Category Archives: Personal
François Villon: Haláltánc-ballada
Nyelvtan órára jött be helyettesíteni Szabó Kálmán. A fonémákat tanultuk, én azonban ezt a verset olvastam a pad alatt. Kálmán persze meglátta, odasettenkedett, elvette a könyvet, visszament az asztalához, feladta a fonémás részt a könyvből “önálló feldolgozásra”, majd recsegtetve hintáztatni kezdte a széket és úgy olvasgatta a Villon könyvet.
Az óra végén visszaadta a könyvem és beírt egy ötöst irodalomból.
Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
“Mit sírsz” – rivallt reá – “bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!”… S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint egy porszemet.
– Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Gót ablakában sírt az Orvos:
“Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?”
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
“Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar.”
– Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rõt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta õt:
…”Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot.”
“Jövök már!” – szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
– Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Repedt tükrénél állt a Céda:
“Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbõl senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény…”
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó vőlegény:
“Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Éjfél borult a háztetõkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midõn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: “Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincsed elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem.”
– Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: “ne még, ne még”,
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
“engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát” –
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
– Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
“Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig.”
“Nem fejted” – szólt a hang – “nem fejted”
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
“Aludni mégy most, mint a többiek.”
– A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Pestis-csengõkkel jött dögvész,
s a reimsi szentegyház elõtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
“Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk nagyúr! Csengõm csörög –
légy pápa vagy próféta, rózsás
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn – én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!”
– Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
“Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, trágyának szórd szét
testemet kinn a réteken!”
Õ rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvetõ keze a búzát,
vagy pipacsot az õszi szél.
– A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!
Emerald of Equator: COVID-19
Az Indonéziában élésről régóta nem írtam semmit. Ennek nem a lustaság vagy az időhiány az oka – egyszerűen csak gyűjtöm a mesélnivalót, aztán majd egyszerre megkapjátok ömlesztve.
A mai bejegyzés a koronavírus következtében kialakult helyi állapotokról próbál tájékoztatni. Előre szólok, hogy van benne pár részlet, ami bármennyire tárgyilagos is, mégis sokkolóan hat.
Indonézia ~260 millió lakosával a világ 4. legnépesebb országa, Java pedig az 1117 fő / km² népsűrűségével a bolygó legsűrűbben lakott szigete. Jakartában, a fővárosban több, mint 10 millióan élnek, valamint >+20 millió ember az azt körülvevő agglomerációban – ezzel a város Tokió után a második legsűrűbben lakott település. Ha belenagyítasz a Google Maps műholdas nézetében Java szigetébe, megdöbbenve látod majd, hogy a meredek heggyoldalak és a vulkáni kráterek kivételével szinte minden talpalatnyi földön utak és házak vannak. Na ebbe képzeld bele a koronavírust.
Indonéziában a mai adatok alapján 893 regisztrált pozitív eset van, amiből 515 jut Jakartára – a pozitívak ~9%-a már elhunyt. Arról sehol semmi adat nincs, hogy az ország mennyit tesztel. Nagy eséllyel több tízezer fertőzöttnél járthatnak már.
A kormányzat nem titkolja a pozitív tesztek lokációját – a jakartai állapotot részletes térkép mutatja, valamint publikálják az azonosított pozitív esetek visszakövetett mozgását is.
A városban még nincs kijárási tilalom. Az iskolák 2 hete zárva és home office-ra buzdítás itt is van. Ennek következményeképp az egyetlen óriási közlekedési dugóból álló város levegője hihetetlen mértékben tisztult, ráadásul az esős évszak végére csak egyre több eső érkezett/érkezik, ami tovább csökkenti a légszennyezést.
A városban számos dedikált karantén kórház létesült, az egészségügyi dolgozóknak a város által üzemeltetett hotelek adnak a kórházakhoz közeli szálláslehetőséget, hogy könnyítsék az életüket valamelyest.
A napokban Jakartában 1000 darab utcai fertőtlenítő kamrát installáltak. Ez lényegében egy átlátszó kamra, ami 360 fokban körbepermetezi a benne állót egy olyan fertőtlenítőszerrel, ami nem irritálja sem a bőrt, sem a szemet (Jakartában minden nap ugyanolyan idő van: éjjel 27 ℃, nappal 34 ℃, így itt az, hogy a ruhád nedves lesz, nem igazán probléma).
