Nyelvtan órára jött be helyettesíteni Szabó Kálmán. A fonémákat tanultuk, én azonban ezt a verset olvastam a pad alatt. Kálmán persze meglátta, odasettenkedett, elvette a könyvet, visszament az asztalához, feladta a fonémás részt a könyvből “önálló feldolgozásra”, majd recsegtetve hintáztatni kezdte a széket és úgy olvasgatta a Villon könyvet.

Az óra végén visszaadta a könyvem és beírt egy ötöst irodalomból.

Ott ült a Császár. Dús hajában
hét csillag volt a diadém.
Rabszolganépek térden állva
imádták, barna köldökén
a Göncöl forgott, válla balján
lámpásnak állt a holdkorong:
de a bohóc sírt trónja alján:
“Mit sírsz” – rivallt reá – “bolond,
nincs szív, mit kardom át ne járna,
enyém a föld!”… S hogy este lett,
egy csontváz tántorgott eléje
s elfújta, mint egy porszemet.
– Kényúrként éltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Gót ablakában sírt az Orvos:
“Uram, nektárod merre nő,
amely ír minden kínra s melytől
meggyógyul minden szenvedő?”
S az ajtó nyílt: keszeg magiszter
táncolta végig a szobát,
kezében mély ólomkehelyből
kínálva színtelen borát:
“Igyál, e nedv hűs, mint a mámor,
s nincs seb, mit heggel nem takar,
igyál testvér; e mély pohárból,
csupán az első korty fanyar.”
– Kontárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A kútkávánál állt a Gyermek,
szakadt gyolcsingecskében, s rõt
topánban, s nézte lenn a vízben
képét, mely játszani hívta õt:
…”Ha jössz: a holdleánytól este
a cukrot süvegszám kapod,
s minden pirosló reggelente
békákon ugráltunk bakot.”
“Jövök már!” – szólt, s a kútvíz nyálas
siklót dagasztott zöld hasán,
míg a halál vihogva vitte
anyjához a vörös topánt.
– Balgán játszottunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Repedt tükrénél állt a Céda:
“Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbõl senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény…”
S az ablakon röhögve lépett 
be az utolsó vőlegény:
“Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát a lárva
ágyékod hervadt bíborán!”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Éjfél borult a háztetõkre,
s kuvikhang szólt a berken át,
midõn a Bankár útnak indult,
elásni véres aranyát.
Az útkereszten vasdoronggal
hét ördög várta s a Halál;
s mikor kardot rántott, a csontváz
fülébe súgta: “Mondd, szamár,
szamár, mit véded még a pénzed?
Meghalsz s a kincsed elviszem,
s a kincs helyett eláslak téged,
akit nem ás ki senki sem.”
– Kufárok voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Aranypárnáin ült a Dáma,
s üvöltve sírt: “ne még, ne még”,
de ő már átkarolta drága
csípői karcsú, gót ívét,
“engedj csak még egy lanyha csókot,
még egy gyönggyel kivarrt ruhát,
engedj csak még egy buja bókot,
még egy szerelmes éjszakát” –
de ő, rút foltot festve mellén,
mely, mint a rákseb, egyre nőtt,
fehér testét nyakába vette
és vitte, vitte, vitte őt.
– Tunyán henyéltünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Tüzénél állt az Alkimista,
s óráját nézte, mely lejárt.
“Isten vagy ördög: egy napot még,
amíg megoldom a talányt,
a végső, nagy talányt, amerre
görebjeimnek ezre vitt,
csak egy napot még, mert megfejtem,
megfejtem holnap alkonyig.”
“Nem fejted” – szólt a hang – “nem fejted”
s vállára tette jéghideg
kezét, míg felrobbant a lombik:
“Aludni mégy most, mint a többiek.”
– A Titkot űztük mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Pestis-csengõkkel jött dögvész,
s a reimsi szentegyház elõtt
húsvétvasárnapján derékon
kapta a hájas Püspököt:
“Néked szereztem ezt a nótát,
gyerünk nagyúr! Csengõm csörög –
légy pápa vagy próféta, rózsás 
hajnalködökbe öltözött,
légy szent püspök, vagy rút eretnek
ki ég a máglya kormain,
misézhetsz lenn – én fenn nevetlek
a dómok csonka tornyain!”
– Álszentek voltunk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

A vén Paraszt már tudta s várta
alkonytájt kinn az udvaron:
“Görnyedt testünknek nincsen ára,
s úgy halunk meg, mint a barom.
Kaszás testvér! Sovány a földünk!
könyörgöm: egyet tégy nekem:
ha elviszel, trágyának szórd szét
testemet kinn a réteken!”
Õ rábólintott s vitte lassan,
s úgy szórta, szórta, szórta szét,
mint magvetõ keze a búzát,
vagy pipacsot az õszi szél.
– A földbe térünk mindahányan,
s az évek szállnak, mint a percek,
véred kiontott harmatával
irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!

