Torony a piactéren:
Egy ifjú férj az egyik furulyázó birka alatt:
5 sörért egy füles promóció az egyik vendéglőben:
Egy rendes emberre mért sör (1 l) egy másik vendéglőben (Pod Wawelem):
Szintén rendes emberre mért, kiló körüli csülök ugyanott:
Egy templom fürdik a golden hourban:
Wawel:
]]>
]]>
Tárgy: A Raspberry Pi-re vonatkozó kérdése Szöveg: Tisztelt Ügyfelünk! Köszönjük levelét és a Raspberry Pi iránti érdeklődését. Minden információt, mely a regisztrációra, a megrendelési folyamatra, a fizetési lehetőségekre, aktiválási kódokra, stornóra, avagy a visszaküldésre vonatkozik, a következő weboldalon talál: http://hu.rs-online.com/web/generalDisplay.html?id=raspberrypi&file=questions Ezeket az információkat rendszeresen frissítjük, így mindig naprakészek. Üdvözlettel: RS Components A válaszba linkelt URL-ből kiderül, hogy nagy eséllyel azért nem ért még ide a termék, mert 9-14 hét szállítási idővel számolnak, rendelési időtől függően. Értem én, csak épp azt nem, hogy 9-14 hétig mit csinálnak a pénzemmel. De nézzük meg a Farnell válaszát ugyanerre a kérdésre:
Kedves Gábor, Köszönjük megkeresését. A rendelésében szereplő terméket június 26-án útjára indítottuk. A raspberry pi termékeket légi postával indítjuk, így sajnos nem tudunk hozzá fuvarlevélszámot biztosítani. Az általános tapasztalat szerint 1 hét- 10nap alatt meg is érkeznek rendben a termékek. Miután az Ön esetében ez az időtartam már eltelt, még a hét végéig szeretnénk kérni türelmét. Amennyiben e hét során sem érkezik meg a termék, kérném jelezze ezt felénk, és természetesen gondoskodunk a rendelése díjmentes pótlásáról. Üdvözlettel,Summárium: kedves RS Online, ezek után ha a Farnellnél és nálatok megtalálható ugyanaz a termék, szerinted kitől rendelem majd a jövőben? ]]>
A látszat csal, azért a 30 fok feletti hőmérséklet most is megvolt, csak jött mellé nem kevés pára és megszűnt az égető napfény egy része. Ennek ellenére úgy gondoltuk, jó ötlet az egész napot a Miami Seaquariumban tölteni.
A Seaquarium a neve ellenére nem valami gigantikus akvárium (amilyen egyébként jó sok van a világ számos pontján), hanem egy állatkert-szerű show, amit én nem nagyon szívelek. Becsületükre legyen mondva, azért láttunk jópár sérült, gondozásba vett állatot is, de ez még nem billenti teljesen vissza a tegnap rossz irányba billent mérleg nyelvét.
Az állatok produkáltatása csak egy dolog. Az sokkal visszatetszőbb, amikor fogságban tartott állatok pl. ilyen akváriumban élik az életüket:
Ez a zöld trutymós víz tele van rengeteg gyönyörű, ám így szinte alig látható állattal. Ebben úszkál ez a csodás barrakuda is, akiből egy ötszázas csorda már elég tekintélyt parancsoló lenne:
Kicsit odébb három óriási tengeri tehén van bezárva egy nagyjából 20 méter átmérőjű, henger alakú akváriumba:
Egy kör alakú “halfuttatóban” ragadozók laknak egy kupacban: nővércápák és tonhalak nyüzsögnek benne – előbbieket eteti épp két néni:
Az állatok produkáltatása címszó alatt fókák és delfinek adják a műsort:
Életemben először láttam itt kardszárnyú delfint. Ez a lény élőben egyszerűen lenyűgöző:
Ő az egyik vízi show spriccelős sztárja: a közel 4 tonnás test pár méterről a sós vízbe visszazuttyanva tud meglepetést okozni bőven. Az első három sorban ülő áldozatok még nem nagyon tudják elképzelni, mi következik:
A műsorra késve érkező szerencsétlen se gondolta 10 másodperccel a kép készítése előtt, hogy mindjárt belemártják a tengerbe:
Summa summarum, a Seaquarium szerintem akkor kötelező, ha nem láttál még kardszárnyú delfint. Ha most azt mondanák, hogy menjek vissza, fizessem be megint a sok pénzt a belépőre és előtte újra megsarcolnak 8 USD parkolódíjjal, de cserébe csak egy picit közelebb kerülhetek / több időt eltölthetek ennek a fantasztikus állatnak a társaságában, nem haboznék. Ám minden mást inkább a természetes környezetében néznék meg, legyen az sanctuary vagy snorkeling / merülés.]]>
Délután még bementünk másnapra guided tour jegyet váltani a Kennedy Space Centerbe, végignéztük az Astronaut’s Hall of Fame kiállítást, majd a közeli Cocoa Beach-en egy kiadós hullámzás után eltettük magunkat másnapra.
Másnap a Kennedy Space Centerben felültünk egy cirka 2 órás buszos túrára. Általában nem vagyok oda a guided túrákért, de Paul, a mi túránkat vezető fickó egyszerűen magával ragadó volt. Olyan lelkesedéssel beszélt, annyira élvezte, amit csinál és mindezt úgy adta át, hogy azt tanítani lehetne. Álljon is itt Paul egy kicsikét:
A Kennedy Space Center színültig van érdekes adattal. Az ürhajók összeszerelésére használt Vehicle Assembly Building (=VAB) pl. 80000 m² alapterületű, az ajtaja akkora, hogy 45 perc alatt nyílik ki, minden egyes nyíló ajtószegmens 3 tonna. Akkora mákunk volt, hogy ez a túra tartalmazta a VAB belsejébe látogatást is, így bele tudsz kukkantani Te is:
Paul a bejáratnál közölte, hogy van a csoportnak egy kis meglepetése. Bementünk, magyarázott az épületben üzemelő 71 darab precíziós daruról meg a többi hihetetlen ott fellelhető dologról, aztán egyszer csak sétál velünk beljebb és azt mondja: now look right!
És ott áll az Atlantis, aki tavaly júliusban még aktívan repült és hordta a cuccot az ISS-re! Ez volt hát Paul meglepetése.
Rengeteg érdekes dolgot mesélt a fickó, szinte alig tudok válogatni belőlük. Itt van pl. a gigantikus crawlereknek épített út, amelyen a lánctalpak részére készült kőzúzalék sáv darabja 15-15 méter széles (a jobb szélén az a fékony szürke csík a buszok számára épített 2 sávos úttest):
Ezen az úton cipeli ki a két giga nagy jármű a mobil indítóplatformra szerelt űrhajót, cirka 8-9 óra alatt az indítási platformhoz. A crawler mobil platformostól + űrhajóstól 8000 tonna.
Vagy pl. a magyarázat az űrhajók indításakor felgomolygó óriási füstfelhőre. Mielőtt elmondom, nézd meg ezt a kilövőállomást:
Látod azt a víztorony-szerű szürke magas bigyót a jobb szélen? Nos az valóban egy víztorony. Na de minek a víz a kilövéshez?
A rakétákban elhelyezett szilárd és folyékony hajtóanyag robbanóereje felér egy kisebb atombombáéval – indításkor a jármű 5 km-es körzetén belül az ember egészségkárosodást szenvedne. Az indításkor belobbanó hajtóanyag ~180 dB körüli hangnyomást indukál, ami már akkora, hogy károsíthatja a rakétákat szigetelő réteget – ennek a nyomásnak nem szabadna 140 dB fölé mennie, különben sérülhet a szigetelés. Erre jött az egyik mérnökből az ötlet, hogy közvetlenül indítás előtt a rakéták alatti teret vízzel árasztják el, amit az ilyenkor felszabaduló iszonyatos hő szinte azonnal gőzzé alakít – a gőz pedig hangelnyelő közegként viselkedve már le tudja csökkenteni az indításkor keletkező hangnyomást 140 dB körülire. Itt tesztelik az ötletet:
Most már Te is tudod, hogy mi a francnak cipeli fel a crawler az amúgy is dög nehéz rakétát mobil indítóállványostól arra a dombra: a domb közepébe fúrt lyukat árasztják el vízzel indításkor.
A túra végén a busz letesz egy, többek között a Saturn hordozórakétákat és a korábbi űrprogramokat bemutató épületben. A szétszerelt, kiállítótér fölé függesztett Saturn rakéta valami leírhatatlan látvány:
Ha körbecsodáltad és elolvastál mindent, ami téged érdekelt, akkor mehetsz megnézni a régi Apollo űrprogram parancsnoki központját, ahol eljátszanak neked egy indítást:
A szimulált kilövéskor az erre a célra épített lépcsőzetes előadó padjai ugyanúgy remegnek, mint a mögötted levő ablakok. 2004 őszén egyszer már átéltem ugyanezt, de így is beleborzongtam, hogy tudtam, mi következik.
