Apró örömök

1. Elmentem ma golyóscsapágyat keresni. Lassanként szívom magamba a lengyelt, de a golyóscsapágy, mint kifejezés eleddig ismeretlen volt (łożysko egyébként, ha netán égető szükséged lenne rá). Találtam is egy Quay nevű céget. A “Czy pan mówię po angielsku?” kérdésre szerencsére ő is és egy boltban épp felmosó takinéni is jó választ adtak, ám a “ball bearing” nem volt meg nekik, így maradt a rajzolás (mutogatós Activityben kicsit keményebb dió lenne, de a nagyMaci barátommal legyűrnénk ezt is :)). Nekiálltam rajzolni és rajzolás közben motyogtam valamit magyarul. Ezt meghallva a takarítónő 110 decibeles üdvrivalgásban tört ki, jött a “Polak, Węgier, dwa bratanki, I do szabli, i do szklanki!”, meg még vagy ötven magyar szó, amitől döbbenten vigyorogtam az üzletben. A néni nem beszélt egy kukkot sem magyarul, de ettől függetlenül kicsit összefüggéstelenül áradtak belőle a magyar szavak: “pacal, sajtos tejfölös lángos, Budapest Keleti Pályaudvar, ötszázezer (=ez gondolom vmi taxis/éttermes élmény), olcsó zegar (=ez utóbbi órát jelent náluk), tizenöt złoty (=ennyit fizettem a három csapágyért), viszontlátásra, szeretlek magyar.

2.

Már másodszor fordul elő, hogy nekiállok kaját gyártani, és mivel a kevés ételhez kevés őrölt paprika kell, véletlenül a kevés anyagot tartalmazó méregerős darált cseresznyepaprikás zacskóból használok. Szerencsére mindketten bírjuk az izomból erőset. Az áldozat ezúttal egy resztelt máj volt: resztelt-maj Már a paprika gőzén éreztem, hogy ez megint tiszta cseresznyéből készül, de nagyon kellemes meglepetés fogadott, amikor nekiálltam: a méregerős paprika ahelyett, hogy elnyomott volna minden mást, olyan intenzív csodás májas aromát hozott elő, hogy ezentúl csak így készítem a resztelt májat majd. ]]>

Leave a Reply

Your email address will not be published.