Bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást, mivel a telefon szakértőjük által megállapított értéke 2009 októberében 18000 HUF volt és 20000 HUF értékhatár alatt szabálysértést követett el a tolvaj. Ha nem értek egyet, 30 napon belül panasszal élhetek az ügyészség felé. Innentől kezdve a rendőrségnek természetesen semmi dolga az esettel.

Megvan a tettes, név cím a határozaton a fiam nevével és címével együtt, amit megkap a sértett ÉS a tettes is (privacy WTF?).

Nekiállok 2010 februárjában, ~4 hónappal az eset után használt E51-et keresni a neten – 24000 HUF a legolcsóbb, amit találok. Ezen felbuzdulva körbejárom az összes bajai használt mobil kereskedőt – az eredmény ugyanaz: 24000-30000 HUF körül van használtan E51. Próbálok hivatalos árajánlatokat kérni az eladó használt készülékekre ahhoz, hogy csatoljam az ügyészségi panaszhoz, de ilyen célra nem kapok (WTF?). Benyújtom a panaszt az ügyészségre, netes ajánlatokat csatolva, az általam tapasztaltakat leírva. Eltelik némi idő, majd március közepén jön a panasz elutasítása (Be. 195. § (5) értelmében további fellebbezésnek helye nincs), miszerint a nyomozóhatóság “aggálytalan igazolást” szerzett be az általa felkért szakértőtől és az innentől kőbe véste, hogy 2009 októberében egy 2 éves Nokia E51 18000 HUF-ot ért. Nota bene a szakértő is egy bajai használt mobil kereskedő cég (WTF?). Pár nappal ezelőtt újabb határozat érkezik, ezúttal a nagybaracskai Polgármesteri Hivatal szabálysértési osztályáról (location WTF?), melyből az alábbiakat tudom meg:

• A tettest úgy találták meg, hogy a mobilszolgáltatók figyelték a körözött telefonról bonyolított forgalmat és a tolvaj volt akkora lúzer, hogy azt a saját SIM kártyájával használta.
• A tolvaj némi használat után 4000 Ft-ért adta el a telefont egy kereskedőnek, akiről a határozat ennél részletesebben nem tesz említést (orgazdaság WTF?)
• A tolvajt a szabálysértési hatóság 20000 HUF pénzbírsággal sújtja – a pénz természetesen az államé, nem a fiamnak szedik be szülinapi ajándékképpen (WTF?).

Ez itt a lopási történet vége – a magam módján szeretném levonni a konzekvenciákat.

• Miért valós a 18000 HUF értékhatár, ha én 4 hónappal a lopás után csak minimum 6000 HUF-fal drágábban találok ugyanolyan használt készüléket?
• Miért nem adtak nekem hivatalos árajánlatokat a nyomozóhatósággal szemben a városban árult használt E51-es mobilokról?
• Miért nem beszél senki arról a határozatokban, hogy mi lett a telefonnal?
• Miért csak a szabálysértési hatóságtól ismerem meg a történetet?
• Miért nem derül ki egyik hivatalos iratból sem, hogy az egyetlen módja a kártalanításnak, ha pár évnyi hosszúságú polgári pert indítok a tolvajjal szemben?
• Miért közlik a tolvajjal a sértett adatait?
• Hogy várják el, hogy mindezek után ne fajuljon egy ilyen eset önbíráskodássá?

Szummárium: ezúton hívom fel az általam kemény munkával megkeresett pénz adójából eltartott hatóságok szíves figyelmét arra, hogy hibásan működnek. ]]>