mpb-efi:~/ihome/prototype/server/src fns$ make clean; timemake
...
real 0m9.264s
user 0m7.150s
sys 0m1.781s
mpb-efi:~/ihome/prototype/server/src fns$ make clean; timemake-j
...
real 0m5.440s
user 0m7.501s
sys 0m1.991s
Multithread compiler rulez!
Persze mindjárt jönnek az előbbi postra RTFM mantrával kontrázó feketeöves coderek, hogyaszonnya:
mpb-efi:~/ihome/prototype/server/src fns$ manmake
...
-j[jobs], --jobs[=jobs]
Specifies the number of jobs(commands) to run simultaneously. If there is more than
one -j option, the last one is effective. If the -j option is given without an argu-
ment, make will not limit the number of jobs that can run simultaneously.
Sub testStrangeOverflowBug()
Dim a AsDouble
a = 1 / 86400 ' ezt simán eszi a rohadék
a = 1 * (1 / (24 * 60 * 60)) ' ez tök ugyanaz, de egy Overflow Error a jutalmadEndSub
Természetesen inkorrekt lenne, ha nem soroltam volna fel, hogy honnan jöttek a képek. Persze a franc nem regisztrálja ezeket magának, amíg gyűlik a netről levadászott anyag… vagy mégis?
Hála az Safari és az OS X codereinek, a Safariból kiráncigált/letöltött állományok kMDItemWhereFroms meta tagja megkapja a linket, ahonnan a leechelt file származik. Innen már csak két lépés és készen vagyunk!
Elsőnek írjuk meg a geturl scriptet, ami a későbbiekben is hasznunkra válhat, ha CLI-ből akarjuk megtudni, honnan szedtünk le egy file-t:
#!/bin/sh
mdls -name kMDItemWhereFroms "$*"
Ha kész, másoljuk össze egy külön folderbe a képeket amiket felhasználunk, majd eresszük rá ezt a onelinert:
Legyen elég erős, hogy pár kiló cipelése se kezdje ki.
Legyen kényelmesen viselhető, párnázott. Minél kevésbé érzem, hogy nehéz a ráakasztott cucc, annál jobb.
A vállszíj kamerához könnyen oldhatóan csatlakozzon.
A kamera oldali csatlakozás ne foglalja le a tripod mount csavar foglalatát és ne legyen útban, ha a kamerát állványon akarom használni. Akkor tökéletes, ha az RRS L-plate-tel együtt állandóan a kamerán lakhat.
Lehetne rajta minimális tárolórekesz. Ez sem túl lényeges, hisz legtöbbször a kamerát fotóstáskában cipelem, amiben bőven elfér minden köcölék (akku, memóriakártya, lencsetisztító, etc.).
Legyen biztonságos: ne csatolhassák ki / vághassák le rólam könnyen a rajta lógó felszereléssel együtt.
Fixálhassam a kamerát egy ponton, hogy mindig ugyanott lógjon az oldalamon és reflexből lehessen érte nyúlni, ne kelljen keresni.
Könnyen állíthassam a méretét. Fontos szempont, ám szerintem mégis az utolsók egyike, mivel egyszer beállítom magamra és úgy marad.
Végül az sem baj, ha nem ronda.
A szőrszálhasogató kívánságlista után nézzük a jelölteket!
BlackRapid R-Strap
Jó egy éve találtam rá elsőként a BlackRapid cég R-Strap névre keresztelt termékére – a legelső generációs R-Strap szíjat szereztem be.
Az R-Strap szíja kényelmes, zsebes szíj, melyen lakik egy csat is, amellyel a kamera szíjon való csúszkálását lehet megakadályozni. Sajnos az első generációs szíjhoz a kamera oldalra való rögzítéshez egy buta csavart talált ki a gyártó, ami elfoglalta az állványmenetet. A szíjon egy félően könnyen nyíló karabíner lóg, ami szintén nem a legjobb megoldás.
Az R-Strap könnyű, széles szíj, különösebb párnázottság nélkül. Plusz pontot érdemel, hogy a kamera csúszkálását lehatároló csatot kapott, ám a kamerához csatlakozása nem túl szerencsés megoldás.
Időközben valamelyest tuningoltak az R-Strap-on: megkapta ugyanazt a csavarosan záródó karabínert, mint az európai ellensége, a SunSniper, valamint kétféle, erősebb és dekoratívabb kamera oldali mountot is kitaláltak neki. Sajnos ezek továbbra is elfoglalják az állványmenetet.
