Category Archives: Dive

/me back

tintapop.hu lektorai összedugják a fejüket és eldöntsék, hogy mit osszunk meg belőle. Sokszor kérdezték már tőlem búvárok és nembúvárok, hogy “Miért kell Cavtatig leküzdeni magad, mikor feljebb is van Adria és bázis is bőven?” – tudok rá válaszolni röviden is, meg terjengősen is. Röviden azt mondanám, hogy Cavtat nekem már-már családias. Mišo apartmanja változatlan, az öreg minden alkalommal meglep minket valami főznivalóval. Boris bázisa mindig ugyanúgy ugyanazt a kényelmet adja. A két merülés között a kishalas kocsmában mindig ugyanazt a minőségű sitna riba pržena-t teszik le elénk és a helyi péknél is ugyanolyan a listano tijesto sa višnakom. Cavtat olcsóbb – nagyjából fele annyiba kerül, mint az Isztria. Cavtatban még nem sikerült végig rossz időjárást kifogni egyszer sem 2003 óta. Cavtathoz köt egy pár éve már nem közöttünk levő barátom emléke is, akire megemlékezünk minden egyes ősszel. Terjengősen meg egyszer elmesélem Neked, ha velünk tartasz, mondjuk fent a hegy tetején, ahol ez a kép készült: ]]>

Egypt 2010/07 – underwater movements

Hamatából indult, onnan némileg délre mentünk, majd szépen fokozatosan fel egészen Hurghadáig. Az út nagy részén semmi térerő, nem zavar senki, csak a napi 4*2 kolompolás, ami a briefinget és a kaját jelzi. Egy búvárszafarin a “békaember” napja kb. reggel 7 körül indul az első kolomp + briefinggel, majd merül, aztán reggelizik, aztán pihen egy órát, aztán kolomp + briefing, aztán merül, aztán ebédel, aztán pihen egy órát, aztán kolomp + briefing, aztán merül, aztán vacsorázik, aztán megvárja a sötétet, aztán kolomp + briefing, aztán merül – és csak ezután fogyaszt alkoholtartalmú cuccot, már ha épp ingerenciája támad rá. Pure hardcore. Persze a merülések bármelyike kihagyható – na de egy búvár merülni megy a búvártúrára, így nálam ez az opció nem nagyon létezik (na jó, két éjszakait kihagytam én is most – egyről egy frissen bontott Chardonnay csábított el, míg a másodikról elfogytak a búvárok). Ez a rutin zajlik 5-6 napon keresztül (esetünkben hétfő reggeltől szombat délig), aztán fogja magát a búvár és nehéz szívvel, élményekkel gazdagodva hazamegy. Ez alól a mostani túra sem volt kivétel: nagyon jó társaság jött össze a hajón, sokat merültünk, rengeteget láttunk, élveztük a csendet, a vízalatti súlytalan világot, a Vörös tenger pazar vízalatti világának látványát és néha a ringató tengert is. A kisfilm olyan “uw hangulatos” feelinget visszaadni próbáló akart lenni. Az operatőr Bucsi Peti barátom és Eszter lánya voltak, akik igyekeztek minél többet forgatni a közösen kitalált “ellenfényes, napos, csillogó felszínes, buborékos” patternnek megfelelően. A filmben látható egyetlen roncs a Safaga közelében szerencsétlenül járt Salem Express. Számomra mindig sokkoló végigúszni a hajót, amely rengeteg áldozatot követelő balesetben süllyedt el a múlt század végén szinte percek alatt. Igyekeztem a videóba személytelen, pusztán a belső tér nagyságát és a fények játékát mutató kockákat illeszteni, hogy ne romoljon el az az egyébként csodálatos hangulat, melyet a fényes film próbál beléd plántálni. Fogadd szeretettel:

Underwater movements from Gabor Penoff on Vimeo.

A zene Burnt Friedman Can’t Cool című albumáról a Get Things Strait Dub track.]]>

Egypt 2010/07 – delfincsorda

Tobia Kebir reef irányába. Alattunk a nagy kék mélység, fejünk felett párába burkolódzva leskelődött a Nap. Hirtelen a hajó kolompjának zaja törte meg a motor monoton zörgését – Kata delfineket látott körös-körül, ameddig a szem ellát! A sokat látott kapitányunk szerint egy nagyjából 500 fős csorda közepébe érkeztünk meg – ezt az élményt szeretném most megosztani Veled is:

Dolphins from Gabor Penoff on Vimeo.

