Steve Jobs/Apple vs. Ryan Tate/Gawker olvasnak egymás fejére ebben a postban. Megy a flame rendesen, a nagy részét nem is kommentálnám – Jobs utolsó bekezdése azonban nekem is sokszor eszembe jut, valahányszor szembe találom magam egy-egy nagyhangú szitkozódóval:
By the way, what have you done that’s so great? Do you create anything, or just criticize others work and belittle their motivations?]]>
]]>
]]>
anno én is készítettem egy nyugis képet. Egy kupacba tolták a felhívásukra ugyanabban a percben készített fotókat, lehet őket böngészni órákon át. Az eFis képre klikkolva nyílik a Flash app, amiben mindezt megteheted:
]]>
]]>
Natit, hogy mi legyen az eprek sorsa – ő természetesen csilliárd ötletet sorolt, de majdnem mindhez túl lustának bizonyultam. Végeredményként epres és epres-mangós túrótortákat, mangós-epres-citromfüves-mentás gyümölcssalátát és a game over típusú gyümölcsökből életem első eperlekvárját gyártottam le. A cuccokról készült, pillantásra érdemes képek az eprek bármelyikére klikkolva jönnek a Flickr! streamemből:
]]>
Greg cimborám apukámhoz hasonlóan köztudott mák-addict. Tegnapelőtt hallottam a $SUBJ ötletét a vacsoraasztal mellett, ma este pedig lett belőle egy implementációs kísérlet – íme:
Az illata csillagos ötös, nekem az ízek is jól harmonizálnak benne, bár ezt lehet, hogy majd másképp látod, ha kóstolod. A HOWTO vérbuta: rétestésztába (akár előregyártott lapba, akár homemade, nagymamás, asztal körül tekergetősbe) beszórod a tölteléket, feltekered rétes állagúra, aztán 200 fok körül barnulásig sütöd. Komponenslista:
South Park is (S13E11). A The Cove ugyanarról szól, csak ridegebb: egy már-már akciófilm-szerűen forgatott dokumentum erről a Taiji-ben elkövetett brutális delfinmészárlásról. Az addict-on akadtam rá a filmet reklámozó spotra: Ha ezek után megnéznéd a valódi trailert:
The Cove – Japanese 15 minute clip from Oceanic Preservation Society on Vimeo.
]]> Egyetlen fényképnyi pillanatra készül a világ.
Amit én láttam ma 17:00-kor:
]]>
]]>