Ezen próbálj meg nem sírni: a szociális ügyek minisztériuma a több, mint 15 millió (!) szegényszégben élő indonéz család élelmiszersegélyét augusztusig havi (!) 12 USD-val (!) emelte meg, valamint rizst oszt a rászorulóknak.
A Jakartában elhunytakat 4 órán belül eltemetik. A holttestet légmentesen záró fóliába csomagolják, így kerül egy fakoporsóba, majd a koporsót is fóliázzák és a külső fóliaréteget fertőtlenítőszerrel körbepermerezik. Az elhunytakat két dedikált temetőbe temetik.
Indonézia muszlim ország, az emberek rendszeresen imádkoznak együtt mecsetekben. Az indonéz muszlim tanács kiadott egy fatwát, ameny értelmében a péntek déli közös mecsetben imádkozást mostantól otthon kell elvégezni. Ennek ellenére persze számos hívő nem törődik ezzel és egy kupacba gyűlik a tiltás ellenére.
Minderre jön április 23-ától a Ramadan, majd május 24-25-én az Idul Fitri, amikor mindenki hazatér a szülőföldjére. A kormány igyekszik erre előre készülni.
Hirtelen ennyi. Mi jól vagyunk, Era két hete, én 20 éve home office-ból nyomjuk a melót (persze az a 20 év nem pont ugyanígy nézett ki, mint az elmúlt két hét).
Emerald of Equator: Yoga
Yoga egy 30 éves indonéz srác Lampungból, egy 8 éves kislánya és 6 hónapos terhes felesége van.
Ő a sofőrünk, mi alkalmazzuk. Indonéziában sem a magyar, sem az ausztrál jogosítvánnyal nem vezethetünk és a helyi viszonyok miatt ez nem is ajánlott.
Tegnap reggel Jakartában annyi eső esett, hogy délelőttre Yoga házában egy méter magasan állt a víz:
Az ő kerületükben kikapcsolták az áramot, és persze ezzel megszűnt minden szolgáltatás, amihez elektromos áram kell (Jakartában éjjel 26, nappal 34 C a hőmérséklet minden nap). A család átköltözött egy ideiglenes táborba.
Yoga a motorjával jár hozzánk minden reggel dolgozni, a motor viszont tegnap óta egy méteres vízben áll. Ma 5:30-ra jött, hogy kihozzon a reptérre. Hogy eljusson a lakásunkig, átúszta az árvizet, majd 5:30-kor a kocsinknál várt vasalt tradícionális batik ingben és hosszúnadrágban, patyolat tisztán, mintha csak egy divatlapból lépett volna elő.
Yoga jó ember és számíthat ránk bármikor.
Apunak, szeretettel
Apu jó másfél hónapja meglátogatott minket Jakartában. Nagyon rég voltam vele ilyen sokat együtt, hihetetlen jól esett, minden percét élveztem az együtt töltött időnek.
Reggelente és napnyugtakor szinte minden alkalommal kiállt kicsit a teraszra nézni, ahogy a velünk szemben épülő bevásárlóközpont lassacskán nő ki a földből. “A növények fejlődését figyelni is nagyon jó dolog, de ha mást kellene választani, lehet, hogy építész lennék” – mondta nekem az agrármérnök apukám.
A múlt hétfőn gondoltam egyet és kitettem egy kamerát az erkélyre. A kamera az építkezést nézte 24 órában, percenként egy képet készítve, amiből én az előbb összeraktam ezt a timelapse videót, hogy láthassa, hol tart az előttünk folyó őrült buli. Majdnem 9 perc a másodpercenként fél órát átfogó videó, de apu biztos végignézi majd. Enjoy!
Our bond story from Sydney, Australia
We lived in 802/340 Bay Street, Brighton-Le-Sands, 2216 NSW between 01/12/2016 – 28/06/2019. We were new to Australia and renting for the first time. When we signed the rental contract, we paid $5200 bond to the real estate agency. We fully trusted the agency and never expected that we will end up in a situation like this. Now that we have left the property and Australia, we are asked to pay $5,819 ($619 over the bond amount). We think some of the claims outlined below are unfair and we feel we have been tricked.
