CL3D-nek keresztelt printeren. A ~15700 km távolság picit lassított a folyamaton, de azért egyáltalán nem adjuk fel!-) Ő már itt tart: Nagyon sok még a nyitott kérdés: különösen a komplett Z mechanika egy nagy talány, elsősorban azért, mert egyszerűen nem vagyunk megelégedve az eddig elképzelt auto bed leveling megoldásokkal. Szerencsére látszik már a fény az alagút végén – de ez egy majd másik poszt témája lesz valamikor 🙂 Szóval Rolit felkérték, hogy adjon elő 3D nyomtatás témában Baján. A tőle megszokott maximalista módon csinált ehhez egy átfogó ám nagyon pörgős prezenrációt – ezt szeretném most megmutatni nektek az ő hozzájárulásával: ]]>

használt 3D nyomtatót vett és megkért, hogy mondjak véleményt róla. A printer egy Prusa i3 klón, a kerete fából készült, ami a kocsit mozgató Y mechanikával együtt egy másik falaphoz van csavarozva: Az alábbi tulajdonságokat szedte össze a tulajdonosa:

• új nozzle, a hotendhez, amit csak próbanyomtatásokhoz használt
• új ékszíjak az X és az Y tengelyeken
• tartalék alkatrészek
• igény szerint a nyomató összes nyomtatott alkatrészéhez a forrásfileok mellékelve
• edzett 8 mm-es precíziós X és Y tengelyek
• X és Y tengelyeken bronzhenger helyett csapágyak
• Y tengelyen a szokásosnál precízebben felfogatott ékszíjak
• a tárgyasztalt tartó lemez 5 mm vastag, hőterhelésre nem görbülő alumínium
• MK8 compact bovdenes extruder
• fém hotend, ami 300 ℃-ig terhelhető
• MK3 fűtött tárgyasztal, Pertinax tapadást segítő felülettel
• Z tengelynél Hall szenzorok
• Arudino mega 2560, RAMPS 1.4, DRV8825-ös léptető driverek
• ledes világítás

• A fa váz érzékeny a környezet hőmérséklet és páratartalom változására is, azt mindenképp cserélném. Szerencsére ez egy Prusa i3 RepRap klón, rém egyszerű lesz a dolog, mert csillió leírás van ezekhez – itt van pl. a cseh Rebelix. Ha átszereled a printert, mindenképpen úgy tervezz, hogy be lehessen dobozolni, mert minden printnek jó, ha nincs nyomtatás közben légmozgás körülötte és stabil a hőmérséklet, ABS-t nyomtatni pedig enélkül egyszerűen lehetetlen.
• A fotón nem látszik jól, hogy a Z leadscrew-k milyen kuplunggal rögzülnek a NEMA17-ekhez, érdemes megnézni, hogy mekkora lötyögés van benne. Ha lazának érzed a kapcsolatot, akkor le lehet cserélni flexibilis alu kuplungra: Roli barátom sokáig egy sima szilikon csővel kötötte össze a léptetőmotor tengelyét a trapézorsóval és az ő elmondása szerint az is nagyon jól bevált.
• Mindenképp dobozold be a printert valami zárt kamrába. Én IKEA LACK asztalokból és némi akrilból építettem egy zárt kamrát a sajátomnak, de megteszi bármi, ami a printer körüli légmozgást meggátolja (akár ráboríthatsz egy nagy átlátszó műanyag dobozt is).
• A Pertinax felületről még nem olvastam (amit találok róla az csak német), de simán lehet jó, van többféle tapadásnövelő megoldás is. Nekem a PEI (=PoliEther-Imid) sheetek váltak be leginkább, de nem mondanám azonnal, hogy válts arra, előbb próbáld ki a meglevőt aztán ha esetleg nem válik be, mert sok lesz a warping akkor PEI sheet meg 3M 468 MP hőtűrő kétoldalas ragasztó zárt print chamberrel kombinálva és problem solved.
• Az 5 mm-es alumínium tárgyasztal támaszték jó masszív lesz, azt szeretni fogod. Nem tudom, hogy automatikus bed leveling van-e, de nagy eséllyel igen, mert különben állítható lenne az asztal felfüggesztése itt meg fix távtartókon ül.
• Én nem szerettem az Ultimakernél a bovdenes extrudert, a nálam levő Prusa i3 mk2-n direkt extruder van. A különbség a retraction fázisban látszik: a bovdenes verziónál az extruder-hotend közötti távolság 100+ mm, míg a direkt extruder esetén ez csak pár 10 mm, egy rövid visszarántásnál képes annyit tekeregni a bovdenben a szál, hogy az ne legyen elég, ha meg növeled a retraction távolságot a slicerben, akkor a nagyobb távolságra visszarántott forró műanyag miatt megnő az eldugulás (clogging) esélye is. Ki kell próbálni és majd látod, hogy mennyire válik be, lesz-e stringing a nyomatokon. Ha igen, akkor majd rádumállak egy E3D Titan Aero extruder/hotend kombóra (az enyém itt kavarog már valahol Sydneyben) 🙂 Ha flexibilis nyersanyaggal dolgoznál, akkor mindenképp kell a direkt extruder, mert azok még macerásabbak.

