Stay tuned! ]]>

A Mac Pro gyártása

Luma Labs tervezőmérnöke úgy gondolta, hogy elmagyarázza nekünk mezei usereknek, mit is látunk a két perces videóban (btw a Luma Labs gyártotta a szerintem tökéletes kameraszíjat, egész addig, míg egy versenytársuk úgy gondolta, hogy ennek véget vet). A hozzám hasonló automatizálás buziknak mind a videó, mind a szakkommentár kötelező darab – ha te is hasonlóan izgulsz az ilyesmire, akkor előbb nézd meg a videót: Most pedig olvasd el Greg magyarázatát.]]>

3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack

first world problémára válaszol a Dettol (amerikában Lysol) márkanéven forgalmazott elemes automata szappanadagoló, ami így néz ki: lysol A kütyünek egyetlen baja van: aranyárban mérik hozzá az utántöltő patront, ráadásul a kis (=250 ml) patronok vásárlásával tovább termeljük a szemetet. Ellenben ha tölthető lenne az adagolótartály, a probléma megoldódna. Nosza gyártsunk hát új tartályt! Persze simán ki is fúrhatnánk az utántöltő patron alját és lezárhatnánk egy gumidugóval, de az kevésbé elegáns 🙂 Summa summarum, modelleztem Dettol patront: dottel-filler-model Már csak le kell választani az utántöltő kupakját (abban van az érzékenyebb, több komponensű záró mechanika, ezért azt meghagyjuk eredetinek), rápróbálni a saját modellt és ha jó, akkor gyártunk szép, menetes kupakot a patron aljára (a kupakot egy mezei vajkéssel le lehet pattintani némi izmozás után, de akár pár másodpercre lobogó forró vízbe mártva lágyul annyit, hogy kés nélkül elválasztható az eredeti tartálytól). Holnap print és teszt jön, aztán beszámolok róla, hogy sikerült a dolog. Stay tuned!]]>