This is what happened before we left:
Inspection day
We have arranged an appointment on 28/06 with the real estate agent to return the keys and do the final inspection. We have allocated an entire day for this. The agent came, picked up the keys and said he did not have time for the inspection on the day. As we were leaving the country on 29/6/2019, we didn’t have many options but to accept this.
Rental fee
We agreed that the last bit of rental fee will be paid from the bond.
Cleaning the property
We have agreed in writing that the agent would organize a cleaning company to do the bond/vacate cleaning (including special steam carpet cleaning).
Kitchen benchtop
During the agent’s inspection, a ~500 mm long, thin crack was discovered on the Caesarstone kitchen benchtop. There were chips on the benchtop edges when we moved in but the crack was not there or it was not visible.
A stone benchtop shouldn’t develop a crack from normal use. We did not drop any heavy items on it, and we even protected it from heat.
Blinds
The agent claimed that the window blinds in the two smaller bedrooms were damaged.
The following items are claimed by the landlord:
Rent owing: $301.40
OK
Steam carpet cleaning: $250
OK
General bond cleaning: $940
The invoice the real estate agent sent was dated 21st of April, 2016. This is a mistake very hard to make.
We have asked quotes on hipages.com.au for special bond cleaning. We have described the property and attached a floorplan to make the quotes as precise as they can be. We got two quotes: $435 and $480.
Carpet replacement: $1,733
After the general and special steam cleaning, the landlord claims the stains (pictures from the agent: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7) are not removable, hence they have to change the entire living room carpet. The landlord wants to claim 2/3 of the cost which is $1,733.
There were minor stain drops when we moved in. We did not spill anything anywhere but we do not have proof.
Caesarstone kitchen benchtop crack repair: $1,600
As a stone benchtop shouldn’t develop a crack from normal use, this is structural damage and the tenant cannot be hold responsible for it. For reference, a basic ~300 x 140 cm Caesarstone benchtop slab costs around $1,500.
Blinds repair: $994
The quote contains $99 for the service call and $895 for 3 new tracks and 5 new slats. The entire blind is roughly 2*3 m long.
From the above mentioned facts we think it is extremely clear, that part of the claim is justifiable and we agree with those ones. However, we believe the much bigger portion of the claim is unprovable.
Adobe gyűlölet
Hamarosan elhagyjuk Ausztráliát. A bő két éves kaland végére gondoltam csinálok pár összefoglaló posztot nektek, köztük egy olyan rengeteg képessel, amilyet sokan szerettek.
Leválogattam a macOS Photosból egy rahedli képet és el akartam kezdeni ugyanezt a 6.14-es Lightoom Classicban is a Map nézetben (az iOS képek nálam a Photosban laknak, a DSLR-rel készültek pedig szépen felmetaadatozva a Lightroomban). Döbbenten vettem észre, hogy az Adobe egyszerűen megszüntette azt a funkcionalitást, amivel egy térképen látnám, hogy melyik fotó hol készült:
Némi googling után itt találtam egy kis vudut, amivel elméletileg vissza lehet állítani az alkalmazás hiányzó Map funckcionalitását. A HOWTO úgy indul, hogy csinálnom kell egy Google Maps API keyt, amihez a Google Cloud Platformon kell regisztrálnom, amihez a Google bankkártyát kér – és itt már el is ment a kedvem az egésztől. Lehet, hogy a kártyát soha nem terhelik meg, de ezt 15 perc olvasgatás alatt nem sikerült kiderítenem, így abbahagytam a hacket.
Irtózatos módon felmérgesített ez a rendkívül aljas mentalitás, amivel az Adobe izomból próbál átterelni az előfizetős modelljébe.
A Lightroomot a 3-as verziója óta használom, most 6.14-nél járunk a nemrég kukázott Lightroom Classiccal. A 3-as verzió 249 EUR-ba került, az upgrade-ek egyenként 62 EUR-ba, azaz 435 EUR-t hagytam eddig ott náluk azért, hogy a saját hobbi fotógyűjteményemet egy kényelmes alkalmazásban babusgassam. Nem tudom fizettem-e ennél többet valaha magánszemélyként szoftverért.
