bágeroltam ki ezt:

Build

• A lineáris csapágyakat műanyag gyorskötözővel kell felfogatni a tárgyasztalt cipelő vázra. Ha ABS-t nyomtatok, az asztal sokáig lesz 100 ℃-os, ami azért egész biztosan meg fogja viselni az amúgy nagyon tartós nylon rögzítéseket.
• A hotend-tárgyasztal kalibrációhoz (=auto bed leveling) használt proximity szenzort két vékony, mezei M8-as anya rögzíti a kocsihoz, plusz a gyártó azt javasolja, hogy Loctite 432-es csavarrögzítővel fixáld, miután a kalibrációs folyamat végén meggyőződtél arról, hogy a szenzor a megfelelő pozícióban van. Én nem szívesen ragasztok össze semmit, ha nem muszáj – jobban esett volna, ha egy oldható, ám mégis a kocsi mozgása miatt fellépő rezgéseknek ellenálló módon oldják meg a PINDA szenzor rögzítését.
• Az X és Y irányú mozgatásért felelős GT2 szíjak megfelelő felfeszítése sem túl egyszerű játék, különösen egy ogre kezű embernek 🙂
• Az extrudert nem egy mozdulat szétszedni, két apró fejű imbuszcsavart kell kézzel kitekerni (mint az állatok) ahelyett, hogy valami egy mozdulattal nyitható-zárható mechanika tenné ezt lehetővé (lásd Wade extruderek, Ultimaker*, E3D Titan…) Azért az extruder bal oldalán maradt egy nyílás, ami a daráló hobbed bolt pucolására terveztek, csak nem túl kényelmes.
• A printer a függőlegesen álló alu váz szélein, illetve négy műanyag lábon áll, mindenféle zajcsillapítás nélkül, holott kb. egy üveggolyóért veszel bárhol pár öntapadós puha korongot, amiket a talpakra ragasztva már a kezdetektől fogva elnyelnének egy jó adag zajt, amit a rángatódzó mechanika idéz elő. Vibráció csillapításhoz a gyártó letölthetővé tett (azaz a kitben nem mellékelt) nyomtatható rezgéscsillapító lábakat.
• A kocsitól a vezetékeket egy darab nylon filament és egy, a drótokat összefogó műanyag spirál vezeti az elektronikához. Szebb / elegánsabb és kényelmesebb lenne, ha ezek egy erre kitalált kábelvezetőben (cable chain) feküdnének.
• Az elektronika és a tápegység is a printer függőleges alu vázához van rögzítve, ami némiképp megnehezíti a nyomtató későbbi bedobozolását (=ABS-t nyomtatni zárt kamra nélkül nagyjából lehetetlen). Szerencsére a tápegység drótjai elég hosszúak ahhoz, hogy azt le lehessen választani és egy boxon kívül elhelyezni.

Kalibráció

• egyrészt a PLA nagyon részletgazdag nyomatot ad, így precízen látni a lerakott rétegen, hogy az megfelelő magasságban nyomtatódik-e
• másrészt a PLA-hoz 190-210 ℃-os hotend és 50-60 ℃-os tárgyasztal elég, amit gyorsan elérünk – és ami ettől is fontosabb: a meleg asztal nem befolyásolja a PINDA szenzor mérési eredményeit

• a printer szobahőmérsékletű volt a nyomtatás indításakor
• a kocsi legalább 80 mm magasan, az asztal valamelyik sarkában parkolt, amíg a tárgyasztal előmelegedett

