3D nyomtatás: a folyékony gyilok

forgó fejű néma bagolyszobrokra pedig épp akkora ívben szarnak, mint a kompresszorra vagy akár a terasz többi részére. Mivel az előbb leírtak miatt sincs túl nagy kedvem galambszart sikálni hetente, ezért pár hét küzdelem után úgy döntöttem, hogy itt az ideje fegyverkezni! Ha agyonlőném, vagy felgyújtanám a dögöket, akkor a tetemükkel kellene szuttyogni, így jobb lenne, ha csak elzavarnánk mindet. Megszólalhatna egy speaker, ha észreveszem, hogy a közelben vannak, de az nem nevel eléggé: inkább spricceljük le a mocskokat, azt senki nem szereti! Persze nem kezdünk rögtön kálium-hidroxiddal, jó lesz a mezei hideg víz is… Az ötlet tehát megvolt: építeni kell egy kütyüt, amit kirakok a teraszra, az meg észreveszi, hogy jönnek a madarak és lelocsolja őket. Mindezt jó lenne minél olcsóbban megúszni… Kiborítottam hát az embedded gadget boxot és összeválogattam ezeket: Ezen túl nyakamba vettem a várost és beszereztem még egy állítható szórású locsolófejet, egy kishajókhoz gyártott 12 V-os fenékszivattyút, két 3/4″-os bilincset, egy 12V/2A DC tápegységet és egy kis műanyag dobozkát az elektronikának, továbbá printeltem a 16-os naEzMiben rejtvényként feladott műanyagdarabokat, amik majd a szórófejet és a mozgásérzékelő (=PIR, Passive InfraRed) szenzort tartják a vödör szélén, így: Összekandácsoltam az egészet a breadboardon, aztán megírtam a vérbuta kódot hozzá, ami a PIR szenzor jelére 5 másodpercig locsol, majd 3 másodpercig nem locsol (csak azért, hogy biztosan szárazon tudjam megközelíteni a cuccot):

const int pirPin = 2;
const int rlyPin = 3;
void setup() {
  pinMode(LED_BUILTIN, OUTPUT);
  digitalWrite(LED_BUILTIN, LOW);
  pinMode(rlyPin,OUTPUT);
  digitalWrite(rlyPin, LOW);
  pinMode(pirPin, INPUT);
  digitalWrite(pirPin, LOW);
}
void loop() {
  if (digitalRead(pirPin) == HIGH) {
    digitalWrite(pirPin, LOW);
    digitalWrite(rlyPin,HIGH);
    digitalWrite(LED_BUILTIN, HIGH);
    delay(5000);
    digitalWrite(rlyPin,LOW);
    delay(3000);
    digitalWrite(LED_BUILTIN, LOW);
  }
}
A köcölékkel elvonultam a kádba játszani, ahol már látszott, hogy kicsit nagyobb teljesítményű fenékszivattyú jobb lett volna, de a “galambágyúnk” így is elhord ~1.5 méterre, úgyhogy akár működhet is a dolog. Kipucoltam a teraszt, összeszereltem a szettet, kitettem a helyére és megnéztem, hogy működik: Pár napnyi tesztmenet után az alábbi tanulságok gyűltek össze:
  • Meg kell tanulnom forrasztani és a vezérlést összeépíteni egy sokkal kisebb, dedikált dobozba, mert ez így gagyi.
  • Kell rá valami külső, vízálló, központi kapcsolót raknom, hogy karbantartás / újratöltés idejére ne kelljen a dobozt nyitogatni.
  • Legalább még egy szenzort rá kellene kötnöm, hogy ne maradjon dead spot (a mocskok még mindig bejutnak valahogy a vödör alatti részre).
  • Ha már ágyúval lövünk, az Arduino be is szólhatna nekem, hogy mikor kevés a víz a vödörben.
  • A tápnak külön doboz kellene, hogy akár napelem/akksi combóról is etethessük.
Ha te hasonló cipőben jársz, de van vezetékes vized a közelben, akkor nem kell feltétlenül barkácsolnod, mert ~30 dollárokért ugyanez megvan konyhakészen erre. Az amazonon kapható ScareCrow egy mezei 9V-os elemmel megy elég sokáig. ]]>

7 thoughts on “3D nyomtatás: a folyékony gyilok

  1. AiRLAC

    ATTiny85-el is megoldhatod, picit kisebb és kevesebbet is fogyaszt 🙂 Akár a PIR szenzor házába is beépítehed a relével együtt.

    Reply
    1. eFi Post author

      Köszi! Az első commentnél utánaolvastam és már rendeltem ebből is egy marékkal 🙂 A Nano mint uploader külön tetszik – annyira, hogy beírok érte egy naEzMi sört!-)

      Reply
  2. AiRLAC

    Beváltható egy 3D printer véleményezésre? Vettem egy használtat és mielőtt kipróbálom a hétvégén kellene egy szakértő aki ránéz és elmondja miért volt rossz döntés 😀

    Reply
  3. Pingback: 3D nyomtatás: Laci használt printert vesz | eFi.blog

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *