TintaPOP-ra való, így oda is került – menjél, olvassad!]]>
Category Archives: mondok magának egy érdekes adatot
Merüljünk érdekes adatokba #9 – a komodói varánusz [restored post]
veszélyeztetett) komodói varánuszról (Varanus komodoensis) lesz szó, de mivel nagyon hosszú neve van, én most rövidítésképpen elnevezném őt Bélának. Béla egy rendesre megnőtt gyík – a kifejlett példányok 2-3 méter körüliek és 70-80 kilót nyomnak (a varánuszfélék a legnagyobbak a közel 3000 gyíkféle között). A farkuk a testükkel nagyjából megegyező hosszúságú. Szájukban kb 60, gyakran váltott, 1-2 centis, a cápákéhoz hasonló erős recés fog ül, melyekkel csak tépni tudnak, rágni képtelenek. Igazi mindenevők: a teknőstojásoktól kezdve a kisebb állatokon át a dögökig mindent megkajálnak (kiássák a túl sekély sírba temetett holttesteket is, hisz nekik az is csak kaja), sokszor kisebb fajtársaikat sem kímélik. Potenciális veszélyt jelentenek az emberre is – több regisztrált eset bizonyítja, hogy nem vetik meg az állítólag édeskés homo sapienst sem. Azért ne felejtsük el: nem az emberhús tetszett meg nekik – sokkal inkább arról van szó, hogy valamilyen “áldásos” emberi tevékenység következtében lecsökkent a számukra táplálékot jelentő populáció. Nappal vadásznak, éjjel barlangokba húzódnak vissza. Általában lesből támadnak és gyakran az áldozat nyakába harapnak, vagy igyekeznek a belső szerveket egycsapásra kitépni. 80 kilós izomgép létükre kicsit alattomosnak tűnő technikát használnak a zsákmányszerzéshez. A nyálukban közel 50 különböző baktériumtörzs él, plusz a szájukban speckó méregmirigy van, s az áldozatot megharapva gyakorlatilag megmérgezik azt (a méreg ráadásnak a kígyókéhoz hasonlóan véralvadásgátló plusz értágító anyagot tartalmaz). Ezek után már csak ki kell várniuk, amíg a még lábon álló kaja annyira legyengül, hogy nekikezdhessenek. Nem egy látványos, ám annál hatékonyabb módszer. Nagy zabagépek: egyszerre saját testtömegük akár 70%-át képesek felzabálni – ehhez “kinyúlik” a bőrük és rendes pocakot növesztenek a betermelt kaja pufferelésére. Amikor éhesek, teljesen elvakulnak és szó szerint mindent megzabálnak a zsákmányból: az agancsos állatokat agancsostól nyelik be. A saját méretükkel megegyező nagyságú áldozatnak gond nélkül nekimennek egyedül is, de a nagyobb testű prédára (ilyenek az egyébként hatalmas vízibivalyok) falkában vadásznak. Támadás előtt Béla a fejét a földhöz lapítja, teste hátsó részét a farkával együtt picit felemeli – már ha álló helyzetből megy neki az áldozatának. Ha nekifut, akkor viszont lehet szedni a nyúlcipőt: 18 km/h sebességgel képes nekiiramodni. Ettől már csak úszni tud jobban (gondolj csak a rettenetes méretű izmos farkára – ööö, ez most vulgárisnak tűnik, pedig nem az). Mivel rágni ezzel a fogazattal képtelenek, a kitépett nagy darabokat egyben nyelik le. A nyelvük alatt egy kis “légzőcső” található, mely a tüdejükkel van közvetlen összeköttetésben. Ez akadályozza meg, hogy a torkukon akadt túl nagy falat esetleg megfojtsa őket. Hallásuk gyenge. Látni ugyan majd 300 méterre ellátnak, azonban a szemükben csak csapok vannak (a Tiedben vannak még pálcikák is… tényleg, az megvan, hogy a csigaházas polipok közé tartozó Nautilusoknak kulcslyuk alakú a szemük?) és inkább a mozgó dolgokat veszik könnyebben észre. Hosszú sárga villás nyelvüket úgy öltögetik, mint a kígyók: sztereóban szagolnak vele. Na ezt nézzük meg jobban! Van nekik egy Jacobson-szervnek nevezett cuccuk az orrmelléküregben: Ezzel a szervvel a Béla a feromonokat képes detektálni. A feromon olyan vegyület, amit a szervezet magából kiválasztva a faj más egyedeiből viselkedésbeli reakciót képes kiváltani – lényegében egy kémiai kommunikációs forma. Feromonok a rovaroktól az emberig sok fajban megtalálhatók. Amikor a macsek/kutya szimatol, az orrmozgása ennek a szervnek adagolja a beszippantott illatot. Béláinknak ez a “hatodik érzék” segít tájékozódni a sötétben. Természetesen a suta fül/benga szem kombináció mellé jár nekik a rendes szaglás. A dögöt akár 10 km (!) távolságból megérzik – azonban nem a szaga, hanem meglepő módon a levegőben érkező molekulák “íze” vezeti őket nyomra, szaglóhámuk ugyanis nincsen. Szaporodásukhoz nincs feltétlenül szükség hímre: a nőstény saját maga egyedül képes utódokat nemzeni. Persze nem ez a default, csak hímhiány esetén él ez a protokol, különben meg a szokásos kemény csatás szex megy: A hímek hánynak/ürítenek egyet csata előtt, ezzel jelezve, hogy készek a megmérettetésre. Ezek után jön a bunyó, melyből az aktuális csajért kizárólag egy hím kerülhet ki győztesen. Szeptemberben a nőstény Bélák akkora üreget ásnak, hogy maguk is kényelmesen elférjenek benne (vagy lenyúlják a Narancslábú Ásótyúk által elhagyott fészket erre a célra), s ebbe a fészekbe kb. 20-30 tojást raknak, melyekből áprilisra jön ki a kisBéla. Az üreget betemetik és a kisBélák megszületéséig folyamatosan őrzik – ez idő alatt kajálni sem megy el az anya: teste a farkában raktározott zsírból él. A kisBélákból 3-5 év alatt lesz felnőtt és jó esetben 50 éves kort érnek meg – ehhez persze az kell, hogy a fiatal időszakban ne kajálja be őket egy rokon. Ha Bélát szeretnél látni, ahhoz nem kell Indonéziáig repülni: tavaly áprilisban a budapesti Állatkert is beszerzett egy példányt. Végül, de nem utolsó sorban a fentieket átgondolva keressünk bátornak látszó emberről és Béláról készült képet a neten, hátha akad: Közelebbről szemügyre véve a fotót, azon természetesen csak egy bronzból készült szobrot látunk, nem pedig egy komodói sárkányra tévedt Taigetos pozitívat.]]>
Merüljünk érdekes adatokba #10 – a gályatartó halak [restored post]
Ez a cipeltetősdi egyedülállóan pofátlannak hangzik, amíg bele nem gondolunk jópár hasonló esetbe: pl. a kagylók nem ugyanilyen módszerrel hesszolnak szerencsétlen bálnákon, vagy mondjuk a maláriát okozó lázállatka nem cipelteti magát a trópusi szúnyoggal? Dehogynem, csak azokat a méretükből adódóan nem tartjuk annyira durvának / nem veszük annyira észre. Több benszülött törzsnél figyelték meg, hogy a halászok a remorák különös tapadókorongját teknőspecának használják. Kifogják a gályatartó halakat, a farkuknál fogva megkötik őket, majd szépen leeresztenek belőlük kettőt-hármat a kisebb teknős közelébe, s miután azok mind felcuppantak a békés állatra, kicibálják őt az élő remora-pecájukkal. Az állatok nem csak a potyautat nyerik a szállító járműként használt hajóktól és ragadozó halaktól: sokszor azok mellett a tengerbe hulló táplálékmaradékokból élnek. A remorák szine a legtöbb hal fordítottja: a hátuk világosabb, a hasul sötétebb – az is igaz, hogy a hátukat alig mutatják, hiszen lusta úszók lévén ASAP tapadnak a náluk nagyobb *.