steak és kacsamell mellett a tojás volt a harmadik dolog, amit mindenképp szerettem volna kimaxolni a frissen gyártott konyhai laborszerzeménnyel, ezért ma csak tojás volt reggelire. Korábban már két alkalommal is próbálkoztam, előbb 64, majd 66 ℃-on, de egyik eredmény sem tetszett, így a mai kísérletben jött a 68 ℃-os próbakör. Ez már volt annyira meggyőző számomra, hogy érdemesnek tartsam a publikálásra. A hőfok tehát 68 ℃, az időt 15 perces léptékkel növeljük – íme az eredmény:
68 ℃, 30 perc
fehérje: gusztustalan, foltokban még nem teljesen koagulált
sárgája: már tökéletesen krémes, de még nem zselés
68 ℃, 45 perc
fehérje: már nem halszagú, de még jobban összeállhatna
sárgája: picit zselésebb, így perfekt
68 ℃, 60 perc
fehérje: picit túrós az állaga, de már ehető
sárgája: eltűnt a folyósság, helyette egy szép zselégolyó lett a sárgájából
68 ℃, 75 perc
fehérje: teljesen OK fehérje
sárgája: ugyanaz a zselégömb, mint az előbb, de picit még jobban összeállt
68 ℃, 90 perc
fehérje: nincs változás, ízre és állagra is ugyanaz, mint a 75 perces
sárgája: picit már szárazabbnak érződik, mint az előző, de külsőleg ez is rendben van
Ennyi időt egy reggelire?
Próbáltad az időben változó hőfokot?
Ger: nem. Az volt a cél, hogy piszkálás nélkül bolondbiztosra elkészüljön a tojás. Persze ha nekiállnánk egy homeaut serverrel meg egy PT1000 szenzorral ugyanezt játszani, akkor simán lehetne jelleggörbés tojasfőzőt gyártani, de nekem egyelőre elég a mezei sous vide 🙂
🙂 sum 300 perc tesztelés nem olyan sok, ha a megrendelő elégedett utána
én azt nem értem, hogy hogyan nem folyik szét ? 🙂 feltöröd, óvatosan kiöntöd, azután a fehérje (van rá ideje) ilyen szépen összehúzódik ?
SPS: Nem kell semmit trükközni, feltöröd a tojást és így jön elő a héjból az anyag in medias res.