forgó fejű néma bagolyszobrokra pedig épp akkora ívben szarnak, mint a kompresszorra vagy akár a terasz többi részére. Mivel az előbb leírtak miatt sincs túl nagy kedvem galambszart sikálni hetente, ezért pár hét küzdelem után úgy döntöttem, hogy itt az ideje fegyverkezni! Ha agyonlőném, vagy felgyújtanám a dögöket, akkor a tetemükkel kellene szuttyogni, így jobb lenne, ha csak elzavarnánk mindet. Megszólalhatna egy speaker, ha észreveszem, hogy a közelben vannak, de az nem nevel eléggé: inkább spricceljük le a mocskokat, azt senki nem szereti! Persze nem kezdünk rögtön kálium-hidroxiddal, jó lesz a mezei hideg víz is… Az ötlet tehát megvolt: építeni kell egy kütyüt, amit kirakok a teraszra, az meg észreveszi, hogy jönnek a madarak és lelocsolja őket. Mindezt jó lenne minél olcsóbban megúszni… Kiborítottam hát az embedded gadget boxot és összeválogattam ezeket: Ezen túl nyakamba vettem a várost és beszereztem még egy állítható szórású locsolófejet, egy kishajókhoz gyártott 12 V-os fenékszivattyút, két 3/4″-os bilincset, egy 12V/2A DC tápegységet és egy kis műanyag dobozkát az elektronikának, továbbá printeltem a 16-os naEzMiben rejtvényként feladott műanyagdarabokat, amik majd a szórófejet és a mozgásérzékelő (=PIR, Passive InfraRed) szenzort tartják a vödör szélén, így: Összekandácsoltam az egészet a breadboardon, aztán megírtam a vérbuta kódot hozzá, ami a PIR szenzor jelére 5 másodpercig locsol, majd 3 másodpercig nem locsol (csak azért, hogy biztosan szárazon tudjam megközelíteni a cuccot):

const int pirPin = 2;
const int rlyPin = 3;
void setup() {
  pinMode(LED_BUILTIN, OUTPUT);
  digitalWrite(LED_BUILTIN, LOW);
  pinMode(rlyPin,OUTPUT);
  digitalWrite(rlyPin, LOW);
  pinMode(pirPin, INPUT);
  digitalWrite(pirPin, LOW);
}
void loop() {
  if (digitalRead(pirPin) == HIGH) {
    digitalWrite(pirPin, LOW);
    digitalWrite(rlyPin,HIGH);
    digitalWrite(LED_BUILTIN, HIGH);
    delay(5000);
    digitalWrite(rlyPin,LOW);
    delay(3000);
    digitalWrite(LED_BUILTIN, LOW);
  }
}

• Meg kell tanulnom forrasztani és a vezérlést összeépíteni egy sokkal kisebb, dedikált dobozba, mert ez így gagyi.
• Kell rá valami külső, vízálló, központi kapcsolót raknom, hogy karbantartás / újratöltés idejére ne kelljen a dobozt nyitogatni.
• Legalább még egy szenzort rá kellene kötnöm, hogy ne maradjon dead spot (a mocskok még mindig bejutnak valahogy a vödör alatti részre).
• Ha már ágyúval lövünk, az Arduino be is szólhatna nekem, hogy mikor kevés a víz a vödörben.
• A tápnak külön doboz kellene, hogy akár napelem/akksi combóról is etethessük.

A modellt és ezúttal a Fusion 360 designt is szedheted a youmangine.com-ról. A síp alapjául szolgáló sketch fully constrained, azaz ha épp erős késztetést érzel, akkor állítgathatod a méreteket kedvedre, a modell szépen utánamegy a saját számaidnak.]]>

Nekem 7×3 slot tűnt jónak, de megszereltem Fusion 360-ban paraméteresre, úgyhogy akkora lesz, amekkorára szükséged van: A modellt – és ezúttal a Fusion 360 design file-t is – szedheted a youmagine.com-ról.]]>

ezt a D-gyűrűt a hátizsákokhoz. Ma reggel kitaláltam, hogy talán jobb lenne, ha sokkal kerekebb lenne az a rész, ahova az ujjam akasztom, úgyhogy fogtam a komponenst, gyártottam belőle egy, az anyjától független másolatot és nekiálltam átszerelni ilyenre: Persze többféle út vezethet a megoldáshoz, én azonban frissen ébredt fejjel azt gondoltam, hogy levágom a csavaros részt a “D”-ről, átformálom az íves darabot, aztán összegyógyítom őket egy Lofttal. Ez így is történt egyébként, csak közben felfedeztem egy újabb bugot. Ahogy kettévágom a D gyűrűt egy síkkal, 3 test keletkezik: a csavaros részek 2, egymástól különálló darabban és az ív: A vágás után a korábban egy darabból álló csavaros rész felső felén nem mentek át az Extrude commandok. Azt gondoltam, hogy ez nyilván nem bug, hanem valami még reggeli fejjel értelmezhetetlen feature, úgyhogy az Extrude parancsok előtt csináltam egy Joint a két különvált darabra. Az Extrude ennek ellenére sem csinált semmit, ezért nekiálltam editálgatni őket: Így derült ki, hogy a korábban definiált Extude command megkattan a multipart bodyktól (=egy body, több, egymással nem érintkező darabból). A screencast végén jól látszik, hogy egy frissen definiált Extrude command már simán átvitte mindkét darabot. Summa summarum, van új, kerekebb D-gyűrű, viheted a youmagine.com-ról.]]>