úszó cuccra. A cuppanós-sztorival úgy tűnhet, hogy ezzel ki is merült a remorák “érdekes adat” palettája – azonban a legmeglepőbb dologról még nem meséltem. Amikor a remora veszélyt érez, vagy a gazdaállat hasa alatt keres menedéket, vagy pedig annak kopoltyú, illetve szájüregébe bújik meg ijedtében. Tekintettel arra, hogy a remorák előszeretettel utaznak cápákon, furán hangzik a tény, hogy a beijedt remora bebújna egy cápa szájába – pedig így van, Brehm Az állatok világa c. művében több hasonló megfigyelést ír le a múlt század elejéről. Ugyanitt barrakudákra, holdhalakra, illetve bálnák és manták szájába tapadt, beömlő kaját leső maximálisan potyázó bojtorjánhalakról tesznek említést. Ismerek búvárt is, akinek sikerült az állatot magára csalogatnia és cipelnie egy darabig. Fentiek bizonyítására elővesszük a XXI. század csodafegyverét, a Google Image Search-et és kiguglizunk pár proof-ot – voila! Remora – manta: Remora – cetcápa: Remora – hosszúszárnyú bálna: Remora – pecás: Mivel a képeket kölcsönöztem, íme a források szépen sorban: Remora sketch Remora on Humpback whale Remora on manta Remora on Whale shark Remora on man]]>
Szúnyogvadászat
Preface: az alább leírt “fegyverek” kizárólag kültéri bevetésre készültek. Ez ugyan mindegyik manualjában/dobozán szerepel, de én is szeretnélek figyelmeztetni, hogy nem alkalmasak beltéri használatra. A beltérben maradj a szúnyogháló / légycsapó / illatgyertya / konnektoros párologtató combonál!
Angelday postjában az indoor a fókusz – katt át, ha arra is kíváncsi vagy (érdemes, gyűlik a sok hasznos kontent a commentekben). Aki kis hazánkban él, az tudja, hogy a nagy esőzés miatt keletkezett rengeteg pangó vízben szúnyogok csilliárdjai kelnek ki naponta. Ez mondjuk a békáknak tök jó, de én nem kétéltűből vagyok, úgyhogy nekiálltam ellenük megoldást keresni. Erről szól ez a post.
Mondok magának egy érdekes adatot
孫子 (=Szun Cu) “A Háború Művészete” című művében azt írja:
Ismerd meg az ellenséged és ismerd meg önmagad – száz csatában sem kerülsz veszélybe.
Ennek tükrében először nézzünk meg pár érdekes adatot ezekről az utálatos dögökről:
- Az általunk szimplán szúnyognak titulált vérszívó dögöknek mintegy 3500 (!) faja ismert – ebből nálunk nagyjából 3 honos.
- Csak a nőstények csípnek, a hímek nem. A hímek növények nedveit szívogatják, akár el is lenne a világ velük, ha nem kellene nőstény a szaporodásukhoz (lásd békák vs szúnyogok).
- A szúnyog a vért szíváskor egy pufferbe tolja és később onnan kezdi el megemészteni, azaz mohón raktározva zabál és nem figyel a vonalaira.
- A nőstények egyszerre csak egyet csípnek, de ezzel az egy csípéssel megduplázzák (!) saját testsúlyukat.
- A nőstények is eszik a növényi nedveket, de nekik minimum egyszer emlősvér is kell, mivel abban van annyi power, hogy az általuk lerakott petéket kikelésig táplálja – innen ered tehát a gonosz vérszívó ösztön.