A BlackRapid termékeinek nem ismerem magyar forgalmazóját, ám online rendelés esetén szállítanak kis hazánkba, vagy természetesen ott kínálkozik még a lehetőség, hogy Jofkovék behozzák.
Ilyen az R-Strap kamera oldali mountja:
Ez pedig a szíjon levő karabíner és a csúszkálást határoló csat:
Így néz ki az R-Strap zseb:
SunSniper
Már nem emlékszem, hogy hol olvastam, de annyi bizonyos, hogy nem saját kútfőből származik az info: a német SunSniper légyegében az R-Strap koppintása. Anno ők terjesztették volna az R-Strap-et európában, aztán a két cég között támadt valami nézeteltérés és a német oldal előállt a saját termékeivel. Lássuk a medvét!
Az R-Strap után sokkal később találtam rá a SunSniper vállszíjára, mely az első generációs R-Strap-hez képest több pozitív tulajdonsággal bírt.
A SunSniper szíjába a gyártó egy vékony acéldrótot szőtt azért, hogy azt ne lehessen könnyen egy textilkéssel levágni a válladról – ott fut benne középen, alig láthatóan:
A cég állítása szerint a vékony sodrony alig jelent plusz tömeget. Ez valóban így van, ám a saját példányomban a szíjba integrált fémsodrony “szőrei” néhol kitüremkednek a textil alól és rendesen meg képesek szúrni. Így ez nagyon buta megoldás: ha az integrált szíj kapott volna egy vékony műanyag borítást, a kínos probléma nem létezne.
A vállszíj párnázott része előtt a szíj és a benne levő fémszál rugószerűen fel van tekerve egy neoprén tokban:
Ez az ötlet hatalmas: sokkal kevesebbnek érzed a szíjon lógó tömeget az integrált “rugótól”.
A SunSniper szíja már az R-Strap által aktuálisan használt csavaros karabínert és kamera mountot használja. A kamera oldali mount kapott egy puha talpat a csavar mögé, ami meggátolja, hogy a csavar kitekeredhessen:
A csavaros karabíner lényege, hogy a nyíló szárra vágtak egy menetet, amin egy belül menetes kis csövecske tekerhető fel-le. Ha a karabínert zárod és a csövet eltekered, az nem engedi kinyitni a csatot.
A megoldás jónak hangzik, a gyakorlatban azonban kényelmetlen.
A SunSniper nem tett a szíjra csatot, amellyel a kamera csúszkálását lehetne behatárolni.
A szíjat több magyar forgalmazó is teríti.
CustomSLR Split Strap
A KickStarteren találtam rá nemrég a CustomSLR csapatra. Ők a C-Loop kamera mount kitalálásával indultak, amely egy szíj nélküli, állványcsavarra áthelyezett, csapágyazott csatlakozási pontot tesz lehetővé tetszőleges kameraszíj számára:
Ezt követte a Split Strap, amely egy általánosra tervezett, könnyen használható, ergonomikus vállszíj. A projecthez összegyült a szükséges mennyiségű startpénz, márius 8-án indulnak is vele a srácok.
A CustomSLR megoldása is megeszi az állványcsavar-menetet, ráadásul az ő megoldásuk esetében a szíjat komplikáltabb a kameráról leválasztani, így róluk most ennyit.
Loop
A végére hagytam a számomra igazi csemegét: ő a LuMa Labs cég Loop nevű vállszíjának aktuális változata.
A LuMa Labs készít egy LoopIt fedőnévre keresztelt, könnyebb eszközök cipelésére szánt szíjat, valamint a nagytesót, akit már korábban a piacra dobtak, akkor még picit más kamera-felfüggesztéssel.
A Loop vállpántja lényegében egy 7mm-es neoprén és egy rávarrt bőrszíj. A vállpántra a többi szíjnál is megszokott gyöngyszövéses, nagyon erős műanyag szíj csatlakozik, egyik oldalon állítható fűzős, míg a másik oldalon fix gyorsan oldható műanyag csatos megoldással:
Mindkét rész kellően strapabírónak látszik.
A Loop új generációs szíjában azonban a kamera csatlakozás megoldása az igazi ötlet: a gyártó markecing dumája azt mondja, hogy az amerikai hadsereg által is alkalmazott rozsdamentes csatlakozót használják:
Ez a perfekt! A kamera tetszőleges pontjára (így az RRS L-plate szíjvállába) erős zsinórral rögzülő anyacsati végében belül van egy vápa. A szíjra szerelt mount oldalán négy apró golyó fekszik bele ebbe a vápába. A két kis golyóból 2 fix, míg a kettő másik flexibilisen behúzható a szíjon levő csatlakozó végének megnyomásával. Ez a gombot nem tudod véletlenül annyira lenyomni, hogy leválassza a kamerát a szíjról.
