Hanem a saláta: újhagyma, koktélparadicsom, mozzarella, bazsalikom, tépősaláta, zsenge spenót, rucola, zöldpaprika. No és az öntet, Tibi barátom agymenése: olívaolaj, méz, só, bors, fokhagyma, kapor, joghurt.
A három együtt kihagyhatatlan – ha nem volt még meg ez a kombináció, feltétlen tégy egy próbát, megéri!]]>
]]>
]]>
Natit, hogy mi legyen az eprek sorsa – ő természetesen csilliárd ötletet sorolt, de majdnem mindhez túl lustának bizonyultam. Végeredményként epres és epres-mangós túrótortákat, mangós-epres-citromfüves-mentás gyümölcssalátát és a game over típusú gyümölcsökből életem első eperlekvárját gyártottam le. A cuccokról készült, pillantásra érdemes képek az eprek bármelyikére klikkolva jönnek a Flickr! streamemből:
]]>
Greg cimborám apukámhoz hasonlóan köztudott mák-addict. Tegnapelőtt hallottam a $SUBJ ötletét a vacsoraasztal mellett, ma este pedig lett belőle egy implementációs kísérlet – íme:
Az illata csillagos ötös, nekem az ízek is jól harmonizálnak benne, bár ezt lehet, hogy majd másképp látod, ha kóstolod. A HOWTO vérbuta: rétestésztába (akár előregyártott lapba, akár homemade, nagymamás, asztal körül tekergetősbe) beszórod a tölteléket, feltekered rétes állagúra, aztán 200 fok körül barnulásig sütöd. Komponenslista:
Az egész haccacáré úgy két órát sül, közben a krumplit átforgatom párszor, a combokhoz nem nyúlok.
Ha a husi túl sok zsírt eresztett volna, másfél óra tájékán lemerem róla a javát.
Kiveszem a krumplit, majd a végén 170-180 fokon adok a pecsenyének egy kis turbót, hogy szép pirosas színe legyen.
A zsírban nagyon lassú tűzön centis csíkokra vágott hízott szárnyasmájat sütök, tűpróbával, óvatosan. Egy centi vastag májnak elég 2-2 perc oldalanként.
Koktélparadicsmot, kevés csípős paprikát, érett avokádót ettünk hozzá – pompás volt:
Ez a pecsenye imádta a furmintot. Bott Judit 2008-as Csontos Furmintjából bontottunk meg egy palackot. A bor önmagában is fenséges volt, hát még a sós libahússal! Judit, leborulunk a tehetséged előtt és köszönjük ezt a mennyei palackot!
]]>
2×2 perc sütés után:
]]>
Másfél deci olajat, 4 tojást, fél liter zsíros joghurtot vagy kefírt, 2 teáskanál sót, pici őrölt chilit és némi finomra őrölt borsot összekeversz rendesen. Magad mellé készítesz egy doboz kibontott tejet. Az előbbi mixhez hozzákeversz 40 deka finomra reszelt füstölt sajtot, majd apránként beleadagolsz 60 deka átszitált liszt és kb. 2 csomag sütőpor keverékét. Ha a liszt adagolása közben túl nehezen keverhetővé vála a massza, löttyintesz neki egy kevés tejet. A massza a végén sűrű pép kell, hogy legyen (ne félj, nem nagyon tudod elrontani, hacsak nem állat módon öntöd hozzá kontrollálatlanul a tejet). Rookie szakácsoknak itt jegyezném meg, hogy ha egy mezei robotgéppel intézik a keverést, akkor a 60 deka lisztes-sütőporos keverék kb. 6 adagra bontva szépen csomómentesen keverhető bele a cuccba. Gyárilag eddig tart a sajtos muffin, de a pénteki medvehagyma-szüretre való tekintettel én aprítottam bele egy kazal hagymalevelet is – ha be tudod szerezni, akkor ki ne hagyd, csak jót tesz neki! A kész massza kb. ilyen:
Amint a massza kész, fogsz egy emberes evőkanalat (=nem a hülye éttermi designkanál, hanem amivel értelmes módon lehet enni a levest) meg egy csomó papírmuffin-formát és egy bő kanál massza/papír arányban szépen legyártod a kosárkákat.
Előmelegíted 170 fokra a sütőt és kb. 25 perc alatt készre sütöd. A kész állapotot tűpróbával lehet ellenőrizni (rookiez: vékony spéktűt átszúrsz a sütin, kihúzod és ha nem ragadt rá massza, akkor átsült). Kb. ilyen színű, mikor kész van:
Az én muffinjaim nem voltak hajlandóak túl magasra dagadni – ha Te is így járnál, ez semmiképp ne tántorítson el, ugyanolyan finomak lettek laposan is. Jó hűvös rizling ugyanúgy passzol mellé, mint egy rendes pofa sör.
Have fun!
]]>
Szerencsétlen GPS-nek fogalma nem volt, hogy most akkor merre is vagyunk, de elég volt nagyjából leterelnie az M60-ról a “Pécs dél” lehajtónál.
A bányához pirkadat előtt értem oda egy kicsivel – nyitott bejárat fogadott egy ijesztgetős táblával megspékelve:
Szabálykövető állampolgár mivoltomat sutba dobva beóvakodtam a kitárt kapun és csináltam pár képet arról, amit eddig csak felülről sikerült megnézni:
Csak a gigantikus kráter tetején mászkáltam egy kicsit, lejjebb nem merészkedtem. A bejárathoz közeli oldalfalon fotóztam egy kőzetmintát, hogy látszon, mit is piszkálgatnak ki errefele a földből a bányász csávók:
Sajnos elég borús és még annál is szelesebb idő volt, így nem lettek túl pazar képek.
Miután rendesen átfújt a szél, visszabújtam az ülésfűtésbe és nekiindultam medvehagymát keresni. Tavaly szedtünk már a családdal, de nem nagyon emlékeztem, hogy merre lakhatnak, arra viszont igen, hogy Orfű híres medvehagymás vidék, így nekiiramodtam abba az irányba.
Ennyit azonban nem kellett autózni, mivel a hegyi úton egy ligetes erdőrészbe benézve meg is láttam a salátának valót. Mindent medvehagyma borított, ameddig a szem ellát:
Szedtem egy adag ennivalót és egy adag hagymás növényt, hogy nekiálljanak nőni a kert egy nedves, árnyékos részében.
Ha hasonlóra vetemednél Te is, ne felejtsd el a következőket:
Update:
]]>