A műsor után kihajtanak holdkőzetet taperolni és további tárlókat nézegetni, végül mehetsz IMAX mozikba Hubble teleszkóp javítást nézni – summa summarum, a Kennedy Space Center jól kitölti a napot.
KSC után irány Miami, az elkövetkező pár nap ott telik. Ellátogatunk még a Seaquariumba, úgyhogy továbbra sem maradsz szárazon, just stay tuned!]]>
Ha megnézed a cég oldalán található fotókat, akkor megérted, mi nem tetszett igazán. 30 cm-es látótávolságról, 50 cm mély vízről és iszapos mederről szó nincs sehol.
A túra végén a nem túl boldog fejeket látva a két fős legénység még elnavigált minket egy megállóhoz, ahol be lehetett úszni a helybéli csatornákat tápláló három édesvízi forráshoz. A víz itt már kristálytiszta volt, sőt, iható és finom, ám errefelé manatiknak már a nyomát nem láttuk. Summa summarum: semmiképp nem ajánljuk a swimwithmanatees.com-ot.
Mindettől függetlenül vízben lenni mindig öröm, víz alatt meg még sokkal inkább, szóval jó kis nap volt a mai is. A végét lekerekítettük egy kis stranddal a motelnál, amihez egy gallonos Lipton Ice Tea dobozba kevertünk némi jeget, citromot, gint és tonikot (dacára annak, hogy a kaja nem túl olcsó, most 98 cent volt a 4 liter tonik), aztán a nem kis mennyiséget megsétáltatva a parton elbúcsúztattuk ezt a napot is.
]]>
Elvoltunk a vízben, majd csodáltuk a golden hour fényeit:
Néztük a naplementét:
Hanyattfekve lestük mások tűzijátékát:
Végül csináltunk mi is magunknak egy minit:
Ennyi volt 2012 július negyedike – hassüttetés, tenger, tűzijáték.
]]>
A mocsárvidék gyakori állata az alligátor, akiről most már jó sokat tudok, de nem eleget ahhoz, hogy érdekes adatos post legyen belőle, ám ez csak átmeneti állapot, mert hazaérek és jön a nagy alligátoros mese! Addig is keressük meg a képen elbújt tizenéves példányt:
Majd nézzünk meg egy egy éves fiatalt:
Bő nyolc óra utazás után végre beértünk Clearwaterbe. A helyről még számos kép jön, most azonban be kell, hogy érjed egy kis esti vízzel:
Ennyi fért bele a mai postba. Stay tuned, jövünk még!]]>
A monstrum 10 emeletes, legalább 35-40 méter magas lehetett.
A városközpont felé haladva belefutottunk egy igazi buzi turista csapdába, ahol hegyekben állt a tenger kincse:
Még sosem láttam ekkora leopárdcsigákat, a többi itt díszelgő dologról nem is beszélve. Cápák állkapcsai és fogai kosárszámra, gyönyörű fehér korallok tonnaszám – ezért néz ki a nagy kék alja olyan lelakottnak sok helyen. Búvárként mélyen elítélem az ilyet.
Lesétáltunk Hemingway házáig, megcsodáltuk a kertjét és a mai napig ott élő, mellső lábaikon hat ujjal születő cicákat:
A ház kertjében az itt élt cicáknak komplett temetője van:
Pár kép Key West utcáiról, hogy beleélhesd te is magad:
Visszaindulás előtt még elbandukoltunk a legdélebbi pontra, ahonnan az 1. sz. főút 0. km-e számozódik. Megdöbbenve láttuk, hogy vagy száz ember áll sorban azért, hogy a 0. mérföldet jelző határkőnél lefotózhassa magát. Mivel mi egy percet sem pazaroltunk volna erre, így most az odaértünkkor pózoló két okossal tudom prezentálni a követ:
Kurta 3 órás visszaút, aztán anyag tankolás az esti grillhez (a tegnapi nagyon bejött, de erről majd később), fürdés a motelnél a 35 (!) fokos tengervízben, vacsora, aztán el is tesszük magunkat a holnapi nagy útra.
]]>