Hamatából indult, onnan némileg délre mentünk, majd szépen fokozatosan fel egészen Hurghadáig. Az út nagy részén semmi térerő, nem zavar senki, csak a napi 4*2 kolompolás, ami a briefinget és a kaját jelzi. Egy búvárszafarin a “békaember” napja kb. reggel 7 körül indul az első kolomp + briefinggel, majd merül, aztán reggelizik, aztán pihen egy órát, aztán kolomp + briefing, aztán merül, aztán ebédel, aztán pihen egy órát, aztán kolomp + briefing, aztán merül, aztán vacsorázik, aztán megvárja a sötétet, aztán kolomp + briefing, aztán merül – és csak ezután fogyaszt alkoholtartalmú cuccot, már ha épp ingerenciája támad rá. Pure hardcore. Persze a merülések bármelyike kihagyható – na de egy búvár merülni megy a búvártúrára, így nálam ez az opció nem nagyon létezik (na jó, két éjszakait kihagytam én is most – egyről egy frissen bontott Chardonnay csábított el, míg a másodikról elfogytak a búvárok). Ez a rutin zajlik 5-6 napon keresztül (esetünkben hétfő reggeltől szombat délig), aztán fogja magát a búvár és nehéz szívvel, élményekkel gazdagodva hazamegy. Ez alól a mostani túra sem volt kivétel: nagyon jó társaság jött össze a hajón, sokat merültünk, rengeteget láttunk, élveztük a csendet, a vízalatti súlytalan világot, a Vörös tenger pazar vízalatti világának látványát és néha a ringató tengert is. A kisfilm olyan “uw hangulatos” feelinget visszaadni próbáló akart lenni. Az operatőr Bucsi Peti barátom és Eszter lánya voltak, akik igyekeztek minél többet forgatni a közösen kitalált “ellenfényes, napos, csillogó felszínes, buborékos” patternnek megfelelően. A filmben látható egyetlen roncs a Safaga közelében szerencsétlenül járt Salem Express. Számomra mindig sokkoló végigúszni a hajót, amely rengeteg áldozatot követelő balesetben süllyedt el a múlt század végén szinte percek alatt. Igyekeztem a videóba személytelen, pusztán a belső tér nagyságát és a fények játékát mutató kockákat illeszteni, hogy ne romoljon el az az egyébként csodálatos hangulat, melyet a fényes film próbál beléd plántálni. Fogadd szeretettel:
Underwater movements from Gabor Penoff on Vimeo.
A zene Burnt Friedman Can’t Cool című albumáról a Get Things Strait Dub track.]]>
Szerintem megfogtátok a lényeget ezzel a kisfilmmel. Különösen az 1:30 körül lévő kockák tetszenek, ahol ott vannak a búvárok viszonyítási alapnak a hajó méreteihez.
Amúgy szárazföldi patkány szemnek fura, hogy a tenger mennyivel lassabban veszi birtokába az idegen tárgyakat.
A Salem Express 1991 december 17-én éjszaka süllyedt el- az cirka 19 éve volt, ami a felszínen tényleg sok idő, de a víz alatt nem annyira. Egyszer olvastam valahol egy kontrollált kísérletről, ahol 2 év alatt nagyjából 10 cm-t nőtt az ott megfigyelt korall – persze ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy ott mesterségesen idealizált környezetben tartották a kísérletet.
A Salem Express egy reefnek ütközve süllyedt el, de egyébként viszonylag nyílt, áramlásos terepen fekszik, közel az egyiptomi partokhoz. A víz minősége is valószínűleg messze van az optimálistól.