Minden szuper volt, egész addig, amíg rá nem jöttem, hogy a 680 grammos iPadet a teljesen függőleges fémfelületen megtartani képes 3 darab brutális mágnesnek már annyira erős a mágneses mezeje, hogy képes az iPad mágneses teret érzékelő lock szenzorát átverni és így nagyjából használhatatlanná tenni az ötletet.
A fridzsimountot elvetettem, maradt az asztali állvány verzió. Fogtam a múlt héten telefonnak gyártott konzolt és adtam neki 30-30 mm lábat még, hogy picit stabilabban álljon benne egy tablet. Az előző modell súlyzsebét elég nehéz volt megtölteni, mivel a talpon levő furatokba szabadon befolyhatott a töltelék, ezért a friss változatban a furatok kaptak pici szeparáló kamrákat is:
Mindkét stand atomstabil és karácsonyfazöld:
Ha tetszik, az STL file-okat szedheted a Thingiverse-ről.]]>
Category Archives: 3d print
3D nyomtatás: súlyozható asztali smartphone tartó
Modellt szedheted a Thingiverse-ről.]]>
3D nyomtatás: fail
Sous vide falura
ezt olvasd el. Mielőtt kedvet kapsz és nekiállsz mindenből sous vide verziót készíteni, ezen is érdemes átrágnod magad. Nemrég egymás után szembejött ez a két, egymásra kísértetiesen hasonlító Kickstarter project: Majd megtaláltam ezt: Végül pedig rátaláltam erre az instructables leírásra, ami egy mezei rizsfőző edényt alakít át sous vide masinává. A legutóbbi recepttel eljutottunk addig a pontig, hogy elhatároztam: építek a gyerekeknek egy sous vide gépet. A teljes kontrollert 13 USD pénzért bedobozolva megkapod az aliexpress.com-on – sőt, ezért a pénzért hűteni/fűteni képes vezérlést veszel, amiből nekünk most elég lesz a fűtő oldal. 13 dollár az a lélektani küszöb, aminél már egyszerűen nem éri meg nekiállni saját embedded elektronikát összehackelni, ha egyszer ennyi pénzért létezik egy ilyen korrektül dobozolt megoldás.
A hardver
Első körben tervezünk az eszköznek egy dobozt:
A drótok bekötéséhez gyártunk fixen a dobozba egy 3 és egy 5 vezetéket fogadni képes Wago vezetékösszekötő mountot:
A dobozba berámoljuk az alkatrészeket, drótozunk, csavarozunk, aztán jöhet a steak gyártás!
A sült
Bezacskózunk némi marhát egy légmentesen zárható műanyag tasakba (az “igazi” sous vide technika szerint vákumozott, légmentesen zárt csomagolás kell a nyersanyagunknak, egyfelől azért, hogy az aerob bacik szaporodását meggátoljuk, másfelől azért, hogy a nyersanyag ne oxidálódhasson):
A kontrollert összekötjük a rizsfőzővel, a rizsfőzőt feltöltjük vízzel, a vízbe belógatjuk a kontrollerből jövő hőmérőt, a hőmérőnkre rápakoljuk a zacskós marhánkat, majd a marhánkat egy bögrével biztosítjuk, hogy konstansan elmerüljön a cucc:
Mivel marhából gyártunk steaket, ezért 56 fokra állítjuk a kontrollert és hagyjuk, hogy tegye a dolgát, esetünkben ~45 percig:
Az így előkezelt húsokat aztán egy borzasztó forró serpenyőben némi habzó vajra dobjuk:
oldalanként 2-2 percig pörköljük:
végül kiszedjük, picit pihentetjük, és miután konstatáltuk, hogy így sikerült:
befaljuk a fiúkkal ebédre mind.
Szummárium
A fenti megoldástól a boltban kapható konyhakész sous vide eszközök több szempontból jobbak: 0.1 fok pontossággal képesek a hőfok tartására, amit a fűtőközegnek használt víz folyamatos keringtetésével érnek el. Nálunk ez nem játszik: a kis kontrollerünk ugyan 0.1 fok pontossággal mér, ám szabályozni 1 fokos precizitással képes. Ettől függetlenül hidd el nekem, hogy a hibát még nem éreztük meg a steakek ízén.]]>3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack – a megoldás
tegnapi posztban ott tartottunk, hogy kész a modell, nyomtatási próba jön.
