Category Archives: Mac

User Input forr-a-dalom: 10GUI [restored post]

Remélem Steve leteszi ma az asztalra a Magic Trackpad fedőnevű kistesót:

10/GUI from C. Miller on Vimeo.

A koncepció teljesen lenyűgözött – olyannyira, hogy ma egész nap úgy nyüstöltem a keyboardot, hogy kihagytam az asztalon alatta annyi helyet, amennyit a fenti UI fizikai megvalósítása igényelne – és láss csodát, nem volt kényelmetlen egyáltalán. Sőt, csak most esett le, hogy az asztal széle és a bill között nagyjából mindig ott van ez a kb. 20 centis kihasználatlan darab. Kicsit azért csal a concept video: a billentyűzettel együtt demonstrált multitouch pad még nagyjából A5 méretű, míg az új input device a bill nélkül már ~35 centi széles teret feltételez (az én böszme kezemmel legalábbis). Akárcsak Józsi, én is rettentően érzem az elképzelésben az erőt. Mielőtt anno az Apple piacra dobta az új multi touch egerét, kicsit reménykedtem, hogy kijön egy olyan Alu bill, amibe integrálják a Macbook Prokban használt multitouch trackpadet (=media center input device Nirvana) – de sajna nem ez történt. Mindettől függetlenül optimistán, nagy lelkesedéssel várom, hogy rátaláljon valaki és a conceptből termék legyen.]]>

Az OS X esete a tagekkel

divjein – ez a post igyekszik inkább a felhasználóbarát, kevésbé nerd oldalról hozzátenni egy keveset, amikor azt mondja: itt az ultimate tagging megoldás a Gravity Applications Tags nevű software-e személyében: A Tags az openmeta standardot használja, s a tageket szabványos “extended attribute”-ként (=xattr) tárolja. Az openmeta project wiki oldalán számos software közül választhat az OS X user, ha épp a Spotlight motoron túl saját metaadatot gyártani támadna épp kedve – az én választásom több próbálkozás után a Tags-re esett (az igazat megvallva jó rég láttam először, de mostanában angelday hívta fel rá a figyelmem). A Tags UI korrekt, kedvelem. A keresője egy okosított Spotlight: a találatokon SPACE-t nyomva ugrik azonnal elő a QuickLook ablak (igen hasznos featúra), a találatok között szereplő folderekben mászkálhatok még a kereső ablakon belül, a találatok szabadon draggelhetőek. A sebessége is teljesen jó (nota bene: a gyári Spotlight kereső ugyanúgy használható egy tag keresésére a tag:amitkeresel szintaxissal). A legvégére maradt a legfontosabb kérdés: “de minek taggelsz kézzel, eFi?” A választ javarészt a képként pdf-be scannelt hivatalos papírok adják meg. Jó két éve vásároltam egy Fujitsu ScanSnap S500M nevű dokumentumscannert – azóta minden egyes beérkező hivatalos levél átmegy a scanneren, aki egyszerre olvassa a papír 2 oldalát, majd a képként behúzott dokumentumot beágyazza egy pdf-be és időbélyegző-szerű névvel ellátva elteszi egy folderbe. Ezek a file-ok aztán megkapják a tagjeiket és onnantól bármikor egy mozdulattal előránthatóak. De ugyanígy taggelhetem a Safariban/Firefoxban olvasott oldalt, vagy akár a Mailplane-ben olvasott levelet is – a támogatott alkalmazások listája erre. A Tags jelenleg a 2.0.2-es verziónál tart. Az aktuális változatban találtam egy fura hibát: ha egy másik, szintén openmetát használó tagging app már felvett egy ő vagy ű karaktert tartalmazó taget, akkor azt a Tags nem hajlandó felismerni és alkalmazni sem egyetlen dokumentumon sem. A bugreport ment a fejlesztőknek, egy napra rá jött a köszönőlevél, melyben írják, hogy dolgoznak rajta és értesítenek, amint kész a fix. Egy szó, mint száz, eddig tetszik. Update: fds Mester elmondja a historyt (ezúton köszönjük az infot):

xattr támogatás 10.4 óta van, resource forkok meg classic mac óta, meg a Finder comment mező HFS-ben.
Érdekességképpen Mefi postja 2 évvel ezelőttről: Címkézett vincseszter ]]>