A kliphez a zenét Moby Hotel című albumáról kölcsönöztem. A track címe Dream About Me.]]>

/me away

Preface: a fotókat eFi búvár barátai követték el, amelyek közléséért ezúton küldenék nekik később élesre váltható, ám jelenleg még virtuális seritalt. Feleim, “Elhúzok egy hétre víz alá” – mindig ezt mondom, ha merülni megyek. Több kolegám szokott rácsodálkozni erre – ott csillog a szemükben a “de mi abban a jó?” kérdés, amit csak ritkán fogalmaznak meg. Ezért gondoltam arra, hogy mielőtt elmegyek, hat példán keresztül megmutatom, nekem mi ebben a jó – íme:

1. Relax

Amint a hajó kiér a nyílt vízre, a térerőnek annyi, garantáltan nem jönnek a support request hívások. A legfontosabb “dolgod” az, hogy csendben nézz, megfigyeld a víz alatti világot.

2. Más a fény

A vízalatti világban teljesen mások a fények. A felszín hullámzása a széltől függő intenzitással lengeti a Nap fénykardjait a mélykék felé. Ez valami olyan csoda, amit minden fotósnak látnia kellene élőben. A víztömeg fokozatosan nyeli el a különböző hullámhosszú fényt – ~10 métertől nincs vörös, ~30-tól sárga sem, ~50-től minden kék. Van valami nyugtató az egyre kékülő mélyben.

3. A csend

Amint a füled is a vízbe ér, megszűnik a külső zajok nagy része és csak a kék marad, a fények, és benne a csend. Az egyetlen maradandó hangélményed a saját és társaid légzésének morgósan buborékoló zaja, mely merülésről merülésre szép lassan sztereotíp reflexszé alakul és azonnal kiváltja belőled a lassabb légzés – lassabb mozgás, nyugodt szemlélés viselkedésmintát, amint meghallod. Ez kell a búvárembernek, én mondom.

4. Zegzugok

A kíváncsi búvár mindenhova bekukkant a víz alatt. Na jó, kezdetben még nem, mert visszatartja a default félsz az ismeretlentől, de ahogy nő a gyakorlata, ez egyre inkább felszínre tör benne. Aki nem fél az üregektől, az előbb-utóbb bujkálós-merülés fanatikus lesz, legyen szó akár sziklaüreges merülőhelyről, akár egy belül is bejárható roncsról – mindegy, csak bujkálni lehessen egy kicsit. Az én személyes kedvencem bujkálós merülés témában a Claudia reef – megnézed a tavaly ősszel készült klipet és megérzed, hogy milyen:

Egypt 2009/11 – Claudia from Gabor Penoff on Vimeo.

5. Nyugalom

Szinte teljesen mindegy, hogy a hajnalban felkelni készülő napot nézed, a víz fodrát bámulod, vagy a naplementében figyeled a hazainduló halászokat – az egész túrát átjárja egy máshol általam nem tapasztalt nyugalom. Testestől-lelkestől valóban pihensz: szabadnak érzed magad, friss levegőn vagy, a családod / barátaid között.

6. Fun faktor

Végül, de nem utolsó sorban a dilis búvárok sok olyan dologra képesek a víz alatt, amit nem kifejezetten a tanfolyamon oktatnak nekik. Az utolsó búcsúzós merülés még csak rátesz az egész túrára egy lapáttal. Summa summarum, megyek, kipihenem az eddigi 2010-et egy kicsit, aztán jövök vissza friss élményekkel megpakolva. Stay tuned! ]]>

The Cove

South Park is (S13E11). A The Cove ugyanarról szól, csak ridegebb: egy már-már akciófilm-szerűen forgatott dokumentum erről a Taiji-ben elkövetett brutális delfinmészárlásról. Az addict-on akadtam rá a filmet reklámozó spotra: Ha ezek után megnéznéd a valódi trailert:

Get Adobe Flash player
Ha nem költenél a DVD-re, de mégis érdekel, hogy mi is folyik abban az öbölben valójában, akkor itt van egy speciális, tömör, negyed órás, japánoknak szánt verzió:

The Cove – Japanese 15 minute clip from Oceanic Preservation Society on Vimeo.

]]>