Van egy rakat 250 ml-es hosszúkás befőttesüveg itthon, az pont jó lesz a lekvárnak. Ahogy pakoltam az üvegeket a sterilizáló forró vízbe, már láttam a lelki szemeim előtt, hogy össze-vissza fog folyni a viszonylag szűk szájukon az értékes lekvár, amivel én a forróságban annyit küzdöttem. Ebből lett a befőzőtölcsér:
Tudom, hogy ilyen létezik már, megvehetném a boltban, de az egyrészt nem lenne ugyanaz, mintha én csinálnám, másrészt meg a boltiak ehhez képest buták
Nézd csak meg a tölcsérünk keresztmetszetét:
A metszeten jól látszik, hogy a tölcsérnek van egy érdekes “válla”. Azt szerettem volna elérni, hogy a tölcsér alja minél kevésbé lógjon bele a lekvárosüvegbe. Ez azért jó, mert így majdnem színültig tudom tölteni az üveget anélkül, hogy a tölcsérhez hozzá kellene nyúlni.
A kis 250 ml-es befőttes üvegek szája belül bő 50 mm széles, úgyhogy a belső, alacsony perem is 50 mm külső átmérőjű. A peremünk mindössze 2 mm mély. Hogy picit stabilabban álljon a tölcsér az üvegben, kapott egy külső, 70 mm átmérőjű peremet is. Végül megmértem az összes itt fellelhető merőkanalunkat és ez kiadta, hogy 120 mm széles felső nyílás elég lesz a tölcsérnek:
Ilyen lett:
A lekvár meg ilyen:
Ha tetszik és gyártanál egyet a párodnak, szedheted a youmagine.com-ról.
]]>