Meteo script update

itt, magyar billentyűzethez itt, a forrás meg alant (a script a ~/Pictures könyváradban létre fog hozni egy delme-meteo nevű foldert, amibe a leszippantott képeket menti. Ezt a foldert törli és létrehozza minden alkalommal újra és újra.):

(*
	Meteo
	by Gabor PENOFF (//fns.pappito.com)
	release 20100516-1002
	Requirements:
	- before run you need to Enable Access for Assistive Devices in SysPrefs/Universal Access
	- install Growl from http://growl.info to get non-modal notification dialogs
	Usage:
	- just run the script
	That's all.
*)
set myScriptID to "Meteo" -- ID for Growl display
-- set date variables:
set myYear to get text 1 thru 4 of (year of (current date) as string)
set myMonth to month of (current date) as number
if myMonth < 10 then set myMonth to "0" & myMonth as string
set myDay to day of (current date)
if myDay < 10 then set myDay to "0" & myDay as string
set myHour to hours of (current date)
if myHour < 10 then set myHour to "0" & myHour as string
set myMinute to "00"
set tmpDir to "delme-meteo"
set myFilePrefix to "delme-met-"
set tIdokepStart to "http://www.idokep.hu/arch_kep.php?kep="
set myURLs to {¬
	"http://img.koponyeg.hu/img/15napos/" & myYear & "/" & myMonth & "/1_" & myYear & "-" & myMonth & "-" & myDay & "grafikon.png|png", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=mix|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=hoterkep2&regio=hu1680|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=felhokep2&regio=hu1680|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=szelterkep2_anim|gif", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=szelterkep2&regio=hu1680|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=legnyomasterkep|jpg", ¬
	"http://feny.idokep.hu/kep.php?kep=csap24|jpg", ¬
	"http://feny.idokep.hu/kep.php?kep=csap1|jpg", ¬
	"http://feny.idokep.hu/kep.php?kep=aqua|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=rh|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=uv|jpg", ¬
	"http://terkep.idokep.hu/kep.php?kep=pollen0|jpg"}
set rootDir to (path to home folder as string) & "Pictures"
tell application "Finder" to set fullDir to rootDir & ":" & tmpDir -- save fullDir
set myNotification to "Downloading METEO images to " & fullDir & "..."
tell me to notifyWithGrowl(myScriptID, myNotification)
try
	tell application "Finder" to delete fullDir
end try
tell application "Finder" to make new folder at alias rootDir with properties {name:tmpDir}
-- download files:
tell application "URL Access Scripting"
	set i to 1
	repeat with myURL in myURLs
		set thisURL to (text 1 thru ((offset of "|" in myURL) - 1) of myURL)
		set thisExt to (text ((offset of "|" in myURL) + 1) thru (length of myURL) of myURL)
		set the myFile to fullDir & ":" & myFilePrefix & i & "." & thisExt
		download thisURL to file myFile replacing yes
		set i to i + 1
	end repeat
end tell
-- display images using full-featured QuickLook window:
tell application "Finder"
	activate
	open folder fullDir
	set current view of front Finder window to list view
end tell
tell application "System Events"
	key code 0 using {command down} -- cmd+a
	key code 6 using {command down, option down} -- cmd+opt+y; y is 16 for US, 6 for Hungarians :)
end tell
-- that would be the callback after QuickLook:
--tell application "Finder"
--	activate
--	set current view of front Finder window to v
--	close front Finder window
--end tell
-- display images using a very limited (dumb) QuickLook window:
--do shell script "qlmanage -p  " & (POSIX path of fullDir) & "/* >& /dev/null"
-- GrowlCheck:
on growlInstalled()
	try
		do shell script "ls /Library/PreferencePanes/Growl.prefPane/"
		return true
	on error
		return false
	end try
end growlInstalled
-- Growl notifier:
on notifyWithGrowl(myApp, myText)
	set myIconApp to "Preview"
	set notificationID to myApp & ".default"
	if growlInstalled() then
		tell application "GrowlHelperApp"
			-- list of notification types
			set the ANL to {notificationID}
			-- list of enabled notifications
			set the DNL to {notificationID}
			-- register script
			register as application myApp all notifications ANL default notifications DNL icon of application myIconApp
			-- send notification
			notify with name notificationID title myApp description myText application name myApp
		end tell
	else
		-- skip alert if no Growl installed
		--display alert "Growl is not installed"
	end if
end notifyWithGrowl
]]>