- Az áldozat hőjét, szagát, de leginkább a kilélegzett szén-dioxidot veszik legjobban észre, s így találnak ránk.
- A nőstény 30-300 petét rak, ezekből pár nap alatt lárva lesz, akikből 4-7 nap alatt kelnek ki a szúnyogállatok.
- A hímek pár napig élnek, szex után végük.
- A csípést egyáltalán nem érzed. A viszketést az okozza, hogy a szúnyog beléd köp egy, a mi szervezetünktől idegen véralvadásgátló fehérjét, ami kiváltja az emlősben az immunreakciót. Ez nagyjából úgy megy, hogy odamennek a falósejtek az idegen fehérjéhez, jól felzabálják azt meghalnak. A fehérvérsejteket a csípés helyén felszabaduló hisztamin “hívja oda” (btw sokszor ebből van kevés az impotens pasiknak). A csípés helyén azt a “búbot” az érfalból kilépő extra folyadék hozza létre, a piros szín is a hisztamin miatt kitágult erektől jelenik meg és szintén ez az anyag birizgálja a környező idegvégződéseket, ezért viszket az egész. A csalán szőreiben is ez a hisztamin húzza az ívet, mikor hozzáérsz (abban van még fincsi hangyasav, szerotonin meg acetilkolin is, de az egy másik mese).
Ha már megtörtént a “baj”
Ha nem untad el a fenti utolsó érdekes adatot, akkor már fejben van, hogy nekünk a szúnyogcsípés a hisztamintól nem igazán jó. A kis gonosz hisztamint Antal nevű rokona gyógyítja, ennél fogva a szúnyogcsípés tüneteit minden olyan készítmény enyhíti, ami antihisztamint tartalmaz. Szun Cu tanácsát követve azonban lépjünk egy fokkal előrébb és nézzük meg, hogy mitől jön a sok hisztamin – hát a megjelent idegen fehérjéktől. Na mit nem szeret még nagyon a fehérje úgy általában? A forróságot (gondolj csak a tojásfőzésnél koaguláló fehérjekupacra). Persze az nem megoldás, hogy egy adag lobogó forró vízzel öntsünk le minden szúnyogcsípte bőrdarabot – léteznek erre sokkal lokalizáltabban ható spéci kis kütyük. Ezek elemmel működő eszközök, melyek kb 1 cm² felületet fűtenek fel 50-70 Cº hőmérsékletűre. A forró felületet a csípésre nyomva kicsaphatjuk az idegen fehérjék egy részét, így a viszketés enyhülni fog. Eleink ezt anno egy csepp forró viasz csípésre cseppentésével oldották meg és az is működött – gyertya meg biztos van nálad is otthon.
Riasszunk
A szúnyogriasztó módszerek mind a dögök szaglására apellálnak – valami olyan illatanyag kell, amit ők nem “csípnek”. A boltban kapható rovarriasztószerek legtöbbje dietil-toluamidot és/vagy pikaridint tartalmaz. Ezek megjelenése előtt a diófalevél lefőzött levétől kezdve a savas gyümölcsbe szurkált szegfűszegig sokféle hagyományos módszer volt ismeretes. Számos cimborám esküszik a citromfű és a paradicsompalánta illatának visszatartó hatására is. A nagy bagósok kipárolgása és a durva lábszag is taszítja a vérszívókat, de pusztán ezért ne válj láncdohányossá és moss lábat is rendesen – helyette keressünk emberhez méltó fegyvert.
Csatába!
A fenti hatalmas kanyar után jöjjön a lényeg, ami meglökte a postíró triggert. A geek fejemmel találtam pár hardware-t, nézzük ezeket sorjában.