Hamarosan elhagyjuk Ausztráliát. A bő két éves kaland végére gondoltam csinálok pár összefoglaló posztot nektek, köztük egy olyan rengeteg képessel, amilyet sokan szerettek.

Leválogattam a macOS Photosból egy rahedli képet és el akartam kezdeni ugyanezt a 6.14-es Lightoom Classicban is a Map nézetben (az iOS képek nálam a Photosban laknak, a DSLR-rel készültek pedig szépen felmetaadatozva a Lightroomban). Döbbenten vettem észre, hogy az Adobe egyszerűen megszüntette azt a funkcionalitást, amivel egy térképen látnám, hogy melyik fotó hol készült:

Némi googling után itt találtam egy kis vudut, amivel elméletileg vissza lehet állítani az alkalmazás hiányzó Map funckcionalitását. A HOWTO úgy indul, hogy csinálnom kell egy Google Maps API keyt, amihez a Google Cloud Platformon kell regisztrálnom, amihez a Google bankkártyát kér – és itt már el is ment a kedvem az egésztől. Lehet, hogy a kártyát soha nem terhelik meg, de ezt 15 perc olvasgatás alatt nem sikerült kiderítenem, így abbahagytam a hacket.

Irtózatos módon felmérgesített ez a rendkívül aljas mentalitás, amivel az Adobe izomból próbál átterelni az előfizetős modelljébe.

A Lightroomot a 3-as verziója óta használom, most 6.14-nél járunk a nemrég kukázott Lightroom Classiccal. A 3-as verzió 249 EUR-ba került, az upgrade-ek egyenként 62 EUR-ba, azaz 435 EUR-t hagytam eddig ott náluk azért, hogy a saját hobbi fotógyűjteményemet egy kényelmes alkalmazásban babusgassam. Nem tudom fizettem-e ennél többet valaha magánszemélyként szoftverért.

Alig várom, hogy jöjjön valami épeszű fotós workflow alternatíva – remélem az Affinity Photot gyártó Serif vagy a Pixelmatort író srácok már javában reszelik a konkurrenst. Bármelyik jön, azonnal megyek át hozzájuk, még ha kompromisszumos is lesz a Lightroomhoz képest.

Ennél aljasabb céggel még az életben nem találkoztam és egyszerűen nem érdemelnek meg ezek után egyetlen fillért sem.

Nemsokára elköltözünk a jelenlegi bérleményünkből – ennek velejárója, hogy az ingatlanügynök minden héten egyszer fél órára tatárjárást szervez a lakásba, ahol jelenleg élünk. Ez úgy néz ki, hogy meghirdetik a hamarosan bérelhető ingatlant mindenfelé és a hirdetett időpontban boldog-boldogtalan keresztültrappolhat az életeden. Amikor lakást kerestünk, mi is csináltuk ugyanezt – én konkrétan 171 ingatlanon mentem így végig, egyre kisebb lelkesedéssel – jóérzésű ember szerintem nemigen élvezi ezt.

Summa summarum, ezek a félórás etapok mennek már egy ideje, minden szombaton. Erre a periódusra igyekszünk elmenekülni itthonról – az ügynöknek van kulcsa a lakáshoz, végigcsinálja egyedül a hisztériát.

Pár napja kitaláltam, hogy kicsit jobban érezném magam, ha látnám, mi történik a lakásban, amíg nem vagyunk itthon. Innen már csak egy pillanat volt az, hogy IP kamerákat kutassak a neten. Tegnap meg is találtam a megfelelőt egy Wyzecam v2 személyében, aki ugyan nem tud RTSP-t, viszont rögzít SD kártyára lokálisan, van benne sound meg kicsit buta, object tracking nélküli motion detection és persze valahova feltolja, amit nálunk lát – mindez 20 dollárért jöhet is.