További plusz pont, hogy a kamera oldalon levő kis acélcsatlakozóra a gyártó okosan négy darab O gyűrűt applikált, hogy megakadályozza a kamera esetleges sérülését.
Summárium
A Loop igényes, erős, de ugyanakkor korrekt kis szíj, a kamera csatlakozása perfekt. A kamera csúszását határoló csat hiányzik róla, a biztonságot fokozó, SunSniper acélsodrony nem annyira. Eddig csupán két kilónyi cuccot cipeltem rajta, ami nem jelent neki különösebben nagy megterhelést. Nem utolsó szempont az sem, hogy a Loop egész pici helyet foglal.
Ha nulláról választanék vállszíjat, mindenképp újra a Loop lenne a befutó.
]]>
Apple TV-t. Az eszköz egy 100 USD-ba kerülő, tenyérnyi dobozka. A doboz hátoldalán egy borotvazsinór aljzat (=beépített tápja van), egy HDMI anya, egy micro USB anya, egy optikai audio out és egy gigabit ethernet aljzat lakik, belsejében b/g/n-es WiFi és Bluetooth 2.1 EDR. A CPU az iOS eszközökbe fejlesztett Apple A4 ARM, a streaming tartalom puffereléséhez 8 GB RAM lakik a készülékben. 5 wattot eszik, mozgó alkatrésztől mentes, fekete fényes porfogó, de amúgy gyönyörű kis kütyü.
Egy hihetetlenül bosszantó tulajdonsága van: ugyan HDMI 1.3a aljzattal rendelkezik, mégsem implementálták benne a HDMI CEC standardet, amely azt tenné lehetővé, hogy a CEC buszvezetéken keresztül ébreszthetné/altathatná a belőle kijövő tartalom megjelenítéséért felelős HDMI CEC kompatibilis audio és video eszközöket. Remélem egyszer ezt meghozza egy firmware update.
A dobozka megjelenése után mohó haxor kezek neki is estek és alaposan körbenézték. Kiderült, hogy ő is iOS-t futtat, így nem elképzelhetetlen, hogy az Apple később a kis fekete kockát képzeli el az iOS platform megjelenítő frontendjének – na de ne szaladjunk így előre!
A kis kütyünek csak ott van igazán értelme, ahol streaming tartalmat is vásárolhatsz hozzá (ergo Magyarországon nincs), így az itthoni almás kereskedőknél sehol nem lehetett kapni. Jofkovot kértem hát meg, hogy kerítsen nekem egyet és ő azonnal intézte is: a tenyérnyi gépezet pár hét múlva költözött be a TV mellé.
Azon túl, hogy a kis dobozkával remekül nézhetsz trailereket, YouTube videokat meg Flickr fotókat, sok mindenre nem volt használható idehaza, egészen a 4.2-es iOS firmware megjelenéséig. Az új iOS firmware mellett jött az Apple TV-re is egy update, ami meghozta a Steve által már szeptemberben demozott AirPlay technológiát:
Az AirPlay nem más, mint egy mezei audio/video streaming, zeroconf (Bonjour) alapokra helyezve. Magyarul ez annyit tesz, hogy bármely AirPlay streamet adni képes eszköz (ezek jelenleg _hivatalosan_ az Apple iOS eszközei) képes bármelyik AirPlay streamet fogadni képes eszközre (ezek az új Apple TV, illetve az Airport Express, valamint 3rd party gyártók AirPlay kompatibilis eszközei (B&W, JBL, Denon, …)) audio és video streamet küldeni. Az AirPlay fogadó “output” eszközök csak megjelenítik a nekik sugárzott tartalmat, fogalmuk nincs annak mibenlétéről (azaz pl. az iPhone-ról streamelt YouTube videot továbbra is az iPhone tölti a netről és mintegy gatewayként továbbküldi mondjuk az Apple TV-nek megjelenítésre).
A dologra akkor figyeltem fel, amikor Steve apu szeptemberben azt mondta, hogy az AirPlay nyitott technológiák gyurmája, azt 3rd party gyártók beépíthetik a termékeikbe. Ebből azonnal jött, hogy előbb-utóbb megjelennek az AirPlay sender / receiver alkalmazások – és így is történt.