Így néz ki az eredeti utántöltő flakon kupak, amibe a mi modellünknek passzolnia kell:
Ez pedig az eredeti refill edény teteje az elforgatva nyitást meggátoló fülekkel:
Régi tanulópénz már, hogy a teljes, 5 órányi modellnyomtatás előtt szeletelünk és kipróbáljuk a kritikus részeket előbb. Így lett ez most is. Előbb a kupak záródását teszteltem:
Aztán jött a kupak vállal:
Az eredeti flakon íves vállát nem reprodukáltam, de a próba során bebizonyosodott, hogy még jobb is: így könnyebb volt eltávolítani a próbanyomatot. Már csek egy nagyobb, zárható lyukat kellett tervezni a replika flakon aljára:
…aztán megtervezni a belevaló, vizes kézzel is könnyen tekerhető csavarzárat:
…és huss, már kész is volt az újratölthető patron:
…ami pöpecül nyílik-záródik anélkül, hogy el kellene távolítani az adagolóból:
Ennyi volt a heti 3D print lifehack – ha kell a modell, innen viheted – Thingiverse-re ez most nem megy fel, nehogy jogi hiszti legyen belőle.
Jövő héten ettől sokkal izgibb téma jön: elektromos bigyókat építünk műanyagba, amivel aztán a konyhában művelünk mindenféle csodákat. Stay tuned!
]]>
3D nyomtatás: szappanadagolós lifehack
first world problémára válaszol a Dettol (amerikában Lysol) márkanéven forgalmazott elemes automata szappanadagoló, ami így néz ki:
A kütyünek egyetlen baja van: aranyárban mérik hozzá az utántöltő patront, ráadásul a kis (=250 ml) patronok vásárlásával tovább termeljük a szemetet. Ellenben ha tölthető lenne az adagolótartály, a probléma megoldódna. Nosza gyártsunk hát új tartályt! Persze simán ki is fúrhatnánk az utántöltő patron alját és lezárhatnánk egy gumidugóval, de az kevésbé elegáns 🙂
Summa summarum, modelleztem Dettol patront:
Már csak le kell választani az utántöltő kupakját (abban van az érzékenyebb, több komponensű záró mechanika, ezért azt meghagyjuk eredetinek), rápróbálni a saját modellt és ha jó, akkor gyártunk szép, menetes kupakot a patron aljára (a kupakot egy mezei vajkéssel le lehet pattintani némi izmozás után, de akár pár másodpercre lobogó forró vízbe mártva lágyul annyit, hogy kés nélkül elválasztható az eredeti tartálytól).
Holnap print és teszt jön, aztán beszámolok róla, hogy sikerült a dolog. Stay tuned!]]>
3D nyomtatás: support Nirvana
MeshMixer ingyenes multiplatform modellező szoftverének 2.0 változatát. Az alkalmazásba bekerült egy olyan toolkit, amit kifejezetten a túllógásos (és ezért FFF printeren problémásan nyomtatható) 3D modellek támasztékainak gyártására specializáltak. Az ötlet fantasztikus, a megvalósítás nemkülönben. Minden további szó helyett nézd meg, mit alkottak: ]]>
3D nyomtatás: iPad mini magnetic stand
Speck SmartShell tok (amit egyébként bátran ajánlok), de onnantól kezdve ez a stand szinte láthatatlan:
Ha oldalról nézed, akkor sem túl feltűnő:
Ez pedig maga a stand, pucéran:
A 227 cm-nyi plasztikon túl kell hozzá 3 darab 30x10x8 mm-es neodímium mágnes azt kész. A modellt Thingiverse-ről vagy youmagine-ről szedheted.]]>
3D nyomtatás: Occipital, az iPad alapú 3D scanner
Fantasztikus korban élünk.]]>
3D nyomtatás: Wago 222-413 mount
Szuper kis eszköz ez, de sajna semmiféle furat vagy csatlakozási pont nincs rajta, amivel könnyen és fájdalommentesen lehetne egy tetszőleges sík felülethez rögzíteni. A thingiverse-en ma láttam az 5 pólusú közösítőjükhöz egy okos megoldást, így nekiálltam a 3 pólusú variánshoz is legyártani:
Megcsináltam egy és három közösítő csatlakoztatására is, illetve feltöltöttem a mountok között használt vékony réskitöltő elemet is a thingiverse-re, hátha valakinek ettől még többre lenne szüksége. Vigyed, ha ilyen kellene.]]>
és ez a borzaska lett belőle reggelre:
