Józsi evett a minap nálam ilyen sütit, jó adag nem túl édes birslekvárral nyakonöntve. Annyira megtetszett neki a recept egyszerűsége, hogy elhatározta: a hétvégén retry lesz belőle otthon. Hajrá, fátter! A hugomnál kaptam tegnap ilyet. Gusztustalan fények voltak a konyhában, amiért ezúton kérek elnézést – Józsi képe a linkelt rokonpostban rendben van (update: Rivera mester húzott egy kicsit a fotón, ki is cseréltem)): HOWTO: Keresel egy nem túl nagy bögrét (én olyat találtam, amibe 30 deka liszt fért), aztán go mix ezt össze: 4 bögre liszt 2 bögre tej 2 bögre cukor 1 bögre olaj (én olívát használtam) 2 tojás 2 csomag sütőpor Ezt összekevered, aztán kiolajozol egy 4-5 centi magas tepsit, öntesz bele morzsát, amit körbeforgatsz benne, beleöntöd a tésztát és a tetejére tolod a _rengeteg_ gyümölcsöt (hugi ott rontotta el, ahol majdnem én is: a tészta túl sok lett a gyümölcshöz képest). Az egészet be egy 170 fokos sütőbe, aztán sütöd 30-40 percig, amíg a közepébe beleszúrt spéktűre már nem ragad cucc _és_ a teteje is szép barnás. A 30 deka lisztre kalibrált bögrével nekem két emberes tepsi lett belőle. Szilvát és meggyet tettem a tészta tetejébe. A v1.1 release már tuti olyan lesz, hogy nem csak a tetejét ijesztjük meg a gyümölccsel, hanem keverek a tésztába is bőven. Még két jó tanács az eddigi bögrés meggyesek által szerzett tapasztalatból:

1. A meggy levétől minél jobban meg kell szabadulni, mivel a sütibe diffundáló szaft könnyen “szalonnássá” teheti a tésztát. Ez persze lassabb tűzön (~150 fokon) tovább sütéssel elmúlasztható (=szikkad a süti még egy kicsit anélkül, hogy elégne).
2. A tésztát célszerű vékony rétegben a tepsibe önteni. Így egyfelől megfelelő marad a meggy/tészta arány, másfelől gyorsabban készülhet el a süti és kisebb az esélye a szalonnásodásnak is.

Ger kérésére, TarjaMentes Tibor bánatára itt az egyben sütött pecsenye HOWTO. Meg is nézem, hátha van még egy egész csontos tarja a lenti frigóban… Most ugrott ki a sütőből, gondoltam hát elmesélem, hogy is készül ez a csodás pecsenye. Ez a pecsenye ráérősen készül – kell vagy 7 óra, mire összerakod, de esküszöm, nagyon megéri! Veszek egy egész csontos tarját – az olyan 3 kiló körüli darab (úgy számolj, hogy ez a mennyiség 3 derék búvárnak épp elég). Pucolok egy nagy fej fokhagymát, az izmos gerezdeket hosszában felébe vágom, hogy gyorsabban adja ki magából az anyagot. Fogok egy kisujjnyi szelet füstölt, jó sós szalonnát (Karcsi papa mangalica szalonnája perfekt erre a célra, de persze bármilyen rendesen füstös-sós kenyérszalonna megfelel), vágok belőle 5 centis vékony csíkokat. Nekiállok egy éles késsel a tarjának és jó sok lyukat szurkálok bele. Minden szúrás után megujjazom szerencsétlen húst, hogy aztán a lyukba könnyen bebújjon a fokhagyma és a szalonna is (parasztgyereknek az ujja a spéktűje ugye…). Mikor kész a spékelés, fogok egy adag durva kősót, azt bedörzsölöm vele a húst minden oldalról. Ugyanígy kap egy adag frissen őrölt borsot is és semmi mást. Igazság szerint már a só is elégséges, a borssal csak cifrázzuk a pecsenyét, mert az is van mindig. Tessék csak megnézni, amikor a jó horvátok ott a gyönyörű délen sütögetik a húsokat: csak só kerül rá, mégis mennyei mind! A husi bekerül egy acéltepsibe, melléöntök egy fél liter sört, aztán az egész megy ~140 fokra (=nem túl melegre) a sütőbe, 5-6 órára, attól függően, hogy mennyire találtuk el azt a 140 fokot. 5 óra tájékán elkezdem nézegetni az anyagot: ha a külseje már szép barnáspirosas, akkor kiveszem a sütőből és lehetőleg a csontok mentén széttrancsírozom. Szeletelni kellene, de mivel elég puha lesz az sülted, így a vékonyabb résznél inkább csak trancsír lesz a dologból – éppen ezért érdemes egy széles pengéjű, vékony, frissen fent késsel csinálni a dolgot. A szétszedett husit megforgatom a saját szaftjában, kis durva borsot tekerek még rá, óvatosan megspriccelem még egy nagyon kevés sörrel (már, ha maradt ugye) és megy vissza a sütőbe, de ezúttal 200-210 fokra, úgy 10 percre. Az egész csak azért kell, hogy a szeletek/darabkák tetejét megkapja pecsenyésre a forró sütő levegője. Frissiben vagy akár hűlten is álmodni való pecsenye ez! Szeletel mellé puha kenyér, meg előbányász csípős savanyúság aztán be a szervezetbe!]]>