Az iPad, a Magic Piano és én

PatentlyApple.com-on sorra megjelent szabadalmak alapján a készülékbe képzeltem. Lehetne most a cucc zártságán, vagy bármi más rossznak gondolt tulajdonságán vitatkozni, én azonban nem fogok – egyrészt ezt megteszik a témában szakérteni akaró tech és nemtech blogok, másrészt ez a post ezzel szemben azért jött létre, hogy megosszon egy friss élményt Veled. A tegnapi nap csak úgy ömlött be a meló, valaki nagy kanállal keverte a problémás bödönt odafent. Kora reggeltől cirka este 8-ig dolgoztam, majd 8 óra tájban lehuppantam az iPad-del a fotelbe kiolvasni a világot. Ekkor jött szembe a display-en a Smule alkalmazásának, a Magic Piano-nak az ikonja. Kisgyerek korom óta él bennem erősen valami látens zenélni akarás, amit egy fekete-fehér billentyűzet rögtön triggerelni képes: leülök elé és elkezdek a fejemben járó dallamokkal próbálkozni, egy-két ujjal, akkordmentesen, de nagyon élvezve mindezt. Per pillanat nincs itthon fekete-fehér keyboard, ellenben a Smule alkalmazásában pont van, így be is húzott a trigger és elkezdtem vele játszani. Pár perc után jutott eszembe kipróbálni a duet módot, amit a coderek arra találtak ki, hogy összehozzanak két, iPad-re rajzolt zongorabillentyűzeten klimpírozó dilist a bolygón: az internet közvetíti a két gép között egymás játékát. Természetesen az ilyesfajta “duett” nem egy klasszikus koncertélmény: sokszor jön disszonáns hang a másik oldalról, illetve nyilván te is adsz a másik fülének keményen. Azonban egyszer kell kifogni egy olyat, mint amire tegnap este én leltem: Jon, az USA Georgia államából lógott egy másik iPad-en és pöttyögött a saját Magic Piano alkalmazásában. Sajnos csak a negyedik kör után jutott eszembe, hogy rögzítsem az egészet és az is lehet, hogy egy külső szemlélőnek nem ad annyit vissza, mint amennyit én átéltem. A legjobb, közösen produlkált részek lemaradtak, de azért talán mégis valamit visszaad a 3 perces mozi:

Magic Piano duet from Gabor Penoff on Vimeo.

A jólnevelt eFi.blog olvasó jól tudja, hogy nem szokásom frissen megjelenő gadget-ekről istenítve írni, így ezúttal sem ezt teszem. Mindössze arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy micsoda élményt képes adni ez az 1 dolláros alkalmazás egy ilyen multitouch eszközön. Ha emlékszel gyerekkorodból, mit éltél át, amikor a Harmadik típusú találkozásokban először szól vissza a pentaton dallamra az idegen űrhajó: …na, ez pont ugyanilyen érzés. Jon, neked meg ezúton köszönöm az élményt és nagyon remélem, hogy találkozunk még a Magic Piano-ban!]]>

Media Center Szent Grál: Plex + Logitech Harmony [restored post]