• Megvárom, amíg az i3MK2 firmware fejlesztői kijönnek a PINDA szenzor temperature tuning implementációval, ami remélhetőleg megszabadít a problémától. Szerencsére erre utaló jelek már látszanak a firmware forrásában a githubon.
• Kipróbálom az ausztrál Aus3D által gyártott, infra alapú IR Z Probe szenzort, ami optikai úton mér és a jelenlegi, 1.4-es verziója épp az E3D v6 hotend ventillátor felfüggesztéséhez van optimalizálva (a Prusa i3 MK2 is E3D hotendet használ). Az IR Z Probe nem túl érzékeny a tárgyasztal felületére – én egy 0.8 mm vastag PEI réteggel borított alumínium tárgyasztallal fogom tesztelni.
• Futok egy kört a Kossel delta printereken használt, a tárgyasztal alá épített, nyomásérzékeny FSR (=Force Sensing Resistor) szenzorokkal. Mivel ez tisztán mechanikai módszer (=a nozzle “nyomja meg” a szenzort), ezért itt nagyon fontos, hogy a nozzle végén nem maradhat műanyag olvadék, mert az ugyanúgy elrontaná a mérést.
• Rendelek egy tisztán mechanikus BLTouch szenzort, aminek mindegy a tárgyasztal felülete és nem befolyásolja a nozzle végén maradt szennyeződés sem.

Tuning

• Bekerült egy zárt házba. A ház igaziból inkább egy torony, ami 3 darab egymásra épített IKEA LACK asztalból készült:
  • A legalsó asztal lényegében egy polc, amin a printer karbantartásához használt köcölékek laknak.
  • A középső asztal alján két kalapsínre van felfogatva a nyomtató tápegysége, egy elosztó, a távoli eléréshez használt Octoprint servert futtató Raspberry Pi (BTW azt tudtad-e, hogy az ingyenes Octoprintet Gina Häußge fejleszti?), illetve az elején lakik a printer user interfésze.
  • A felső asztal egy 3 mm-es akril lapokkal zárt doboz, az elején két zsanéron lógó, levehető akril lappal. A doboz tetején van pár csík hidegfehér LED, illetve a tetején középen egy bevezető nyílás a filamentnek. A felső asztal kapott 50 mm magasítást. A felső “doboz” egyben leemelhető, csak egy Wago picoMAX csatlakozót kell oldani előtte (=ez viszi a 12 V-ot a LEDeknek). A felső doboz tetején egy IKEA SAMLA doboz alatt lakik a filament, mellette pedig egy fotósok által használt Fotolux nedvességelnyelő, amit hálózati tápra dugva nagyon gyorsan lehet páramentesíteni.
• A printer egy darab padlószőnyegre pakolt, 40x400x400 mm-es kerti beton járólapon áll. Ez a darab beton már önmagában óriásit csillapított a nyomtató zaján, az alatta levő padlószőnyeggel együtt pedig olyan csendessé tették a gépet, hogy aludni lehet mellette.
• A printer kamrájába beraktam egy elemes IKEA KLOCKIS hőmérőt, ami az ABS nyomtatásakor keletkező 40-45 ℃ belső hőmérsékletet még röhögve bírja.

Szummárium

Tibi fél collos csepegtetőcsövet etetne fél collos Aliexpresszes mágnesszeleppel, ehhez szültük az alábbi ingyendugót: Belül így néz ki (a menet az öntözéstechnikában használt standard 1/2″ BSP): Nem egy rocket science, viszont nagyon hasznos, ha csillió zónát akarsz vezérelni az olcsó kínai mágnesszelepekkel és pont van otthon 3D printer is. A modellt szokás szerint viheted a youmagine.com-ról.]]>

CL3D-nek keresztelt printeren. A ~15700 km távolság picit lassított a folyamaton, de azért egyáltalán nem adjuk fel!-) Ő már itt tart: Nagyon sok még a nyitott kérdés: különösen a komplett Z mechanika egy nagy talány, elsősorban azért, mert egyszerűen nem vagyunk megelégedve az eddig elképzelt auto bed leveling megoldásokkal. Szerencsére látszik már a fény az alagút végén – de ez egy majd másik poszt témája lesz valamikor 🙂 Szóval Rolit felkérték, hogy adjon elő 3D nyomtatás témában Baján. A tőle megszokott maximalista módon csinált ehhez egy átfogó ám nagyon pörgős prezenrációt – ezt szeretném most megmutatni nektek az ő hozzájárulásával: ]]>

használt 3D nyomtatót vett és megkért, hogy mondjak véleményt róla. A printer egy Prusa i3 klón, a kerete fából készült, ami a kocsit mozgató Y mechanikával együtt egy másik falaphoz van csavarozva: Az alábbi tulajdonságokat szedte össze a tulajdonosa:

• új nozzle, a hotendhez, amit csak próbanyomtatásokhoz használt
• új ékszíjak az X és az Y tengelyeken
• tartalék alkatrészek
• igény szerint a nyomató összes nyomtatott alkatrészéhez a forrásfileok mellékelve
• edzett 8 mm-es precíziós X és Y tengelyek
• X és Y tengelyeken bronzhenger helyett csapágyak
• Y tengelyen a szokásosnál precízebben felfogatott ékszíjak
• a tárgyasztalt tartó lemez 5 mm vastag, hőterhelésre nem görbülő alumínium
• MK8 compact bovdenes extruder
• fém hotend, ami 300 ℃-ig terhelhető
• MK3 fűtött tárgyasztal, Pertinax tapadást segítő felülettel
• Z tengelynél Hall szenzorok
• Arudino mega 2560, RAMPS 1.4, DRV8825-ös léptető driverek
• ledes világítás

• A fa váz érzékeny a környezet hőmérséklet és páratartalom változására is, azt mindenképp cserélném. Szerencsére ez egy Prusa i3 RepRap klón, rém egyszerű lesz a dolog, mert csillió leírás van ezekhez – itt van pl. a cseh Rebelix. Ha átszereled a printert, mindenképpen úgy tervezz, hogy be lehessen dobozolni, mert minden printnek jó, ha nincs nyomtatás közben légmozgás körülötte és stabil a hőmérséklet, ABS-t nyomtatni pedig enélkül egyszerűen lehetetlen.
• A fotón nem látszik jól, hogy a Z leadscrew-k milyen kuplunggal rögzülnek a NEMA17-ekhez, érdemes megnézni, hogy mekkora lötyögés van benne. Ha lazának érzed a kapcsolatot, akkor le lehet cserélni flexibilis alu kuplungra: Roli barátom sokáig egy sima szilikon csővel kötötte össze a léptetőmotor tengelyét a trapézorsóval és az ő elmondása szerint az is nagyon jól bevált.
• Mindenképp dobozold be a printert valami zárt kamrába. Én IKEA LACK asztalokból és némi akrilból építettem egy zárt kamrát a sajátomnak, de megteszi bármi, ami a printer körüli légmozgást meggátolja (akár ráboríthatsz egy nagy átlátszó műanyag dobozt is).
• A Pertinax felületről még nem olvastam (amit találok róla az csak német), de simán lehet jó, van többféle tapadásnövelő megoldás is. Nekem a PEI (=PoliEther-Imid) sheetek váltak be leginkább, de nem mondanám azonnal, hogy válts arra, előbb próbáld ki a meglevőt aztán ha esetleg nem válik be, mert sok lesz a warping akkor PEI sheet meg 3M 468 MP hőtűrő kétoldalas ragasztó zárt print chamberrel kombinálva és problem solved.
• Az 5 mm-es alumínium tárgyasztal támaszték jó masszív lesz, azt szeretni fogod. Nem tudom, hogy automatikus bed leveling van-e, de nagy eséllyel igen, mert különben állítható lenne az asztal felfüggesztése itt meg fix távtartókon ül.
• Én nem szerettem az Ultimakernél a bovdenes extrudert, a nálam levő Prusa i3 mk2-n direkt extruder van. A különbség a retraction fázisban látszik: a bovdenes verziónál az extruder-hotend közötti távolság 100+ mm, míg a direkt extruder esetén ez csak pár 10 mm, egy rövid visszarántásnál képes annyit tekeregni a bovdenben a szál, hogy az ne legyen elég, ha meg növeled a retraction távolságot a slicerben, akkor a nagyobb távolságra visszarántott forró műanyag miatt megnő az eldugulás (clogging) esélye is. Ki kell próbálni és majd látod, hogy mennyire válik be, lesz-e stringing a nyomatokon. Ha igen, akkor majd rádumállak egy E3D Titan Aero extruder/hotend kombóra (az enyém itt kavarog már valahol Sydneyben) 🙂 Ha flexibilis nyersanyaggal dolgoznál, akkor mindenképp kell a direkt extruder, mert azok még macerásabbak.