Alig várom, hogy jöjjön valami épeszű fotós workflow alternatíva – remélem az Affinity Photot gyártó Serif vagy a Pixelmatort író srácok már javában reszelik a konkurrenst. Bármelyik jön, azonnal megyek át hozzájuk, még ha kompromisszumos is lesz a Lightroomhoz képest.
Ennél aljasabb céggel még az életben nem találkoztam és egyszerűen nem érdemelnek meg ezek után egyetlen fillért sem.
HOWTO: hogyan csinálj hülyét magadból
Nemsokára elköltözünk a jelenlegi bérleményünkből – ennek velejárója, hogy az ingatlanügynök minden héten egyszer fél órára tatárjárást szervez a lakásba, ahol jelenleg élünk. Ez úgy néz ki, hogy meghirdetik a hamarosan bérelhető ingatlant mindenfelé és a hirdetett időpontban boldog-boldogtalan keresztültrappolhat az életeden. Amikor lakást kerestünk, mi is csináltuk ugyanezt – én konkrétan 171 ingatlanon mentem így végig, egyre kisebb lelkesedéssel – jóérzésű ember szerintem nemigen élvezi ezt.
Summa summarum, ezek a félórás etapok mennek már egy ideje, minden szombaton. Erre a periódusra igyekszünk elmenekülni itthonról – az ügynöknek van kulcsa a lakáshoz, végigcsinálja egyedül a hisztériát.
Pár napja kitaláltam, hogy kicsit jobban érezném magam, ha látnám, mi történik a lakásban, amíg nem vagyunk itthon. Innen már csak egy pillanat volt az, hogy IP kamerákat kutassak a neten. Tegnap meg is találtam a megfelelőt egy Wyzecam v2 személyében, aki ugyan nem tud RTSP-t, viszont rögzít SD kártyára lokálisan, van benne sound meg kicsit buta, object tracking nélküli motion detection és persze valahova feltolja, amit nálunk lát – mindez 20 dollárért jöhet is.
Mielőtt rátaláltam a kis konyhakész kockára a 0. gondolat az volt, hogy majd inkább kendácsolok ilyet magamnak, hiszen itt van mellettem egy dobozban egy marék Raspberry Pi, talán USB kamera is akad, sőt lehet, hogy van valahol ronda kis gyári rpi pinhole kamera. Kezdetben itt is azon járt az agyam, hogy majd IP kamera lesz a rpiből és azt befűzöm a NAS Surveillance Station appjába, de aztán rátaláltam a githubon a motionEyeOS-re, ami süt-főz-mosogat és elég neki az egy szem Raspberry Pi, mint hardver erőforrás. Ebből gyorsan install is lett és két kamerát üzembe is állítottam vele – ment a motion detect szépen, a kamerákat beállítottam a dolgozószobába két különböző irányba, örültem piszkosul, majd elvettem a tápot a rpi-től.
Másnap meglett a Wyzecam is. Csak furdalta az oldalam az RTSP, úgyhogy megpróbáltam custom firmware-t felpakolni rá, majd később a Wyze által kiadott RTSP beta firmware forkot is felerőlködtem a kis kütyüre, de sajnos a streaming nem ment. Sebaj, elég lesz nekem a local storage a pár tatárjárásos alkalomra, a Fingboxon (jól olvastad :)) meg majd letiltom, hogy kilásson a netre és akkor nem uploadol sehova semmit a drága.
Ma reggel nekiálltam a dolognak: a munkaasztal melletti USB tápról adtam enni a Wyzecamnak, bekonfiguráltam, ment minden szépen, úgyhogy az 5 V-ot visszadugtam a rpi-be, majd a Wyzecam ment a helyére, a nappaliba, jó magasra.
És itt indult a buli!
Visszajövök a dolgozószobába és hopp, jön egy email notification, ami azt mondja, hogy “motion detected”. Mi a fene, hát ezt én megtiltottam neki, vagy nem? Megnézem a configot újra, minden rendben. Kimegyek a nappaliba és ahogy kiérek a Wyzecam látóterébe, szinte azonnal ott az újabb email noti – WTF?