ThermaCELL Outdoor Lantern ~9000 HUF
Ez a kütyü a konnektorba dugható szúnyogriasztókhoz hasonlatos, csak nem kell hozzá 230V. Ugyanúgy egy lapkát párologtat, csak a párolgáshoz szükséges hőt egy mini gázégő termeli. Az eszköz létezik övre csatolható, illetve asztalra pakolható változatban is. Ez utóbbi lámpás formájú, az aljába 4 db AA elemet pakolva LEDek világítanak benne. A lapka 4 órán át párolog – a gyártó 21 m² szúnyogmentes területet ígér. Múlt hétvégén teszteltük az övre csatolt verziót egy szúnyogos teraszon és működött.
Amplecta AMT 100 ~100 EUR
Ez a cucc az igazi 230 V-ról üzemelő csatakanca: a szúnyogpopulációk rettegett terminátora. Az eszköz tetején egy párologtató kocka van, mely 4 hónapig tolja ki magából a csaliszagot. E mellé áll csatasorba a 360 fokban látható UV fény, mely további csábítást jelent a szúnyogok számára. S ha mindez nem lenne elég, rákapcsolhatsz egy CO₂ palackot is, melyből lassan adagolja az így már kilélegzett levegőnek látszó fullos csalit. Az UV lámpa alatt egy nagy átmérőjű ventillátor található – ez hoz létre egy olyan szívóhatást, amely becuppantja a csapda közelébe repülő dögöket a csapda aljában található kb. 1.5 literes hálóba. Az eszköz dobozára nyomtatott marketing bullshit 1500 m² lefedettséget ígér. A hálóban semmiféle méreganyag nincs, a csapda azt a nagyszerű tényt használja ki, hogy a vérszívóknak 2 órán belül nedvesség (vér vagy növényi nedv) kell, különben elpusztulnak. Brilliáns! Természetesen őt is beteszteltük. A “harcos” 24 órára beállt a kertben a diófa alá. Másnap annyi halott szúnyogot öntöttünk ki belőle a halaknak a kerti tóba, amennyi simán fedezte volna egy standard marhapárizsis zsemle húsigényét (igen, a marhapárizsiban van hús).
Update #20190722: csy kolléga elszánt kutatómunkájának eredményeképpen ráakadt az Aliexpressen egy olyan nyomáscsökkentőre, ami a Sodastream palackokra tekerve lehetővé teszi, hogy azokat CO₂ forrásként használjuk az Amplecta AMT 100-as, illetve bármilyen másik CO₂ csapdaként működő szúnyoggyilkoló gépezetben, aminek 8 mm-es gázcső inputja van. Az infoért egy ország rebeg köszönetet.
Pusztán hő és CO₂ alapú (=vegyszermentes), az előző fegyverhez hasonló elven működő elektromos csapda. A beszippantott vérszívókat alacsony feszültséggel azonnal megöli. Nagyon szimpatikus benne, hogy szakaszosan működik, illetve igény szerint egy fotocella segítségével a nappali periódusban szünetelteti az eszköz működését (a szúnyogok szürkülettől hajnalig aktívak, a napsütést nem szeretik annyira). Sajna ez a kütyü jelenleg nem kapható.
Mosquito Magnet 136000 – 556000 HUF
A Mosquito Magnet gépek propán elégetésével termelnek CO₂-t, továbbá Octenolt használnak kémiai csalinak. Az előző két csapdához hasonlóan egy ventillátorral vákumot képezve gyűjtőhálóba szívják a vérszívókat. A palack és a kémiai betét 3 hét non-stop üzemelést tesz lehetővé.
Előzzünk
Culinex Plus Végül, de nem utolsó sorban létezik egy módszer a vérszívó dögök szaporodásának gátlására: a Bacillus thuringiensis nevű baci meggátolja a lárvák kifejlődését. A “fegyver” tabletta formájában kiszerelve kerül forgalomba. Egy tabletta 2-4 hétig hatásos és kb. 200 liter vízre elegendő. Létezik olyan magyar város, ahol a tablettát a szúnyoginvázióra való tekintettel az önkormányzat ingyen osztja a polgároknak. Ha a Te városodban ilyen akcióról még nem hallottál, akkor is érdemes megkérdezni a hely ÁNTSZ-t.