A TUAW Erica Sadun-ja volt az első, aki nekiállt az AirPlay hacknek: előbb elkészített egy AirPlayer nevű alkalmazást, mely a Mac-edet képes AirPlay receiver állomássá alakítani, majd a héten kiadta az AirFlick nevű AirPlay sender klienst, mely tetszőleges iTunes kompatibilis videofolyamot (offline tartalmat vagy akár online streamet) tud egy AirPlay receivernek küldeni.
A héten a történet úgy folytatódott, hogy az XBMC coder srácok portolták az AirPlay receiver funkcionalitást a media playerükbe, AirPlay vevővé téve ezáltal bármilyen, XMBC media centert futtató gépet (az első demóban egy Ubuntu Linuxon futó XBMC volt az AirPlay receiver).
Az iOS eszközök hackelése (jailbreak) után ott a lehetőség az AirVideoEnabler installjára, amely után az AirVideo iOS app képessé válik az AirPlay receiverek felé történő streamelésre.
Summa summarum, alakul ez az over-the-air streaming. Már most is baromi kényelmes, hogy esténként leülhetsz a TV elé és ott nézheted meg a napközben beesett YouTube videókat a nagy képernyőn, kényelmesen. Ha ez odáig fokozódik, hogy tetszőleges tartalmat küldhetsz a levegőben a TV-d és az erősítőd irányába, akkor már megint egy lépéssel közelebb került a Media Center Nirvana.
]]>
múltkori “homeaut dióhéjban” előadás után az általunk gyártott rendszer technikai megvalósításának demóját így sikerült összeraknunk szerdán 2*5 percben:
Ern0 elképesztő sebességgel beszélt, a dataflow témát szinte esélytelen ebben a formában átadni, mégis megpróbálta. Jól látszott az infoshock hatása az előadás végén: mindössze egy ember kérdezett, mindenki más csak kamillázott ezerrel 🙂
]]>
Preface: a mai workflow mese nem annyira strict OS X dolog, pusztán egy mezei Bash shell scriptet írunk meg benne.
Hónap eleje van – ilyenkor számlázok és írom a worklogot – ez utóbbiról lesz most szó. eFi munkája software support munka: többek között fejlesztek új toolokat és karbantartom a régieket, zömmel VBA-ban. A Microsoft Office VBA nem haszontalan stuff, ám több szempontból is szörnyűséges egy szerzet – elég csak arra gondolni, hogy az Office dokumentumba írt kódot (WTF?) csak egyesével, ún. modulonként tudod kézzel plain text file-ba menteni, az IDE semmi ettől extrább támogatást nem ad.
Anno, amikor elkezdtem VBA-val foglalkozni, írtam magamnak olyan környezetet, ami egy klikkre release ID-t generál az adott verziónak, új sort nyit a kódhoz tartozó changelogban és képes az így megjelölt kódfát tokkal-vonóval plain text file-okba egy verzióként kipakolni. Ehhez aztán készlült egy VBA updater motor is, ami ezt a mentést képes volt visszatölteni, de az egy másik történet – maradjunk most a lementett kódfánál, ami changelogostól pihen a HDD-n egy hierarchikus folder struktúrában.
A velem support szerződést kötő cégnek havonta számlázok, a számla mellé pedig logot kell mellékelnem, ami elmagyarázza, hogy a kiszámlázott hónapban milyen munkákat végeztem el. Ennek a lognak az előállítását automatizálja némiképp a worklog script. Nézzük meg, azt a végén elmagyarázom röviden, hogy hogy is megy ez az egész:
#!/bin/shSCRIPT=`basename$0`if["$#"!= "1"]; thenecho"$SCRIPT - list changes made within a month"echo"Usage: $SCRIPT yyyymm"exit1fiMYPATH=/Users/fns/Documents/xp/support/_code
PATHLEN=$((${#MYPATH}+1))#+1 to cut first slash character as wellecho"$SCRIPT - list of changes made on $1\n"for f in $(find$MYPATH-iname"changelog*")doif[-a$f]; thenLOG=`cat$f|grep"'$1"`if["$LOG"!= ""]; thenSRC=${f:PATHLEN}echo"Log from $SRC:"echo"$LOG\n"fifidone
A script a kódfákat tartalmazó top level folderen elindulva végigszalad és előszedi a subfolderekben lakó changelog file-okat. Ilyen changelog minden kódfában csak egy van és historikusan tartalmazza a forrásban elkövetett változtatások rövid szöveges leírását. Egy sor a changelogban 3 elemből áll:
az eleje mindíg a release ID, ami yyyymmdd hh:mm formátumú,
a közepe egy byte-nyi flag, ami azt jelöli, hogy az adott módosítás új feature (+), törölt feature (-), bugfix (*), vagy éppen csak hangosan gondolkodok (?),
a vége pedig maga a változás szöveges leírása.