Első reflexből az jön, hogy biztos hibás a firmware, úgyhogy megindul a lavina:
- leveszem a detection tresholdokat a minimumra, hátha túlérzékeny a cucc és teszek egy újabb próbát, természetesen hiába: ahogy kiérek a nappaliba, jön az újabb levél a motion detectről
- guglizok egy sort és sajna találok olyan dokumentált eseteket, amelyeknél egy setting csak egy power off/on után aktiválódott a kamerában. Ezt elhiszem, végigvuduzom a config panelt vagy háromszor, power toggle, várakozás a rebootra, de persze hatástalan
- egyetlen olyan esetet sem találok a neten, hogy kéretlenül jönnének az event notik a kamerából (olyan van, hogy nincs event detect). Nincs mit tenni, írok a Wyze techsupportnak – mi az már, hogy én lekapcsolom az eventeket, miközben ettől függetlenül jönnek az értesítések?
- persze nem dőlök ennyivel hátra, elveszem a netet a kis kamerától a Fingboxon és a routeren is. Emiatt már az iOS kliens app sem látja a kamerát, de a rohadék event notik még mindig megjönnek emailben – mi a fene folyik itt?
- na majd csak akkor kap tápot a kis szaros, mielőtt elmegyünk itthonról – és ezzel a lendülettel elveszem tőle az 5 V-ot, majd visszaballagok a dolgozószobába. Ahogy leülök abban a másodpercben ott az email noti.
- Mint egy bolond, egy csomószor eljátszom még, hogy várok pár percet, kimegyek a nappaliba a kamerának integetni és BOOM – magically ott az üzenet, hogy motion detected. Vagy megbolondultam, vagy ez itt egy power nélkül forever működő mozgásérzékelő 😀
Van az úgy, hogy a szoftveresnek “elmegy a maradék esze”. Ilyenkor nagyon sokat segít, ha van melletted valaki, aki nem látta még a problémát és mesélni tudsz neki róla (lásd rubber duck debugging). Mellettem 2000 óta nincs másik szoftveres, 2012 óta pedig IRL kolléga sem – ilyenkor valami monoton sztereotíp dolog kell az ember agyát kizökkenteni, úgyhogy nekiálltam takarítani.
Kb. 20 másodperc alatt esett le, hogy az egész procedúra elején visszadugtam a tápot a… mibe is? Csak nem abba a Raspberry Pi-be, amire a motionEyeOS-t installáltam? Mi is volt a notification emailekben pontosan?:
Szóval amíg én boszorkányt üldöztem a kis kínai kamera szoftverében, addig a Raspberry Pi-re telepített szoftver szivatott permanensen. Ráadásul az email delay annyira frappánsan passzolt, hogy éppen akkor kaptam meg, amikor a dolgozószobából kigyalogolva beértem a Wyzecam látóterébe 😀
Sneak peek
Sokat még nem mondhatok, de hamarosan jön egy klip, amiből ezek a frame-ek valók – enjoy:
Új helyen az eFi.blog
Feleim,
Mától innen olvasható az eFi.blog – semmi nem változik, csak a lokáció, minden más marad a régiben. Pár kis gliccs még maradt az importtal, de majd idővel megoldódik minden, a kontent így is olvasható maradt. Pappito cimbinek a szerkesztőség ezúton köszöni a hostingot (azonnal be is írtam neki egy kazal sört).
Hogy legyen friss anyag az új serveren, kora reggel életem kockáztatásával (=tényleg, visszafele egy baromnak sikerült rámnyitnia a kocsija ajtaját) kitekertem Cape Solanderre és felmásztam jó magasra a szélcsendes napocskás időben, csak hogy ezt meg tudjam mutatni nektek:
Balra Cronulla, középen azok a kerekek a sótalanító üzem tankjai, jobb oldalt meg a Botany Bay bejárata. Ez utóbbi egy csomó dologról nevezetes:
- itt kötött ki 1778-ban Kurnellnél Cook kapitány
- szemből nézve a jobb sarkán van Bare Island, ami a Mission Impossible II-ben a gonosz HQ-ját játszotta (és mellesleg verifasza búvározós hely)
- az öböl belsejében van a Sydney International Airport
- és a szélén lakunk valahol mi is