Mielőtt rátaláltam a kis konyhakész kockára a 0. gondolat az volt, hogy majd inkább kendácsolok ilyet magamnak, hiszen itt van mellettem egy dobozban egy marék Raspberry Pi, talán USB kamera is akad, sőt lehet, hogy van valahol ronda kis gyári rpi pinhole kamera. Kezdetben itt is azon járt az agyam, hogy majd IP kamera lesz a rpiből és azt befűzöm a NAS Surveillance Station appjába, de aztán rátaláltam a githubon a motionEyeOS-re, ami süt-főz-mosogat és elég neki az egy szem Raspberry Pi, mint hardver erőforrás. Ebből gyorsan install is lett és két kamerát üzembe is állítottam vele – ment a motion detect szépen, a kamerákat beállítottam a dolgozószobába két különböző irányba, örültem piszkosul, majd elvettem a tápot a rpi-től.

Másnap meglett a Wyzecam is. Csak furdalta az oldalam az RTSP, úgyhogy megpróbáltam custom firmware-t felpakolni rá, majd később a Wyze által kiadott RTSP beta firmware forkot is felerőlködtem a kis kütyüre, de sajnos a streaming nem ment. Sebaj, elég lesz nekem a local storage a pár tatárjárásos alkalomra, a Fingboxon (jól olvastad :)) meg majd letiltom, hogy kilásson a netre és akkor nem uploadol sehova semmit a drága.

Ma reggel nekiálltam a dolognak: a munkaasztal melletti USB tápról adtam enni a Wyzecamnak, bekonfiguráltam, ment minden szépen, úgyhogy az 5 V-ot visszadugtam a rpi-be, majd a Wyzecam ment a helyére, a nappaliba, jó magasra.

És itt indult a buli!

Visszajövök a dolgozószobába és hopp, jön egy email notification, ami azt mondja, hogy “motion detected”. Mi a fene, hát ezt én megtiltottam neki, vagy nem? Megnézem a configot újra, minden rendben. Kimegyek a nappaliba és ahogy kiérek a Wyzecam látóterébe, szinte azonnal ott az újabb email noti – WTF?
Első reflexből az jön, hogy biztos hibás a firmware, úgyhogy megindul a lavina:

• leveszem a detection tresholdokat a minimumra, hátha túlérzékeny a cucc és teszek egy újabb próbát, természetesen hiába: ahogy kiérek a nappaliba, jön az újabb levél a motion detectről
• guglizok egy sort és sajna találok olyan dokumentált eseteket, amelyeknél egy setting csak egy power off/on után aktiválódott a kamerában. Ezt elhiszem, végigvuduzom a config panelt vagy háromszor, power toggle, várakozás a rebootra, de persze hatástalan
• egyetlen olyan esetet sem találok a neten, hogy kéretlenül jönnének az event notik a kamerából (olyan van, hogy nincs event detect). Nincs mit tenni, írok a Wyze techsupportnak – mi az már, hogy én lekapcsolom az eventeket, miközben ettől függetlenül jönnek az értesítések?
• persze nem dőlök ennyivel hátra, elveszem a netet a kis kamerától a Fingboxon és a routeren is. Emiatt már az iOS kliens app sem látja a kamerát, de a rohadék event notik még mindig megjönnek emailben – mi a fene folyik itt?
• na majd csak akkor kap tápot a kis szaros, mielőtt elmegyünk itthonról – és ezzel a lendülettel elveszem tőle az 5 V-ot, majd visszaballagok a dolgozószobába. Ahogy leülök abban a másodpercben ott az email noti.
• Mint egy bolond, egy csomószor eljátszom még, hogy várok pár percet, kimegyek a nappaliba a kamerának integetni és BOOM – magically ott az üzenet, hogy motion detected. Vagy megbolondultam, vagy ez itt egy power nélkül forever működő mozgásérzékelő 😀

Van az úgy, hogy a szoftveresnek “elmegy a maradék esze”. Ilyenkor nagyon sokat segít, ha van melletted valaki, aki nem látta még a problémát és mesélni tudsz neki róla (lásd rubber duck debugging). Mellettem 2000 óta nincs másik szoftveres, 2012 óta pedig IRL kolléga sem – ilyenkor valami monoton sztereotíp dolog kell az ember agyát kizökkenteni, úgyhogy nekiálltam takarítani.

Kb. 20 másodperc alatt esett le, hogy az egész procedúra elején visszadugtam a tápot a… mibe is? Csak nem abba a Raspberry Pi-be, amire a motionEyeOS-t installáltam? Mi is volt a notification emailekben pontosan?:

Szóval amíg én boszorkányt üldöztem a kis kínai kamera szoftverében, addig a Raspberry Pi-re telepített szoftver szivatott permanensen. Ráadásul az email delay annyira frappánsan passzolt, hogy éppen akkor kaptam meg, amikor a dolgozószobából kigyalogolva beértem a Wyzecam látóterébe 😀