CDColt cimborámnak jött az ihlet, hogy Mac Miniből akar média centert faragni. Mivel most is szilárdan hiszem, hogy erre a legjobb combo a Mac Mini + Plex Logitech Harmony távirányítóval, ezért visszakerestem neki a postot. A Logitech Harmony Universal Remote controllerek akkor is jó választásnak bizonyulnak, ha simán csak egy rakat meglevő távirányítódat szeretnéd egy darab “okossal” kiváltani (a Harmony konfiguráló UI lelkivilágáról írtam korábban). Ha a Mac-hez használt Apple Remote funkcionalitását is szeretnéd a Harmony Remote-ba integrálni, az nem nagy kunszt: 6 button és kész – azonban ezeken a távirányítókon ott van egy csomó, logikusan elrendezett button, amivel a media centered jó lenne direktben is vezérelni. Ha pont a Plex az az alkalmazás, amely ezt a feladatot ellátja, akkor jó hírem van: simán megy is neki! Ehhez mindössze két dolgot kell tenned. Elsőként a Plex Preferences/System/Input Devices/Apple Remote Mode értékét át kell állítanod Logitech Harmony értékre: Ha ez megvan, létre kell hoznod egy Plex device-ot a Logitech Harmony távirányítón: A Mac IR olvasója csak az Apple Remote 2*6 kódjára van felkészítve, így elvileg nekünk csak 12 funkciónk lenne. A Plex coderei azonban cselhez folyamodtak. A 12 IR command limitet valóban nem lehet megkerülni (nota bene: nem 12 custom, hanem 12 predefined IR commandról beszélünk), azonban hála a magasságosnak, az OS X képes az egyes távirányítokat megkülönböztetni. Erről Te is meggyőződhetsz: a System Preferences / Security / General fül alatt ott van egy Pair… feliratú button, ami arra szolgál, hogy a Te Mac-ed csak a vele összepárosított Apple Remote parancsainak engedelmeskedjen (ha ez be van kapcsolva, a Mac-ed csak egy Apple Remote-tól fogad el parancsokat, így a Plex teljes Harmony Remote supportjához ezt ki kell kapcsolnod). Oké, de hogy különbözteti meg őket? Hát úgy, hogy minden commandban szerepel egy remote-onként változó, egyedi remote ID. Ezt az ID-t használták ki ügyesen a srácok a Plex-nél: definiáltak 10 Apple Remote-ot, azokra kiosztották a Plex funkcióit, majd készítettek egy Logitech Harmony profilt a definíciónak megfelelően és beküldték a Logitech Support csapatának, hogy integrálják a Harmony adatbázisba a választható eszközök közé. Innentől kezdve amint felveszel egy Plex device-ot a Harmony Remote-odon, az ki fogja használni az univerzális távirányító sok direkt buttonja adta lehetőségeket. Csodás! Persze az egész bármikor visszaállítható hagyományos Apple Remote módba – ilyenkor csak felveszel egy Mac device-ot a Harmonyba és kész is van (sőt, a Plex device 6 adekvát buttonja ugyanazt az egy Apple Remote kódot küldi, akár maradhatsz a Plex profilnál is).]]>

Mac, SSD, RAID0 stripped

Handrásnál, hogy elszánta magát 2 db SSD installra. Én is megtettem ezt nemrég, íme a történet.

A csábítás

Még 2009 novemberében olvastam Eric Cheng blogján egy bejegyzést a MacBook Pro-ban stripped RAID0-ba kötött SSD-ről, ami elindította az agyamban a kattogást. Rengeteget olvastam SSD ügyben míg megszületett a döntés: Intel X-25M kell nekem, 160 gigás, 2 darab. Upo cimborám emlegette, hogy a Kingston M sorozatú SSD-i gyakorlatilag az Intel X-25M-ek átcimkézve és picit olcsóbban jutok így hozzá, így esett rájuk a választás. Eric elég sokat lamentál a postjában azon, hogy milyen SSD-t érdemes választani – nem véletlenül. Kétségtelenül nagy profitú a piac, a gyártók csak úgy szórják a sokszázmega/sec R/W varázsigéket a levegőbe, de vásárlás előtt mindenképp alaposan utána kell olvasni az adott típusnak. Egy biztos: az Intel X-25 sorozat lett _a_ referencia, amelynek darabjai minden összehasonlító elemzésben visszaköszönnek majd, ha kutatni kezdesz.

