Bűncselekmény hiányában megszüntetik a nyomozást, mivel a telefon szakértőjük által megállapított értéke 2009 októberében 18000 HUF volt és 20000 HUF értékhatár alatt szabálysértést követett el a tolvaj. Ha nem értek egyet, 30 napon belül panasszal élhetek az ügyészség felé. Innentől kezdve a rendőrségnek természetesen semmi dolga az esettel.
Megvan a tettes, név cím a határozaton a fiam nevével és címével együtt, amit megkap a sértett ÉS a tettes is (privacy WTF?).
Nekiállok 2010 februárjában, ~4 hónappal az eset után használt E51-et keresni a neten – 24000 HUF a legolcsóbb, amit találok. Ezen felbuzdulva körbejárom az összes bajai használt mobil kereskedőt – az eredmény ugyanaz: 24000-30000 HUF körül van használtan E51. Próbálok hivatalos árajánlatokat kérni az eladó használt készülékekre ahhoz, hogy csatoljam az ügyészségi panaszhoz, de ilyen célra nem kapok (
WTF?).
Benyújtom a panaszt az ügyészségre, netes ajánlatokat csatolva, az általam tapasztaltakat leírva. Eltelik némi idő, majd március közepén jön a panasz elutasítása (Be. 195. § (5) értelmében további fellebbezésnek helye nincs), miszerint a nyomozóhatóság “aggálytalan igazolást” szerzett be az általa felkért szakértőtől és az innentől kőbe véste, hogy 2009 októberében egy 2 éves Nokia E51 18000 HUF-ot ért. Nota bene a szakértő is egy bajai használt mobil kereskedő cég (
WTF?).
Pár nappal ezelőtt újabb határozat érkezik, ezúttal a nagybaracskai Polgármesteri Hivatal szabálysértési osztályáról (location
WTF?), melyből az alábbiakat tudom meg:
- A tettest úgy találták meg, hogy a mobilszolgáltatók figyelték a körözött telefonról bonyolított forgalmat és a tolvaj volt akkora lúzer, hogy azt a saját SIM kártyájával használta.
- A tolvaj némi használat után 4000 Ft-ért adta el a telefont egy kereskedőnek, akiről a határozat ennél részletesebben nem tesz említést (orgazdaság WTF?)
- A tolvajt a szabálysértési hatóság 20000 HUF pénzbírsággal sújtja – a pénz természetesen az államé, nem a fiamnak szedik be szülinapi ajándékképpen (WTF?).
Ez itt a lopási történet vége – a magam módján szeretném levonni a konzekvenciákat.
- Miért valós a 18000 HUF értékhatár, ha én 4 hónappal a lopás után csak minimum 6000 HUF-fal drágábban találok ugyanolyan használt készüléket?
- Miért nem adtak nekem hivatalos árajánlatokat a nyomozóhatósággal szemben a városban árult használt E51-es mobilokról?
- Miért nem beszél senki arról a határozatokban, hogy mi lett a telefonnal?
- Miért csak a szabálysértési hatóságtól ismerem meg a történetet?
- Miért nem derül ki egyik hivatalos iratból sem, hogy az egyetlen módja a kártalanításnak, ha pár évnyi hosszúságú polgári pert indítok a tolvajjal szemben?
- Miért közlik a tolvajjal a sértett adatait?
- Hogy várják el, hogy mindezek után ne fajuljon egy ilyen eset önbíráskodássá?
Szummárium: ezúton hívom fel az általam kemény munkával megkeresett pénz adójából eltartott hatóságok szíves figyelmét arra, hogy hibásan működnek.
]]>
Turelem! Ket heten belul itten kerem szepen biztonsag lesz. Csak vard ki mig elkezdodik a ket het!
Szerintem a legnagyobb hunyó a “szakértő”. Ha meglett volna a 20.000 forintos értékhatár, másképp alakult volna a történet. Sajnos ma, hiába ír baromi nagy ökörséget a szakértő, az ő szava a szent. Persze lehet bíróságra rohangálni, új szakértőt kérni, de a végén többe fáj neked az egész procedúra, mint amennyiből egy új telefont veszel.
Nem, akkor sem lett volna semmi, ha kétszer annyiba kerül a teló. A Bajai rendőrség országos hírnevet szerzett abból, hogy milyen sikeres. Ha autólopási ügy van és nem csatolod a tolvaj személyigazolványának másolatát a feljelentéshez, akkor is bűncselekmény hiányában lezárják a nyomozást. Merthogy nem tudod bebizonyítani, hogy az autót ellopták csak azt tudod bejelenteni, hogy hiányzik!! így könnyű jó statisztikát csinálni.