Harmadik hete egy átmeneti apartmanban élünk Rotterdamban. A lakás egyszerűen, mégis meglepően jól felszerelt, azonban a konyhában csak eszement tompa, hulladék hengerelt kések vannak és persze fenőkő sehol. Három hétig bírtam ezt, aztán miután belegondoltam, hogy még 3 hétig itt lakunk a cuccaink nélkül, nekiálltam séfkést vadászni.

Régóta ki szerettem volna már próbálni egy Santoku típusú séfkést. A Santoku a japánok találmánya. Általában rövidebb, mint a nyugati pengék és az alakja is eltérő. Némi review vadászat után eljutottam a Zelite 178 mm (=7″) hosszú, kicsit “megnyugatiasított” késéig, ami tegnap meg is jött.

Az én példányom még nem ez a szexi edzésmintás darab – a pengéje simára van csiszolva. Csak egy napja játszom vele – ennyi tapasztalatból azt tudom mondani, hogy inkább tetszik, mint sem.

Pro:

• csini csomagolásban jön, egy rögzíthető bőrtokkal (imádom, amikor a csomagolás olyan minőségű, hogy a dobozt újra tudom használni valami más tárolására)
• kicsit tartottam attól, hogy rövid lesz a penge, de meglepően jó a méret, sőt, talán még kényelmesebb, mint a picit hosszabbak
• a bolster (=a penge töve és a markolat közti “bütyök”) szépen van kerekítve, nagyon kényelmes a fogása
• a bolster nem ér le a penge tövéig, így egész biztosan kényelmesebben lehet majd élezni
• a nyél anyaga is kellemes, nem csúszik nedves kézben sem
• a markolat végét záró acél elég masszív darab
• a Santokuktól eltérően ennek ívelt a pengéje, de ez is inkább előny, mint hátrány – nagyon kényelmes vele darabolni

Con:

• valamiért vékonyabbnak gondoltam a pengét (eddig kb. négyféle különböző pengevastagságú séfkést használtam, ez a 2. legvékonyabb lehet)
• a penge oldalába mart mélyedések (=hollows) eddig nem adták azt az érzést, hogy a szeletelt nyersanyag kevésbé könnyen tapadna a pengéhez – bár simán lehet, hogy ehhez még csak bőven kevés a tapasztalatom

Summa summarum, eddig barátok vagyunk a Zelite meg én.