Az install

A beépítéshez az Eric által javasolt MCE OptiBay keretet használtam én is – teljesen korrekt, precíz darab. Az MCE a beépítő keret mellé küld egy elsőre tollnak látszó csavarhúzót (!) a szereléshez és egy külső, USB-s házat is a gépből kioperált DVD meghajtód számára. Puritán, fekete, lapos ház, Y USB madzaggal (azaz a külső táp szerepét a 2. USB csatlakozóról jövő 5 Volt látja el), teljesen korrekt. Az USB-n mountolt DVD-t a Mac ugyanúgy látja, mint amikor a SATA portján lakott a meghajtó a notebook belsejében. Az egész szerelési procedúra nekem, a lapátkezű codernek is csak cirka 30 percét vette igénybe. A stripped RAID0 tömb összerakását az OS X install diszk bootolása után a Disk Utilityben lehet megtenni: létre kell hozni a RAID setet és belecibálni a két lemezt, beállítani a blokkméretet (én 64k-t adtam neki) azt Sanyi – a többi megy magától. A végén az OS X egy darab meghajtónak látja a 2 lemezed:

Empirikum

ssd-stripped-raid0-xbench Ax XBench teszt szép számokat mutat, de önmagában ez kit érdekel – inkább mesélek a személyes enduser élményről. Az SSD installálása után tud ráébredni az embergyerek, hogy mennyire durván szűk keresztmetszetet jelent a hard disk egy mai konfigurációban. Mintha 2012-ből hoztam volna egy Mac-et: elképesztő az a sebesség, ahogy a GUI és az alkalmazások reagálnak a parancsodra! A Spotlight adatbázis mintha a RAM-ban lenne, az alkalmazások ikonja többnyire egyet ugrik és indulnak, a VMware Fusion virtuális gép 6 (!) másodperc alatt teszi le suspendedbe az aktuális Windows XP-t, a tömörített file-ok kicsomagolása elképesztő sebességgel történik. Az akksi teljesítményének alakulásáról sajna nem tudok beszámolni, mert nálam a notebook javarészt asztali gépet játszik (utálom is az Apple-t, hogy 6 madzagot kell minden mozgatásnál külön-külön cibálni). A tömb sebessége az ismételt XBench tesztek szerint a használat során valamennyit csökkent (jelenleg kb. félig van kihasználva a rendelkezésre álló ~310 GB). Fontosnak érzem kiemelni azt, hogy mindezt az XBench mondja – a felhasználói élmény változatlan, a gép SSD-vel egy brutal de luxe vadállat!

Summary

Mindennek persze ára van, az SSD nem olcsó dolog, a nagy SSD még drágább, abból kettő meg hadd ne fokozzam (mert nem ez a cél). Egy dolgot biztosan leszögezhetek: 1988 óta van ilyen-olyan computer a kezeim alatt, de soha, ismétlem, _soha_ egyetlen egy hardware beruházás sem hozott ilyen kézzelfogható teljesítménynövekedést. Ha munkára használod a gépet és össze tudod spórolni az SSD árát akkor rajta, csináld, nem fogod megbánni! ]]>

Shareware junkies: Quix

Quix egy okos kis Javascript bookmarklet, ami a sokféle search engine-t (és egy köbméter más JavaScript alapú toolt) fog össze egy kupacba, hogy azokat prefix keyword segítségével használhasd azonnal. Ugyanezt adta korábban Input Manager hack-ként a KeywURL, illetve ezt tudja (sok egyéb extra mellett) a system wide proxyként települő GlimmerBlocker is. A különbség ez esetben annyi, hogy a Quinx kliens oldali JS bookmarklet a kereső kifejezésedből a saját server oldalát megszólítva állítja elő az adekvát URL-t. A Quinx nem települ sehova, csak az egy szem bookmarklet foglal 956 byte-ot a gépeden. Egy próbát megér: [vimeo 8540763 500×356] ]]>

