A rotyogó paprikás szegfűszeges ananász fantasztikus illatot árasztott – alig várom, hogy beteszteljük valami sült mellé. A bal szélen ott bujkál egy ilyen játékos: Recept nem nagyon van, az egész csak egy kísérlet. Kb. 20% cukrot adtam neki, az ananászt csak daraboltam, nem turmixoltam le, adtam neki szegfűszeget és pár citrom levét, megrottyantottam, aztán amikor már áttetszőek voltak a darabok és a lé egy része elforrt, akkor kapott óvatosan adagolva pektint, amíg el nem kezdett rendesen ragadni a kanálhoz. Tartósítót nálam lekvár nem kap, csak betöltöm a kiforrázott üvegekbe, lezárom a felforralt fedőkkel, aztán feje tetejére állítva hagyom kihűlni a dunsztban. ]]>

A héten ebből lekvár lesz – stay tuned!]]>

Bűvös Szakács és Heston Blumenthal inspirálta, viszontagságok közepette készült burger: ]]>

Fél csésze vajat felolvasztasz, elkeversz benne egy csésze barna cukrot, picit kihűtöd. Egy egész tojást némi vaníliával habosra versz, lassan hozzáadod a vajas cukrot, másfél csésze lisztet, egy kiskanál juharszirupot, egy zacskó sütőport, két nagy csipet sót és egy tábla jóféle étcsokit, amit előtte darabosra aprítasz egy nagy késsel. A masszát kis formákba öntöd, vagy csak rákupacolod egy sütőpapírra, aztán 190 fokra előmelegített sütőben adsz neki 20-25 percet. Biztos jól bírja a tejszínhabot vagy a vaníliafagyit is, de én azonnal jó hideg tejet akartam hozzá, egy kis kupachoz legalább fél litert. Egyszerű, kiadós és nagyon hálás anyag. Ha a “csésze” definíciója idáig nem volt még meg, akkor javaslom, hogy nézz ki magadnak egy 2 deci körüli kisbögrét és azt használd minden ilyen recepthez. Sokkal kényelmesebb, mint grammokkal bohóckodni.]]>

ezen a vajbabfőzeléken: ]]>