Szombat reggel van. Mindjárt megyek a fiúkkal dolgozni. Három darab, 30-50 cm magasan levő elosztóba kötök be kb. 200 vezetéket, így termelve azt az adót, amit ebben a videóban ásnak ki. Egész nap ez fog szólni. Gondoltam leírom mit mond a bácsi és megkérem az AI-t, hogy nyersfordítsa, valamint készítsen mellé magyar szótag és rímszinkronizált szabadabb verziót is, hogy mindenki értse. Voila:

Hallás utáni angol szöveg

Woke up with a handshake and a brown paper bag
Signed my name on nothing, let the city hold the tab
Got a smile for the mayor and a key for the back door
Every favor’s got a price, and I know what it’s for

Count it twice, count it slow
Stack it where the sunlight never goes
Under the floorboards, behind the wall
Nobody’s ever gonna find it all

Got a vault in the basement and a hole in the yard
A safe in the kitchen and a crooked bodyguard
They can audit my taxes, they can question my friends
But the paper keeps on rolling
And the rolling never ends

Pontos, jelentéshű fordítás

Kézfogással és egy barna papírzacskóval ébredtem,
semmit sem írtam alá, a számlát a városra hagytam.
Van egy mosolyom a polgármesternek, és kulcsom a hátsó ajtóhoz,
minden szívességnek ára van, és tudom, miért fizetik.

Számold meg kétszer, számold lassan,
oda tornyozd, ahová sosem süt a nap.
A padlódeszkák alá, a fal mögé —
soha senki nem fogja megtalálni mind.

Van egy páncéltermem a pincében, és egy gödör az udvaron,
egy széfem a konyhában, és egy korrupt testőröm.
Ellenőrizhetik az adómat, kikérdezhetik a barátaimat,
de a pénz csak áramlik tovább,
és az áramlásnak soha nincs vége.

A zenére szabott, szabadabb változat

Pacsi, barna zacskó — a zsé megint enyém,
nem írtam alá, városi pénzből jön a krém.
A polginak vigyor, a hátsó ajtó nyitva vár,
minden szívességnek ára van — nekem ez jár.

Kétszer számold a lét,
nap ne lássa a suska helyét!
Padló alá — ott lapul a pénz,
fal mögött — oda senki be nem néz.

Pincémben a trezor, kint a kertben gödör vár,
konyhán széf, sáros gorillám minden ajtót zár.
Adóm túrják, spanom nyúzzák — mégis dől a lé,
zsebemből a széfem felé,
és sose mondom: elég.