Namármost, ha a changelog sorok elején található ‘yyyymm kezdetű stringre szűrünk és csak azokat a changelog-okat jelenítjük meg a szűrt tartalommal együtt, amelyek az adott yyyymm patternre illeszkednek, akkor már le is generáltuk a munka leigazolását. Ezek után nincs más hátra, mint a különböző projectek szűrt changelogját a megfelelő kuncsaftnak megküldeni.
Végül itt egy minta a script által gyártott eredményből:
worklog - list of changes made on 201010
Log from cpt/modules/ChangeLog.bas:
'20101011 20:00 * Default report fix (default report created instead of last used one when no SF ARCHIVE present and the last used report wants it).
'20101011 20:46 * Asset efficiency % report regional fix.
'20101012 12:16 * Demand cmp Reports disabled when no SF ARCHIVE present.
'20101013 18:57 + Forced forecast archive generation if user omits it to prevent freezing of forecast archive related reports.
'20101013 20:04 + Asset group selection support for Demand share per family report.
'20101015 08:20 * Demand share per family report MSO/FCODE array empty fix.
'20101016 10:41 + Forecast archive generator hack improved.
Sasvári “angelday” Józsi előadta nekem, hogy miért is jó így olvasni. A Google Reader nagy kedvenc: szinte ipari standard és a webes kliense szinte mindent visz. A “szinte” szó használatát nálam egyedül egyetlen feature hiánya indokolja: nincs olyan keyboard shortcut a webes alkalmazásukban, amellyel a feedek átfutása közben az engem érdeklő cikket a böngésző a háttérben nyitná meg ahelyett, hogy a feedreader elé nyitna egy tab-ot (V shortcut).
Szerencsére mind Safari, mind Google Chrome alatt van a problémára megoldás: Safari fanatikusoknak a Zak Johnson által írt greader-bgtabs extensiont, míg a Chrome usernek a Google Reader: Open in background tab kiterjesztést kell felpakolniuk ahhoz, hogy a “V” shortcutra a Google Readerben olvasott aktuális cikk a háttérben nyíljon meg. Valószínűleg Firefoxra is van hasonló hack, de én azt a browsert csak ritkán szedem elő.
A Google Reader webapp valamennyire iOS optimalizált is, ám én kifejezetten utálom az iPad verziót: egyszerűen nem áll kézre. Szerencsére ezen a problémán gyorsan átugraszt a Reeder nevű natív iOS Google Reader frontend, amely iPhone és iPad változatban is külön-külön létezik, 3 és 5 USD pénzért (nem szeretem az extra pénzért különválasztott iOS portokat, de ez van – nemrég a Reeder for iPhone szülinapi akcióban volt fogható 1 USD ellenében, akkor elköltöttem rá gyorsan egy liter tej árát).
A Reeder fantasztikus alkalmazás, bátran mondom, hogy ha még nem ismered, de Google Reader felhasználó vagy, vedd meg vakon és nem fogsz benne csalódni. Korrekt, ergonómikus, intuitív UI, szemet gyönyörködtető design.
A fejlesztő dolgozik már a Mac OS X porton is – a reederapp twitter feedből épp pár napja derült ki, hogy a desktop verzió bétája a madeatgloria.com/brewery oldalon landol hamarosan. Bár nagy szükségét nem érzem egy asztali Google Reader alkalmazásnak, de azért érdeklődve várom, hogy vajon hasonlóan korrekt eszközt sikerül-e faragni, mint amilyen az iOS port.
]]>
Az 5 percbe zanzásítás nagyon tanulságos lecke – jópárszor átrágod a mondandód, mielőtt nekimész, hogy egyáltalán bele lehessen zsúfolni ennyire szűk időkeretbe. A home automation téma nem kicsi (személy szerint heteket tudnék mesélni róla), de a novemberi meetupon ern0nek a dataflow demoval még sokkal nehezebb dolga lesz.
A fényorgonás csillivilli meghozta a gyümölcsét: volt röhögés bőven, főleg, mikor a kérdésre jelentkező cimbora kezéről az accelerometer küldte a jelet a busznak, ami tekert egyet a lámpasoron. A random villogás közben beszélni lázasan azért annyira nem volt egyszerű 🙂
]]>
Egy hihetetlenül bosszantó tulajdonsága van: ugyan HDMI 1.3a aljzattal rendelkezik, mégsem implementálták benne a 
A fejlesztő dolgozik már a Mac OS X porton is – a