forgó fejű néma bagolyszobrokra pedig épp akkora ívben szarnak, mint a kompresszorra vagy akár a terasz többi részére. Mivel az előbb leírtak miatt sincs túl nagy kedvem galambszart sikálni hetente, ezért pár hét küzdelem után úgy döntöttem, hogy itt az ideje fegyverkezni! Ha agyonlőném, vagy felgyújtanám a dögöket, akkor a tetemükkel kellene szuttyogni, így jobb lenne, ha csak elzavarnánk mindet. Megszólalhatna egy speaker, ha észreveszem, hogy a közelben vannak, de az nem nevel eléggé: inkább spricceljük le a mocskokat, azt senki nem szereti! Persze nem kezdünk rögtön kálium-hidroxiddal, jó lesz a mezei hideg víz is… Az ötlet tehát megvolt: építeni kell egy kütyüt, amit kirakok a teraszra, az meg észreveszi, hogy jönnek a madarak és lelocsolja őket. Mindezt jó lenne minél olcsóbban megúszni… Kiborítottam hát az embedded gadget boxot és összeválogattam ezeket: Ezen túl nyakamba vettem a várost és beszereztem még egy állítható szórású locsolófejet, egy kishajókhoz gyártott 12 V-os fenékszivattyút, két 3/4″-os bilincset, egy 12V/2A DC tápegységet és egy kis műanyag dobozkát az elektronikának, továbbá printeltem a 16-os naEzMiben rejtvényként feladott műanyagdarabokat, amik majd a szórófejet és a mozgásérzékelő (=PIR, Passive InfraRed) szenzort tartják a vödör szélén, így: Összekandácsoltam az egészet a breadboardon, aztán megírtam a vérbuta kódot hozzá, ami a PIR szenzor jelére 5 másodpercig locsol, majd 3 másodpercig nem locsol (csak azért, hogy biztosan szárazon tudjam megközelíteni a cuccot):

const int pirPin = 2;
const int rlyPin = 3;
void setup() {
  pinMode(LED_BUILTIN, OUTPUT);
  digitalWrite(LED_BUILTIN, LOW);
  pinMode(rlyPin,OUTPUT);
  digitalWrite(rlyPin, LOW);
  pinMode(pirPin, INPUT);
  digitalWrite(pirPin, LOW);
}
void loop() {
  if (digitalRead(pirPin) == HIGH) {
    digitalWrite(pirPin, LOW);
    digitalWrite(rlyPin,HIGH);
    digitalWrite(LED_BUILTIN, HIGH);
    delay(5000);
    digitalWrite(rlyPin,LOW);
    delay(3000);
    digitalWrite(LED_BUILTIN, LOW);
  }
}

• Meg kell tanulnom forrasztani és a vezérlést összeépíteni egy sokkal kisebb, dedikált dobozba, mert ez így gagyi.
• Kell rá valami külső, vízálló, központi kapcsolót raknom, hogy karbantartás / újratöltés idejére ne kelljen a dobozt nyitogatni.
• Legalább még egy szenzort rá kellene kötnöm, hogy ne maradjon dead spot (a mocskok még mindig bejutnak valahogy a vödör alatti részre).
• Ha már ágyúval lövünk, az Arduino be is szólhatna nekem, hogy mikor kevés a víz a vödörben.
• A tápnak külön doboz kellene, hogy akár napelem/akksi combóról is etethessük.