Geotagging az Aperture 3-ban

Garmin eTrex Vista HCx-et használok egy ideje – ez az eszköz csak tracklog mentéséhez bőven overkill, de én geocachinget is játszanék vele, amire viszont a tökéletes választás. A kis kütyü egy napot kibír két AA akksival (Sanyo Eneloop van benne mindig), a tracket egy belepakolt microSD kártyára menti folyamatosan (=sosem kapcsolom ki ezt a funkciót). Mac alatt az ingyenes Garmin BaseCamp remekül látja az eszközt és simán menti róla a tracklogot GPX formátumba, amit az Aperture 3 úgy ahogy van, meg is eszik – íme a bizonyíték: A fenti screenshoton a kis piros rajzszegek már geotaggelt képeket jelölnek. A geotagging zseniálisan egyszerűen van megoldva, de rá kell találni a kiindulópontra (=nekem nem volt azonnal egyértelmű, mindenhol máshol kerestem, mint ahol lakik a funkció). A taggeléshez kijelöljük a képeket tartalmazó projectet, majd az Aperture 3 toolbarjának jobb szélén levő Places gombra klikkolunk. Én ezt jó darabig kerestem és próbálkoztam minden mással (menüben keresve, a sidebar Places ikonjára kattintva), de a trackloghoz rendelés csak így megy. A klikk után egy vízszintesen kettéosztott kép fogad – felül a térképnézet, alul a project képei, középen pedig a GPS tracklog importálására való toolbar: Innentől a dolog egyértelmű – importáljuk a GPX filét, kiválasztjuk, az megjelenik a térképen. Ha a kameránk belső órája pontosan be volt állítva, csak fogjuk a képeket, ráhúzzuk a trackre és addig mozgunk az egérrel, amíg a tracken megjelenő kis felirat “0 minutes” offsetet nem mutat. Természetesen ha elfelejtettünk órát szinkronizálni, akkor addig kell mászkálnunk a track felett, míg az offset a hibás beállítású timestamp-pel együtt már a jó időt adja ki: Amint a fenti példán is látszik, ha több képet húzunk a tracklogra, akkor lesz mindig egy referenciakép – ennek a kijelölése picit vastagabb a többiénél. Ez arra való, hogy ha tudod, hogy a referenciakép hol készült, akkor elég azt a track releváns pontjára dobni és nem kell számolgatnod az offsetet. Aperture 3 előtt én azt csináltam, hogy a GPS időt mutató oldalát lefotóztam a túra elején és annak a képnek az EXIF timestampjéből plusz a képen a GPS által mutatott időből kitaláltam az offsetet (a GPS által mutatott idő egyrészt halálpontos ugye, másrészt a tracklogban levő referenciaidő is nyilván az, amit ő mutat). Ennek megvan az az előnye, hogy egy pontatlanul járó kameraóra pontatlanságát is ki lehet küszöbölni vele. Persze az igazi az, ha az ember a túra elején ellenőrzi a kamera óráját azt sanyi… Egy szó, mint száz: az Apple geotagging megoldása korrektre sikerült az Aperture 3-ban – meg is veszem az upgrade-et, amint elérhetővé válik kis hazánkban. Végül bonusnak egy naplementés Duna a Futrinka utcából nézve: ]]>

Plain Text QuickLook ismeretlen file-okhoz

tell application "Finder"
	copy selection to selectedItems
	if ((count of selectedItems)0) then
		repeat with selectedItem in selectedItems
			set file type of file (selectedItem as alias) to "TEXT"
			set p to quoted form of (POSIX path of (selectedItem as alias)) as string
			do shell script ("qlmanage -p " & p)
		end repeat
	end if
end tell
2. Lemented valami rövid néven úgy, hogy a File Format mezőt “Application” típusúra állítod – mehet akár a /Applications folderbe, akár bárhova máshova, amit a Spotlight lát. Ezek után ha szembejön a Finderben egy file, amit plain textként szeretnél megnézni, de annak a típusa még nem TEXT (.sub, .srt, .nfo file-ok mind ilyenek lesznek), akkor a Finderben a kérdéses file-on állva nyomsz egy ⌘Space kombinációt, hogy előbújjon a Spotlight, beírod neki villámgyorsan, hogy “ql” (vagy amilyen nevet kitaláltál) és az előbb elkészített script alkalmazásod mindjárt be is állítja TEXT típusúnak a kérdéses file-t, plusz szól a QuickLook-nak, hogy meg szeretnéd nézni. ]]>